Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-03-15 / 22. szám
LX1I. évfolyam 33. szám Szombat Gyula, 1930. március 15 Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fii!. Vidékre ... 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Márciusi ifjúság. Ünnep előestéjén, leszálló alkonyaiban tábortüzek égnek messze a pusztában. A lángok fel-fel csapnak és büszkén világolnak az árva magyar éjszakában. Trombitaszó harsan, majd felcsendül száz meg száz fiatal torokból a „Magyar hiszekegy“ s a szellő szárnya töredezett foszlányokban hozza az ünnepi beszéd részletét, melynek refrénje: szabadság, egyenlőség, testvériségA fiatalság ünnepel. A megrabolt, élete legszebb korszakában meglopott ifjúság. A gyermekeink, akik ennek a háboruelőtti boldog és gazdag országnak kincseiből, átfogó szereteté- ből, jóságos mosolyából és a megélhetést biztositó gondoskodásából semmit sem kaptak. Kigyul a szemük, megdobog a szivük és imára kulcso- lódik a kezük, mikor ennek a meg- csufolt hazának szent nevét kimondják. Ökölbeszorul a kezük, ha a határ felé tekintenek és a fiatalság bátor és dacos hitével hirdetik: lesz még egyszer ünnep a világon! Mi öregek, akiken végigvert a világháború ostora, akiknek lelkében elhamvadt rengeteg szép érzés, kialudt a reménység fáklyája, akik körül zug, zajlik és tombol az erkölcstelenség, a szenve- ! délyek vihara, akiknek homlokára mindennap egy-egy ráncot szánt a holnap fekete gondja és évről-évre látjuk minden téren a tehetetlenség diadalát, az anyagi és erkölcsi leromlás mindent elgázoló tragikumát, mi öregek és reménytelenek ezen az egy napon megcsukló térddel állunk a templom kövén, áhitattal és sziv- dobogva halljuk a fiatalság mámoros, tavaszi szabadságdalát és felgyűlt tekintettel nézünk a menetelő ' fiatalság után és megemeljük kalapunkat a házakon diszlő nemzeti zászlók alatt. A tavasz áldott napja ragyog és szikrázik s melege besüt a lelkűnkbe, hogy kiűzze onnan a kétséget ennek a százszor szent és földigBriand külügyminiszler pénteken ott hagyja a londoni konferenciát, miután a francia földközitengeri paktum terve nem számíthat sikerre. — A csütörtöki teljes ülésen letiport nemzetnek jövendőjében. A nemzet, amelynek ilyen ifjúsága van, mint a mienk, akiknek lelkét a márciusi ifjak tüze heviti, akiket nem ronthat meg idegenből belopott, cifra és üres szólam, akiknek szentháromság az Isten, Király és Haza ezerév dicsőségét megért és soha el nem halványuló fogalma, az a nemzet föltámad, ha a világ minden ellensége görditi is a követ sirjához. Zászló lobogtassa, zsolozsma zengje, eget verő ének hirdesse : lesz még nálunk ünnep minden szivben, lesz még itt diadal és túl a határon fogak csikorgatása és halálos jajon- gás! Lehet, hogy a politika megindítja a győzelem szekerét, lehet, hogy a diplomácia elhengergeti a köveket a nemzet utjából, de a legnagyobb, a döntő harcot a márciusi lélek, az ifjúság fogja megvivni. Le a kalappal ez előtt a fiatalság előtt! Briand nagyszabású beszédben ismertette a francia kormány politikájának alapelveit és ez volt a búcsúbeszéd. Briand otthagyja a flottaleszerelési konferenciát. Egy el nem mondott beszéd. A márciusi ünnepségek sorrendjét megbeszéltük. Utána nyugodtan végezte dolgát mindenki- Készült a nagy napra, akinek szerepet adtunk. De ki mert volna arra gondolni, hogy olyan valaki is készül a nagy napra, akinek nevét nem is említettük. Pedig készült. Készült titokban hosszú téli napon, éjszakákon át. A napokban lelkes honleány jött hozzám. Azt mondotta, hogy szeretné március 15-én felolvasni, esetleg elmondani azt a kis beszédet, mit e nagy napra irt. Kért, könyörgött, hogy teljesítsük kérését. Azután igy folytatta: — Abban az erős hitben jöttem, hogy biztosan teljesitik kérésemet. Óh mily boldoggá tett a gondolat, hogy Kiolvashatom, elmondhatom azt a pár sort, mit könnyeimmel áztattam, melynek minden sorára, betűjére honleányi kegyeletem csókjait leheltem. Ha tudnák, mily szeretettel Írtam, odaengednének a közönség elé. És a hálás közönség hallgatna engem, minden szavam rokonérzést váltana ki a szivekből, lángra gyújtaná ott, azokban a szivekben a szeretetet, azt a szereteket, mellyel tárgyammal foglalkoztam. — És miről irt ? Kérdeztem tőle. — Nagy eseményekről, eszménnyé dicsöült időkről, lelkes ifjakról, kik éltek, haltak a hazáért. Arról a mélységes érzésről, mit hazaszeretetnek nevezünk, én és mindenki, aki velem érez. Meglepődtem. Néztem, ki ez a leány ? Honnan jött ? Elcsodálkoztam a hallottakon. Manapság ugyanis ritkán hallunk ilyet. Ha lelkes honleányok után keresünk, legtöbbször vissza kell mennünk a múltba Ha lelkes honleányokról beszélünk : Zrínyi Ilonát, Rozgonyi Cicellét, Lórántffy Zsuzsannát, az egri és a csobánci nőket, Szilágyi Erzsébetet, Károlyi Zsuzsannát, Damjanich János- nét kell felsorolnunk, kik a honért küzdő férjeik őrangyalai voltak, kik büszkék voltak arra, hogy magyar honleányoknak születtek s kik Petőfi szavai szerint: „hajnalsugárral ragyogtak az ébredő hazában és sugarukra Memmon szobraképen a nemzet maga zengett áldást.“ S im, most e dekadens korban, ebben a pacifista eszmékkel telitett napokban halt egy lelkes honleány ajkáról az ember szavakat, mik tüzelnek, lelkesítenek. Az irás a kezében volt. Amikor arra kértem, olvasson abból valamit, ki sem nyitotta, hanem beszélt folyékonyan, fennakadás nélkül: — Eszembe jut 1848 március 15-ike. Akkor is úgy mosolygott a szép hazára a fönséges nap, mint ma. Az erdők, mezők fái akkor is úgy rügyeztek, bimbóztak, virágoztak, mint ma, 1930-ban. Szenvedett akkor is a magyar s elnyomott volt, mint ma. De akkor az a csodálatos tavaszi erő nemcsak a természetben hozott ujraébredést, nem csak ott a természetben indult meg, hanem megindult a márciusi ifjakban, meg az egész nemzetben. Láttam, hogy valami ellenállhatatlan erő dolgozik lelkében, mellyel felkorbácsolni szeretné a tespedt, közönyös, elfásult sziveket. Emlékeket akar felidézni, mik feledésbe mentek. Valósággal lángolt a prometeuszi tűz szemeiben, mellyel tenni, cselekedni szólít mindenkit úgy, ahogy cselekedtek a márciusi ifjak. Mondottam is neki, beszéljen, mondjon el mindent Folytatta is: 7~?jmlüAlLa felmondás nélkül leg- "TT~Incrinfi földbirtokra és Házra méltá> L jobban gyümölcsöztet. ■XAC/ivöC/lIC/AC/t nyos kamatozással folyósít. *• Minden banküzlettel, biztosítással és menetjegy-árusítással foglalkozik ~~ a Békésnxegyei Takarékpénztári Egyesület. Alapítási év. 1863. Érdekközösségben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesülettel. Telefon: 7.
