Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-12-25 / 102. szám
LXI. évfolyam 102. szám. Szerda €}yn3a, 1956». december 25. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben. . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill Hirdetési díj előre fizetendő. FGMHKJJ, TÁMAMLMI ÉS KÍOtiAZDÁSUTl Ml'ILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér, Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Karácsony 1929. Irta: Báró Apor Vilmos dr. apátpéhános. Még soha talán ilyen komor hangulatban nem ültük a karácsonyt, mint ma. Nyomorgó munkásság, lerongyolódott tisztviselőosztály, munkanélküli ipar, eladósodott kis- és nagygazdatársadalom, forgalomnélküli üzletek, nagy kamat mellett is tengődő, bukófélben levő pénzintézetek: ez a háttere az idei karácsonynak. De ezen sötét kárpit előtt annál világosabban kiemelkedik a karácsony magasztos jelenete: az isteni Kisded szegényes pólyában a jászol szalmáján. 'Az égből leereszkedett Isten, ki elhagyta égi dicsőségét, hogy kicsiny, szegény, szenvedő emberré legyen, fr ez az, kit ma ünnepel a keresztény világ, 0 az, kire, mint vigasztaló csillagzatra, de egyben, mint intő példára tekintünk fel. s Eszünkbe jutnak régmúlt boldog napok, mikor gondtalanul ülhettük ezt az ünnepet. Amikor nem volt hiány sem karácsonyfadiszben, sem kalácsban, sem pazar ajándékokban. De akkor nem gondoltunk talán annyira a szegénnyé lett Istenre, inkább saját jó módunkban sütkéreztünk. Hányán elpazarolták azokat a boldog napokat! Emlékezzünk! vájjon a jobb időkkel nem éltünk-e vissza? Volt idő, amikor azok, kik dúskáltak a konjunktúra hasznában, léha nemtörődömséggel élték világukat, kártyaasztalokon, külföldi világfürdőkben, mulatóhelyeken milliók úsztak el és a szegényeknek még csak fillérek sem jutottak. Volt idő, mikor pénzéért sem kapott senki élelmiszert, midőn kegy volt, ha boltokban kiszolgálták, vagy megrendelt ruháját elkészítették, mikor inkább üresen hagyták az utcai szobákat, de nem adták ki a lakáskeresőknek. t Volt idő, mikor legjobb üzlet volt bálákat rendezni, mert táncolni, vigadni akart mindenki, amikor selyembe, legújabb divat szerint akart öltözni a legalsóbb népréteg is és ráment egy-egy diszes lakodalomra, staffirhngra az egész búzakészlet. Volt idő, midőn akadt munkaalkalom, volt kereset, volt ára búzának, iparcikknek, árucikknek, volt alkalom tőzsdén nyerészkedni, volt papírpénzben busás haszon, de sose elég a megduzzadt igények kielégítésére. Mindenki egy fokkal feljebb igyekezett, mint amelyen volt, és feljutva hetykén tekintett le arra, ki még nem ért fel odáigÉs ma itt van mindennek a böjtje, ma kezet nyújthat egymásnak tőkés és munkás, gazda és iparos, háztulajdonos és részvényes és mondhatja: „Egyek vagyunk mind a szegénységben.“ És ebben a mi szegénységünkben jól esik a bethlehemi jászolhoz menni és szemlélni azt, aki önként tudott szegénnyé lenni, hogy lelkileg gazdagítson minket. A kis Jézus lemondásra tanít, az igények lefokozására. Hogy el ne bízzuk magunkat a boldog napokban és el ne csüggedjünk a nélkülözés idejében. Ha 0 benne a kicsinységet, az alázatosságot, a léleknek függetlenségét az anyagi körülményektől jól megismertük, akkor annál jobban fogjuk megismerni azt a nagyságot, azt a dicsőséget is, mely jászolát dicsfénnyel koszoruzza, miről angyalok zengenek himnuszt és amiben pásztoroknak és bölcseknek boldog öröme telik. Így lesz az istálló kicsiny szülöttéből bizodalmunk kutforrása, reménységünk egy jobb jövőben, amikor a szenvedésben megtisztulva, keserű tapasztalatokon okulva több szeretettel, kevesebb elbizakodottsággal fogunk hálát adhatni Isten adományaiért. BEKKER ANTAL PH!! IPC ríliií ^ziü és ta&M-*S5 llGS».'-e<cs3 bádogos, vízvezeték, villany és rádiófelszerelési vállalata. _ rumira i12 & n m ma (BESS: FET CJ Ajánlja dúsan felszerelt raktárát. Célszerű f karácsonyi és újévi ajándéktárgyakElhasznált ,,VARTAU anód accumulatorokat cserélek. «szrst vsa«&***
