Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-08-23 / 68. szám
2 ««kés 1930. augusztus 23. Megalakult a Békésmegyei Kereskedelmi Egyesületek Szövetsége. Minden vármegyében követni fogják a példáját. ségtelenül lényeges kedvezményei helyesek-e vagy sem, azonban addig, mig az a törvény fenn áll, az annak keretében megokolta,n tett hatósági intézkedés, ha talán nem is rosszakarattal, de mindenesetre nagyfokú tudatlansággal s felületességgel támadható csak meg. lájelozl a ionaiteil. A gabonajeggyel kapcsolatban felmerült visszaélések következtében a kisgazda közönség bővebb tájékoztatása céljából, a belügyminiszter a földmivelésügyi miniszterrel egyetértőleg újabb és részletesebb tájékoztató szöveget készített, amelyet hirdetmény formájában az alispánnak ki kell nyomatni és ki kell függesztetni. A kiadott tájékoztató majdnem szóról-szóra ugyanazokat tartalmazza, amelyek az eddigi tájékoztató hirdetményben benn foglaltattak. Mint újabb intézkedést ki kell emelni, hogy ha a termelő a község elöljáróságánál vagy a városi adóhivatalnál előirt köztartozását, beleértve a hátralékokat is, már kiegyenlítette, a még birtokában lévő gabonajegy szelvényeik ugyanazon pénztárnál, amelynél a köztartozásait kiegyenlítette, készpénzre azonnal beválthatja és nem kell arra az év végéig várni. Újabb rendelkezése a hirdetménynek az, hogy ha valaki a termelőtől közvetlen fogyasztás céljára vásárolja a gabonát, szelvény helyett a gabona árán felül, a szelvény pénzértékét fizetheti a termelőnek. SÍREMLÉKEKET, ■ipszegélyeket és minden e szakba vágó temetői munkákat a legjobban és legolcsóbban készit MOGYORÓSSY SÁNDOR szobrász, kőfaragó, kő, műkő és betonáru ipartelepe Gyulán, az evengélikus templom mellett. — Kedvező fizetési feltételek. — Tervrajz és költségvetés díjtalan. 49 4 10 v Békósvármegyei területén a különböző foglalkozási ágak majdnem mindegyikének megvan az egységes megyei szervezete s ebben tömörülve adandó alkalommal egységesen lépnek fel. Szükségesnek bizonyult bogy a me gye kereskedelme is megteremtse a maga hasonló szervét, amely nem jelent különálló alakulatot vagy uj anyag beszervezését, hanem a megye területén működő OMKE kerületek és önálló kereskedelmi társulatok (Csarnokok) stb. közös és megyeileg egységes keretbe való tömörülését. Szent István napján, az Orosházi Kereskedelmi Csarnok helyiségében impozáns keretek között zajlott le az alakuló közgyűlés, amelyen a megye kereskedelmi érdekképviseletein kívül a Kamara, az iparostársadalom és a hatóság is képviseltették magukat. Az OMKE központját Wilhelm Vájná Jenő igazgatósági tag és Nádor Jenő titkár, a szegedi Kereskedelmi Kamarát Wimmer Fülöp elnök, Vértes Miksa alelnök, dr. Tonelli Sándor főtitkár, a szegedi Lloyd Társulatot Bokor Adolf elnök, a gyulai OMKE kerületet és a gyulai Kereskedők Társulatát Faragó Andor és Schillinger Lipót képviselték. Az ipartestület küldöttségét Gubicza Sándor elnök vezette. Megjelent Csizmadia András, a kerület országgyűlési képviselője, dr. Marsall Ferenc főszolgabíró és Kunos István főjegyző. Dr. Tajjler Elek, az orosházi OMKE kerület társelnöke nyitotta meg a nagygyűlést és üdvözölte a megjelenteket. Wimmer Fülöp, a szegedi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke vette át ezután az elnöklést és mindenek előtt a Kamara üdvözletét tolmácsolta az uj alakulat számára. Dr. Ggönggössy János, a békéscsabai Kereskedelmi Társulat titkára beszédének elején Sándor Pálnak, az OMKE ez évi közgyűlésén mondott szavait idézte, aki fokozottabb tömő rülésre hívta fel a kereskedőket. Felolvasta a Békésmegyei Kereskedelmi Testületek Szövetségének szervezeti szabályzatára vonatkozó határozati javaslatát. A szövetség székhelye Békéscsaba és évenként legalább egyszer vándorgyűlés tartandó minden évben, más más helyiségben. Vértes Miksa kérte, hogy a szegedi Kamarát is vonják be a Szövetségbe. Hangsúlyozta, hogy a szervezkedés nem irányul más társadalmi osztályok vagy foglalkozási ágak ellen. A határozati javaslatot Vértes Miksa módosításával a nagygyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadta. Csizmadia András, a kerület országgyü lési képviselője hangoztatta, hogy a mezőgazdaság is tudatában van annak, hogy a tisztességes kereskedelem ad lüktető erőt az or szágnak. A kereskedők vannak hivatva a piacok megteremtésére s a kereskedelem és mezőgazdaság egymásnólkül nem boldogulhat. Senki előtt sem kétséges, hogy a keres kedolem szervezkedése nem irányul más ágak ellen és épen ezért a kereskedők igazságos ügyeiben ő is mindenkor rendelkezésükre áll. Dr. Tonelli Sándor, a szegedi Kereskedelmi Kamara főtitkára a maga részéről is he lyeselte, hogy az összes érdekképviseletek az OMKE-ben tömörülve alkossák meg egységes országos kereskedelmi védőszervüket. Nem akar ünneprontó lenni, ezért a kereskedelem panaszai helyett csak néhány kedélyes történetet elevenített fel, a hallgatóság zajos tetszése mellett. Nádor Jenő, az OMKE központi titkára tartott ezután előadást a kereskedelem ellenségeiről. Legnagyobb ellensége a kereskedelemnek : maga a kereskedő, aki mind g több erőt és időt fecserel a saját kollegája elleni áldatlan harcra, mint a közős ellenség, a ke- reskedőelíenes irányzat leküzdésére. Az uj szövetség megalakulásától és munkájától a mai áldatlan állapotok megváltoztatását reméli. A nagygyűlés után a résztvevők megtekintették a kiállítást. Délben társasebéd volt, amelyen többen mondottak pohárköszöntőket. Örök szeretet. Fülemüle dalolt a zöld bokrok között. Ott ült a fészke szélén, szerelmes kicsi szivének minden forrósága benne úszott a májusi éjszakában. Lágy, édes trillái messze hangzottak — boldogan — csapongva ... A virágok kábító lehelete tette mámorossá a levegőt s a liliomok kelyhein apró gyémántcseppek ragyogtak az ezüstös holdsugár fényében. A csöndes, néma temetőben a fülemüle nászdala zengett . . . Mit tudta ö, hogy hol énekel, hogy ide csak könnyes arccal lépnek be az emberek, mert ez a szomorúság kertje. Hiszen a langyos éjszakában itt is kicsattant a virágbimbó, itt is az ujraébredés, az élet szerelmes muzsikája vibrált a levegőben. De vájjon a sirhant lakói érzik e ezt ? . . . Vagy talán a szeretet csodás lángja összekapcsolja a lelköket. mint egy szépséges szivárványos hid azokkal, akiket itt kellett hagyniok. Sóvárgás a végtelenségen át, egymás után, az örök szeretet fájó emlékezésével. A falu felöl akácillatot hozott a szellő. Gyöngén megborzongtak a fák levelei s a holdfényes utón, mint valami könnyű sóhaj, átlátszó árnyalak tűnt elő Kezét szeméhez emelte, kinézett a kanyargó, poros országúira, majd leroskadt egy fejfa tövébe és sirt . . . Hangtalan, néma zokogás volt ez, szemében ott ült a fájdalom, ahogy hallgatta a csalogány énekét. Vájjon lesz-e annyi ereje, hogy lopva elmenjen a kicsi lányához, aki holnap fog esküdni ? De meg kell látnia, annyi hosszú évek után, hacsak egy-két percre is, ahogy alszik, ahogy álmában mosolyog . . . Megsiraogatni a selyem haját és megcsókolni édes, anyai csókkal. Aztán gyorsan osonni vissza, hiszen látta őt akkor, amikor a legboldogabb volt. De lesz-e hozzá ereje elmenni, otthagyni újra őket ? Rémülten eszmélt rá. hogy ö már csak egy örökké fájó emlék azoknak, akik szeretik s akiket ö még most is úgy szeret. Egy fehér pára — átlátszó ködalak, de a szeretet szent nevében mégis meglátogathatja őket. Lehajtotta fejét és lassan megindult a jólismert utakon egy régen látott kedves ház felé. Mennyi minden változás történt azóta . . . A széles nagy veranda rózsákkal van feldíszítve a holnapi- napra. Karcsú, fehér liliomok illatoznak a vázákban, a lépcsők karfáján, virággirlandok kígyóznak le, egészen a homokos útig Mindenütt a gondos apai kezek munkája látszik, a fáradságos készülődések után. A halott anya megsimogatta félőn, remegön az ünnepi asztalt, a széket, amelyben holnap a fátyolos menyasszony fog ülni. Poharak csendülnek össze, kacagás hangzik majd. csak ő nem lehet ott közöttük Felnyögő sóhajjal suhant végig a szobákon, megállt az alvó férj előtt, aki a fáradtak mélységes álmát aludta és szelíd szeméből hullani kezdett a könny. De érezte, sietnie kell, mert láthatatlan erők viszik, ragadják tova és neki még látnia kell a kicsi lányát. A fehér szobában gondosan el volt készítve minden a holnapi napra. Mint egy könnyű lehelet omlott alá a mirtuszba foglalt fátyol, mellette habos, csipkés menyasszonyi ruhára világított a holdsugár. Az anya úgy érezte, hogy a szoba megtelik fénnyel, ragyogással, amig a keskeny, hamvas leányarcot nézi. Kimondhatatlan gyöngédséggel suttogott neki száz édes becéző szót, csókolgatta a selyemhaját, a mosolygó kis száját, ügy mint régen, mikor még az ölében ringatta Aztán nézte, egyre csak nézte. Anyai szeretettnek minden gyöngédsége ott ragyogott a tekintetében és úgy érezte, hogy szivében elcsitul a fájdalom Felállott . . . Érezte, mennie kelll . . . Még egyszer áldólag föléhajolt az alvónak, aztán boldog mosollyal ajkán, lassankint eltűnt a végtelenség ködében, mint egy egy gomolygó fehér pára. A leány ott állt teljes menyasszonyi díszében a tükör előtt. Viruló szépségű leányarc tekintett vissza rá a fényes tükörlapról s szempilláján ott reszketett két nehéz könnycsepp. Csak néhány percre maradt egyedül és a lelke elszállt egy virágos sirhanthoz. Kis szivét mérhetetlen fájdalom szorította össze és az álmára gondolt. — Nem, — gondolta — nem mondom meg a papának, hogy anyuskával álmodtam, hogy itt volt. Hiszen mindkettőnknek olyan fájó ez, hacsak némán is rágondolunk. Mire az ajtó kinyílt, már mosolygott, csak a szeme maradt harmatos. De ez is eltűnt, mint mikor a napsugár melegsége felszívja a virágokról a fényes esőcseppeket, hiszen az a férfi állott előtte, akit szeretett, aki szerelmes gyöngédséggel hajolt föléje. muraközi Szabó Lili.
