Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)

1929-11-23 / 93. szám

LXI. évfolyam 93. szám. Szombat Gyula, 1.939. november 33. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben. . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁMAD ADD ÉS KÜZfiAZDiSUTI HS3ULAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér, Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Óriási érdeklődés mellett alakult meg az uj törvényhatósági bizottság. A.z egyes bizottságokba a gyulaiak feltűnő kevesen jutottak be; sőt a közigazgatási bizottságba egyetlen gyulait sem választottak. Csonka hazánk mostani közeli történései nemcsak az Írott jegyzőkönyvekben, de az események szemléletében résztvevők, sőt a közönyösek lelkében is megörökítve marad­nak, nemcsak azért, mert külsőségeiben bizo­nyos látványosságot nyújtanak, hanem főké­pen azért, mert a belső tartalmat illetőleg végtelenül komoly építő munkának előkészí­tői. Ezek mellett az események mellett nem igen lehet elhaladni közönyösen senkinek sem. Itt látni, érezni kell mindenkinek, hogy most történések vannak forrásban, amelyek arra lesznek hivatva, hogy talán már a most élő, de egész bizonyosan a jövő nemzedék részére szebb és boldogabb életet biziositsanak. Az ősi vármegyeháza falai aligha láttak még ennyi embert együtt, mint amennyien az uj törvényhatóság alakuló gyűlésére felso­rakoztak. Csupa uj arcok, csupa uj vágyak és remények zsibongtak itt a csendhez szo­kott falak között. báró Feilitzsch Berthold vármegyénk uj főispánja pontban 9 órakor nyitotta még a gyűlést s bár a vonatkésés miatt még igen sokan hiányoztak, mégis azt lehet mondani, hogy a terem zsúfolva volt. A megnyitó beszédet az alábbiakban kö­zöljük : Tekintetes TörvényliatóságiKözgyűlés! Az 1929. évi XXX. t.-c. végrehajtása ma egy lépéssel haladt előre akkor, amikor Békésvármegyének újonnan megválasztott tag­jai ma az alakuló gyűlésre egybegyűltek. Azt hiszem, — nem lesz érdektelen, ha egész röviden visszapillantást vetünk a vármegyé­nek fejlődésére. Azt hiszem, mindnyájan mél- tóztatnak tudni azt, hogy a vármegyéket Szt. István alapította, és hogy az akkori időben természetszerűleg szervezetében még hiányos volt, de mégis megállapíthatjuk azt, hogy már akkor az illető várispán nemcsak a vár­megye vezére volt, hanem az állami pénz­ügyek intézője is, és amennyiben az akkori viszonyoknak megfelelően lehetséges volt, bizonyos közigazgatási munka is teret nyert a vármegyében. A későbbi évszázadokban, a 13. századtól kezdve a vármegye már nem­csak önkormányzati szervvé vált, amely ké­sőbbi fejlődésében egy egész külön életet élt az államban, és ebben a külön életben alapja volt közszabadságoknak, támogatója a vallás­felekezeti békének, irányítója a politikai be­folyásoknak és később még az igazságszolgál­tatásnak is; 1848 a népképviseleti rendszer behozatala természetszerűleg a vármegyének egészen más képet nyújtott és abba szélesebb néprétegeket vont be. Később azután a vár­megye ugyancsak a közszabadságok és az al- kotmánybiztositékok bástyája és a vármegye 1871. évi és később az 1886. évi törvények szerint az önkormányzatnak szerve, de már az 1876. évi t.-c. révén, amely a közigazga­tási bizottságot alkotta, részint az állami közigazgatásnak is szervévé vált. 1871-ben pedig kikapcsolták hatásköréből az igazság­szolgáltatást és a vármegye azóta pusztán ál lami és vármegyei önkormányzati közigazga­tásban merül ki. Az 1929. évi XXX. t.-c. lényeges változásokat eszközölt a régi vár­megyén, amennyiben ez a törvény a titkos választás alapjára helyezkedik; a virilizmust átalakította választott virilizmussá s lehetővé teszi, hogy a választók széles kategóriái jus­sanak szóhoz. Ha erre a fokozatos es demok­ratikus fejlődésre tekintünk, lehetetlen meg nem állapítanunk azt, hogy a régi vármegye egy nagyon tiszteletreméltó nemzetfentartó munkát fejtett ki és hogy a régi vármegyé­nek hagyományaiban tényleg a közszabadsá­gok és közéleti bölcs befolyások voltak az alapjai. Azonban a demokratikus iránynak a vármegyei közéletbe bevonulása nemcsak jo­gokat, de kötelességeket is ruház azokra a bizottsági tagokra, akiket most ide beválasz­tottak. Kötelességeket, amelyek abban nyil­vánulnak, hogy a régi hagyományokat tisztel­jék, másrészt azt, hogy ne osztályérdekeket istápoljaDak, hanem a köz érdekét. Ezt kí­vánom, én ennek a vármegyének ezidőszerinti főispánja és ebben a reményben nyitom meg az alakuló közgyűlést. A főispán szép megnyitó beszédét lel­kes éljenzés kisérte, majd dr. Daimel Sándor alispán emelkedett szólásra s az alábbi beszédben üdvözölte az uj törvényhatósági bizottságot. A beszédet többször lelkesen megéljenezték és megtap­solták. Méltóságos Főispán JJr! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Most, midőn a közigazgatás rendezéséről szóló uj törvény alapján első alkalommal ül össze a törvényhatósági bizottság, mint a vár­megye ezidőszerinti első tisztviselője, akinek működése a legszorosabban egybekapesolódik a törvényhatóság munkásságával s támogató megértésével, őszinte tisztelettel és szeretet­tel üdvözlöm a törvényhatósági bizottságnak igen nagy számmal megjelent tagjait. Az uj törvénynek mélyreható szervezeti változásai következtében, a régi törvényható­ság sek értékes és kiváló tagja nem jutha­tott be az uj törvényhatóságba, ami kétség­telenül vesztesége a közérdeknek, de ezzel szemben az uj törvényhatóságnak uj tagjai között sok olyan van, akinek működése elé a törvényhatósági bizottság teljes bizalommal tekint. A közigazgatás rendezéséről szóló tör­vény értelmében, a törvényhatósági bizottság hatásköre lényeges változáson ment át, mert azon ügyek nagy része, amelyek eddig a tör­vényhatósági bizottság felülbírálása és hatá­rozathozatala körébe tartoztak, az újonnan létesített kisgyülés joghatósági körébe utal­tatott. Ezek szerint a törvényhatósági köz­gyűlés ezentúl lényegesen kevesebb üggyel fog foglalkozni, de ezzel szemben ezeket az ügyeket, minthogy erre sokkal több ideje marad, behatóbban és alaposabban tárgyal­hatja meg és hozhatja meg azokban határo­zatát. Meg vagyok róla győződve, hogy az uj törvényhatósági bizottság is hü őre és ápolója lesz a törvényhatóság nemes hagyományainak s működésében minden egyéb szemponttól el­tekintve, kizárólag a törvényhatóság közérde­két fogja szeme előtt tartani. Nem osztom azoknak az aggályát, akik bizonyos félelemmel és nyugtalansággal te­kintenek a törvényhatósági bizottság uj tag­jai egy részének működése elé, akik a tör­vénynek az eddiginél demokratikusabb rendel­kezései következtében jutottak be a törvény- hatósági bizottságba. Azok a tagok, akik talán bizonyos elfogultsággal és animozitással a közigazgatás munkásai iránt lépték át en­nek a teremnek küszöbét, meg fognak arról győződni, hogy eddigi felfogásukban csalódtak, mert a vármegyei tisztikar e vármegye min­den lakosának ügyét egyforma szeretettel és megértéssel fogadja és intézi és mindenki előzékenységgel, szolgálatkészséggel és figye­lemmel találkozik ügyeinek intézésénél és panaszainak meghallgatásánál. Arra kérem a törvényhatósági bizottságot, hogy működésé­ben csak azokat a szempontakat tartsa szem előtt, amelyek ennek a törvényhatósági bi­zottságnak minden tagját egyesitik, hogy igy az erők összefogásával minél jobban elérhes­sük azt a célt, amely ennek a törvényható­ságnak tulajdonképeni feladata. Hassa át minden tagját a bizottságnak az a tudat, hogy a bizottsági tagsági jogokkal komoly Folyó hó 24-én nagy nyulvacsora a Magyar Királyban. 652 1—J Melyre a nagyérdemű közönség szives pártfogását kéri, mély tisztelettel Blaskovits László, vendéglős.

Next

/
Thumbnails
Contents