Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-11-26 / 95. szám
LXIL évfolyam 95. szám Szerda Gyula, 1930. november 30, Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DÜBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. A f véihisi lizotlsag hills ration részesítette a wiloia vonuló aiispi és éidiinfi it mestasise itléil arclitpíí iMi. A kivételes szorgalom és tehetség kivételes megbecsülésének szép ünnepe zajlott le szombaton délelőtt a vármegye közgyűlési termében dr. Daimel Sándor alispán nyugdíjazás iránti kérelme felett — a szeretet és elismerés fényes megnyilvánulásai között — hozott a közgyűlés olyan határozatot, amelynek az érdemek elismerését méltató része aranybetüket és aranyfoglalatot követel. Dr. Daimel Sándor nyugdíjazás iránti kérelmét egyik közeli számunkban már szó- ról-szóra közöltük, attól a gondolattól vezéreltetve, hogy az ő egészen kivételes életé* nek minden jelentősebb változása s lelki világának minden jelentősebb megnyilvánulása — amely a vármegye utóbbi 15 évének jó és balsorsával teljesen egybeforrott — méltó a polgárság minden rétegének felfigyelésére. A törvényhatósági bizottság szombati közgyűlésére, amelyen báró Feilitzsch Bert- hold főispán elnökölt, a nagyrészt ünneplőbe öltözött bizottsági tagok, ritkán látott, nagy számban vonultak fel. A nyugdíjazás iránti kérelmet s az erre előterjesztett határozati javaslatot dr. JJhrin László vm. aljegyző, tb. főszolgabíró olvasta tel, amelynek az alispán érdemeit méltató részét itt közöljük: »Dr. Daimel Sándor alispán 41 évet töltött a vármegye szolgálatában és abból az időből majdnem 15 évig volt a vármegye alispánja. Szívből jövő örömmel és őszinte elismeréssel állapítja meg a törvényhatósági bizottság, hogy dr. Daimel Sándor ezen hosz- szu idő alatt hivatalának teendőit mindig példátlan lelkiismeretességgel, soha nem lohadó munkaszeretettel, odaadó ügybuzgó- sággal és kivételes rátermettséggel látta el. Ugyancsak a legnagyobb elismeréssel adózik a vármegyei törvényhatósági bizottság dr. Daimel Sándor alispán érdemeinek is, megállapítván, hogy az ő alispáni működése mindig a vármegye javát és boldogulását célozta, de nemcsak célozta, hanem azt elő is mozdította, annak dacára, hogy alis- pánsága a vármegye életének egyik legnehezebb időszakára esett, amikor a nemzet erkölcsi és anyagi birtokállományában megfogyatkozván, a vármegye közjava érdekében szinte lebirhatatlan nehézségekkel kellett megküzdenie. Ez a szívós, kitartó, soha meg nem tántorodó küzdelem nem maradt meddő. Bőséges áldás és üdvös eredmények fakadtak abból a vármegyére agy, hogy a törvényhatósági bizottság abban a szilárd meggyőződésben van, hogy dr. Daimel Sándor alispáni működésének eredményével nevét kitörülhetetlenül beírta Békésvármegye történetébe. “ A határozati javaslat felolvasása után dr. Márky Barna vármegyei főjegyző emelkedett szólásra. A vármegye alispánjának az az elhatározása, hogy nyugdíjazás iránti kérelmét beadta — ép úgy mint a vármegye minden részében, azonképen mi közöttünk tisztviselők között is nagy meglepetést keltett. — Amint a határozati javaslat is megállapítja, dr. Daimel Sándor alispán ur 41 évig állott a törvényhatóság szolgálatában, amelyből 15 évet töltött — példátlanul nehéz időkben — az alispáni székben. Nekem nem hivatásom, hogy ez alatt a 40 esztendő alatt kifejtett működéséről bírálatot mondjak, de mint az ő kormányzata alatt működő tisztviselő tanúbizonyságot kívánok tenni arról, hogy nagy és nehéz feladatait mindenkor páratlan munkabírással, munkaszeretettel és lankadatlan kötelességtudással teljesítette, amely példák követése nekünk lehet ugyan célunk, törekvésünk, azonban ahhoz, hogy ezt el is érhessük, ahhoz nagy és kivételes képességek kellenek. (Elénk éljenzés) Az éljenzés lecsillapulta után dr. Bert- hóty Károly emelkedett szólásra és a törvényhatósági bizottság nevében méltatta a távozó alispán hervadhatatlan érdemeit. Azért szólalok fel — úgymond — hogy nyugalomba vonuló alispánunktól akkor, amikor több mint 40 évi szolgálat után a vármegye éléről távozik, a törvényhatósági bizottság nevében búcsút vegyek. Jogcímet érzek magamban a felszólalásra abban a körülményben, hogy én magam is hosszú évtizedek óta szerény tehetségemhez mérten állandóan élénk részt veszek a vármegye közéletének építő munkájában s igy abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy közvetlen közelről figyelhettem az ő működését. Ne méltóztassanak tőlem szóvirágokkal ékes hosszú beszédet várni. Az igaz érzelmek egyszerű szavakat keresnek. Nem is illenének a cifra szavak a mai alkalomhoz de legkevésbbé illenének az alispán ur egyéniségéhez, aki egész lelkében a megtestesült szerénység. (Igaz 1 Úgy van !) Emlékezetemben visszatérek a 40 év előtti időkre. Magam előtt látok egy szerény ifjút, aki törékenynek látszó testtel, de erős lélekkel, mint a várm. árvaszék jegyzője belép a vármegye közéletébe. Nincs neki ismert neve, fényes, ragyogó összeköttetése, de van alapos tudása, munkaszeretete és tiszta jelleme. Ezek a nemes lelki tulajdonságai alapítják meg jövőjét és ezekkel akarja kiharcolni azt a helyet és azt a megbecsülést, amely minden dolgozni tudó és akaró férfiút a közélet terén megillet. Jóleső érzéssel állapítom meg, ez a küzdelem győzelemmel végződött. (Lelkes éljenzés.) Fokról-fokra haladt előre pályáján. Csakhamar árvaszéki ülnök, aljegyző, majd főjegyzője a vármegyének. És amikor 14 évvel ezelőtt az alispáni szék megüresedett, a vármegye osztatlan bizalma a tisztviselők élére állítja. Örömmel emlékezem meg erről nemcsak azért, mert az ő pályafutása annak a férfiúnak egyéni érvényesülését jelenti, akihez engem is több évtizedes barátság köteléke fűz, hanem azért is, mert az ő magas pozícióra jutásba a férfi erények biztos diadalra t jutását jelenti. Pedig nem volt könnyű ez a 49 esztendő. Legnagyobbrészt válságos körülmények között folyt le. Már 25 évvel ezelőtt az akkori politikai viszonyok őt állították a nemzeti ellenállás élére. Az alispáni székbe akkor ült bele, amikor a világháború borzalmai lángba borították a vármegyét is és akkor is ő volt a vármegyének vezére, amikor itt forradalom dúlt, amikor az oláh megszállás megaláztatásai gyengítették a nemzet megmaradt erkölcsi erejét. Hervadhatatlan érdeme neki, hogy ezekben a soha nem hallott nehéz időkben nemcsak fenn tudta tartani az egyensúlyt, hanem még maradandó értékeket is tudott alkotni. Búcsúzunk tehát Ó tőle 1 A búcsúzó alispán ur 40 esztendő munkásságában
