Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-05-18 / 39. szám
1929. május 18. Békés 3 iránt való közbelépését. A vármegyei községek alkalmazottainak fizetését, a három évvel ezelőtt kiadott rendelet szerint, most már nem a községek maguk közvetlenül fizetik, hanem az esedékes járulékokat negyedévenként előre be kell fizetni a vármegye által kezelt községi alkalmazottak fizetési alapjába, ahonnan azután alispáni utalvány alapján kapják meg a községi alkalmazottak javadalmaidat. A községi alkal mazottak évi javadalma kereken 900000 pengőt tesz ki. A községek által a vármegyei közigazgatási költségekhez fizetendő összeg pedig, amelyet a vármegyei háztartási költségvetésnek során a belügyminiszter állapított meg, évi 620000 pengő. A községeknek tehát a folyó évben összesen 1520000 pengőt kell a vármegye részére befizetni, negyedévi részletekben előre. Ezek szerint 2 negyedévi részlet már lejárt, ennek azonban csaknem egészen 40 százaléka lett a községek által a vármegyéhez beszállítva. Minthogy a községi tisztviselők fizetését minden hónap elsején pontosan kellett kiutalnom, ebből következik, hogy a községeknek tekintélyes része igen nagy összeggel maradt hátralékban. Ezt a hátralékot pedig csak úgy lehetett kiegyenlíteni, hogy 5 hónapon át a vármegye előlegezte a hiányt saját alapjaiból. A községeket terhelő vármegyei hozzájárulásnál (pótadó) ugyanez a helyzet. A községek ezt a hozzájárulást éppen úgy nem fizetik, mint a községi alkalmazottak fizetési alapjának járó összegeket. A vármegyei hozzájárulásoknak jóval több mint fele, a nyugdíjasok illetményeire szükséges. A községek késedelme folytán tehát a vármegyei hozzájárulásból fedezendő nyugdijakat és az egyéb közigazgatási szükségleteknek hiányzó részét szintén a vármegyének kellett a késedelmesen fizető községek helyett előlegezni. A községek között 8 van olyan, amelyik még a múlt évről is hátralékban van a községi tisztviselők illetményeivel és 4 község pedig szintén tekintélyes összeggel tartozik a múlt évben esedékessé vált megyei hozzájárulásokkal is. Ezek szerint megállapítható, hogy a vármegyének a községek helyett a fenti két címen tetemes összegeket kellett előlegezni, aminek követban a nekipirult menyecske. Ám nem történik még mindig semmi - . . Ebéd után macskája mellé lép Liza asszony. — Nézze meg Fiacskám az oltott rózsaszínes orgonáját! Odatettem az Íróasztalára. Olyan mese szép! . . . — Jól tette Édes 1 de most ne haragudjon, — egy tapodtat sem lépek . . . olyan nehezek a szempilláim — no de ilyet! hogy elálmositott ez a hirtelen jött meleg szunditok egyet . . . Lepittyedt a vérpiros ajka az asszony kának, de nem szólt semmit. Szép, szeliden bement a „délutáni párnáért“ s pár perc múl va Vándory ur békésen szendergett a hűvös forrasszon. Álmositó, nagy csend ült a városra. Liza asszony szemeiben könnyek csillognak Keserű arccal szedte le az ünnepélyesen feldíszített asztalt, amit nem méltányolt, akinek szólott . . . azután férj uram mellé húzta a nagy, öblös karosszóket, amelyben összegömbölyödött, mint egy álmos cica.. kacsóit ráfektette az ura kezére és gondolkozott . . . szepegett is egy kicsit, el is moso- lyodott lassanként az ő jólelkü, de bizony el- prózaisodott urán . . . aztán . . . lehanyatlott szőke fejecskéje . . s immár álomországban jár . . . újra piruló, hófehórruhás kis menyasszony . . . mint tiz évvel ezelőtt ... a közeli, ósdi vízi malom mélabus altató dalt muzsikál az álmodóknak . . . keztében a felhasználható vármegyei alapok most teljesen kimerültek és további előlegek adására képtelenné váltak. A felhasználható alapok és pedig a vármegyei háztartási, a várm. nyugdíj és községi alkalmazottak fizetési alapjainak általam megtakarított összege 330000 pengőt tett ki. Ebből a három alapból előlegeztem a fentebb említett hiányokat, Most tehát bekövetkezett az a kényszerhelyzet, hogy a vármegye képtelen a községeket tovább segélyezni és ezért nem tehettem mást, mint figyelmeztettem a hátralékos községeket, hogy ha hátralékaikat ebben a hónapban be nem fizetik, úgy a községi alkalmazottak és a községi nyugdíjasok junius elsején fizetést, illetőleg nyugdijat nem kapnak, mert a vármegye a községeket terhelő ezen illetménynek további előlegezésére most már képtelen. A vármegyei községi közmunka és közúti adó terén is a helyzet az, hogy ezeknek esedékes részleteiből eddig aíig 35% folyt be. Ez a súlyos helyzete a közúti alapnak azonban ezidőszerint még eltűrhető azért, mert egyrészt a külföldi kölcsönnek még rendelkezésre álló része, valamint a közúti alapnak a múltban tartalékolt maradványából a folyamatban levő útépítkezések, útjavítások stb. költségeit addig is mig az adófizetések augusztus hó után megindulnak, úgy ahogy mégis tudom fedezni Békésvármegye ebben a tekintetben szintén első helyen áll, mert tudomásom szerint több vármegye van, amely a pénzügyminiszterhez már sürgős segítségért folyamodott azért, mert az adófizetések késedelmes volta következtében a befolyó összegekből még arra sem jutott elegendő fedezet, hogy a vármegyék által felvett külföldi kölcsön kamat és törlesztési részleteit fizessék. A fent előadottak alapján tisztelettel kérem a közigazgatási bizottságot, szíveskedjék felirattal élni a bel- és pénzügyminiszter urakhoz, hogy legalább is a községi alkalmazottak fizetésének rendes időben való utalványozásához szükséges összegekre egy félévi előleget adjon vagy kamatmentesen, vagy pedig a rendesnél lényegesen olcsó kamat mellett. Ennek a kérelemnek teljesítése elsőrendű közérdek, mert azt be kell látni a felsőbbhatóságnak, hogy a községi alkalmazottak fizetését biztosítani kell, a jelenlegi szabályok szerint azonban ennek a lehetősége ki van zárva, mert az köztudomású dolog, hogy az év első 8 hónapjában az adófizetések olyan gyenge eredménnyel járnak, hogy minden község a közigazgatásra a legkártékonyabban visszaható legsúlyosabb zavarokkal küzd. Az nem megoldás, hogy a felsőbbhatóság a vármegye kötelességévé teszi, hogy a községeknek saját alapjaiból előleget adjon, azért nem, mert legtöbb vármegyének ilyen célokra igénybe vehető alapja nincsen, ott pedig — mint Békésvármegyében, — ahol volt ilyen alap, az az 5—8 hónapon át való igénybevétel után már teljesen kimerült. Mivel pedig a köz- igazgatás zavartalan menete elsősorban igen fontos állami érdek, ennélfogva — nézetem szerint — a kormánynak feladata, addig is mig a régóta kilátásba helyezett községi háztartások rendezése törvényhozási utón megtörténik, ezen a lehetetlen helyzeten segíteni. Ez a segítés annál inkább megtörténhet, mert ha a kért előleg megadatik, az az államnak úgyszólván semmi áldozatába nem kerül. A segítségnek még egy másik lehetősége az lenne, hogy azokat az állami tartozásokat, amelyek a vármegyét és a községeket terhelik* amelyeket azonban az állam haladék engedélyezése nélkül szigorral hajtat be, azoknak befizetése terén méltányo- sabb álláspontot foglaljon el annyival is inkább, mert az állam, ha ezek a pénzek a községek részéről bizonyos késedelemmel fizettetnek is be részére, az állam a tekintélyes összegű maradványokból tud magán segíteni. Ezen kérdéssel kapcsolatosan még azt tartozom bejelenteni a közigazgatási bizottságnak, hogy a vármegye közúti alapjának községi célokra való igénybevétele tiltva van, de az enélkül sem volna lehetséges, mert a folyamatban lévő ut, hídépítésekre és útjavításokra, különösen a mostani munkaalkalmak nélkül szűkölködő világban és azért, mert a folyó évi költségvetés jövedelmei, amint már fentebb említettem, csak kis mértékben folynak be, a szükséges igen nagy összegű költségek fedezésére kell, hogy rendelkezésre álljanak. Az állategészségügyi alapban levő, mintegy 100.000 pengőhöz szintén nem nyúlhatok hozzá, mert attól fegyelmi felelősség mellett a földmive- lésügyi miniszter eltiltott, de a legkülönfélébb állategészségügyi szükségletekre, ez az alap is tulon-tul igénybe van véve. A közegészségügyi ebadóalapból, pedig mint köztudomású csak egy kicsi töredékét tudja a vármegye fedezni azoknak az ezer és ezerféle mindennemű segélyezési kérelmeknek, amellyel a vármegye minden képzeletet felülhaladó módon el van árasztva, ami miatt a megszavazandó segélyek egy részét már csak a következő években lehet folyósítani. Ezekben adtam tiszta képét a vármegye ez- időszerinti vagyonjogi helyzetének és ha az általam felhozott siralmas helyzet legközelebb nem orvosoltatik, abban az esetben a közigazgatás csődje feltétlen be fog következni. Bejelentem, hogy dr. Babó Tivadar közegészségügyi felügyelő, a békési járás közegészségügyi viszonyainak megvizsgálása céljából, amint erről csak a főszolgabíró utján értesültem, a békési járásban több napot töltött. Az elhalt Sülé János békési községi számvevő helyére Borbély László békési lakos választatott meg. A vármegyei községek vizsgálatát megkezdettem és eddig 9 községben és egy főszolgabírói hivatalban tartottam felügyeleti vizsgálatot. Hozzászólások az alispáni jelentéshez. Végül bejelentem, hogy Körösladány községben e hó 5-én lepleztetett le a hősök szobra igen szép és emelkedett hazafias ünnepély keretében és József kir. herceg közreműködésével. Minthogy ez a szobor a 100 ik volt, amelyen Őfensége személyesen rótta le a kegyelet adóját hős fiai iránt, ennélfogva indokoltnak tartottam, hogy ezen ünnepélyes alkalom a vármegyének a Főherceg iránt érzett hálája jeléül megörökittessék. Ezért a körösladányi hősi szobor kisebbített művészi másolatát elkészíttettem és azt a leleplezési ünnepély keretében a vármegye nevében Őfenségének átadtam. A körösladányi hó'sök szobrának leleplezése. Az alispáni jelentéshez először dr. Haviár Gyula bizottsági tag szólott hozzá. Megállapította, hogy az alispáni jelentésnek a községek nehéz anyagi helyzetére vonatkozó részét illetőleg minden körülmények között szükséges, hogy ezen a helyzeten a kormány segítsen. Az alispán által előterjesztett módozatokat nem tartja megoldhatatlannak, mert köztudomású, hogy a kormánynak vannak tartalékai, amelyekből a községeknek, illetőleg a vármegyének előle-
