Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)

1930-11-26 / 95. szám

a Békéi 1930. november 28 fel nem becsülhető erkölcsi tőkét gyűjtött magának és est a gyö­nyörű tőkét mind ide adta nekünk. Mit adhatunk mi neki viszonzásul ? Mi sem adhatunk neki egyebet, mint egész lelkünket és szeretetünket! Nemcsak ezekkel a sza­vakkal kifejezve, amelyek az elhangzás pil­lanatában elröppennek, hanem azokkal az érzásekkel, amelyek maradandók: az őszinte megbecsüléssel és igaz meleg szetetettel, amelyeket ezennel felajánlunk neki. A jó Isten áldja és tartsa meg a mi alispánunkat! A határozati javaslatot elfogadom. (Hosz szantartó lelkes éljenzés és taps.) . K. Schriffert József Gyula város ne­vében fejezte ki háláját, megbecsülését és szeretetét, a tőle megszokott keresetlen, egyszerű szavakkal. Dr. Mitlasovssky János az ellenzéki szövetség nevében búcsúzott az alispántól a következő beszéddel: Mielőtt a törvényhatósági bizottság dr. Daimel Sándor alispán ur nyugdíjazását ki­mondaná, úgy érzem, hogy nemcsak a tör­vényhatósági bizottság ellenzéki szövetsége által reám rótt kötelességemnek teszek ele­get, hanem saját tiszta meggyőződésemnek adok hangot, amikor néhány hálás szóval elismerésemet akarom kifejezésre juttatni Öméltósága, a nyugalomba vonuló alispán ur működése iránt. Minden férfi, akit a sors és hivatás a közélet porondjára állít, vagy hivatali vezetői állásba helyez, annyit ér, amennyi értéket közhasznú munkája képvisel, s ha ezért a polgártársak részéről megnyilvánuló elisme­rés és bizalom kiséri munkájában, ez a leg­szebb kitüntetés, amely egy hivatását telje­sítő közéleti férfiút érhet. Ha ebből a meg­állapításból indulunk ki, akkor dr. Daimel Sándor alispán ur kőséleti értéke felbecsülhetetlen, mert felmérhetetlen as általa végsett köshassnu munka ér­téke is: mi akik a törvényhatósági bizottsági tagok között az^ ellenzéket képviseljük, — felbe­csülhetetlen nagy munkája mellett abban látjuk legnagyobb jellemvonását, hogy ön­zetlenül és példaadó kötelességteljesitéssel végzett munkája közben, felelősségteljes ál­lásában mindenkor, minden vonatkozásban megőrizte függetlenségét és mint a törvény- hatóság első tisztviselője a vármegye önkormány sutának tántoríthatatlan őre volt. Esért tartjuk mi is dr. Daimel Sándor Öméltóságát as alispánok minta­képének és most, mikor megválik állásától, úgy érez­zük, hogy kötelességünket teljesítjük akkor, amikor a legnehezebb időkben végzett mun­kájáért hálás elismerésünket fejezzük ki ; csatlakozunk az előterjesztett határozati ja­vaslathoz és a távozó alispán ur Öméltósá­gának kívánunk az elvégzett lelkiismeretes munka után hosszú és boldog életet 1 (Hosz- szan tartó lelkes éljenzés és taps 1) ’ Báró Feititssch Berthold elnökló fő­ispán szép gondolatokkal ékesített záró­szavai koronázták be a gyönyörű ünnepélyt. »Méltóztassanak megengedni, — úgy­mond — hogy én is néhány szóval búcsúz­zam a vármegye volt alispánjától. A nép- szerüséghajhászás általában a mai közélet nagy betegsége. Az alispán urra megálla­píthatjuk, hogy ő ezt sohasem kereste, — de megtalálta, és pedig az ő munkája, ki­váló szorgalma révén, Anélkül, hogy én más vármegye adminisztrációját sérteni akarnám, megállapítom, hogy Békésvármegye a legjobban ad- minisstrált vármegyék kosé tar- tosik és Békésvármegye volt as amelynek anyagi hely sete is tel­jesen rendben maradt. Es mind as alispán ur nagy érdeme volt. Abból, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai ily szép számmal jelentek meg ezen a gyűlésen, látom én a legméltóbb külső kifejezését az ő nagy érdemeinek, mert a koséiet porondjáról távosó férfin rendesen kevés baráttal ssokott dicsekedni. De itt látjuk, hogy az egész vármegye kö zönsége a szivébe zárta őt, és amikor én ezt megállapítom, azt is megállapítom, hogy amit egy évi főispáni működésem alatt el­érni tudtam, mindazt az alispán úrral együtt tudtam elérni, az ő segítségével tudtam en­nek a vármegyének a javát munkálni. Igen nagy és megnyugtató érzés ez nekem,, hogy ennek kifejezést adhatok s magam is. igen sajnálom, hogy ő már tovább nem lesz munkatársunk. Mindezek után kijelentem azt, hogy méltóztatnak a vármegye alispánját az ő kérelméhez képest nyugdíjazni s mély há­lájuknak egy bucsuiratban kifejezést adni. Egy szerény indítványt fűzök ehhez a fel­emelő ünnepség keretében hozott határozat­hoz. Indítványomra méltóztassanak kimondani, hogy a vármegye közönsége dr. Daimel Sándor arcképét, hervadhatatlan érdemeinek örök megbecsülése jeléül — megfesteti. (Szűnni nem akaró éljenzés és taps fo­gadta a főispán szavait. A bizottság tagjai felállva éljeneztek, tapsoltak s ünnepelték a távozó alispánt) A lélekemelő ünnepség, a becsületes, fáradhatatlan, önzetlen munka megbecsülésé­nek ünnepe ezzel véget ért. A törvényhatósági bizottság ezek után rátért a tárgysorozat második pontjának, a gazdasági helyzet megjavítását célzó indít­ványnak tárgyalására. Többek hozzászólása után a bizottság előterjesztett javaslat elfogadásával elhatá­rozta, hogy feliratot intéz a kormányhoz és az országgyűlés két házához szanálási tör­vény alkotása iránt. A szanálási idő 10 esz­tendőre terjedne és ez idő alatt, különböző megtakarításokból és a tisztviselőkre jöve­delmük arányában kivetett kényszerkölcsön- ből a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem felsegélyezését, valamint a munkanélküliség enyhítését lehetne megvalósítani. A közélet tisztaságának helyreállítása, a panamák üldö­zése, uj földbirtokreform,' kamatuzsora letö­rése, forgalmi és fogyasztási adók eltörlése a háborús vagyonok megadóztatása volnának azok a gyógyító szerek, amelyek a beteg gazdasági életet meggyógyíthatják. Kondoros község ma adja át báró Feilitzsoh Berthold főispánnak a díszpolgári oklevelet. Nagy ünnepe van ma Kondoros községnek. Ma adja át az ottani elöljáróság a vármegye rövid idő alatt is nagy szeretettel övezett főis­pánjának: báró Feilitzsch Bertholdnak a dísz­polgári oklevelet. Ez az ünnepség messze kiemelkedik a sablonos ünnepségek tömegéből, mert ebben nemcsak Kondoros község népének megbe­csülése és ragaszkodása nyilvánul meg a ki­váló főispán személye iránt, hanem ez ünnepi hangulatba beledobban az egész vármegye lakosságának szive is, amely báró Feilitzsch Berthold itteni működése alatt olyan főispánt ismert meg, akinek egyetlen célkitűzése, gondja a vármegye lakossága gondterhes nap jainak megkönnyítése, a jelen nyomasztó hely­zetének megváltoztatása és a magyarság szebb, biztatóbb jövendőjének munkálása. A legelfogulatlanabb szemlélő bírálatával megállapíthatjuk, hogy vármegyénk főispánja azok közé a közéleti kiválóságok közé tarto­zik, aki állásának nemcsak díszét viseli, ha nem hordozza annak minden felelősségét és keresztjét. Nem hisszük, hogy legyen az or­szágban ez idő szerint olyan főispán, aki töb­bet dolgozna a közért, mint a mi főispánunk, aki egyforma szeretettel figyeli a megye min. den járásának, községének állapotát, megyé­jének küzdelmeit, de ugyanekkor megállapít­hatjuk azt is, hogy kevés főispánt vesz körül annyi tisztelet és nagyrabecsülés, mint báró Feilitzsch Bertboldot Bókósvármegyében. Magyar szivünk minden lelkességével csatlakozunk a kondorosiak elhatározásához s lélekben mindnyájan résztveszünk a legnép­szerűbb, a kiváló szociális érzékű főispán ünnepeltetósében A díszpolgári oklevél átadási ünnepélyéről következő számunkban irunk. Erdélyi faj almák nagyban és kicsinyben kaphatók Kardos drogéria mellett. 6 0 3—4 HáiK Imréné, A LEGJOBB ?77777rnr? GYERMEK A'POLÖ SZERE KKE.L GON OOZZA'K. Hőfer BÍR DARABJA 90. ESXAfMTOA A RIÚTÉStrET, MEGSI UNTETl A R A T I KA'BAN , DROGÉRI A'BAN . I LLATJZE RT A R BA VŐ F\<issé G^T. kap m at or.

Next

/
Thumbnails
Contents