Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-03-16 / 21. szám
L\I. évfolyam 21. szám. Péntek Gyula, 1929. március 15 Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fi!!. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház utca 7. sz. Dohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér, Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Március Idusa. A szabadság ünnepe úgy tér vissza évről-évre, mint Petőfi „Talpra magyarjának refrainje, mely égig harsogtatta a magyar esküt: „Rabok tovább nem leszünk“. Lelkendezve jön, mint a márciusi szél, szivek zsibbadt reménységét újjáélesztve, zászlók selymét göngyölve, koszorúk babérjait zizzentve. Idestova évszázados ünnepe lesz a magyarnak, de azért nem öregszik meg; Petőfi lelkének tüze, örök ifjúsága élteti. Havazhat, borulhat, március tizenötödike mégis a derii napja, a tél börtönéből kiszabadult napsugár tavaszi ünnepe. Am március Idusa nemcsak az emlékezésnek ünnepe, hanem a valóságé is. Hiszen a magyar nemzet ma is magáénak vallja a márciusi ifjak programmját; a magyar nemzet ma is követeli az uniót Erdéllyel s valamennyi elszakitott országrésszel. Március Idusa ma már nemcsak a szabadság ujjongó hozsannával köszöntött ünnepe. Irredenta nappá változott. Ma délelőtt nincs ünnepi felvonulás Rákóczi Kassáján, Arany János Szalontáján, Jókai Komáromában. Kárpát bércein, Erdély hegyein nem ur többé a magyar s ha Árpád apánk njra feltámadna, s újra le akarna tekinteni Munkács mellől a magyar rónára, letartóztatná a cseh zsandár. Ezért lett irredenta-nappá március tizenötödike. A márciusi jelszavak 1848-ban szabadságot, egyenlőséget, testvériséget jelentettek. Ma jelentik az integer Magyarországot, Nagy-Magyarország feltámadását, ezeréves uralmunk és határaink visszaállitását. így változik időnként a jelszavak éle, tartalma és jelentősége. * Es ránk nézve sohasem voltak oly jelentősek a márciusi jelszavak, mint ma. Minket e jelszavak meghamisításával, kijátszásával tettek tönkre. A szabadság nevében tettek minket rabszolgákká, az egyenlőség nevében degradáltak bennünket másodrendű néppé, a testvériség nevében tettek bennünket koldusokká, üldözött vadakká ... Szabadság, egyenlőség, testvériség ... ez a bárom szó Trianon óta olyan roppant arányúvá növekedett, hogy gigantikus nagyságú boltiveik egy egész rombadőlt világra boritják rá a szemfedőt. Az eszmék, amelyekért a márciusi ifjak vérüket ontották, életüket áldozták, gyilkos fegyvert adtak belső ellenségeink kezébe, akik arra használták föl a számukra kivivőit szabadságot, hogy később elvegyék azoktól, akiknek cél, nem pedig eszköz volt ez a szabadság. Egy évtized múlt már el nemzeti szabadságunk gyászos bukása óta s azóta ismét panaszosan süvít a szél Késmárk felől, mint valamikor régen, amikor a hontalanná lett bujdosó kuruc vitézek piros csizmájának nyomát hóval lepte be a tél. De félre a csüggedéssel, fel a fejjel: „Talpra magyar“. A magyar ifjúság tudja, hogy a márciusi jelszavak a mi szabadságunkat jelentik, a magyar jövőt, mi nélkül nincs egyenlőség és testvériség. Ameddig áll Trianon és a meggy alázott és sárba taposott magyar igazság némán, hangtalanul s bilincsbe verve tekint a népek itélőszéke felé, addig március Idusa egyedül a mi ünnepünk ; a magyar ifjúság nagy nemzeti ünnepe, melyből erőt, bitet s kitartást kell meríteni arra a küzdelemre, melynek egyetlen célja s értelme örökkön élő tüzes lelke a magyar nemzet szabadsága: Nagy- Magyarország. Március a tavasz, a feltámadás, az élet s ez a hónap a nagy magyar temetőben is virágba borítja a sírokat. Minden fakadó rügy és kipattanó bimbó, minden parányi égre mosolygó uj élet egy újabb szárba szökkenő remény, hogy elmúlt és elha- nyatlott márciusok hamvaiból kikéi az a március tizenötödike is, mely a magyar tavasz, a magyar feltámadás megérkezését zúgja a világ négy tája felé. Óh márciusi ifjak, szálljon közénk a ti fenséges szellemetek, hogy emlékeztetvén régi dicsőségünk legendás napjaira, megerősítsetek bennünket, a trianoni kereszt alatt görnyedőket, hogy hitet, bizalmat öntsetek az összetört lelkekbe s cselekedetekre bátorítsatok bennünket, kik nem tudunk megnyugvást találni a megcsúfitott kicsi hazában. Segítsen bennünket a Ti hősi példátok a gigászi küzdelemben s akkor nemsokára szétfoszlik a novemberi köd s napfényben fürdik a hármas bérc bokrétája s büszkén fog lengeni megint a Máriás lobogó Nagy-Magyarország megszentelt falain. A Nagy Magyar—Német Kelemen Német-Magyar Szótára Kapható Gyulán DOBAY JÁNOS könyvárusnál.
