Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)

1929-02-23 / 15. szám

4 Békés 1929. február Eljegyzés. Kertész Zsuzsika és Holecska László tanító jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) Lizieuxi kis szent Teréz életét vetitettképes előadásban ismertető felolvasás és a Quo vadis film folyó évi február 11 ről az előadó közbe jött betegsége miatt március hó 4-re halasztatott el. Jelzett napon azonban okvetlen meglesz a két világhírű előadás a moziban rendes helyárak mellett. A gyulai Erkel Ferenc sakkor 1929. évi ren­des közgyűlését március 3-án (vasárnap) délután 5 órakor tartja a Komlóban levő klubhelyiség­ben, melyre a kör tagjait tisztelettel meghívja a vezetőség. Tárgysorozat: 1. Titkári jelentés. 2 Pénztárosi jelentés. 3. Tagfelvétel. 4. Tisztujitás. 5. Indítványok. A Nagymagyamrosi Misszió Társulat 24 én, vasárnap délután 5 órakor böjti előadást tart kép vetítéssel a Nagymagyarvárosi Olvasó Körben, melyre az érdeklődőket szeretettel meghívja a Vezetőség. Török Mihály szeged-felsővárosi rém. kath. kántor beiktatása. Elhalálozás folytán megürese­dett szeged-felsővárosi kántori állásokra az egy háztanács ajánlatára a kegyúri bizottság egyhan gulag a széphangu Török Mihályt, a kétegyháziak volt szeretett kántorát választotta meg. Folyó hó 17 én, a vasárnapi ünnepélyes nagymise elkal- mávai tette le az uj kántor az esküt dr. Papp Béla plébános házfőnök kezébe, akij egyúttal gyönyörű beszédben üdvözölte az uj kántort s jövendő működésére Isten áldását kérte. A nagy mise után sokan keresték fel üdvözletükkel Török Mihályt. Ehhez az általános és szives üdvözlés hez készséggel, örömmel csatlakozunk mi is, akik Török Mihálynak az egyházi ének és zeneművé­szet fejlesztése céljából kifejtett működését s tár­sadalmi téren végzett kulturális tevékenységét mindenkor őszinte elismeréssel kisértük. Meghalt egy menekült óvóié. Erdélyben ne­velte, becezgette éveken keresztül a kis magyar csemetéket: Török Irma óvónő. A megszállásig Csernakereszturon volt évekig, ahol becéző sze retettel vették körül kicsinyek-nagyok. Kedves, szép élet volt Erdélyben, a csernakereszturi óvo­dában. Jaj, de egyszer a gyönyörű gyermekme­sékbe, csilingelő dalocskákba belerikoltott az élet. Vad és kegyetlen emberek jöttek, bezárták az óvodát, mert ott magyar szó zengett és elker­gették az óvónénit. Később azután ezek a győz tes „rómaiak“ azt mondták neki: te tudsz jól románul maradj itt Erdélyben, megteszünk Dévára polgári iskolai tanárnőnek. Drága Irma néni nem akart részesedni a „latin" kultúra ilyen szörnyű megtiszteltetésében, szedte-vette kis mo tyóját s keservesen átjött a csonkaországba ezernyi nélkülözés, millió szomorúság és bruta litás mellett, amit a „győztes faj“-tól kellett el­szenvednie. Itt azután a kultuszminisztérium le- küldte Köröstarcsára az óvodához helyettesíteni. Mikor elődje meghalt, ő lett a köröstarcsai óvó néni. Éveken keresztül működött ott közszeretet ben, közmegbecsülésben. A nagy csapást, Erdély tői való elszakadását, rokonai otthagyását azon ban sohasem tudta elfelejteni s mélyen érző, jó ságos szive egyre jobban kezdett fájni Ez óv elején a budapesti Ui Szent János kórházba vé­tette fel magát, de bizony már nem segíthettek rajta a tudós professzorok. Hazament meghalni Kötöstatcsára A múlt héten temették el messze szeretett Erdélyétől, szülei sírjától és rokonsá­gától. Halálát itt csonkahazánkban Rimbds Győző menekült erdélyi főszolgabíró (Debrecen) gyá szolja, akinek Török Irma nagynénje volt. Nyu­godjék békében. Ej iskolákat akarnak Békésszentandráson. a békésszentandrasi róm. kath. egyházközség újabb három iskolát óhajt felállítani, amelynek tervei és költségvetései már készen vannak, csupán a kul tuszminisztériumtól kért sürgős államsegély sor­sáról várnak értesítést, mert segély nélkül az egyházközség nem képes építkezni. Adakozzunk a'nyomorakció céljaira! Jezsuita missziós páterek Békésszentandrá­son. Hamvazószerdán Békésszentandrásra érke­zett a róm. kath. hívek őszinte örömére két Jézus­társasági atya, akik 8 napos nagybőjti lelkigya korlatot végeztek az ájtatos hívek lelkiépülésére Véres kamerái Kolozsvárott a csárdás miatt­Felháborító botrány foglalkoztatja Kolozsvár ma" gyarsógát. Húshagyókedd éjszakáján történt, hogy nyolc-kilenc főnyi magyar úri társaság mulatott csendesen a Palermo-kávéházban. A cigánybanda magyar nótákat játszott, amikor berúgott romá­nokból álló társaság érkezett a helyiségbe. Egy repülőtiszt és egy pár diák. Pezsgőt hozattak és kezdettől fogva hangosan sértő megjegyzéseket tettek a magyar társaságra. A román repülő­százados később odament a magyar társasághoz és minden bemutatkozás nélkül durva módon táncra kérte annak egyik hölgytagját. Az egyik magyar ur, egy kolozsvári magyar középiskola tanára felháborodva utasította vissza a tolako­dást A hangulat túlfűtött volt és nemsokára ki­robbant a botrány. A cigányok csárdásba kezd­tek, amikor felugrott a repülőszázados, kiütötte a prímás kezéből a vonót és őt magát úgy arcul- vágta, hogy ellepte a vér: — Adok én neked csárdást, te bitang magyar, Horthy-kutya . . . Az oláh diákok és civilek ugyanekkor pezsgős üvegekkel és botokkal támadtak a magyarokra. — Üssétek le őket, ki velük! Véres verekedés kezdődött széklábakkal, üveggel. Természetesen a magyar társaság is védekezett és dulakodás hevében a gyalázkodó tisztnek kiütötték a kezé­ből a lövésre emelt revolverét. A verekedésnek a rendőrség vetett véget A sziguransa a csárdás miatt előreláthatóan megindítja az eljárást a „provokáló“ magyarok ellen. Ez a magszállott Kolozsvárott az idei Karnevál fináléja. Ahol a tyúkok (papucsban járnak. London környékén hatalmas zöldséges kertek vannak s a kertészek a vetemények között pusztító rovaro­kat úgy irtják, hogy a kertekbe tyúkokat enged­nek be, de hogy kaparni ne tudjanak, lábukra bőrpapucsot kötnek. A jövő héten befejezést ayer a „Békésme­gyei Fejek“ adatgyűjtése. A „Békósmegyoi Fa jek“ szerkesztői közük : Az a hatalmas disz- kötós8s munka, mely Bókósvármegyóben meg indult és az egész vármegyében mindenütt a legnagyobb rokonszenvvel és megértéssel ta lálkozott és lehetővé tette azt, hogy a várme gye székhelyéről kiindulva, az adatgyűjtés a legteljesebb mértékben sikerült és a jövő hót végére befejezést ia nyer. A mü szerkesztői ezúton felhívják még azokat, akik fényképei­ket ezideig át nem adták, hogy azt legkésőbb folyó hó 28 ig a szerkesztőség rendelkezésére bocsájtani szíveskedjenek, annál is inkább, mert a mü a jövő héten már nyomás alá kerül, „Egészségvédelem", A Magyar Vöröske­reszt Egylet hivatalos lapjának : az „Egészség­védelemének legújabb anya- éa csecsemő­védelmi száma most jelent meg. A rendkívül nagy szeretettel és gonddal szerkesztett lapból közöljük Vass József népjóléti miniszternek pazar szépségű ajánló sorait- Ezt írja a mi­niszter: „Ki adja a gyermeket? Isten. Ob, mily szomorú az asszony, ha Istennek ez az áldása elmarad róla 1 Lelkének legszebb vi­rágai ki nem nyílhatnak, sok édes gondban, aggodalomban részt nem vehet. Pici kezecs­kék arcát soha meg nem simogatják, falatját kezéből gyermekszem soha el nem kívánja. Békétlen urával egyedül ülhet az asztalnál, apró tányérokba, mohó szájaoskákba eledelt nem rakhat. Mi a gyermeksereg? Istennek vetése s bizony, ha ez hiányzik, az nagy isten verése. Ftrss József népjóléti és munka­ügyi miniszter.* — A pompás szám tartalmá­ból kiemeljük a következő közérdekű cikke­ket: dr. Barta Gábor: A magyar anyákhoz, dr. Bókay János: A csecsemők mesterséges táplálásának története. Keller Lajos: A ma­gyar anya és cseosemővódelem. dr. Fekete Sándor: A csecsemők mesterséges táplálkozá­sáról. dr. Cságoly Sándor: Az anya és cse­csemő-otthonok jelentősége, dr. Klimes Ká­roly: Az ideges gyermek, dr Szénásy József: A terhes-védelemről és annak szükségességé­ről. dr. Hoffer József: A babona ártalmai az anya- és gyermekvédelem terén. A lap kiadó- hivata: Budapest, VIII. József-körut 42. Szebb jövőt — Adjon Isten! Vitéz Áronffy (Unterreiner) Mihály ny. ezredes az 5. honvéd gyalogezred bajtársi egyesület ügyvezető elnöke, kérvényt intézett a m kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter hoz egy kis nemzeti jelvény forgalombaboza tala ügyében. Vitéz Áronffy, mint hozzánk in­tézett felhívásában Írja, az első mozgósítási napon vitte harotérre szinmagyar legénységét, amely később Przemysl s az orosz harcaező- kön rabságot szenvedett s részben hazája vé­delmében hősi halált halt. Az Ő emléküket óhajtaná látható módon megörökíteni, mert — sajnos — a szegedi b. honvéd gyalogezred­nek Szeged városában ma sínes hősi emlék­szobra. — A jelvények eladási árát fordítaná e szép és nemes célra A jelvény egyszerű, néhány fillérbe kerülő nemzeti szalag, rajta csonka hazánk s címerünk. A rajz selyemmel lenne kihimezve. Ezt a jelvényt addig visel­nénk, mig a Szebb Jövő el nem érkezik. Amint Írja, minden reménye megvan, hogy a gyártási és terjesztési jogot meg fogja kapni. Szeretné, ha már március 15-re minden testű let, hatóság, iskola megrendelné. A jelvény ára 25 fillér, kereskedelmi ára 32 fillér lenne. A jelvény viseléséhez fűződne ez a meghatot- tan szép köszöntés: Szebb jövőt -- Adjon Isten 1 Előjegyezni lehet 25 fillér egységárban vitéz Áronffy (Unterreiner) Mihály textilüzle- tében Budapest, I, Szent János tér 1/a. Szerkesztői üzenet. Jégvirágok. Köszönettel és örömmel vettük, sőt méltóztassék minél többet és többször érté­kes Írásaiból nekünk is küldeni A másik kér­désre — a könyvárusitásra — azt üzenjük, hogy egy kissé befagyott. Tél van s várjuk a tavaszt. Köszönettel és üdvözlettel. Képek a havas Tisza parijáról. Esik a hó. A sürü pelyhek bohókás táncot járnak, pedig a farsang, mint vidám tündér, csi­lingelő szánján már tovább suhant. A fényes bálák, csillogó ruhák, kedves élmények már »csak az emlékek tarka albumát bővitik. Böjt van és a böjt csendje, nyugalma ráborul a városra. Éles szél fuj a Tisza partján, olyan a folyó most, mint alvó menyasszony, fehér hótakaró a me­nyasszonyi fátyla. Minden fehér, csak a szél fest piros rózsákat az arcra és jégvirágokat dermeszt az ablakokra Olyan szép a tél, de a szépsége mögött mennyi szegénység didereg! A napokban, hogy sétáltam a korzón, az emberforgatagban mellém szegődött egy kis fiú. Nem szólt egy szót sem, csak kinyújtotta a kis tenyerét. — Mi kell fiacskám ? — Csak egy pár fillért, Nincsen tüzelőnk. Végig simogatta a szemem. Lila volt a szája, vörösen könnyes a szeme. Talán a hideg­től, talán más egyébtől. Vékony kis kabát dider- gett le róla. Figyeltem, amint szökdécselve tovább szaladt. Bizony nem igen álltak vele szóba. So­kan lerázták, mint egy tolakodó kis verebet.

Next

/
Thumbnails
Contents