Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-12-25 / 102. szám
2 Békés 1929. december 25 .A törvényhatósági bizottság ez évi utolsó rendes közgyűlése. Felszólalások a munkanélküliség és a nehéz gazdasági viszonyok megszüntetése érdekében. A törvényhatósági bizottság folyó évi december hó 21-én tartotta ez évben utolsó rendes közgyülésétbáró Feilitxsch Berthold főispán elnöklete alatt. Miután elnöklő főispán az elég népes számmal megjelent bizottsági tagokból álló közgyűlést megnyitotta, a vármegye főjegyzője az alispáni jelentést, illetőleg az idevonatkozó határozati javaslatot terjesztette elő. Mindjárt az alispáni jelentés kapcsán hosszú és alapos vita indult meg, úgy hogy az ülés egész tartamának jóval felét ez foglalta le. Először Berényi Ármin (Gyula) szólalt fel és az alispáni jelentés idevonatkozó részére hivatkozva a munkanélküliséget és a nehéz gazdasági viszonyokat, másrészről az összes társadalmi osztályokból összeállított törvényhatóság ez irányú teendőit — mesz- szire nyúló történeti visszapillantás alapján — fejtegette, végül azt indítványozta, küldjön ki a törvényhatóság egy gazdasági bizottságot, amely keressen módot arra, hogy a törvényhatóság a maga hatáskörében a nehéz gazdasági viszonyok és a munkanélküliség problémáin segíthessen. Kiss János (Orosháza) bizottsági tag szintén a munkanélküliség és ebből kifolyólag a munkásosztálynak nehéz helyzetével foglalkozva indítványozta, hogy a törvény- hatóság az idevonatkozó ügyek intézésére népjóléti ügyosztályt állítson fel. Majd szociáldemokrata pártállására hivatkozással megemlítette, hogy ők is, mint a törvényhatóság minden tagja, oly irányban kívánnak működni, hogy Békésvármegye közigazgatása — mint azt a vármegye alispánja előbbi közgyűlésen tett kijelentésében kívánta — mintaszerű legyen, de szerinte nem tarthat igényt a vármegye addig a mintaszerű köz- igazgatási jellegre, mig a közigazgatási hatóságok például az egyesülési és gyülekezési jogot nem megértéssel és nem az egyenlő elbánás alapján biztosítják, mert példákat tudna felhozni arra, hogy egyes társadalmi egyesületek alapszabályszerü megalakulását a hatóságok nem engedélyezték. Dr. Gyöngyössi János (Békéscsaba) bizottsági tag felszólalásában a törvényhatósági tagválasztások tanulságaival foglalkozott és a polgári osztály megállapítható közönyösségének okait, főleg politikai alapon fejtegette és magyarázta. Majd kijelentvén, hogy a polgárság a kormánytól a legnagyobb függőségi viszonyban van, ezért szükségesnek tartja, a választói akarat szabad megnyilatkozhatása végett a titkos választói jog, az egyesülési és gyülekezési jog, valamint a sajtószabadság törvényes biztositását; miért is indítványozza, hogy ilyen irányban írjon fel a törvényhatóság a kormányhoz. Majd csatlakozik Berényi Ármin indítványához, hogy gazdasági bizottságot küldjön ki a törvényhatóság s ez a bizottság az alispánnal egyetértésben állapítsa meg, lehetőleg statisztikai adatokkal alátámasztva, a munkanélküliség helyzetét és általában a gazdasági helyzet kívánságait s a törvényhatóság pedig egy, még a január hónapban összehívandó rendkívüli közgyűlésen tárgyalja ezeket a kérdéseket. Ssemenyei Pál (Orosháza) és Gombkötő József (Gyula) bizottsági tagok szintén ilyen irányú felszólalása után, Rajki János (Orosháza) bizottsági tag kérte a törvényhatóságot, intézkedjék olyan irányban, hogy a kukoricamoly elleni védekezésről kiadott az a rendelet, hogy a gazdák a kukoricaszárat tartoznak elföldelni, illetőleg megsemmisíteni, — ne hajtassák végre, továbbá gondoskodás történjék olyan tekintetben, hogy az állategészségügyi ojtószé- rumokhoz közvetlenül és könnyen hozzájuthassanak az érdekelt kisbirtokosok. Dr. Csige Varqa Antal (Gyula) felszólalásában kifogásolja, hogy az alispáni jelentés csak a mezőgazdasági helyzet nehéz viszonyait tárgyalja, ellenben az ipari és kereskedelem nehéz helyzetét nem. Kéri, hogy az alispáni jelentés a jövőben ezen foglalkozási ágak helyzetére is tartalmazzon adatokat. A felszólalásokra a vármegye alispánja részletesen válaszolva, mindenekelőtt kijelenti, hogy a munkanélküliség helyzetét, valamint általában a gazdasági nehéz helyzetet teljesen ismeri, idevonatkozólag már eddig is megtette mindazt, amit hatáskörében megtehetett és a szükségszerű fokozott gondossággal megtesz mindent a jövőben is. Rámutat arra, hogy a vármegye háztartási költségvetése és különösen közúti költségvetésében előirányzott kiadási tételek jó nagy része ipari és kereskedelmi munkát, illetőleg megrendeléseket jelent, de különösen a közúti költségvetés az, amely itt különösen figyelembe jöhet, mert az ott felvett útépítések külöuösen a földmunkásoknak számbavehető foglalkoztatást fognak Fátyol nélkül. Irta : Veressné, ecsedi Csapó Mária. Ragyogott, tündöklőit az ég. Aranyos csillámlón kéklett a tenger. A nap sugárözönbe vonta Pera, Galata márványpalotáit és megcsillant Sztam- bul mecsetjeinek színes kupoláin. Konstantinápolyban csodaszép nyári reggel volt. Az utcákon, tereken pezsgett az élet. A Hi- jodromon, Sztambul legforgalmasabb terén euró- miak, törökök siettek keresztül — kasul és figye- embe sem vették a lokumot, (török cukor) virágot, nippeket kinálgató utcai árusokat. Hiába, Kelet kényelmét is meggyorsították a haladó élet ütemei. Csupán a bazárban — ahol a szönyegáru- sok sátoroztak — folytak komolyabb adásvételi tárgyalások. Nem volt könnyű munka, mig a ravasz, virágos szavú törökök egy-egy szép perzsája az európai szép asszonyok apró lábai elé került. Lüktetett, zajlott a zsibongó élet Kelet fővárosában ezen a *yári reggelen, mikor Galatából a hídon egy elegáns európai férfi jött keresztül. Egy pillanatra megállt az Arany Szarv fölött. Alatta hullámzott a tenger, felette ragyogott a nap és előtte pompázott a tenger. Szemeibe zárta a csodás képet és lelkét megérintette Kelet varázsa. Pedig ez a varázs már csak a múltból él. A tradíciókat, misztikumot elfujták a modern áramlatok. Az utcákról eltünedeztek az Andersen mesék turbános, szakállas Ali basái és az Ezeregy éjszakák Scherezádéi sem szökdösnek ki titkon, loppal a Szerait kapuján, Eltűntek a háremek és el a háremhölgyek. Helyöket emancipált, rövidszoknyás társaik foglalják el, akik már elhagyták a tegnapot, de még nincs rajtuk a ma kultúrája. Az idegen férfi, ki közben elhaladt a Jeni Djámi előtt, csalódottan nézegette ezeket a kis átmeneti lényeket, akikről lefosztott a múlt varázsa és akiknek sárgás-barna arcuk, ötlettelen, mo- naton öltözködésük, a nyugati ember kifinomult szépérzékének nem sok látnivalót nyújtott. Az idegen férfi valami mást várt. Nyugati kultúrától fáradt, raffinált élvezetektől megcsö- mörlött lelke valami uj, valami bizarr, szokatlan után vágyott, ezért is örült a megbízásnak, ami Konstantinápolyba küldte. Közben már elhagyta a forgalmasabb helyeket és Sztambul csendesebb részeibe ért. Itt már megváltozott az utcák képe. Alacsony, egyszerű házak sorakoztak és a legtöbbnek ablakát sürü rács zárta el. Most egy olyan szűk utcába ért, hogy kitárt két karjával majdnem érintette a házak falát. Sztambulnak ebben a negyedében azok a konzervatív törökök laktak, akik egyedül őrzik a hagyományokat. Ennek a levegőjét megérezte az idegen férfi is, különösen, mikor az egyik sötét kapualjból befátyolozott török nő surrant ki. Az arcát sürü fátyol, a testét hosszú kámzsa fedte, de ringó, könnyű járása után Ítélve, fiatal nő lehetett. A férfi felcsigázva sietett utána, elébe került és mélyen szemébe nézett. A fátyol fölött, mint fokete gyémántok, sötét álmodozó szempár ragyogott rá. A férfit szinte megbüvölte ez a tekintet. Szomorúság, vágyódás, titkos sóvárgás mély-sürü lángja izzott a messze néző szemekben és a hosszú, formátlan kámzsa, fiatal, pihegö asszonyi test eit sejtette. z idegen fásultsága eltűnt és lázas érdeklődését magával vitte a szép török nő, egy kis rácsos ház ablaka mögé. A férfi jól megfigyelte a házat és még többször is vissza-vissza nézett, mialatt elhagyta Sztambul kanyargós, szűk kis utcáit. A ház pedig, ahova a szépszemü török nő belépett, a gazdag Musztafa háza volt. Musztafa szőnyegeket árult a Bazárban. Szép, drága keleti szőnyegeket, melyeknek minden darabja a szivéhez nőtt. De még a szőnyegeinél is jobban szerette egyetlen leányát, Alié Hánumot. A legszebb selyemperzsákat az ö apró lábai elé terítette, a szobáit erotikus virágokkal díszítette, drága szolgákkal vette körül és haza- hordta volna neki a Törökbirodalom minden édességét. Alié Hánum még sem volt boldog, sem elégedett. Egész nap az ablaka előtt ült és szép, szomorú szemei vágyón néztek ki, el messze . . . a világ felé, ahol ezernyi társa mulat, táncol, flörtöl, vagy szenved, fárad, dolgozik -— de legalább él! Alié Hánumnak nem volt más dolga, csak a perzsáit rendezgette, vagy a párnákat az apró kereveteken. Illatos füvet szórt a mangál parazsára, néha szép fehér selyemre színes virágokat hímezett, de legtöbbször olvasott az ablak mellett. Ezt az egyet Musztafa hiába tiltotta meg. Társnőitől titokban kapott sok szép könyvet, újakat, idegen nyelvüeket, mert Alié Hánum idegen nyelveket is tanult. így éldegélt mindaddig, mig az ismeretlen férfi acélszürke szeme bele nem szikrázott fekete szemébe. Ettől fogva még többet ült az ablaka előtt és ha meglátta az idegent (mert most már minden nap arra ment), torkába szaladt a szive, fátyolát gyorsan az arcása húzta, csak szép, nagy szemei csillogtak ki a rács mögül. Ám egy szép napon — nem is tudni hogyan, Musztafa szakállát tépte volna, ha tudja — Alié Hánum különös dolgot; müveit. Felnyitotta a rácsot, mikor az idegen arra ment és a lábai elé ejtett egy szép, nagy szekfüszálat. A férfi felemelte — mosolygott — megértette a bájos virágnyelvet. Ettől fogva megkezdődtek a titkos, lázas, remegős beszélgetések a rácsok mögül, a bűvös
