Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-03-22 / 24. szám
LXII. évfolyam 24. Mám Szombat Gyula, 1930. március 22 Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben... 1 P 60 fill. Vidékre ... 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Százan meg százan böngészik az újságok pályázati hirdetményeit és apróhirdetéseit, hogy valami kereseti lehetőséget biztosítsanak maguknak s egy darab kenyeret éhező családjaiknak. Hány százan és százan lesik Gyulán is, szellemi és testi munkások, iskolából kikerült fiatalok és munkától meggörnyedt öregek, reménykedve, hogy rájuk mosolyog a jó szerencse, a jó Isten megelégeli nyomorúságukat s hozzájuttatja őket a munkához, az álláshoz, a kenyérhez. Hány százan és százan biztatják magukat, ványadt, megsoványodott, sáppadtarcu asszonyok a jobb holnap eljövetelével. Hány dióbarna szemű, apró kis emberke előtt színesedik ki a jövő Eldorádója: jaj, de jó lesz, apuka állást kap, munkát vállal. Vége lesz a nyomorúságnak, kenyér kerül a megkopott, rozzant asztalra, lesz jó cipő az esőben. És a száz meg száz közül hány kilencvenkilenc meg kilencvenkilenc hiába várja, hogy beteljesüljenek reményei. Hány kilencvenkilencen maradnak továbbra is állás nélkül, pénz nélkül, remény nélkül. Diplomás emberek, magántisztviselők, iparosok, kereskedők, munkások, öreg családapák tülekednek minden kis jelentéktelen állásért, melynek jövedelme még száraz kenyérre is alig elég. Istenem, hát ezt igazán nem látja senki ? Nem akar, vagy nem tud ezen segíteni senki? Hiszen kétségtelen, hogy a szaAz államsegéllyel kiépítendő utakra vonatkozó kereskedelemügyi miniszteri rendelet végre megérkezett a vármegyéhez. A rendelet elöljáróban kimondja, hogy az útépítés kérdésében részletesen a folyó évi közúti költségvetés keretében fog a miniszter intézkedni. Kérdéses rendeletében azonban a vármegyét tájékoztatja az alábbiakban: A miniszter a vármegyében államsegéllyel 74 km. utat engedélyezett kiépitósre, amelyek után az évi segélyt 60,000 pengőben állapította meg. Itt megjegyezzük, hogy a törvényhatóság 193 km. hosszú útnak a kiépítését kérte, azonban az engedélyezett 74 km. is tulajdon képen csak 52 km. nek felel meg, mert a 74 km. 3 méter szélesség alapulvétele melnálás nagynehezen rendbehozta az ország szénáját. De mikor fogják már szanálni ezeknek a kilencvenkilen- ceknek a kicsi gazdaságát. Mikor szűnik már meg az az állapot, hogy aki dolgozni akar és tud, az is tétlenségre kárhoztatva, munka nélkül ődöng. Mert bizony addig sok ember könnyei csorognak vigasztalan éjszakákon. lett lett engedélyezve. A vármegye azonban csak 4 méter széles utakat épit. A folyó évben kiépíthető lenne, ha ugyan a községek képesek lesznek az őket terhelő y3 részt kellő időn belül rendelkezésre bocsájtani, ami éppen nem bizonyos, a békéssámson—tótkom- lósi 12.8, a füzesgyarmat—buesatelep—karcagi 26, a békéscsaba—mezőmegyeri 3.5, a szentetornyai 5.7 és a gerendás — csorvási 4.5 km. hosszú utak. Az évi 60.000 P hozzájárulási összeget a miniszter a vármegyének annyi éven keresztül fogja rendelkezésre bocsájtani, mig a szóban levő 74, illetőleg 52 km. hosszúságú útvonalak fokozatosan kiépülnek. Azt is megengedi a miniszter, hogy szükség esetén a vármegye 140.000 pengőig Megérkezett az államsegéllyel kiépítendő utakra vonatkozó miniszteri rendelet a vármegyéhez. Látogatás Szabolcska Mihálynál. Amikor a középiskolában az irodalomtörténet tárgyalásakor szó került arról, hogy a költök és irodalomkedvelők is meglátogatták az öreg Virág Benedeket, csendes vágy ébredt fel bennem és elábrándoztam : milyen jó dolguk volt a régieknek s milyen szomorú a mienk, akik még ilyen látogatásokban sem vehetünk részt; módunk, alkalmunk nem nyilik ilyesmire. Hála Istennek, az idő meghazudtolta gyerekes ábrándozásomat s kis élénk fantázia és merészség ütlegei áthatoltak a ledönthetetlennek hitt válaszfalon s egy napon csak ott ültünk Jeszenszky Sándor barátommal Szabolcska Mihály meghitt, magyar levegőjű szobájában. De azt is elmondom, hogy miként jutottunk be oda Már hosszú hónapokkal e látogatást megelőzően lelkűnkben vágyként ott égett a Szabolcska látogatás gondolata. De sehogysem tudtunk oldást találni. Egyszerűen nem állíthatunk csak be hozzá. — De hisz nem is tudjuk, hol lakik — villant fel agyunkban a gondolat. Hát ez lett az első teendőnk. Két-három szerkesztőséget is megkérdeztünk, mig végre biztos választ kaptunk: Budapest, Damjanich-utca 40. Címünk tehát már volt s csak a kivitel következett. Gondolkozásunk eredményeképen levelet irtunk Szabolcskának. Közben a Petőfi-Társaság március havi disz- gyülésére is elmentünk, ahol Császár Elemér a magyar irodalomról szóló értekezésében kedves szavakkal emlékezett meg az éppen jelenlevő Szabolcska Mihályról is, ki a diszterem egyik zugában közel a kijárathoz húzódott meg. Nevének említésekor hatalmas üdvrivalgás és tapsvihar zúgott fel, amely elöl az agg költő szerényen elmenekült. Ekkor láttuk Szabolcskát először. Időközben levelünkre remegő kézzel megirt lap érkezett. Kedves Ifjú, Barátaim ! Nagyon szívesen veszem, akármelyik vasárnap jönnek el hozzám. Ám most a legközelebbi vasárnap nem lehetnék idehaza, mert vidéken leszek. Máskor bármikor. Budapest, 1929. április 25. Szerető bátyjuk: Ssabolcska Mihály. (Jeszenszky Sándor őrizi értékes emlékképeu az említett lapot.) Most már megvolt a kivitel lehetősége is s igy gyors cselekvésre határoztuk magunkat: április 30-án elmegyünk! Természetes az elmenetel előtt lévő napon égették lelkünket a gondolatok: mit beszélünk majd vele ? szívesen fogad-e bennünket ? milyen lesz az otthona ? egyedül találjuk-e ? stb. Én lázasan verset faricskáltam „Szabolcska Mihályhoz“ címmel De történetesen cserben hagyott a Múzsám s csak ennyi született meg belőle : Jó urunk, két fiatal poéta Bégen vágyott felkeresni téged, Hogy megfürödve lelked tengerében Lelkűkben a szeretet lángja égjen Amig csak tart e földi élet . . .
