Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)

1930-03-05 / 19. szám

Szerda Gyula, 1930. március 5. g^JI. évfolyama 19. szám. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben. . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza, Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Örömtüzek tíz Békésvármegye hódolata vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Urunk kormányzói nagysága elölt. Tíz évvel ezelőtt nagyon szomorú volt ennek az országnak arculata. Tele volt vérző, nyitott sebekkel. Ezer esztendő monumentális alkotásainak helyén üszkös romhalmazok, végsőt vonagló szikrák, haldokló reménysé­gek, szétfoszlott gyönyörű álmok. Ha ezer évig élnék, akkor sem felejteném el. hogy tiz évvel ezelőtt a Gyulát is megszállva tartó kérlelhetetlen ellenség egy-két helybeli kreatúrája mint igyekezett a szenvedő ma­gyarság szenvedését még elviselhetetlenebbé tenni, halódó reménységét teljesen megölni azzal a kigondolt gonosz rémhírrel, hogy Horthy Miklós fővezér, akiben volt akkor a magyarság minden reménysége, — merény­letnek lett az áldozata. Most már teljesen vége Magyarországnak ! Leírhatatlan volt az a fájdalom, amely lelkünket erre a rémhírre marcangolta, de leírhatatlan volt az az un- dortkeltő káröröm is, amelyet ellenségeink mutattak. Majd hamarosan a megszállás alóli fel­szabadulás következett. A bánatot öröm, a csüggedést reménység, az életunalmat élni- akarás váltotta fel, és nagyot dobbantak a magyar szivek, amikor végre megtudták, hogy Horthy Miklós él s mint a világosság elől a sötétség, úgy menekültek előle a haza ellenségei. Azóta 10 kemény esztendő telt el. Sok fájdalomnak, de több örömnek tiz esztendeje. Ezt a sok-sok örömöt Horthy Miklósnak, a mi Kormányzó Urunknak kö­szönhetjük. Ennek a hálás köszönetnek örömtüzei gyulladtak ki most szerte e — sajnos csonka hazában, amelynek leg­kisebb falujában is, és többen a megszállt területen élő magyarok szivébe és szállt az egek Urához a könyörgés, hogy a Min­denható Isten vitéz nagybányai Horthy Mik­lós Kormányzó Urunkat a haza üdvére még nagyon sokáig éltesse! * Békésvármegye is mély hódolattal adó­zott a kormányzó hervadhatatlan érdemei­nek. A március 1-én délelőtt lezajlott ün­nepi díszközgyűlés valóban méltó keretül szolgált a jubileum jelentőségének. A dísz­közgyűlést megelőzőleg az összes felekeze­tek templomaiban hálaadó istentiszteletek voltak. Az egész város lobogó díszben pom­pázott. A díszközgyűlés a megyeháza nagy­termében délelőtt 11 órakor kezdődött. A díszközgyűlésen ott voltak a különböző ha­tóságok és társadalmi egyesületek küldött­ségei. A karzaton pedig díszes hölgyközön­ség foglalt helyet. Báró Feílitzsch Berthold főispán el­nöki megnyitójában szép szavakban méltatta a nagy nap jelentőségét. A nemzetek történetében — úgymond - különböző fázisok tapasztalhatók. Vannak az emelkedésnek, a fejlődésnek fázisai, de van­nak a bukásnak is. A mi magyar nemze­tünk történelme is gazdag ilyen különböző hatásokban és különböző állapotokban. Lát­tuk és látjuk a mi történelmünk tanulmá­nyozásánál, hogy Magyarországnak nem egyszer, többször volt már fénykora és saj­nos, nem egyszer szomorú ideje. A mi nem­zetünk a legutóbbi időben is ilyen hasonló megpróbáltatásoknak volt alávetve és sajnos az elvesztett háború és az arra következő forradalmak és végül a trianoni békediktá­tum alapján megcsonkítva, — hogy ezt a kifejezést használjam — bizonyos fokig le- zlillve nehezen tudta helyét megállani. Ak­kor az isteni gondviselés adott nekünk egy férfiút, a mi Főméltóságu Kormányzó Urunk személyében, aki erős kézzel, ezelőtt 10 év­vel megragadta a kormányt és ha kellett erővel, ha kellett jósággal, ha kellett tekin­téllyel oda tudta 10 esztendő alatt vinni a mi nemzetünket, hogy megint van erős hadseregünk és ha talán a gazdasági viszo­nyok szempontjából nagyon sok kívánni valónk van, amelyek a súlyos helyzet kö­vetkezményei, de csüggedésre nincsen okunk, mert a kormánygyeplő erős kézben van, aki nemcsak bent az országban tudott rendet teremteni, hanem kifelé is megerősítette a •nemzetet és ellenségeink legnagyobb és leg­tekintélyesebb részét ismét barátunkká tudta tenni. Kéri a vármegye közönségét, hogy az ország kormányzóját a hatalmas teljesítményekhez méltó hódolattal és sze­retettel ünnepeljék. A felhangzott lelkes óljezés és taps után dr. Daime! Sándor alispán emelkedett szólásra és a következő beszédben méltatta a nap jelentőségét. Öméltósága a vármegye főispánja emel­kedett szavakkal méltatta a mai napnak je­lentőségét. Nekem, mint a vármegye ezidő- szerint első tisztviselőjének az a megtisztelő feladat jutott osztályrészemül, hogy előter­jesszem és elfogadásra ajánljam azt a hatá­rozati javaslatot, amely méltóképen és híven fejezi ki a vármegye minden lakosságának érzelmeit a Kormányzó Ur Őfőméltósága iránt abból az alkalomból, hogy történelmi működésének 10. éves évfordulójához ért el. Az a hódolat, amely az ő magas személyét, mint legelső magyar embert körülveszi, ez a hódolat hassa át egész valónkat, aki a nemzet megvédésében, 10 éven keresztül ragyogó kötelessegtudással munkálkodott és a férfi erényeknek kiválóságával ezen hódo­laton felül megszerezte a hálás tiszteletet és ragaszkodást, akinek erős magyar karja és áldott magyar szive hozta létre azt, hogy az indító és teremtő munka nyugalmával a magyar nemzetet egy jobb és szebb jövő biztos utján vezeti, azon az utón, amelyen haladva a magyar nemzet méltón fogja hiva­tását betölteni. Ezek után előterjesztem a határozati javaslatot, amelyet a közgyűlésnek elfoga­dásra ajánlok. A felolvasott határozati javaslat a kö­vetkező : Magyarország Kormányzója: Őfőméltó­sága vitéz nagybányai Horthy Miklós, kor­mányzói működésének 10 éves évfordulójá­hoz elérkezvén, Békésvármegye törvényható­sági bizottsága és közönsége hálatelt szívvel emlékezik meg a mai napon Ő róla, akit a nemzet egyhangú akarata úgyszólván gond- viselésszeríien állított országunk élére akkor, amidőn azt a végpusztulás fenyegette. A benne rejlő páratlan tetterő és a lényéből kisugárzó higgadt és nyugodt józanság és megfontoltság uj lelket öntött a csüggedőkbe, hitet oltott a nemzetbe, amelynek életerejét, ezeréves történelme alatt a legnagyobb meg­próbáltatások és szenvedések sem tudták megtörni soha. Az üszkös romok zűrzavará­ban nyitott szemmel és félelemnélküli tett­erőben és elszántságban példát mutatott a nemzetnek és kivezette azt a kétségbeesés­nek és zavaroknak örvényéből a megnyug­vás, a megerősödés és az alkotmányos fejlő­dés útjára, Ennek az emberfeletti csodálatos munkának tízéves sikerét látjuk a helső rendnek minden vonalon történt helyreállítá­sában, alkotmányunknak uj erőre kapott fej­lődésében és különösen politikai helyzetünk­nek egy jobb és boldogabb jövőt felrázó megjavulásában. Békésvármegye közönsége ezért hálatelt szívvel emlékezik meg életé­nek ezen a nevezetes fordulópontján a Kor­mányzó Ur Őfőméltóságának hervadhatatlan érdemeiről, és hűséges hódolattal a minden magyar ember lelkét betöltő szeretetnek és ragaszkodásnak érzésével köszönti és üdvözli őt és további munkásságára a magyarok Istenének áldását kéri. A felolvasott javaslatot a közgyűlés nagy lelkesedéssel felállva fogadta el s a kormányzóra háromszoros éljent kiáltott. Az éljenzés lecsillapultával Kovács Andor orosházi ref. esperes mondotta el gyö­nyörű ünneplő beszédét, amelyet a hallgató­ság lelkes éljenzése kisért. Ünneplés végett jöttünk össze — úgy­mond. —- Ünneplésünk központjában az a férfiú áll, akit a legnehezebb időben orszá­gunk számára elküldött a Mindenható Isten és vezérül nemzetünk élére állított. Ez a férfiú Őfőméltósága vitéz nagybányai Horthy Miklós. (Lelkes éljenzés és taps.) Ünnepel ma Csonka-Magyarországon minden magyar. Palotában, kunyhókban, városokban, falvak­ban és itt körülöttünk a nagymagyar al­föld szétszórt tanyavilágában is az össze­forrott lelkek és az összedobbant szivek imádkoznak Magyarország megmentőjéért, ujraalkotójáért Horthy Miklósért. Az ünnep­lés tüze átszállt a trianoni határokon és ott is felgyújtja az elmélkedés tüzét. Szerte a világon, ahol magyarember él, lelkűk ma visszaszáll és a teljes, az egész nagy ma­gyar család együtt állja körül azt az oltárt, amelyen leghívebben, lelkének minden erejé­vel és teljes tevékenységével a legtöbbet áldozott. (Lelkes taps.) Fájdalom Magyaror­szág ezen ünneplése, ezen öröme ma sem teljes! Hogy is lehetne, mikor Csonka az

Next

/
Thumbnails
Contents