Békés, 1931. (63. évfolyam, 1-103. szám)
1931-12-25 / 102. szám
2 Bfikéa 1931. december 25. 137 és gr. Wenckheim Dénes 137 szavazattal. Közfelkiáltással a régi tagok megválasztásával újból megalakították a kijelölő bizottságot, igazoló választmányt, a tanyabizottságot, az egészségügyi bizottságot és a levéltári selejtezést felülvizsgáló bizottságokat. Majd Tardos Dezső indítványára so- ronkivül elővették a törvényhatósági és vicinális úthálózat revíziója tárgyában készült alispáni javaslatot. A javaslathoz igen sokan szólaltak fel, mindannyian saját községük érdekében, mig végre a törvényhatóság az alispán tájékoztató felszólalása után az eredeti javaslatot fogadta el. Ezután szintén soronkivül Szeged városnak a nyugdijak újabb leszállítása ügyében hozott határozatát vette elő a törvény- hatóság s ezzel kapcsolatban dr. Gyöngyösi Jánosnak ugyanerre vonatkozó indítványát. A kisgyülés javaslata az, hogy az indítvány ne tárgyaltassék, mert az álláshalmozások kérdésében a törvényhatóság már állást foglalt. A javaslathoz Almády Géza szólt hozzá és kijelentette, hogy Szeged város határozatához azzal a kiegészítéssel csatlakozik, hogy ne csak a nyugdijak érintetlenül hagyása, hanem az összes tisztviselői fizetések érdekében tétessék telterjesztés. Dr. Gyöngyösi János indítványát nagy beszédben indokolta meg. Beszél a fizetés- csökkentések aránytalanságáról, amely a tisztviselőtársadalom nyugtalanságát és elégedetlenségét indokolttá teszi. Dr. Forray Lajos kívánatosnak tartja a dr. Gyöngyösi János indítványával való beható foglalkozást. Kiló Sámuel szintén a dr. Gyöngyössi indítványa mellett szólalt fel. — T imer Tibor és Baráth István felszólalása, valamint Almády Géza záróbeszéde után elnöklő főispán a kisgyülés javaslatát jelentette ki elfogadottnak. Dr. Uhrin László ezek után dr. Gyöngyösi Jánosnak egy másik javaslatát terjesztette elő, hogy a népjóléti miniszteri tisztviselőket, akik szabálytalanságot követtek el, állítsák a független bíróság elé. A kisgyülés az indítvány felett való napirendre térést hozza javaslatba. Elnöklő főispán feltette a kérdést, hogy a közgyűlés kivánja-e az indítványt tárgyalni s miután az elhangzott felkiáltásokból — az ellezékiek tiltakozása mellett — azt állapította meg, hogy a többség az indítványt nem kívánja tárgyalni, ennélfogva a kisgyülés javaslatát jelentette ki elfogadottnak. Erre az elnöki döntésre óriása vihar tört ki. Dr. Gyöngyösi János, továbbá indítványának támogatói, valamint a szociáldemokrata párti bizottsági tagok az asztalt verve követelték Gyöngyösi indítványának tárgyalása tekintetében a szavazás elrendelését. Elnöklő főispán állandó csengetés közepette egymásután utasította rendre a bizottsági tagokat, majd az ülést öt percre felfüggesztette. Még az ülés újbóli megnyitása után is csak nehezen állott helyre Az 1914-es karácsony óta minden karácsony előtt az egész emberiségen egy csodálatos, de könnyen érthető várakozás vesz erőt. Mindenki várja, vájjon a karácsonyi zsolozsmák, a Megváltó születését jelentő harangok zúgása, himnuszok hangja észretériti-e az emberiséget és hoz-e tettekben megnyilvánuló, valóban békét jelentő szeretetet? Sajnos, azok a hírek, amelyek az egész világból jutnak el hozzánk, most, közvetlen karácsony előtt, semmi jót nem jelentenek. Bázelból, ahol ma tulajdonképen arról van szó, hogy Németország hadisarcain enyhitenek-e vagy sem, könnyebbé teszik-e a németek szörnyű küzdelmét a kultúrájuknak megfelelő életért, nem sok jó hirt kapunk. Laval a francia miniszterelnök egy politikai beszédben, amely nem is annyira azon bankett résztvevőinek szólt, amelyen elhangzott, hanem a Bázelben tanácskozó a nyugalom, úgy hogy a tárgysorozat többi pontjait tárgyalni lehetett. Biró Ferenc a hadviselteknek szolga állásra, illetőleg az üresedésben lévő altiszti állások betöltése érdekében szólalt fel. Tóth György az ipari munkások érdekében szólalt fel. Dr. Márky Barna a sérelmek orvoslását Ígérte és bejelentette, hogy az ipari munkásság érdekében már felirt a kormányhoz. Korossy György főispán bejelentette, hogy a népjóléti minisztertől bizonyos ősz- szeget kapott, emelyből elsősorban az ipari munkásoknak tog segitséget nyújtani. Schneider Mátyás az önálló iparosok ínséges helyzetét ecsetelte s ezek számára is segitséget kér. Elnöklő főispán megnyugtató kijelentései után elnök a közgyűlés folytatását délután 3 órára tűzte ki, amelyen a tárgy- sorozat többi pontjai, legnagyobbrészt a határozati javaslatok szövegezésében fogadtattak el. pénzügyi kapacitásoknak, ma is a reparáció, tehát a hadisarcok sértetlenségéről beszélt. A lefegyverzés kérdésében, amelynek sikeres megoldása Amerikát sokkal megértőbbé tenné Európa részére, szintén nem voltak Lavalnak biztatóbb hangjai. Ha a francia miniszterelnök igy beszél, akkor értheti, hogy közvetlen karácsony előtt a cseh miniszterelnök lapja megtámadja azt a szerény tervet, amely Magyarország, Ausztria és Csehország között szorosabb gazdasági kapcsolatot akar megteremteni, részint, hogy elviselhetővé tegye nemcsak Közép-Európa, de egész Európa helyzetét is, másrészt, hogy szinte Széchenyi szellemében a gazdasági megértés utján megteremtse a politikait is. A napilapokból hozzánk kerülő eme hírek annál szomorúbbak, minél keservesebbek a mindennapi élet megnyilvánulásai. A munkanélküliség folytonos növekedése, a jöSzolidarizmus, revízió, Pán-Európa. Szabó Sándor hadnagy lesz. Irta: CSURA MIKLÓS Még a jó békevilágban történt A háború előtt. A sokat szidott katonai közös világban, ami- a magyar fiuk közös mundérja alatt is magyar szív dobogott. Nagyváradon akkoriban több garnizon állomásozott s Várad szive a honvédséghez húzott, így történt, hogy Szabó Sándor is a fehérpapok hires gimnáziumából megyei ösztöndíjjal a Ludo- vika Akadémiába került. A négy kemény évet becsülettel végezte el s felavatása után a váradi honvédgyalogezredez osztották be hadapródtiszt- helyettesként. Az ezred akkori parancsnoka a boszniai hős, az erőskezü katona s talpig magyar Lőrinczy ezredes volt. Róla tartja a fáma, hogy tábornoki kinevezése alkalmával tett tisztelgő látogatásakor boldogult Ferenc József királyunk kérdésére azt válaszolta: ,,A német nyelvet, Felség, töröm, mig össze nem töröm“. Nem is tanult meg németül halála napjáig. Egyébként mint parancsnok szigorú volt, de igazságos. Jó szive és bajtársias érzése közmondásos volt. A fiatal tiszthelyettest szeretettel fogadta s törekvéseiben istápolta. Szabó igyekezett is ezt az előlegezett bizalmat kiérdemelni. Komolysága, törekvése és lelkiismeretessége révén csakhamar mindenki szeretetét megnyerte. Nem korcsmázott, nem kártyázott, hanem végezte a dolgát és tanult. Az ezredes igen gyakran azzal tüntette ki,*hogy hosszabb gyalogsétáira is magával vitte. Nagy szó volt ez abban az időben. Hiszen a tiszthelyettes még nem volt tiszt, de nem volt altiszt sem. Borjúval vonult ki, de a tiszti megbeszéléseken jelen kellett lennie. Afféle altiszti jogokkal, de tiszti kötelességekkel megvert félember volt. Rosz- szabb a senkinél s csak valamivel több az önkéntesnél. Ilyen körülmények között nem csodálható, ha várva-várta mindegyikük a megváltást hozó hadnagyi kinevezést. Szabó Sándor nem panaszkodott magas hivatásával járó kellemetlenségei miatt, de nem húzódott a rárótt kötelességektől sem. Ő katona volt minden fontolgatás nélkül. Csak egyetlen hibája volt. A hiúságig menően szépen szeretett öltözködni. Igen ám, de a katonáéknál erre is megvolt a reglama. Viszont a szabályzattal szemben ott volt a divat, a nőies szeszélyességgel folyton változó divat s ki hódolt volna a divat hatalmának, ha nem a fiatalabbja a hadseregnek. Szabó Sándor pedig a fiatalabbja közé számítódott. Sok apróbb csipkelődést kellett ruházkodása miatt elszenvednie, bár mindenki elismerte róla, hogy az utcán úgy járt-kelt, mintha skatulyából ugrott volna elő. Az idő pedig csigalassúsággal vánszorgott a hadnagyi kinevezésig. Valahogy úgy van az ember teremtve, hogy a várakozási idő beillenék akár matuzsálemi kornak is. Hátha még valamit nagyon várunk s az a valami lidércnyomástól szabadit meg, akkor már korszakká izmosodik. Szabó Sándor is várt és dolgozott. De nincs az a hosszú kolbász, ami el nem fogyna. S az idő is megérik, akármilyen bicegve megy is az élet másodpercein. A hadnagyi kinevezés Szabót nem Váradon érte. Mint az ezred egyik leglelkesebb és legügyesebb kiképzőjét a tápiósülyi póttartalékosok zászlóaljához vezényelték. Nem is rúgta agyotlen póttartalékos szakasz sem olyan taktusosan a tagozott menetet, mint a gyerekarcu hadnagyjelől szakasza. A tápiósülyi lányok mind a pitvarból bámultak az országutra, mikor dobpergésre vagy kürtszóra Szabó honvédéi rúgták a port. Sőt — Uram bocsá' ! — még a jegyzőék Pannika lánya is félrehúzta az ablakfüggönyt, hogy a szakasz előtt menetelő Sándorkát lássa Sándorka azonba« ilyenkor komoly Sándor volt, aki a lelkét vitte bele a hivatásába, aki se jobbra, se balra nem tekint- getett, hanem csak rúgta kifelé a lábát, mintha dróton rángatták volna, Különben sem érdekelte senki és semmi a községben. Lehetett volna akár világváros is, Sándorkát csak a hadnagyi kinevezés érdekelte. Hadnagyi kinevezéséről az ezredsegédtiszt értesítette sürgönyileg, s ő másnap a kihallgatáson egy napi eltávozást kért Pestre. Valami kislány volt a dologban. Akadémia-báli ismeretség. Hiába. Valljuk be szépen, hálátlan a férfiember. Nem az édesanyjához siet örömében, hanem repül az ideáljához. Bánatban, csapás idején, az más. Akkor az anyánk keblén sírjuk el mindazt, ami fáj. Szabó is Pest felé vette az útját Várad helyett. Magára öltötte remekbe készült uniformisát. A padlós falusi legényszobában a kis tükröt tízszer is megforgatta s ott illegette magát a bekukucskáló
