Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-09-28 / 77. szám
1929. szeptember 28 Békés 3 homlokegyenest ellenkezett a történelmi tényállással az. hogy a Kárpátokon túli románoknak Erdély területére történelmi jogaik voltak. Ha felállítjuk a tízéves román megszállás mérlegét, akkor látni fogjuk, hogy Erdély elsza- kitásának és a balkáni Romániával való egyesítésének a lakosság egyetemére olyan következményei voltak, melyek az erdélyi románok és az erdélyi nem románok között a külső balkáni kormányzattal szemben ma már nem egy tekintetben csupán árnyalatbeli különbséget mutatnak. Karácsonyi János megállapítása szerint a balkáni szerbeknek semmi joguk nem volt ahhoz, hogy azt a földet, ahol fajtestvéreik mint a töröktől kifosztott menekültek, akik szegénységükön kívül semmit sem hoztak magukkal, otthont találtak, magukhoz tértek, sőt meggazdagodtak, egész lakosságával és nem szerb többségével együtt fegyveres erővel a balkáni Szerbiához kapcsolják. Ha felállítjuk az elszakitás tiz éves mérlegét a déli részeken, akkor ez a lakosság egyetemére nézve valamennyinél siralmasabbnak mondható. Német oldalról is hallhatjuk azt, hogy az elszakított és Ausztriához csatolt Nyugat- magyarország az osztrák uralom alatt békét és nyugalmat élvez, de tárgyilagos alapon senki sem teheti hozzá azt, hogy e békét és nyugalmat a lakosság azelőtt nem élvezte és hogy e változást maga óhajtotta; ha pedig nem kérte és nem óhajtotta, úgy azért nem tette azt, mert itt ezer év óta békét és nyugalmat élvezett. Tisztelt Uraim ! Az elszakitásnak mind a négy égtáj felé egybehangzóan külső okai voltak. Mert lehettek a régi magyar nemzetiségi politikának, melynek szakszerű történetét mindeddig nélkülözzük és Karácsonyi János ebben az irányban tett kutatásait maga is inkább a régebbi korokra szorította, hibái: azt a hibát azonban, amelyet Magyarország ellen mint a feldarabolás okát felhozni szoktak: az elnyomást és a szolgaságot, a magyar nemzeti és állampolitikára történelmi módszerrel rábizonyítani nem, csak tájékozatlanul vagy propaganda müvekben, bizonyítás nélkül lehet állítani és tájékozatlan emberekkel elhitetni. Amint hogy a magyar történelem ezer éven át sem mutatja nyomait a fajok háborújának, amelyre a magyar történelem nem, de igenis a párisi béke- szerződésektől régi nyugalmából kiforgatott középeurópai helyzet mutat iskolapéldát. Mi az igazság érdekében megfordítjuk az ellenünk felállított vádat és azt mondjuk, hogy a magyar elnyomás hangoztatására igenis azért volt szükség, hogy Magyarország kétharmadrészének elszakitását a világ előtt asszonyt, s mikor alkalmatosnak találta előállott a tervével: — Ides anyukom, aplikáltassunk be mi is egy rádionyt. Nem drága a . . . Oszt téli estéken mikor már nem lesz dogunk a jószággal, bejövünk s ha vége leend az estebédnek, hallgatjuk majd a rádionyt . . . Úgy se tudunk mi már sokat aludni éccaka . . . Az asszony arcvonása a beszéd alatt fokozatosan kezdett átalakulni. Eleinte döbbent volt . . . aztán bosszankodó s végül haragos . . . Nemsokára ki is ütközött belőle a harag : — Hát nem átallaná kelmed házunkkal ezt a csúfságot megcselekedni ? . . A házunk meg az istállónk tetejét drótfélével összegubancoltatni . . . Hogy a galambok is elköltözzenek tőlünk, mert azok is megérzik, hogyha valami csúfságot csinál velük kend . . . — Hát még ha a szomszédok is meglátják majd ... Én Isten bizony nem merek majd a szemük közé nézni ... Én inkább világgá megyek, minthogy mindenki rajtam nevessen . . . Megoszt én mindig csak hallgassam az urak nya- vékolását, amikor ezerszerte jobban elszivelem én a csirkéknek a csipogását . ... S az asszony szeméből langyos perme- tegben megeredt a lélekeső, amit hiába igyekezett festős kötője sarkával felszáritgatni . . . Nagy zivatar lehetett odabe . . . olyas, mint az augusztusi zápor. megindokolják és azt érthetővé téve igazságos és méltó büntetésnek tüntessék fel. Ez a vád tehát nem itt az országban született, hanem éppen úgy kívülről hozták be, mint ahogy kívülről jöttek be azok a fegyveres erők, amelyek az elszakitást és feldarabolást a lakosság óhajával és érdekeivel ellentétben végrehajtották. A csehek, akik Felsőmagyarország elszakitását követelték és keresztülvitték, nem voltak polgárai a magyar államnak. A Délma- gyarország elszakitására vonatkozó nemzetközi egyezményekben a magyarországi szerbséget, helyesebben az igényelt területnek szerb kisebbségét Szerbia miniszterelnöke képviselte, amihez kétségtelenül semmi joga nem volt. Ma nyomtatásban olvashatók a bukaresti orosz követségen azokról az átvett összegekről kiállított nyugták, amelyek az Erdély elszakitását követelő propaganda céljait szolgálták. És végül az osztrákok mindaddig nem tudták, hogy a szenvedő testvér szegénységéből is gazdagodni lehet, amig nekik a cseh kormány a maga által megszerezni nem tudott Nyugat- magyarországot fel nem ajánlotta. Ki meri ezek után azt állítani, hogy abban a szörnyű tragédiában, amelynek valamennyien szenvedő részesei vagyunk, a magyar nemzet az elnyomót, a fegyveres erőszakot alkalmazó idegen kormányok pedig a szabadságot képviselik? Ki meri azt állítani, hogy ez a nemzet, amely ezer éven át szabadságért küzdött és amelynek minden eszményi alakja szabadsághősökből áll, azért bűnhődik ily rettenetesen, mert lelkében a szabadságszobrát ledöntötte és annak helyére a szolgaságét állította ? Mert a nagyvilágot a feldarabolásban érdekelteknek erről sikerült egyoldalu- lag meggyőzniök. Itt, ahol Karácsonyi János emléktáblája köröj Gyula városnak minden fajú népei, egy szabad hazának polgáraiként, szabad elhatározásukból megjelentek, még sem azokhoz az idős magyarokhoz akarok fordulni, akik az elszakított részeken, életüknek hunyó mécse mellett, megtört lélekkel vonszolják magukat a reménytelenségnek őszbe borult országutjain; nem a könnyező magyar anyákhoz, kik nem tudják, mi lesz gyermekeikből, csak azt tudják, hogy nem lesz az, ami belőlük szabad hazában lehet. Én azokhoz a férfiakhoz fordulok, akik innen is, túl is, magyarok,és nem magyarok, a Kárpátok vonalán belül az egész történelmi magyar föld szülöttei, és akik a hatalom kerekei alatt és a hatalom kormány- rudja mellett, a nyílt és titkolt őszinteségnek közös alapján nyíltan és titokban, de valameny- nyien érzik, hogy a jelennek történelmi folyama eltért az ezer éves történelmi múltnak természetes folyamától akkor, amidőn egy idegen kéz tőlünk éppen úgy, mint tőlük elvett vaMihály bácsi pedig egykicsit gyorsabban erre- gette a füstöt s izgalmában apró vonalakat rajzolt a földre . . . Bántották a könnyek . . . Nem akart ő könnyeket hozni. Hiszen irtózik a női könnytől minden férfi ember . . . nem lehet annak ellenállni. Meg is szólalt: — Hisz nem akarom én se, ha te nem akarod. Csakhát . . . milyen jó lett vóna, ha a mi szobánkba is eljön minden nóta, újság, hir a nagy világból. Mégicsak lépést tarthatnánk a cibilizációval. Julis néni könnyei szomorúan peregtek tovább: — Mihály, kendet valaki megrontotta, hogy avval az izével, cibilizációval akar lépést tartani, ahelyett, hogy velem tartana lépést. Ne aplikáltassa Mihály azt a rádionyt Hisz ha híreket akar megtudni, hát megveszi a falunkbeli újságot, ha meg nótát akar hallgatni, elhallgatja a kis pacsirta énekét . . . szebb az minden emberhangnál . . . Mihály bácsi megértőén pislogott. Julis néni ezt hamar észrevette s arc lassankán visszanyerte nyugodtságát A nyári zivatar s az asszonykönny hamar megered, de hamar követi a szivárvány is. Az öreg is belátta: mégis engedni kell a fehér népnek. Mert hisz jó lett vóna az ördöngős masina, a bizonyos, de ha már az asszonynak annyira a bögyében van az a rádióny . . Hát egye fene . . . Majd átmegy néha a tanító úrhoz, ha hallani akar valamit; mert többet ér a békesség minden rádiónynál. Ki is bökte végre: — Hát legyön Julis a te akaratod ! . . , lamit, amit elvenni az idegen kéznek semmi joga nem volt: a történelmi együttélésnek áldásait. Tisztelt Uraim! A tótoknak, miután attól a Magyarországtól, amelynek keretében ezer éven át tótok maradhattak, elkerültek, ma sokkal jobban kell vigyázniok arra, hogy tótok maradhassanak, mert egy átjáró útvonalba kerültek, amelyet a cseheknek elcsehesiteni fontos érdekük, hogy azt a maguk részére Oroszország felé, az oroszok részére pedig Csehország felé nyitva tartsák és járhatóvá tegyék. A magyarországi románok az önrendelkezési jognak Bukarestre való átruházása következtében elveszítették a rendelkezést saját érdekeik fölött és két szomszéd közé kerültek, akik közöl Magyarország felé a békeszerződéstől felállított mesterséges akadályt nem szabad lerontaniok, a balkáni románság felé pedig önérdekeiket nem szabad megvédeniük. Ma semmi kétség nem forog fenn aziránt, hogy a Szerbiához csatolt területek már csekély kiterjedésüknél fogva sem bírhatnak oly nagy politikai, gazdasági vagy katonai fontossággal és értékkel,. hogy Szerbia minden érdekét, feláldozva egész erejét azon Magyarország ellen pazarolja el, melynek a történelem folyamán hathatós védelmét élvezte. Végül, mi a német barátságra nagy súlyt helyezünk, de nem lehet lemondanunk arról, hogy ennek a viszonynak alapja egyedül és kizárólag egymás függetlenségének és biztonságának tiszteletben tartása lehet. Mi történelmi alapon állunk és rendületlen önfegyelmezéssel tisztában vagyunk azzal, hogy mit teszünk és mit akarunk. Mi a magyar államot függetlennek akarjuk megtartani és gyermekeinkre hagyni és azt akarjuk, hogy ez a függetlenség legyen az a pillér, amelyre sorsunkat építeni érdemes és kívánatos legyen mindazoknak, akiknek az együttélés a történelmi Magyarország elmúlt századaiban békét, biztonságot és boldogságot hozott; mindenkinek, aki a jövőt velünk együtt nem a fajok szembeállítására és a lakosság elnyomására, hanem a népek szabadságára és boldog együttélésére kívánja építeni. Tisztelt Uraim! Abban a meggyőződésben vagyunk, hogy az, ami köztünk és azon külső népek között, melyeknek kormányai a szerencsétlen béke- szerződés következtében Magyarország területéből növekedtek, akadályt képez, amit sem mi, sem ők áthidalni nem tudnak, az nem egyéb, mint Magyarország egyes részeinek fegyveres erőszakkal, a lakosság megkérdezése nélkül és annak érdekeivel nyilvánvaló ellentétben történt elszakitása. Ez az, ami a csehek és magyarok közé, akik századokon át együtt harcoltak az osztrák önkényuralom ellen ; ez az, ami egyrészt a balkáni" szerbek és románok, másrészt a magyarok közé, kik századokon át együtt küzdöttek a török elnyomás ellen, követ hengeritett, amelyen a közeledésnek minden hulláma megtörik. Nem a magyar nemzet tehát, hanem a trianoni békeszerződés felelős azért, mert mindeddig a szomszédokkal semmiféle baráti közeledés nem volt lehet séges ; amely közeledés másként, mint a dunai Európa népei közé, a békés szomszédságnak útjába állott, őket egymástól elválasztó kőnek elhengeritésévet, az őket egymástól elválasztó és egymáshoz közeledni nem engedő béke- szerződésnek megváltoztatásával, nem lesz lehetséges, mert az egyoldalú békeszerződés a békében élt népek között a békétlenségnek magvait hintette szét és e békétlenséget intézményesítve állandósította. Mi azt hisszük, hogy a békeszerződés megváltoztatása nem csupán a mi érdekünk, hanem érdeke mindenkinek, aki a történelmi együttélésnek áldásait eléje helyezi azoknak a lakosság tudta és hozzájárulása nélkül, akarata ellen tett kísérleteknek, melyeknek erejét az idő már is megfakitotta. Tisztelt Uraim ! Ha mi követtünk is el hibát abban, hogy nem erősítettük a magyar fajt oly mértékben, amint azt megtehettük volna; ha mi hosszú évtizedeken át Amerika népességét fajmagyar Hugo Viktor: A nyomorultak 1862. évi kiadását fűzve, vagy kötve A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 3., 12., 17. köteteit, kötve, vagy fűzve. Cím a kiadóhivatalban. m-«
