Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-09-24 / 77. szám
LXII. évfolyam 77. szám Szerda Gyula, 1930« szeptember 24 Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 1. sz Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Dr. Daimel Sándor alispán jelentése a májusi közgyűlés éta előfordult közérdekű eseményekről. Dr. Daimel Sándor alispán a folyó hó 27-én megtartandó rendes közgyűlés tárgy- sorozatát, valamint a májusi közgyűlés óta előfordult közérdekű eseményekről szóló jelentését a vármegyei törvényhatósági bizottsági tagoknak megküldötte. A nagy terjedelmű alispáni jelentésből közöljük az alábbiakat: A közigazgatás általános menetét illetőleg, közölnöm kell, hogy úgy a községi, mint a járási, de főképen a központi köz igazgatásnak igen nagy nehézségekkel kell megküzdeni, hogy a reá háruló feladatokat úgy oldja meg és végezze el, hogy az a gyors és jó közigazgatás szempontjából szükséges. — Az altalános gazdasági leromlásból kifolyólag, a közigazgatásnak a helyzete, a dolog természete szerint, a rendesnél is lényegesen nehezebbé vált, mert hisz az emberi életviszonyoknak a közigazgatással való szoros kapcsolata következtében a lakosság a közigazgatás segítő és támogató közbenjárására napról-napra jobban rá van szorulva, s ezenfelül a közigazgatásnak az állami, társadalmi és közrend szempontjából való törvényes kötelessége ezekben a nehéz időkben sokkal jobban előtérbe nyomul, mint bármikor azelőtt, ellenére annak, hogy a közigazgatás munkásai teljesen átérzik a mostani rendkívüli viszonyoknak nehézségeit és törvényes kötelességük teljesítésénél, emberileg is megértő módon járnak el. Vitán felül áll az, hogy az uj törvényeknek 80 százaléka csak a köz- igazgatás feladatát növeli, főképpen az al ispánnak hatáskörét tágítja és felelősségét folytonosan fokozza. A közigazgatás rendezéséről szóló uj törvény az alispánnak különben is óriási terjedelmű s már alig áttekinthető hatáskörét még jobban kibővítette azáltal, hogy a vármegyei közigazgatási bizottság hatáskörét jelentékenyen megszüntette és az első fokú intézkedési jogot, rész- pen pedig a felebbviteli jogkört, amelyet eddig a törvény értelmében a vármegyei közigazgatási bizottság gyakorolt, az alispán hatáskörébe utalta. Ki kell emelnem, hogy az uj törvénynek a fegyelmi eljárást szabályozó rendelkezései következtében a fegyelmi ügyeknek lebonyolítása az eddigihez képest 3—4-szeres munkát tesz ki és lényegesen több időt vesz igénybe, mint eddig. Az újabb törvényes rendelkezések szerint a főszolgabíró most már nem hozhat fegyelmi Ítéletet, fegyelmi ügyekben a vizsgálatot az alispán által kiküldött vármegyei tisztviselővel kell teljesíteni, ezek szerint a r. t. városok polgármesterei most már fegyelmi ügyekben vizsgálatot nem teljesítenek. A fegyelmi vizsgálat alá vont egyén, az első fokú ítélet meghozatala előtt szóbeli tárgyalást is kérhet, ami az eddigi eljárásból hiányzott Mindezek az újabb törvényes rendelkezések a központi közigazgatásnak a feladatát ismét jelentékenyen meg- szaporitották. Ezeken a nehézségeken a már régóta kért létszámszaporitással lehetne segíteni, erre nézve azonban a mostani súlyos és nehéz gazdasági és pénzügyi viszonyok között nem kívánok előterjesztést tenni. A vármegye pénzügyi viszonyai, az adófizetéseknek rendkívül késedelmes volta miatt, semmi javulást nem mutatnak, dacára annak, hogy nemsokára az évnek negyedik negyedében leszünk. A községek részéről a vármegye háztartási pénztárába beszolgáltatandó össze geknek majdnem a fele hátralékban van, ezért a közigazgatás rendes menetéhez szükséges összegeket, s főképen a lavinaszerűen növekedő nyugdijterheket csak a legkínosabb nehézségekkel tudtam eddig előteremteni. Hogy a nyugdijterhek, milyen szédületes mértékben emelkednek, annak igazolására bejelentem, hogy 1925-ben az évi nyug- dijteher még 159000 pengő volt, a jövő évi költségvetésbe már 475000 pengőt kellett felvenni, amely összeg, a költségvetés összeállítása óta is, már újabb terhekkel szaporodott és az 1931. év folyamán bizonyosan még lényegesen emelkedni fog. A községi pótadó a folyó évben már 16 községnél lényegesen magasabb volt az előirt 50 százaléknál, legtöbbnél 75, sőt egy községnek : Békésnek pótadóját ,90 százalékban állapította meg a belügyminiszter. A jövőévi községi költségvetések felülvizsgálatát nemsokára megkezdheti az alispán, de már az eddigi adatok szerint alig lesz község, amelynél a pótadót 50 százaléknál ne kellene lényegesen magasabbra emelni. Ezen magas pótadó mellett is csak a legszükségesebb kiadásokra van fedezet, nagyobb költséget igénylő beruházásokról azonban szó sem lehet. A községek részére a felsőbb hatóság által eddig engedélyezett különféle kölcsönök tekintélyes összeget tesznek ki, úgy, hogy újabb kölcsönök engedélyezésére csakis a legritkább és legkivé- telesebb esetekben lehet számítani. A községek háztartási viszonyainak rendezése tehát, most már a legsürgősebb feladat, és itt van már a 12-ik óra, hogy az évek óta ígért törvény, amely állítólag a jelenlegi tűrhetetlen helyzeten segíteni fog, minél előbb megalkottassék és életbe léptettessék. A főszolgabírói hivatalok vizsgálatát már befejeztem, a községek felügyeleti vizsgálataival, túlnyomó részben szintén készen vagyok. Hivatalvizsgáíataim során kiszálltam az Endrőd községhez tartozó, s attól 20 km-re fekvő Kondoros tanyára, a Füzesgyarmathoz tartozó, attól 24 km-re fekvő Bucsa- telepre, hogy személyesen győződjem meg azokról a panaszokról, amelyek miatt mindkét lakotthely, önálló községgé akar alakulni. Ugyancsak megtekintettem a helyszíni viszonyokat a Gyoma községhez tartozó és attól 20 km-re fekvő Csudaballa pusztán is, amely a vármegyétől el akar szakadni és Turkeve városához kíván csatlakozni. Az ebadó terén, melyből a rengeteg számú segélykérvény nyer elintézést, a hátralék igen nagy, úgy, hogy a megszavazott segélyeket a felsőbb hatósági jóváhagyás után, csak hosszabb idő után lehet kifizetni. A községi alkalmazottak rendes havi illetményeinek előteremtése a legnehezebb feladatok egyike, ellenére annak, hogy a régebbi hátralékok befizetését nem is kívánom és egyelőre megelégszem, ha a községek az illető hónapra eső jutalékot beküldik a községi fizetési alapba. A közúti alap jövedelmei (közmunka és közúti adó) egyáltalában nem folynak be, még a múlt évről is tekintélyes hátralékok állanak fenn, a folyó évi kivetésből pedig eddig alig fizettetett be valami. Hiába adom ki a legszigorúbb rendeleteket a behajtásra, azoknak semmi, vagy nagyon kevés foganatja van. Megdöbbenéssel kell megállapítanom itten, hogy az adófizetési készsége a kisembereknek lényegesen nagyobb, mint a nagyobb adófizetőké, akik közül igen sokan azok sem fizetnek, akiknek volna módja és lehetősége arra nézve, hogy a vármegyei és községi adókat befizessék. Az adófizetési halasztások, amelyeket a pénzügyigazgatóság ad, nagyban hátráltatják az adók befizetését. A kitűzött árverések pedig a legtöbb esetben eredménytelenek Mivel pedig semmi remény nincs arra, hogy a most vázolt helyzet megváltozzék, a varmegyének, mint az már több vármegyében történt, — nézetem szerint — a legközelebb függő kölcsönt kell felvenni, hogy a most már erősen fogyó takarék- pénztári készletek felhasználása után, a közigazgatás rendes menetéhez szükséges anyagi eszközök birtokában legyen. A miniszteri ügyviteli szabályzat hatály- balépte óta a beiktatott ügyek száma úgy a járási, mint a központi közigazgatásnál 15 — 25%-al csökkent, amiatt, hogy az uj ügyviteli szabályzat a »számhoz« való iktatást sokkal nagyobb mértékben kivánja meg, mint azelőtt. Ez az uj rendszer azonban az egyszerűsítést nézetem szerint egyáltalában nem szolgálja, mert azt a csekély munka csökkenést, ami az által áll elő, hogy sok ügydarabot nem kell beiktatni, sokszorosan ellensúlyozza az a nagy időveszteség, amely azzal az, hogy az ilyen »számhoz« való iktatással ellátott ügyeket csak hosszas kutatás után és nem ritkán egyáltalában nem lehet feltalálni. Ez okból a hatóságok dolga az uj miniszteri ügyrendnek csak ezen egy intézkedés következtében is jelentékenyen emelkedett. A vármegyei központi közigazgatásnál egyébként az alispáni iktatóban a beiktatott ügyek száma kb. 20%-al csökkent, a másodfokú elbírálásra az alispánhoz beterjesztett kihágási ügyek száma azonban még a számhoz való iktatás ellenére is kb. 10u/o emelkedést tüntet fel, a közigazgatási bizottsági ügyek iktatószáma pedig 80°/o-al szaporodott Ennek pedig az a magyarázata, hogy a gazdasági albizottság által elintézett
