Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-09-28 / 77. szám
4 Békéi 1929. szeptember 28 vérrel tápláltuk és elvesztettük az ország közepét, amelyet ma messze földekről idegenek kormányoznak, akik az ősi lakosságot történelmi ferdítések alapján, amelyek ellen Karácsonyi János egész életén át oly következetességgel harcolt, bevándorlóként kezelik: senki sem vetheti szemünkre azt, hogy a régi magyar államban nem ugyanazokat az emberi és állampolgári jogokat biztosítottuk a Magyar- országba bevándorolt nemzetiségeknek, mint amelyekkel magunk rendelkeztünk. Ki tudja kimutatni a történelemből, az ellenünk felhozott azt a vádat, miszerint a magyar kormányzatnak vagy a magyar törvényhozásnak valamikor vagy bármikor az volt a szándéka, hogy jogot csak magyarnak adjon, a nem magyar népeket pedig jogtalanságba taszította? Maguk a nemzetiségek tanuk arra, hogy amikor az 1848-iki törvények, a Kárpátok vonalától a Dráváig és a Dunáig elterült anyaországban mindenkit egyforma jogokban részesítettek, a nemzetiségek hálával fogadták azt és mindaddig közülök senki sem követelt a magyar állam törvényeivel és szokásaival össze nem egyeztethető, annak létét veszélyeztető külön jogokat, amig ilyeneknek követelésére az osztrák, tehát egy külső és idegen kormány hamis ígéretekkel, amelyeket nem a magáéból, hanem a máséból tett, vesztegetésekkel és fenyegetésekkel a nemzetiségek egyes vezetőit a magyarság ellen fel nem biztatta és őket egy fajháboru gondolatának meg nem nyerte. Ha megnézzük, hogy 1848-ban a magyarországi osztrák katonai parancsnokságok hogyan szakították szét az ország területét, hogy a magyarságot seját hazájában elnyomhassák, akkor a maiakhoz meglepően hasonló határvonalakat nyerünk. Ha tehát a mai felosztást kierőszakoló szomszédos kormányok behunyt szemmel az osztrák elnyomás örökébe léptek és ugyanazokon a területeken ugyanazokkal az eszközökkel ugyanannak a magyarságnak saját hazájában való elnyomására rendezkedtek be, akkor ők a maguk szempontjából beláthatatlan, horderejű hibát követtek el. Mert a helyett, hogy a felbomló Ausztria-Magyarország népeit szabadságuk és boldogságuk kiépítésében támogatták volna, szabadságuktól és boldogságuktól fosztották meg őket akkor, amidőn fegyveres erőszakkal hurcolták be közéjük és emelték uralomra ugyanazt a békétlenséget és szolgaságot, melynek az általuk oly gyűlöletesnek hirdetett osztrák elnyomás hosszú időn át zászlóvivője volt. Ha más kormányzati módszerrel nem tartható fenn egy állam, mint hogyha Felső- magyarországnak elszakított magyarjait ugyanazon csehországi börtönökbe vetik, mint amelyeket az osztrák abszolutizmus épített és azokban egykor, ugyanazon raboknak ugyanazon bűnökért szenvedő apái sinylődtek ; ha déli szomszédaink biztonsága csupán attól függ, hogy Dél- és Keletmagyarország magyarjait ugyanazon balkáni területekre hurcolják el, ahová ugyanazon magyarok őseit egykor a hatalmon levő törökök elhurcolták; ha szomszédaink megmaradását csupán az osztrák és török elnyomás rendszerének visszaállítása teheti lehetővé, mert azoknak eszközeivel alakult meg és ezért a maga fennmaradásának érdekében azokból rendszert csinálni kénytelen: akkor nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a huszadik század történelme nem arra rendezkedett be, hogy a szolgaság bélyegét homlokán viselje, mert, amint a történelmi fejlődés bizonyítja, nem a szolgaság, hanem a szabadság irányában keresi és reméli a jobb és szebb jövőt az emberiség. Tisztelt Uraim! Nem csoda, hogy azon rettentő csapások között, melyek a magyar nemzetet érték, nem is gondolunk arra, hogy Magyarország végre független állammá lett, melyet a külső államok is elismertek és a maguk sorába fogadtak. Megvalljuk, nem igy képzeltük Magyarország függetlenségét; nem igy, akik a régi Magyar- országban a függetlenségről álmodoztak. De a történelem csupán tényeket ismer és nekünk el kell fogadnunk azt a tényt, hogy a független Magyarország ezidőszerint a réginek csupán egyharmadából áll. Azzal a hozzáadással azonban, hogy ez a csonka állam a történelmi magyar államnak ezeréves hagyományait, eszméit és eleven erejét tükrözi. Ugyanazon az alapon áll és ugyanazokkal az erőkkel rendelkezik, melyeknek ezeréves lendületét semmiféle, a fejlődés ellen mozgósítótt fegyveres erővel megállítani nem lehet. A nyers erőszaknak vagy olyan túlerőben kell lennie, amilyen aránytalanul nagy túlerővel az osztrák és török hatalmak sem rendelkeztek és ennek következtében maguk is elbuktak; vagy pedig a fennálló erők is alája vannak rendelve a fejlődés törvényeinek, amely fejlődésnek szelét, a szabadságot, a szabad és független Magyarország fogta vitorláiba és siklik vele az ezeréves küzdelem erejével és lendületével egy szabad jövő felé, magával sodorva mindenkit, akinek lelkében a szabadság többet ér a szolgaságnál. Lehetetlen, hogy az ezeréves közös hazának szeretetét az idegen álmokban való csalódás a lelkek mélyén meg ne szólaltassa mindazoknál, akik azt idegen érdekekért elhallgattatták, amely idegen érdekeknek varázsa megfakult és itt-ott már előtörni engedi a történelmi és természetes alapot. Mi magyarok 1918-ban ugyanazt a hibát követtük el, mint 1848-ban. Azt, hogy 1848- ban az osztrák, 1918-ban az orosz hatalom ellen, a történelmi együttélés alapján nem szerveztük meg azt a frontot, amelyet az együttélés erőinek tudatos kifejlesztése idegen támadások ellen mindennél erősebb fallá alkothatott volna. Nekünk a történelemből azt a politikai tanulságot kell levonnunk, hogy erősítsük a közös megélhetés alapjait és ezzel gyengítsük azokat az erőszakos vonalakat, melyek a népek között a békétlenségnek és boldogtalanságnak drótakadályait alkotják. Nekünk értéktelenekké kell tennünk mindazt, ami bennünket széthúz, elválaszt és szembeállít, mert ez a magyar nemzet és állam ezeréves fejlődésével ellentétben áll; nekünk erősítenünk és kívánatossá kell tennünk az együttélést, mert annak és nem a párisi szerződésektől oly szerencsétlenül bevezetett faj- háboruk irányában mozog ennek az egész területnek a történelmi fejlődése. Mert ezen a területen mindenkor azok az erők arattak tartós diadalt, amelyek a történelmi Magyarország népeit nem szétszakították, hanem egyesítették. Tisztelt Uraim! Súlyos tévedés azt hinni, hogy fegyveres erővel meglehet akadályozni a változásokat, mert a történelmi fejlődés maga sem egyéb, mint a változások egymásutánja és mert minden alája van vetve a változásnak. A politikai bölcsességnek legmagasabb fokán soha- sen azok állottak, akik a hódító erőszak nyers erejével megelégedve minden változásnak útját állották, hanem azok, akik a helyzettől adott magaslaton a szükséges változásokkal számot vetettek. Mi számoltunk és határoztunk: Mi választottunk és változatlanul a szabadság eszméjének oldalán fogunk állani; nem tagadván meg őseinket, kik hosszú századokon át a leg- szomorubb időkben is a szolgaság ellen és a szabadság oldalán küzdöttek. A mi múltúnk egy óriási szabadságküzdelem A mi jelenünk harc a szabadságért. A mi jövőnk a szabadság eszméjének diadala. A mi múltúnk nem a nyers erő, nem az elnyomás, nem a fejlődés hullámaival való dacolás szélmalomharca volt. Mi egy ezeréves államot építettünk fel és annak roncsáról is ezeréves múltúnk erejével nézünk a jövő elé, mert erre a múltra lehetett és lehet jövőt építeni. Ma is azért csendült meg bennünk az a harmónia, melyet Karácsonyi Jánosnak egyszerű egyénisége is oly fényesen tükrözött, uiert példának látjuk őt magunk előtt; egy darabot a tisztességnek, a tudásnak és a hazaszeretetnek minden viharral dacoló sziklájából, mellyel a magyar mult a magyar jelent alátámasztja és a magyar jövő felépítését elősegíti. És azért figyelmeztet bennünket ez az emléktábla is arra, hogy ebben a házban Gyula városának boldog emlékű hü fiában a magyar múltnak fáradhatlan kutatója, a jelennek tanítómestere és a jövőnek útmutató keze, a magyar múltnak, a magyar jelennek és a magyar jövőnek egy darabja született, élt és dolgozott: egy darab tisztesség, egy darab tudás, egy darab hazaszeretet. Akit, amig élt, Karácsonyi Jánosnak hívtak. OETKEHf* Kérje minden füszerkereskedésbsn A most megjelent 148 receptet tartalmazó, szines kénekkel illusztrált dr. OETKER-fféle RECEPTKÖNYVET ára 30 fillér. 215 10—2ó'v Ha a fűszeresnél nincs, forduljon közvet len hozzánk : dr. OETKER A. gyárhoz Budapest, Vili. Conti-u 25. A Gyulai Szociális Misszió Társulat szeptember havi gyűlése. A gyulai Szociális Misszió özv. gróf Woracziczky Jánosnó elnökletével nagy érdeklődés mellett tartotta meg szeptember havi gyűlését a Bókósmegyei Takarékpénztári Egyesület tanácstermében. A gyűlés egyik kiemelkedő pontja volt Némedy Mária nagy gondossággal, szeretettel és meleg szívvel megirt titkári jelentése. Ez a jelentés tulajdonképen gyönyörű és erőteljes Programm volt, mely körvonaiozta a misszió őszi és téli tevékenységét és nem egy remek eszmét csillogtatott meg, mellyel még ered ményosebbó lehetne tenni azt a szociális munkát, amely évről-óvre, szezonról szezonra mind többet kíván a missziós tagoktól a folyton nagyobb mérvet öltő szegénység miatt. A titkári jelentés szép szavakkal méltatta Szirmay L. Árpád és Brém Lőrinc prelátus- kanonokok nobilis áldozatkészségét és bele- kapcsolódását a szociális munkásságba. Javasolja a titkár, bogy a fővárosban letepülő főpapok érdemeit a Szociális Misszió jegyzőkönyvben örökítse meg. Javaslatát egyhangúlag és lelkesedéssel elfogadta a gyűlés. Itt említjük meg, hogy a gyűlés meleghangú táviratban üdvözölte Lindenberger János dr. apostoli kormányzót. A fogházmisszió, szegóayügy és józsefvárosi szakosztály jelentése után az indítványok során határozatba ment a december elején — teával és mikulással egybekötött — nagyszabású karácsonyi vásár rendezése. Nagy lelkesedést váltott ki elnök bejelentése, mely szerint a folyó évi október 19-ón tartandó gyűlés előadói tisztjét dr. Baranyay Jusztin egyetemi nyilv rendes tanár volt szives elvállalni. Viszont őszinte fájdalommal vette tudomásul jelen gyűlés szépszámú közönsége, hogy dr. báró Apor Vilmos plébános, lelkivezető mai előadását — közbejött betegsége miatt — nem tarthatta meg. Végül elnök lelkes szavakban buzdította a tagokat, hogy a XXI. Országos Katolikus Nagygyűléssel kapcsolatos missziós kongresz- szusoQ minél többen vegyenek részt.
