Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-02-16 / 13. szám
1929. február 16, itt határozottan veszélyeztetettnek látszik, másrészt a TÉBE, mely a fővárosi intézetek össszességéből alakult s bennünket szeretettel befogadott, szintén elsősorban hivatott, hogy ezen probléma igazságos megoldásánál közreműködjék Minden félreértés elkerülése végett megállapítom, hogy én nem támadtam meg most sem a Társadalombiztosítót, sem az OKH-t, sem a nagybankokat Én csak rámutattam arra, hogy hogyan és hová özönlik a pénz vármegyénk és városunk gazdasági életéből és pedig az a pénz, amely eddig ebben a körzetben dolgozott és termelt, amelynek tehát most is, mint a múltban, itt lenne a helye Nem mi akarjuk elvenni mástól, hanem tőlünk veszik el mások. Melyek volnának tehát azok a gyakorlati intézkedések, amelyek a szolid vidéki intézetek helyzetén hivatva volnának rögtön érezhetőleg javítani ? Vagyis, ha betétemelkedésre és részvénytőkeemelésekre belátható időn belül nincs kilátás, mi lenne a teendő ? Ez esetben a vidéki intézeteknek, régi kihelyezési állományaik és üzleti kereteik fenntartása mellett, oly üzletágakat kell bevezetniük, amelyek kevés tőkét igényelnek, vagy saját tőkebefektetés nélkül is folytathatók. Ezek legfontosabbika lenne a most sokat hangoztatott egységes záloglevélkibocsátási akcióban való részvétel A vidéki inlé zetek hajlandók kölcsönösen és egyetemlegesen egymásért jótállva részkénül egy bizonyos részszel ezen akcióban és teljesen kizártnak tartom, hogy a Pénzintézeti Központ és a TÉBE támogatása esetén nj pénzügy miniszterünk, dr. Wekerle Sándor Őexcellenciája a hét záloglevélkibocsátó intézet közé ne venné be nyolcadiknak a Kisbirtokosok Országos földhitelintézete égisze alatt az összes vidéki intézeteket, amelyek a nagyobb tételeket továbbra is régi pesti összeköttetéseikre engedményeznék s a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetével való összeköttetésüket továbbra is fenntartanák, tehát szerzett jogokat nem sértenének. Ugyancsak a Pénzintézeti Központ és a TÉBE együttesen kieszközölhetnék a pénzügyminiszternél egy oly kauciópapir-tipus engedélyezését, amely — a belső emissziók nagyobb lehetőségének bekövetkezéséig — helyettesíthetné a közszállitási verseny- tárgyalásoknál az eddig bekért, készpénzben, vagy betétkönyvben szolgáltatott kauciókat. Nagyjában odavetve úgy képzelem el ezt, hogy a Pénzintézeti Központ ellenőrzött tagintézetei részére megszavazna —- postahitelek mintájára — kaucióhiteleket. Ezen kauciópapirok megfelelő litográfiái kiállításban, három, perforálás által elválasztott részből állanának, melyek egyike talon formájában visszamaradna a kibocsájtó tagintézetnél, középső része továbbittat- nék a Pénzintézeti Központhoz, hogy az igénybevétel állaga ellenőrizhető legyen és harmadik része kiadatnék a vállalkozónak, hogy a közmunkát meghirdető hatóságnál letétbe helyeztessék. Ezzel egyidejűleg betiltandónak tartanám betétkönyveknek ily célra való kiállítását. Ez adminisztratív szempontból, de a mérlegekben kitüntetett betétállományok számszerüségé • nek valódisága szempontjából is igen fontos lenne. További segítését látnám a vidéki intézeteknek a már rég bejelentett akcióhitelek folyósításának megindításában. A kiskereskedelmi és kisipari hitelek folyósítására gondolok, melyek nehezen látszanak megindulni. Ugyancsak kieszközölhető lenne az uj pénzügyminiszter ur őexcellenciájánál az osztály- sorsjáték árusításának a regi, legális pénzintézetekhez és bankcégekhez való visszautalása, mert nézetünk szerint nem ez a módja az érdemes katonák, hadirokkantak és hadiözvegyek ellátásának, mert az eddigi rendszerrel néhány száz szerencsés és összeköttetéssel biró emberen segítünk, ellenben a helyes álláspont az, hogy az érdemes katonának, hadirokkantnak és hadiözvegynek kivétel nélkül és intézményesen rendezendő a nyugellátása és segélyezése, de nem osztálysorsjáték árusítása utján, melyet kényszerűségből, a tilalom dacára, fél haszonra továbbadni kénytelenek. — Utoljára említem, de elsőrangú fontosságúnak tartom az adók mérséklését. Az uj pénzügyminiszter ur őexcellenciájában látom azt a férfiút, aki a Pézintézeti Központ elnökének a szolid vidéki intézetek felkarolására indítandó akcióját megértéssel fogja fogadni és a társulati adó mérséklésében nemcsak a tőzsdén jegyzett papitok árfolyamemelkedési lehetőségeit fogja számba venni, de nem fog megfeledkezni arról sem, hogy méltányos adóméi séklésekkel s a kettős adóztatás kiküszöbölésével módot nyujtBékés son a vidéki pénzintézetek részvényeinek jobb jövedelmezőségére s ezzel a régóta szünetelő és szükséges tőkeemelések lehetővé tételére. Csak egészen röviden érintem helyzetünket a Nemzeti Bankkal szemben, melynek tanácsadó és szabályozó hatása valóságos jótétemény a vidéki intézetek számara A Nemzeti Bank ösztönzésére és támogatása mellett sok fúzió vált lehetségessé a vidéken. A kihitelezési kamatláb mérséklése, az áruüzletek felhagyása, az iparvállalatok értékesítése s a visszatérés a legális pénzüzletekhez a Nemzeti Bank és a Pézintézeti Központ együttes akciójának eredménye. A Nemzeti Bank vezetősége mindenkor értékelte a vidéki intézetek működését s vidéki főnökei a vidéki intézeteknek hivatásukból kifolyólag barátai és tanácsadói. Ugyancsak az ő útjukon ment át a köztudatba az a nézet, hogy a váltótárca 50%-án felül nem adható tovább a vidéki intézetek váltóanyaga, ami ismét csak a vidéki intézetek javát szolgálja és határt szab bármiféle egészségtelen terjeszkedésnek. Állíthatom, hogy a Nemzeti Bank legfőbb vezetői örömmel fognak tudomást venni a szolid vidéki intézetek felkarolá sára irányuló mozgalomról. Kifogyva az időből, egybefoglalva vázolom — lehetőleg röviden — a vidéki intézetek helyzetét az ország és működési körletük gazdasági helyzetében és társadalmában. A vidéki intézetek elszegényedése a világháború folyamán önhibájukon kívül következett be. Az intézetek legtöbbje nemcsak egész saját vagyonát, tehát részvényeseinek pénzét, hanem a betevők pénzének legnagyobb részét is hadikölcsönbe fektette. Példának hozom fel, hogy a Pécsi Takarékpénztár 17 milliót veszített hadi- kölcsönökön és állampapírokon, 4 milliót zálogleveleken, további 7 milliót a városnak nyújtott kölcsönön s igen nagy összegeket a közönségnek, legnagyobb részt mezőgazdáknak, folyósított köl- csönökön. Ezért bántó, hogyha most, amikor a betevő inkább 8, mint 7 százalékot szeretne kapni a pénzéért s a Nemzeti Bank leszámítolási kamatlába 7%, a visszleszámitolási kamatláb pedig a 8°/0-ot meghaladja, — a gazdaközönség még mindig a békebeli 6°/0-os kamatok világába képzeli vissza magát és uzsorást kiált, néha teljesen mél tónyos kamattételek felszámításánál is. Annyira biztos vagyok abban, hogy ez a vád bennünket nem érinthet, hogy kívánatosnak tartanám a Pénzintézeti Központnak azon jog megadását, hogy az esetben, ha volna ilyen vidéki intézet s a revízió tulmagas kamatok felszámítását állapítaná meg, úgy azt zárja ki tagjai sorából s ezzel elveszítve a bankári törvény szerint működési engedélyét, zárjon be Ezt megköveteli a sokszáz becsületes vidéki intézet jóhirneve. Hivebb szolgái a mezőgazdasági érdekeknek nincsenek a szolid vidéki intézeteknél Ezeket keresi fel ma is a kisgazda, ha pénzre van szüksége, mert bizalma van nemcsak a megyék székhelyén működő, öreg takarékokhoz, hanem az azokkal összeköttetésben álló, járási székhelyeken és kisebb helyeken működő takarékokhoz is. A kisgazda szívesebben megy oda, ahol az általa ismert igazgatóság tag jatt, az esperest, a patikust, az állatorvost, a jegyzőt és a tekintélyes ügyvédet jól ismeri s az élet azt mutatja, hogy mindig rosszul járt, ha lelketlen ügynököknek és hangzatos prospektusoknak útmutatásai nyomán indult el. Egy ily igazgatóság igenis a legjobban képes a falusi hiteligények elbírálására, sőt a nagyobb tételű, engedményezett, hosszúlejáratú kölcsönöknek a fővárosi nagy intézetek számára való megszerzésere, éppúgy a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete által folyósított kistételű, engedményezett, amortizációs kölcsönök kihelyezésére is, párhuzamosan a központi kibocsátásból a vidéknek juttatandó direkt kvótávai. Még fontosabb a vidéki intézetek szerepe a nagyobb vidéki városokban, ahol azok egyike- másika 80 éves múltra tekinthet vissza, a részvényeik legtöbbször még ma is az alapitó családok s a legjobb középosztály kezében vannak. Ezen intézetek némelyikének nagy szerep jutott a város ipari és kereskedelmi életének kifejlesztésében s nehéz időkben, az arra érdemes hiteligénylők támogatásában. Mert amig a fővárosi bankok vidéki fiókjait a hitelnyújtásban — érthetően — szigorú szabályaik kötik s a hitelezésben a forgalmi vagy becsérték bizonyos százalékát nem léphetik túl, vagyis nemcsak a betétüzletben jut nekik a nagytételű, intelligens betevő kliensül, hanem a kihelyezésekben is természetszerűleg a legprímább 9 bonitásu tételekre reflektálnak csak, addig a helyi intézetek a személynek, illetve az adós egyéniségének teljes ismeretében a len többször a legsúlyosabb helyzetekben is képesek átsegíteni polgártársaikat. Ezen nincsen csodálkozni való, mert legtöbbször az adósnak az atyját, sőt hírből az öregatyját is ismerik s megállapíthatják, hogy az illető úgyszólván terheltségi alapon becsületes és minden baj és veszteség nélkül adhatnak a magyar becsületre is, helyesebben az ingatlan vagyonnak majdnem teljes értékéig vagy ingójelzálog nélkül ingó vagyonra is. Bajba jutott, becsületes emberek megsegítésénél, az úgynevezett rangierozásoknál, mindenkor készséggel működnek közre. A legtöbb vidéki intézet a megye-, város- és polgárszeretetnek oly ragyogó példáit adta, melyek sokhelyütt még élénk emlékezetben vannak. Meg sem állapítható, hogy hány derék család és virágzó vállalat élvezte ily- módon a vidéki intézetek méltányosságát. De nemcsak a polgár, dg szolgálatában, hanem a közjótékonyság gyakorlása terén is példaként állíthatók oda a vidéki pénzintézetek. Ki kell emelni s rá kell mutatni arra a nagy értékre, melyet ma a vidéki intézetek igazgatósági tagjainak névsora képvisel és azt, hogy ma a régi amatőr-vezetők helyén, elsőrendű, hivatásos tisztviselőkkel rendelkeznek, akiknek nagy részük van abban, hogy ezek az intézetek a háborús, teljes leromlás után, oly kivó ellentállóképességet tanúsítottak Ezek az intézetek, melyek ilyen ellentállóképességet tanúsítottak, megbecsülendők Megbecsülendők különösen szakmabeli felsőbbségük, a Nemzeti Bank és a Pénzintézeti Központ által, amelyek soha egyetlen fillért nem veszítettek a vidéki intézeteken Nekik is érdekük, hogy ez a bevált szervezet fennmaradjon, amely egy évek múltán bekövetkező belső emisszió sikerét nagyban előmozdíthatja egy országos közhangulat megteremtésével, a vidéki intézetek igazgatósági tagjai utján, akik mindenütt súllyal bírnak a társadalomban. A vidéki intézetek azonban enél- kül is egy nyilvánvalóan fontos szerepet betöltő szervezetét képezik az ország hiteléletének. Engedelmet kérek, ha felszólalásomból kissé nagyon kiérződött a vidéki intézetek, nemkülönben a vármegyék és vidéki városok szeretete, de rá kellett mutatnom arra, hogy nem vezethet jóra, ha a főváros, miként a Saturnus, felfalja mellékbolygóit, a vidéki városokat. A vidéki intézetek ma nem kérnek mást, mint megértést az illetékes köröktől fent a központban, idelent pedig a megye- és városszeretetért cserébe az itteni hatóságok jó- akaratu megértését, amelyet mindenkor igyekeztek kiérdemelni a múltban és amelyre minden bizonynyal érdemeseknek fognak mutatkozni a jövőben is. Budttpe^ten kép««*tt női és férfi fodrász házastársak aikaims- »áüt keresnek. Szives megkeresést kérnek Kerecsényi-u 3Í5. 07 3- 3 Hócipő javítást szakszerűen vulkanizál S z i I v á s y cipész Novák-utea 7. szám. 6 12—is EladO Bajia-utcii 3/b. sz. i* modern nj lakóház. 2-sv
