Békés, 1932. (64. évfolyam, 1-103. szám)
1932-08-27 / 67. szám
LXIV. évfolyam 67- mám. Szombat Ctynla, 193S. angnsxtHH 27. Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. RFKFS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. se. Dohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOßAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. LÉi-e hdzefias ielszsvahHa! iizHi- lii i magyar gyáripar pártolását? A „Békés“ számára irla AÄDÜR .lEYŐ. az OMKE titkára. (Folytatás.) Bűn volna külföldről behozni olyan árut, amelyet éppoly olcsón és éppoly jó minőségben itthon is gyártanak. De éppoly bűn volna mai szegénységünk mellett a társadalmat az itthoni áru túlfizetésére kényszeríteni, amikor ugyanazt külföldről olcsóbban szerezhetjük be. Hogy a magyar gyárak magyar munkásnak adnak kenyeret ? Egyfelől a „magyar“ gyárak csak részben magyarországiak. Nem mind magyar. Sok gyár jövedelme külföldi részz- vényest, vagy tulajdonost hizlal. Sok gyárban sok a külföldi munkás. De másfelől még ha a magyar munkáskezeket nézzük is. Aki gyáripari munkás akar lenni, annak mindegy, hogy milyen szakmát tanul ki. Még ha hajlamai egy bizonyos munkakör felé vonzzák is, akkor is választhat a nálunk rentábilis szakmák rengetegében. A munkásnak csak az a fontos, hogy keresethez jusson. Megelégszik a nálunk már bevált, rentábilisnak bizonyult gyári szakmában való elhelyezkedéssel és nem a munkás érdeke, hogy olyan cikkeket gyártsanak, amelyeket költőidről olcsóbban és jobb minőségben szerezhetünk be. Egyes gyári szakmáknál nem is az a baj, hogy drágábban termelnek, mint a külföldi, hanem, az, hogy a magas vámvédelmet kihasználják s tudják, hogy ha a külföldi gyárban olcsó is az áru, mire ide ér, a fuvaron felül a magyar gyárak érdekében emelt magas vámokkal sújtva annyira drága lesz a külföldi áru, hogy ha ők is drágán árusítanak, még mindig nem drágábbak a vámmal sújtott külföldi árunál. Látjuk, hogy pl. egyes texli Így árak Erdélybe sokkal olcsóbban szállítják ugyanazt az árut, mint belföldre. Bizonyosan nem szerelemből, bizonyosan nem azért, hogy a román menyecskéknek olcsóbb legyen a ruhája, hanem azért adják olcsóbban, mert — adhatják. Adhatnák nálunk is olcsóbban, de a magas vámvédelem árnyékában nem kénytelenek olcsóbban adni s ezért a rendes polgári hasznon felül összegeket zsebelnek be a leszegényedett magyar társadalom pénzéből. Diákkorunkban tanultunk u. n. arányos osztást, de ezt nem lehet úgy alkalmazni, a hazafiasságot nem lehet úgy elosztani, hogy abból a kereskedőnek, kisiparosnak és a fogyasztók egész társadalmának csak az áldozat jusson, mig a gyáripar a hazafiasságból csak a profitot akarja osztályrészül. Tessék keresztülvinni a régen beígért vámreviziót s akkor olcsóbb lesz sok magyar áru. Nem is szükséges, hogy sokkal több külföldi áru bejöjjön, csak a lehetősége legyen meg az importnak nagyobb mértékben, s akkor a magyar gyárak, elsősorban a kartelek lejjebb mennek az árakkal, igyekezni fognak minőség tekintetében is jobbat nyújtani az eddigieknél, azaz versenyezni fognak a külföldi áruval, hogy az be ne jöjjön. A kartelek elsősorban használják ki a vámvédelmet. Nem is kell majd mesterségesen szabályozni a kartelek működését. Ha nem lesz magas vámvédelem, nem lesz mit kihasználnak a karteleknek. Ha azután a fogyasztó látja, hogy a magyar áru éppoly olcsó és éppoly jó, mint a külföldi, akkor nem lesz szükség hazafias szólamokra. Különben is ha valóban áll az, amiből a TESz kiindul, hogy egyesek csak azért vesznek külföldi árut, mert a külföldi származás tudata bennök a minőségben való megnyugvást kelti, akkor csak ártanak a magyar gyáriparnak, ha a magyar származást minden árura ráíratják, mert hiszen igy egyesek igenis külföldi helyett is magyar árut adnak a vevőnek, mig ha ráírják a magyar származást, akkor az ily előítélettel terhelt vevőket elriasztják a magyar áru vásárlásától. Az előítéletet származási megjelöléssel nem irtjuk ki, de a gyáraknak jó minőségre és olcsóbb árra való törekvésével igen. Ezen legyen a hangsúly. A TESz tehát, ha a magyar ügynek szolgálni akar, akkor ne a fogyasztókat presszionálja és fogyasztókat akarja kitanitani hazafiasságra, hanem a gyárakat nevelje nagyobb hazafiasságra. Ilyen mozgalmak csak szalmalángok, görögtüzek, melyeknek árnyékában mégis a nagyon jellemző szegedihez hasonló esetek tömege fog meghúzódni, mely szerint a magyar árukat propagáló társadalmi mozgalom egyik tekintélyes hölgyvezére, közfunkcionárius felesége, rosszalását fejeztek) az egyik Tisza Lajos-köruti drogériában, mert annak nem volt — Coty-áruja. A Magyar Hétről még csak any- nyit, hogy az egyik Magyar Hét körlevél — körlevél külföldön gyártott papiroson volt nyomva, amit a papír vizjegye árult el a figyelmes kutatónak. Másrészt most éppen azzal az indokolással halasztották el a Magyar Hét ezidei megrendezését, hogy nincs rá pénz. Ami magyarul annyit jelent, hogy nem hozza meg a reá fordított befektetést. Meg nem térülő áldozatra pedig a „magyar“ gyáripar nem hajlandó. Általánosítani pedig természetesen nem szabad. Vétek volna általában az egész magyarországi gyáripart támadni. Ismételjük, vannak elsőrendű minőségű árut versenyképes áron árusitó magyar gyárak s ezek a kivételek igazolják, hogy a többiek is lehetnének ilyenek. Mi csak azt a részét támadjuk a gyáriparnak, amely visszaél a helyzettel, túlkapásaival kiuzsorázza a fogyasztóközönséget. Az ilyen gyárak azonban nem érdemlik meg a hazafias támogatást, másrészt, mint e Magyar Hét elhalasztásának indokolása helyettünk is megfelel a cimben feltett kérdésre : hazafias jelszavakkal a magyar gyáripar pártolását előmozdítani nem lehet. Azt a gyáraknak maguknak kell kiérdemelniük! minden mennyiségben vásárol, bevall Whsz Mtr is lira r. i mwszesz- tt iiaiai. Sa9 1—1
