Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-02-23 / 15. szám
JLXV. évfolyam 1 5. szám Szombat Gyala, 1929. lebraár 33 Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 1 P 60 fill. Vidékre ... 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő POLITIKAI, TÁKSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér. A pápai állam. A mai generáció, amely néhány nap múlva megéri, hogy a pápaság és az olasz állam között megkötött szerződés hatályba lép s a Via di Porta Angelica és a Viale Vaúcano közötti kis területen egy nagy állam folytatja csaknem 2000 esztentös, néhány pillanatra, közel 60 évre, megszakított szuverénitását — sok csodát látott. Trónok dőltek össze a szemei előtt, mint kártyavárak, birodalmak zúzódtak szót 8 amikor már mindenki azt hitte, hogy a technikai csodaallotások dacára ez a korszak csak a rombolások korszaka — akkor feléled egy nj álhm, amely: ől azt hirdették, hogy a múlté. Talán a nemzetiségi, a faji kérdés még ez a probléma, amelyről annyi tudatlanságot, felü letes tájékozottságra, illetve tájékozaatlau- ságra valló anyagot hordtak össze Írásban és szóban, mint a pápaságról. Kevesen vannak a Tocquevillek, akik bevallják, hogy valamely rendszer tanulmányozását előítéletekkel kezdték meg és telve az iránta való tiszte lettel, fejezték be. A legtöbb ember azt hiszi, hogyha valamely hangos szólam esetleg egyszer pillanatokra megkapta, akkor abban mindig hinnie kell. A sötét középkor és a pápai világi szuverénitás idejét múlt Tolta mind olyan frázisok, amelyeket csak Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. akkor revideálunk, ha nagy élmények, mesz- szire kiható események gondolkodásra késztetnek bennünket. Kóma, amely a középkor viharain keresztül megőrizte számunkra a művészeteket, Róma, amely a középkor szerzetes kolostorai révén megtartotta számunkra a latin s görög művelődést, Róma, amely a középkor barbár harcosaiból államalkotó fejedelmeket teremtett — annak, aki egyszer is járt a falai között, oly élmény, amely elfelejtet minden frázist. A tianscendentalisnak, a hitnek szövődése a realitással az a csodás erő, amelyből Rómának az a hatalma árad, amellyel lenyűgözi a csupa tett embert: Mussolinit s megkötteti vele azt a békét a Vaiikáunal, amelyet előre megjósolt a sokat szenvedett IX. Pins. Az 5 uralkodása alatt hatoltak be az olasz királyi csapatok Rómába 8 mégis a nagy pápa hirdette a hit mindent ler#mboló erejével: Simon meghal, de Péter halhatatlan. A nagy férfiaknak a dicső sora, amely megelőzte IX. Piust pápai trónján, a mult, a pogány világ megtérítése, a civilizáció elterjesztése, amely az antik Róma pusztulása után az uj korig csaknem kizárólag az egyház munkája volt, mind feljogosították erre. Hisz ha nem is mélyedünk el a pápaság történetébe, csak néhány kimagasló egyéniséget vonultatunk el képzeletünkben, akkor is belátjuk, hogy ennek a múltnak Megjelenik szerdán és szombaton. ahhoz a belátáshoz kellett vezetnie, amellyel Mussolini aláírta a Vatikánnal megkötött szerződést. Talán nem is a véletlen müve, hogy ezt a szerződést a lateráui palotában Írták alá, annak a tricliuiuranak szomszédságában, amelynek mozaikjain több mint ezer esztendő után mi is látható, amint Péter apostol — a felirat szerint Beatus Petrus — átadja Leónak a püspöki palliumot, Nagy Károlynak a keresztény hadsereg lobngóját, Nagy G-ergely, Mohamed kortársa talán az első pápa, aki legjobban tárja szemeink elé a pápaság jelentőségét. Megteremtette az istentisztelet nyelvét, rendjét, meghódította a kereszténységnek az angol szászokat s megalapozta Rómának, mint egyházi városnak jelentőségét. VII. Gergely, a nagy reformáló, a mai hierarchiai rendszer tulajdonképeni megteremtője, aki meghalt száműzetésben, mert »szerette az igazságot, gyűlölte az igazságtalanságot* s harcolt vele szemben a középkor legnagyobb hatalmával, a császársággal. III. Ince, majd utódai, akik az egyház szabadságáért küzdöttek a Hohenstaufeuekkel, Európa rendjét teremtették mag. A Hoheustau- fenek hatalma félelmetes volt, Németországtól—Siciliáig terjedt s váruk, ahonnét hatalmuk kiindult, ma rom Würtembergbeu s palotájuk boltivei ma egy sörgyár támaszfalai. VIII. Bonifác, aki rendületlenül áll szemben Komédiások. Ilyen c:m alatt, igen d;szes kiállítású, gyönyörű illusztrációkkal ékeskedő, terjedelmes, ma- gasnivóju szép könyv jelent meg a napokban, megérdemelt szenzációt keltve az ország szin- pártoló közönsége körében A mü szerzője : Ditrói Mór. az ország leg kiválóbb rendezői talentuma, a Vígszínház egyik megalkotója, az Országos Szinészegyesület hervadhatta« emlékű volt elnöke, aki úgy is mint szinész — kedves nejével, aki a múlt század utolsó évnegyedében a legkiválóbb művésznők közé tartozott, naiv szerepkörében ped:g azóta is utolérhetetlen maradt — úgy is mint színigazgató több Ízben is működött Gyulán és aki — mint köny ve is bizonyítja — éppen olyan kedvesen emlékezik városunkra, mint a régi szin- pártoló gyulai közönség ő reá. A nagy érdeklődést méltán keltett könyvből, amelynél a magyar színészet történetére vo natkozólag Déryné naplója óta sem jobb és nivó- S8bb nem Íródott, a következő mutatványt közöljük : Hagy a n ismerkedtem meg Jászai JS/Larival. A kolozsvári kollégiumban az érettségi vizsgára készülődtünk. Egy délelőtt tizenegy óra után be lép a latin tanárunk. Magához int és azt mondja: — Ott künn várja valaki. Menjen. — Kissé bosszúsan, hegy miért zavarnak az iskolában — kilépek a folyosóra. Egy hölgy áll előttem. Nem ismertem csak a színpadról, közelről még nem láttam soha Jászai Mari — azaz hogy Kassainé volt. Akkor igy hivták Egy lépést tesz felém, felmutat egy Írott lapot s kérdezi: — A maga Írása ez ? Szótlanul igent intettem. — Maga irta ezt a verset? Néma maradtam s csak a fejemmel bólin tottam, hogy éri . . . — De hisz ebben a versben maga engem sérteget, pimasz hangon szól hozzám. Semmi felelet. — Maguk azt hiszik, hogy ha valaki szi nésznő, azzal úgy bánhatnak, mint valami . . . Pfujj! . . . — Mondja kérem, mivel szolgáltam rá, hogy rólam ilyen hangon merjen szólani ? . . Most hallgat — nem felel Menjen, szégyelheti magát! . . . Hát mondjon valamit! Egész idő alatt egy hangot sem szóltam — csak néztem Belenéztem azokba a haragtól villámló szemekbe. — Eh! — szólt, — itt^van az írása Nem nyúltam utánna. Ő pedig olyan mozdulatot tett, hogy kettészakítja azt a szegény kis versikét De aztán összehajtotta és bedugta a kesztyűjébe. Pár pillanatig néma csend. Csak két villogó szempár tapadt egymásra. — Neveletlen ! szólott a szép, ifjú karcsú asszony. Aztán megfordult és indult tova Vagy hatot lépett . . . megállón és lassan visszafordi tóttá gyönyörű fejét. Még mindig ott álltam moz dulatlanul. Aztán élénken feléje lépve, szégyentől remegő, felindulástól megcsukló hangon ennyit mondtam : — Ne haragudjék. Rám nézett sokáig . . . felém nyújtotta kezét és komoly csendes hangon igy szólt: — Nem haragszom Kezét a két kezembe tartva lehajoltam, hogy megcsókoljam, de ő a kézcsókot elhárította s megrázta kezemet. — Jöjjön el hozzám holnap dóltájban, jöjjön el. Holnap nem lesz próbám Nemet intettem. — De el kell jönni . . , El kell jönnie kis fiú . . . ígérje meg, hogy eljön. — Igen, elmegyek. Jól van, igy szent a béke. Jöjjön el, várom és erőteljes léptekkel elsietett. Nekem — ellebegett. Uiána néztem sokáig — sokáig. Aztán bementem az osztályomba. Nem igen tudtam mi történik körülöttem . , . „Vadé salutatum subito perarata Perillam Littera sermonis, fida minisira mea . . .“ A poéma pedig, amely miatt ez a furcsa kis drámai jelenet megesett, igy hangzik : Egy színésznőhöz. Mosolyod mért oly csábító, Tekinteted miért hevítf Lehelleted mért kábító Ha szerelem nem lelkesít. Miért piheg úgy kebeled, Ha nem forr véred igazán f Avagy könnyelmű életed Csak tettetés csupán? Ha Mn szeret szived, reméig, Naggyá tehet a szenvedély. £ földi életünk rövid .. . Boldog valóban ngy lehetsz Ha tulrilági láng hevít, Ha tisztán, forrón, hűn szeretsz. De ha szerelmed színlelés, Csak puszta kéjelgési vágy — A tetterő csak színlel és A tehetség is cserbenhágy — Ha nem szeretsz, ne is remélj Mert porba sújt a szenvedély. * A délután az éjszaka s a másnap délelőtt hosszúnak tetszett nekem — mégis megdöbbenve vettem észre hogy tizenegy óra elmúlt — köze ledik a dél. összegondoltam mindenfélét. Elképzeltem, hogy milyen lessz a találkozás. Magam előtt láttam a művésznőt fehér pongyolában, hattyú- prémes felöltőben Ott vár rám a kevereten Én pedig odaülök a zsámolyra, kék bársony papucs-
