Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-02-16 / 13. szám
2 Békés 1929 február 16. Visnya Ernő előadása a vidéki pénzintézetek helyzetéről. Tudvalevő dolog, hogy a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete (Tébe) vidéki körzeteinek megalakítása most van folyamatban. Eddig a szegedi, miskolci, debreceni és pécsi alakultak meg. Legutoljára a pécsi körzet alakulása folyt le nagyszabású ünnepségek keretében. Ennek a körzetnek elnöke Visnya Ernő, a Pécsi Takarékpénztár elnökvezérigazgatója, kincstári főtanácsos, a Magyar Országgyűlés felsőházának tagja, a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke lett Elnöki megnyitóját, amely messze kimagaslik a sablonos, semmit sem mondó megnyitók közül és amelyre felfigyeltek az ország illetékes tényezői, miután az közelről érdekli nemcsak a szakköröket, hanem a megyei és városi hatóságokat épugy, mint az egyéneket, az illusztris szerző szives enge- delmével teljes egészében itt közöljük és külön is felhívjuk arra olvasóink figyelmét. Visnya Ernő ezután belekezdett székfoglaló előadásába, amelyen a vidéki pénzintézetek helyzetét ismertette. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Amidőn a magyar vidéki pénzintézetek helyzetéről kell beszélnem és nemcsak a vidéki pénzintézetek vezetői előtt, hanem ide lefáradt fővárosi előkelőségek s a bennünket megtisztelt helyi notabilitások előtt is, nem minden elfogultság nélkül kezdek hozzá, mert egyrészt jól szeretném végezni feladatomat, melyet abban látok, hogy megnyerjem a TÉBE, a vármegye, a város vezetőit s a gazdasági élet összes tényezőit számunkra, másrészt pedig elfogult vagyok azért, mert sok kényes kérdést kell érintenem. A vidéki pénzintézetek helyzetéről szólva, sorjába kellene vennem a vidék helyzetét a TÉBE-ben, a vidéki pénzintézetek helyzetét a Pénzintézeti Központban, a helyzetüket a Nemzeti Bankkal szemben, ismertetnem kell továbbá a vidéki bankok helyzetét az ország és működési körletük gazdasági életében és a helyzetüket a vidéki társadalom előtt. Beszélni fogok tehát a vidéki pénzintézetek helyzetéről mintegy ötféle megvilágításban, melyek egymással mégis bizonyos összefüggésben vannak. De ne méltóztassanak tőlem várni, hogy ezen kérdéseket egy módszeresen felépített szónoki beszédben, szigorúan elhatárolva tárgyaljam s engedelmükkel mindjárt az első két tételt — a vidéki pénzintézetek helyzetét a TÉBE ben és a Pénzintézeti Központban — egybekapcsolom, illetve egybefoglalom. Mi teljes bizalommal vonultunk be a TÉBE-be és hogy ott jól érezzük magunkat, ennek elsősorban oka az, hogy Hegedűs őexcellenciája, a TÉBE elnöke, nekünk, vidékieknek, oly messzemenő kijelentéseket tett, melyek szivünket ritkán érzett melegséggel és kiváló személye iránti, teljes bizalommal töltötték el. Ezen bizalmunkat teljes mértékben bírják kiváló munkatársai, a vidéki pénzügyi élet ismert régi munkásai : Nyulászi kincstári főtanácsos ur Öméltósága és dr. Nyári és dr. Görög igazgató urak is. Be kell vallanom, hogy ezt a bizalmat bizonyos aggodalom előzte meg. Milyen lesz az együttműködés egy oly testületben, ahol munkás és munkaadó, vagyis kisbank és nagybank ül együtt Pesten, a központban és főleg hogyan alakul a helyzet a vidéki körzetekben, ahol egyenesen a közvetlen konkurrensek kerülnek együvé. Kényes kérdés ! Én úgy gondolom, hogy amiként a fővárosi központ túlnyomó részben a fővárosi intézetek dolgait irányítja, úgy a vidéki körzet túlnyomóan a vidék bajaival és ügyeivel fog foglalkozni és akkor lesz igazán vidéki körzet elhatározásaiban és cselekedeteiben, ha ott a vidék em béréi fesztelenül és becsületesen megnyilatkozhatnak. Ezen feltevésben igyekezni fogok minden érzékenységet kiméivé, de kötelességszerüen olyan kérdéseket érinteni, amelyek létkérdései ma a vidéki pénzintézeteknek, amelyek fennmaradása és egészséges fejlődése nemcsak közérdek, hanem érdeke épugy a budapesti nagybankoknak, mint a Nemzeti Banknak és a pénzügyi kormányzatnak is egyaránt. Itt kapcsolom be mondani valóimba a Pénzintézeti Központot, amelynek uj elnöke, báró Korán i Frigyes, a vidéki pénzintézetek reménysége és részükről ugyanazt a bizalmat és szimpátiát élvezi, mint a TÉBE kiváló elnöke, Hegedűs őexcellenciája. E két férfiútól még sokat vár az egész ország pénzügyi és hitelélete s ezek sorában különösen mi, a vidéki pénzintézetek. A Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete kell, hogy legszebb feladatának tekintse a látszólagos érdekellentéteknek okos és tapintatos kiegyenlítését s ezen működést meg fogja neki könnyíteni a mi teljes bizalmunk, ragaszkodásunk és szeretetünk. Hogy mik lennének ezek az elsimítandó ügyek és mindinkább fájó kérdései a vidéki pénzintézeteknek, amelyek orvoslását mi teljes bizalommal a Pénzintézeti Központ és szabad szervezetünk, a TÉBE vezetőségétől kérjük, bátor leszek mindezeket ugyanúgy körvonalozni itt, mint ahogyan azt legutóbb a Pénzintézeti Központ igazgatósági ülésén megtettem : A Pénzintézeti Központ legutóbbi ülésén Písz tor Miksa vezérigazgató beterjesztette évvégi jelentését a vidéki pénzintézetek ellenőrzésének eredményéről, amely jelentésből a két legfontosabb tételt ragadom ki Ezek: Egyike a tőkeképződés, vagyis a betéti üzlet fejlődésének úgyszólván tel jes stagnálása, másika a váltóleszámítolás folytán fokozódó igénybevétele, ami természetes folyománya a betétüzlet visszafejlődésének. A jelentés felolvasása után ezen — par excellence — vidéki kérdéshez szót kértem és hivatkozva a jelentés ezen megállapításaira, felvetettem a kérdést, hogy figyelemmel arra, hogy a betéti üzlet előreláthatólag — már az ország súlyos gazdasági helyzetéből hifolyó- lag is — egyelőre fejlődésre képtelen marad s a Nemzeti Bank, melynek útmutatásait és tanácsait mindenkor szívesen megfogadjuk, a leszámítolt váltók felénél többnek továbbadását — igen helyesen — nem tartja megengedhetőnek s ezzel a vezérigazgatói jelentésben említett visszleszámitolás emelkedésnek is korlát állíttatott — fel kell vetnem a kérdést — mi fog történni a vidéki pénzintézetekkel ? Rámutattam arra, hogy a vidéki betétüzlet fejlődésének akadályát, országunk általános tőke- szegénységén felül abban látom, hogy ezidőszerint a vidék — ezen szerény tőkereservoir — tartalmát három erős szivattyú apasztja: Az első szivattyú a Társadalombiztosító Intézet, amely a súlyos közterheken felül, érzékeny szociális terhekkel sújtja összes gyárainkat, vállalatainkat, magáncégeinket és magánháztartásainkat. A nemes intenciók tisztelete mellett ki kell jelentenem, hogy itt a túladóztatás esetével állunk szemben, amely túladóztatásnak az az óriási hátránya van működési körletünk gazdasági életére, hogy a beszedett, rgen jelentékeny tökévé duzzadó díj feleslegek, gazdasági életünktől elvonatnak és centrálisán, Budapesten helyeztetnek el. Méltóztassanak elképzelni, hogy például innen, Pécsről, ahol a Dunaaőzös többezer főnyi munkással, a Zsolnay-gyár, a bőrgyár többszáz munkással dolgozik s ezeken felül még 46 gyártelep működik, a magáncégek és a háztartások dijaival együtt, mily rengeteg tőke fog elvándorolni tőiünk és mily nagy vérvesztesége ez hiteléletünknek. Csak rámutatok arra hogy a pécsi kerületi pénztár derék vezetője nemrég nyilatkozott a hírlapokban arról, hogy a pécsi kerületi pénztár az elmúlt évben 1,000 000 pengőt osztott szét tagjai között, gondosan kerülvén azonban annak közlését, hogy mennyit szedtek be ugyanezen idő alatt a pénztár tagjaitól. Én természetesen mindig csak az eltovábbitott feleslegről beszélek, melyet szakértők hozzávetőleges számítása szerint — az egész ország területéről — 100 millió pengőre becsülnek. Amint méltóztatnak látni, itt egy igen jelentékeny vérveszteségről van szó ! A második, kevésbé jelentékeny, de azért mégis fájdalmas szivattyút dr Sch ■■nál Károly, a földmivelésügyi minisztérium volt kiváló államtitkára helyezte működésbe, aki — mint az Országos Központi Hitelszövetkezet alelnök-vezérigazgatója — apostolként járja végig az országot és mindenütt, a megyeszékhelyeken, propaganda előadásokat tart, melyekre impozáns számban gyűlnek össze az UKH szövetkezetek szervezete révén a faluk érdemes lelkészei, jegyzői és bírái. Lelkesedéssel hallgatják meg kiváló vezérüknek szónoklatát, de ezen szónoklat nyomán — nyugodtan állíthatom — hogy nem keletkezik sem üzletrész, sem betét az OKH számára, mert ha szónoklatokkal betétet lehetne gyűjteni, akkor én most nem itt beszélnék, hanem járnám szeretett vármegyénk kis falvait és ott hirdetném az igét. A baj ott van, hogy az előadás után az OKH urai tisztelegnek a megyék alispánjainál és nem üzletrészrész- jegyzést, hanem betétet kérve s a lelkesedés hatása alatt — s a vezér magán viselve még az államtitkárság friss himporát — igazán nehéz hely zetben vannak szerte az országban az alispán urak, hogy egy ilyen kérést megtagadjanak. A harmadik szivattyút a fővárosi intézeteknek a vidék városaiban mind sűrűbben megnyitott fiók- intézeteiben látom Én magam és összes kollégáim, teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy a müveit nyugaton ma a nagybankok fiókhálózatai képviselik a banküzem és bankszervezet legtökéletesebb formáját. Gyakran járunk külföldön és látjuk a Credit Lyonnais, a Société Généről, a német D bankók, az angliai nagybankok és az amerikai .,B:q si.ríl példáit, melyek e rendszer ragyogó reprezentánsai. De bátran állíthatom, hogy más a helyzet a fejlett- gazdasági élettel biró nyugaton, más a helyzet a magyar vidéken és más a helyzet lejjebb, Rusz- csukban, Valjevoban és Tirnovóban. Az imént kiemelt fiókhálózati elvnek tagadhatatlan előnye a mai magyar tőkeszegénység mellett a fővárosi bankfiókok nagy teljesítőképessége, mely minden jogos hiteligényt kielégít Azonban megcáfolhatatlan tény, hogy teljesen elég van téve a korlátlan tel- jesitő képesség elvének, ha egy vidéki váiosban — úgymint Pécsett — az ország legelső három intézete, a Hitelbank, a Kereskedelmi Bank és a Pesti Hazai Első Takarékpénztár képviselve van. Nem sürgős szükség tehát az, hogy azok száma — mint ahogyan az egyes városokban megtörtént — kilencre emeltessék. Bízvást állítom, hogy ezen fiókokról hovatovább ki fog derülni, hogy a túlságos nagy mérvben való engedélyezés odajuttatja őket, mint sok más engedélyt, mert köztudomású, hogy a mozi, a trafik, autótaxi s egyéb engedélyek maholnap már semmit sem hoznak. Itt is csakhamar ki fog derülni, hogy a lassan szivárgó betét sokfelé megoszolva, nem nyújthat bázist egy oly üzletkör megalapozására, melynek hozama fedezi a magas személyzeti és egyéb költségeket. Mindezek feltárásával meggyőződésem, hogy nem tamadtum meg fővárosi kollégáinkat, sőt a Pécsett esetleg aktuális fióknyitási ügyben — a Leszámitolóbank esetében — teljes bizonyossággal azt érzem, hogy ennek az intézetnek gavalléros és úri gondolkodásáról országosan közismert vezére annyira gentleman, tehát annyira igazságos, hogy bele tudja magát képzelni a mi helyzetünkbe. Á fióknyitások mikéntjéhez még azt kell hozzáfűznöm, hogy az engedélyezésnek az a módja is bántó, hogy az engedélyezett, de meg nem nyitott fiókok engedélyét évrőí-évre hosszabbítják és ezáltal a félelem, izgalom és aggodalom állandósul. Ma már az ország 500 vidéki intézetének több, mint fele affiliációs, vagy szubaffiliációs viszonyban áll fővárosi bankjainkkal. A vidéki intézetek ezen részének akció és versenyképessége fővárosi hátvédjük folytán lényegesen nagyobb, mint az önmagukra utalt, független intézeteké. Ezen független intézeteknek pedig igen nagy szerepük van a vidék hiteléletében, mely szerepnek fontosságára bátor leszek felszólalásom folyamán rámutatni. Itt most csak annyit jegyzek meg, hogy ha a független vidéki intézeteket sem a kormányzat, sem a Nemzeti Bank, sem a Pénzintézeti Központ, sem a TÉBE és a vidéki hatóságok sem tartják fentartandóknak és azoknak a sorsuk az lenne, mint a körvadászaton a nyulaknak, hogy bár- mint igyekeznek végzetük elöl menekülni, a kör mindig szorosabbra fűződik körülöttük és végeredményben mindannyian le lesznek puf- fantva, úgy akkor történjék ez módszeresen és ne ötletszerűen. A vidék, — mint vadászterület, — osztassák fel és részesüljön egyenletesen és tervszerűen a fiókositás áldásaiban Ez egy oly kérdés, melynek elintézése és szabályozása mindkét részről sok megértést, tapintatot, sőt szeretetet is igényel, melyet mi évtizedes ragaszkodásunk fejében fővárosi intézeteinktől kérünk és várunk. Itt a TÉBE-nek s a Pénzintézeti Központnak együttes eljárása teljes sikert és megnyugvást eredményezhet vidéki intézeteink számára, mert egyrészt a Pénzintézeti Központ törvénybe iktatott alapszabályai szerint ezen kiváló intézménynek feladata: „. . . a pénzpiac egészséges fejlődésének ellenőrzése . . .“, amely
