Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-03-15 / 22. szám
2 Békés 1930. március 15 A törvényhatósági bizottság rendes közgyűlése. (1930. március 11,) A törvényhatóság sürgeti a hadirokkantai helyzetének javítását és a hadikölcsönkötvények után méltányos kamat fizetését. A folyó évi elsó rendes közgyűlést báró Feilitssch Berthold főispán nyitotta meg rövid üdvözlő szavak kíséretében. Az alis- páui időszaki jelentést, amelyet előző számunkban egész terjedelmében ismertettünk, a közgyűlés észrevétel nélkül tudomásul vette. Abaujtornavármegyének a dijnokok illetményeinek rendezése és vasúti utazási kedvezménye, Biharvármegyének a gazdasági ingó jelzáloghitel létesítése, a debreceni mezőgazdasági kamarának a fagykárt szenvedett gazdák adózási érdekeinek megvédése tárgyában tett, valamint több vármegyének az ingyen gyógyszerek fedezésére engedélyezett hitel tárgyában kiadott miniszteri rendelet elleni feliratait a törvényhatóság hasonló szellemű felirattal támogatja. A munkanélküliség következtében előállott nyomor enyhítésére megszavazott ősz szeg mikénti felhasználása tárgyában tett alispáni jelentést a közgyűlés tudomásul vette. E pontnál elnöklő főispán kijelentette, hogy a bucsatelepi szűkölködő lakosság segítésére a népjóléti miniszter a köz ségnek 800 pengőt küldött. Ezzel kapcsolatban dr. Daimel alispán is bejelentette, hogy intézkedett bizonyos földdomboritási munkálatok soronkivül folyamatba tétele iránt. A sokgyermekes szegény anyák segélyezési akciójának végrehajtásáról szóló alis páni jelentést a bizottság szintén tudomásul vette és utasította a vármegye alispánját, hogy a további segélyezés tekintetében tegyen az októberi közgyűlésnek javaslatot. Gyula városának az Erkel-malom és a nagyváradi körgát közötti szakasznak törvényhatósági kezelésbe való megtartása iránt kérelmét a közgyűlés nem teljesiti, mert amikor a vármegye ennek az útnak kiépítését magára vállalta, határozatában a kiépítés feltételeként kimondotta, hogy a kiépítés megtörténte után ezt az útszakaszt a gyula— sarkadi útba való betorkolásig, valamint a gyula—sarkadi útnak ettől a betorkolási ponttól a mostani vámos szakasz végpontjáig terjedő részét is a város a vámos utak hálózatába felvenni, vámos útként kezelni és fenntartani lesz köteles. A szeghalmi járási kórház létesítésével kapcsolatos kérdések rendezésének tárgyalásánál elnöklő főispán kijelenti, hogy a kórház, amely a szenvedő emberiség istápolására lesz hivatva, áldásos működésének megkezdése meg van nehezítve az által, hogy felszerelései hiányosak. Ennélfogva igen helyes, hogy a vármegye közönsége szavát hallatja oly irányban, hogy a kórház megfelelő államsegélyben részesittes- sék. 0 maga részéről mindent el fog köVárosház-utca 1. szám alatti szép portálos üzlethelyiség melyben jelenleg vasüzlet van 811 áljsis 1-re kiadó. Bővebb felvilágosítás Nádornál, a postaépületben. 159 3—tv vetni, hogy a mai nehéz viszonyok mellett is, a kormány a szükséges anyagi támogatást megadja. A vármegyéhez különböző karitativ és kulturális intézmények által anyagi támogatás iránt beadott kérelmek tárgyalásánál több felszólalás történt. Kiss János orosházi megyebizottsági tag inkább azokat az intézményeket szeretné támogatásban részesíteni, amelyek a szociális bajok enyhítése érdekében munkálkodnak. Ilyenek például a vármegye területén levő Stefáuia Szövetségi fiókok, amelyek valóban áldásos működést fejtenek ki. Dr. Tóth Pál főként a vármegye területén levő jótékonysági és kultúrintézményeket kívánná a legmesszebbmenő támogatásban részesíteni, mig a vármegye területéi kívül állók segélyezése tekintetében a vármegye alispánjának álláspontját teszi magáévá, hogy itt a legszigorúbb takarékosságot kell foganatosítani. Dr. Daimel Sándor alispán csak annyit kíván a felszólalásokra megjegyezni, hogy javaslatának megtételénél — amely neki mindig igen nagy gondot okoz, mert bizony sokszor magasabb befolyások előtt is meg kell hajolni — mindig a felszólalásokban előadott szempontok vezették. A közgyűlés utolsó pontjaként tárgyalta Hankó Mihály és társai indítványát a hadirokkantak és a hadikölcsönjegyzők megsegítése tárgyában, amely indítványt a törvény- hatóság magáévá téve, az alábbi határozatot hozta : A törvényhatósági bizottság az előterjesztett indítvány alapján kimondja, hogy a hadirokkantak stb. segélyezésének rendezését, ingyenes gyógykezelését és gyógyszerekkel való ellátását elsőrendű feladatának tekinti. Ugyancsak kimondja azt is, hogy a hadiköl— De más, más idők voltak azok. Azok a márciusi ifjak telve voltak szeretettel, a magyar föld, a magyar mult, a magyar jövő szeretetével. El sem hiszi senki, de úgy van, hogy voltak, éltek egyszer itt e hazában emberek, magyarok, kiket nagy, fönséges eszmék lelkesítettek, akik meghaltak azokért az eszmékért, feláldozták ifjúságukat és nem kértek érte semmit. Ott élt lelkűkben a költő szava: „szivet cseréljen, ki hazát cserél “ Isten egy embernek csak egy szivet adott, egy szívnek egy hazát. Nekik egy szivük és egy hazájuk volt. Egy szivüket egy hazájukért adták oda, ezért a dicsőség napsugaras magasságába jutottak. — És milyennek képzeli a mai kort és benne az embereket? A válasz ez volt: — Hol mapapság a lelkesedés, hol a márciusi ifjak tüzes akarása ?! Nincs ! Hiába is keressük. Átalakult a világ, átalakultak az emberek is Szegények lettünk lelkesedésben, rongyosak nemcsak ruházatunkban, de gondolkodásunkban is. Egymást gyűlöljük, egymást marjuk. Eszmények, szent célok mintha elvesztették volna varázserejüket. Az emberek megtanultak eszmények nélkül élni. Szegények lettünk, de csak anyagi szegénységünket sírjuk, panaszoljuk, pedig lelkiekben még inkább koldusbotra jutottunk. Ebből fakad minden hajunk. Fáradtan járjuk az utakat, a szakadékokat, mélységeket és nagyon közömbösökké lettünk. Nem tudjuk megérteni már saját szenvedéseinket sem. Mit teszünk hát ? Mulatunk, szórakozunk. Jártam falvakban, hol a mésszel megrajzolt országhatár ketté vágta a falut. Láttam az utca közepén állani egy magyar, meg egy cseh katonát. Ez is fájt szivemnek, de százszorosán jobban tépte, marcangolta az a muzsikaszó, mely nap nap után szólt a magyar részen. Akik pedig nem jószántukból lettek egyik napról a másikra cseh állampolgárok, azok csendben voltak, azoknak fájt a nagy veszteség és fájt messzebb, ott fönt a bércek között lakó magyaroknak is. És fáj ma is kincses Kolozsvárott, a Hargitta alatt, a Bánságban. Ott messze a magyar sóhajok, magyar akarások állnak sorfalat és várnak minket. De úgy látom, érzem is, hogy hiába várnak. Mert minket már nem érdekel a magyar Tátra lelke, a fenyvesek romantikája, nem a Hargitta keserve, szegény székely véreink fájdalma, sóhaja. Nem vágyunk Bánát aranykalászos rónáira, nem gondolunk szép Nyugat-Magyarországra. Mi farsangolunk, mulatunk, vígan táncolunk. Megállítottam és azt kérdeztem: — Tehát semmi reményünk nincs, nem is lehet a jövőben? Ezt felelte: — Egyben lehet, a magyar ifjúságban, kiket most nevelünk, Azokban az apróságokban, akiknek lelke a kezünkben. Igen, ettől a magyar ifjúságtól függ a jövő. Ezekben van minden reménységünk, hogy e szomorú ősz után eljön a tavasz. Nehéz munka vár erre az ifjúságra, mert egészen uj világot kell felépítenie. Én bízom benne, hiszem is, hogy ez a magyar ifjúság erős, áttörhetetlen falankszba fog tömörülni és detronizálni fog minden divatos, ostoba eszmét, építeni, alkotni fog és dolgozni mindennap az alkonyat pirosodásig. Ez a magyar ifjúság felépiti az uj Magyarországot, melyben magyar lesz minden: a tudomány, a művészet, az irodalom, a sajtó, a politika. Ez a magyar ifjúság a márciusi ifjak tüzes leikével és lelkesedésével fog dolgozni hat napig és a hetediken visszaszerzi a régi magyar földet. Ez lesz oly sok szomorú márciusunk után az igazi március. A lelkes honleány szavai mély benyomást tettek rám. Mondottam is neki: — Minden szavadból a honszerelem szól hozzánk Tudsz lelkesíteni, tüzet gyújtani. Néhány szavadból megértettem, mi nekünk a haza, az elveszett édes haza. Szemeim elé állítottad azokat, kik példaképeink nekünk. De példaképei azoknak is kik az elrabolt hazáról tudni sem akarnak, ellenben vígan táncolnak, farsangolnak. — Elmoudhatom-e március 15-ikén ott a templomtéren ? — Ha az ünnepélyt-rendező bizottság megengedi, föltétlenül. Másnap megtudtam, hogy a programmba nem vették be. Pedig ez lett volna a legszebb, leg- gyujtóbb, legtöbbetmondó beszéd Kétegyházán, március 15-én. Kétegyhási. IMéI tavaszi kabátok 36 pengőtől lb§ 1-2 TI SC H-nél.
