Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-03-03 / 18. szám
LX. évlolyan 18. szám. Szombat Gyula, 1928. március 3 Elöfleetési árak: Negyedévre: fifetyben ... 1 P 80 fill. Vidékre ... 3 P 20 fi». IMetési dij eldre fizetendő. POLITIKAI, TAKHADALM1 ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom tér 7. se. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Magyar-román agrárpörök kérdése. <*> Irta: dr. Lukács György v. b. 1.1. országgyűlési képviselő. Egyességi ajánlatot Románia is tett, aján Itta azonban nem volt egyéb mint perbeli állás pontjának rövid ismétlése, tehát mint egyességi ajánlat számba vehető nern volt. Az egyeztetés sikertelen maradván, a tanács a hármas bizottság javaslata alapján, azonban a javaslatnak a sanctiókra vonatkozó része mellőzésével, határozatot hozott. A tanács határozatának meghozatalakor úgy Magyarország mint Románia tartózkodott a szavazástól, a határozat tehát voltaképen a többi tanácstagok által Magyarország és Románia réseire tett ajánlás, tanácsadás jellegével bir A tanács határozata, illetőleg a felekhez intézett ajánlása két részből áll Az első részben, amelyet bevezetésnek tekinthetünk, arra a kér lésre nyilvánít véleményt a tanács hogy általában van e a vegyes döntő bíróságnak hatásköre •lyan felszólalások felett dönteni, amelyek a rónán agrár törvényből kifolyólag a magyar állam polgárok birtokaira alkalmazott tiltott rendszabályok ellen vannak intézve ? A vélemény igenlő és ezen igenlő válasz után következik a határozat második része, amely azt a kérdést fejtegeti, bogy a döntő bíróság hatáskörét minő nr értékben, mely körülmények és mily feltételek között gyakorolhatja. Ez a fejtegetés azután annyi megszorításhoz köti az elvben elismert hatáskört, bogy a sorok között kiolvasható az az egyene sen ki nem mondott vélemény, hogy a konkrét esetekre alig lehetne megállapítani a bíróság hatáskörét. Mind azt, amit az első rész concedál a második rész teljesen lerontja. A határozat első részében, bevezető részében foglalt okfejtés hóm lók egyenest ellenkezésben van a második rósz ben aiánlott elvekkel. Lássuk a két részt külön külön. A bevezető részben kifejezést nyer az, hogy ha konkrét esetben meg lehet állapítani azt, hogy «agyar állampolgárok birtoka lefoglalás eikob 3ás vagy a 250. cikk értelmében t ltott egyéb rendszabály — kényszer kezelés, zár alá vetel — tárgya volt annak folytán hogy a kérdéses birtokra a román agrár törvényt alkalmaztak és ha az érdekelt e miatt felszólamlással élt: a ve gyes döntő bíróság illetékes az elégtételnyujtás ra. De nem illetékes a vegyes döntő bíróság aön teni olyan felszólamlások fölött, melyek az agrái törvénynek mint ilyennek alkalmazása miatt emeltettek, kivéve, hogyha az imént említett feltétel — t. i. a trianoni szerződés által tiltott rendsza bály alkalmazása — fenforog Ha ez a feltétel fenforog, akkor a vegyes döntő bíróság illetékes ségét nem zárja ki az, hogy agrár törvény alkalmazásáról van szó. Mindezekből következik, hogy valamely magyar állampolgárnak birtoka vissza adására irányuló felszólamlása a trianoni béke szerződés 250. cikkéhez képest a vegyes döntő bíróság hatáskörébe tartozik még akkor is, ha a felszólamlás a román agrár törvény alkalmazásából eredt. Ha már most ebben a bevezető részben foglaltakat ami konkrét eseteinkre vonatkoztatjuk, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy a magyar állampolgárok a román agrárreform, mint ilyen ellen sntézett kereseteket egyáltalában nem adtak be, a magyar keresetek sohasem kérték azt, hogy a román agrárreform mint ilyen vizsgáltassák meg, sőt a magyar felperesek állandóan védekezni voltak kénytelenek Románia azon törekvései ellen, melyekkel az — főleg hangulat keltés szempontjából — folyton az agrárreform általános problémáit, annak demokratikus ten dencióit igyekezett a bíróság előtt folyt vitákba belevonni, amely demokratikus tendenciókar veszélyeztetik — az ő beállításuk szerint — az állítólagos privilégiumok, melyeket a magyarok igényelnek. A magyar felperesek kifejezetten és világosan csupán az agrárreform cime alá el bujtatott elkobzások és más tiltott eljárások ügyének megvizsgálását kérték és kérik. És a vegyes dőntőbiróság 22 végzése sem tartalmaz mást, mint a maga illetékességének megállapító sát a panaszlott tiltott rendszabályoknak kivizsgálására, még ha azok agrárreform köpenye alatt jelentkeznek is. Ezek a végzések semmi végle gesnek megállapítását nem tartalmazzák hanem valamennyi azt magyarázza, hogy az érdemi tárgyalásnak lesz a feladata, hogy megállapítsa, vájjon az állított tiltott intézkedések tényleg fenn- forognak-e vagy nem ? Minthogy pedig a tanács határozatának bevezető részében el van ismerve az, hogy a vegyes dőntőbiróság mindig illetékes arra, hogy konkrét esetekben vizsgálat tárgyává tehesse a tiltott' rendszabályokat, még akkor is, hogyha azok agrárreform köpenyébe vannak burkolva s minthogy a magyar-román vegyes dőntőbiróság is csak ezt mondotta ki, semmi egyebet: mind ezeknél fogva a határozat első részében foglal takkal maga a tanács által megállapítottnak tekinthető az, hogy a vegyes dőntőbiróság ré széről nem forog fenn hatásköri túllépés. Érthetetlen tehát, hogy armg a határozat bevezető része elvben és általában elismeri a vegyes dőntőbiróság illetékességét a feni forgó vitás kérdésekre, addig a második rész tulmenve az ekkép már elintézettnek mutaikozó illetékességi kérdés keretein, olyan jogi m gállapitásokat tartalmaz, illetőleg ajánl elfogadásra a feleknek, amelyek már a vegyes döntőbíróság elé vitt ügyek érdemére vonatkoznak Ez már leplezetlen beavatkozást jelent a bíróság jurisdictiójába, ki sérlet arra, hogy a bíróságnak a foyamatban levő perekben követendő eljárást, illetőleg irányt szabjon. Már pedig addig, amig az illetékes bíróság eljárása folyamatban van, mindenkinek, leg főképen pedig olyan hatalmas nemzetközi poli tikai szervezetnek, minő a nemzetek szövetségének tanácsa, az a kötelessége, hogy várjon és tartózkodjék a bíróság munkájába való minden nemű beavaikozástól. A pörök tárgyának érdem leges vizsgálata kizárólag a bíróság feladata, a tanácsnak nincs jogcíme a bíróság ezen kizárólagos jogkörébe bármi módon beavatkozni, avagy arra bármi módon, például a perben álló feleknek bizonyos elvekhez való kötése utján befolyást gyakorolni A tanács határozatának második részében felállított három jogi tétel tisztán az ügy érdemére tartozik. Ezen mit sem változtat az az ügyesség, hogy a tanács határozata az érdemre tartozó megállapításokat az illetékesség feltételei gyanánt állítja be s azokat, mint hogyha az illetékesség körebe tartoznának, a felekkel elfogad tatni igyekszik, mielőtt még a bíróság részéről az érdemleges bírálat kezdetét vehette volna. A tanácsnak a vegyes döntő biróság előtt levő ügyek érdemében való beavatkozási tenden ciája a trianoni szerződés magyarázatának leplébe van burkolva. Úgyis a tanács határozató nak második részében foglalt elveket, mint a trianoni szerződésből önként folyó megállapításokat ajanlja a feleknek elfogadásra. Már pedig a trianoni szerződés 250 és 237. cikkeinek és ez utóbbi mellékleteinek alkalmazás szerié magyarázata kizárólag az eljáró vegyes döntő bírósagot illeti. Hiteles magyarázatát pedig ezeknek a rendelkezéseknek csak együttesen adhatnák azok az összes szerződő felek, amelyek között a trianoni szerződés létrejött. A nagyszá mu szerződő felek közül csupán kettő, még egyetértőleg sem adhatja a szerződésnek olyan magyarázatát, amelyet az alkalmazó biróság hiteles magyarázatnak lenne köteles elfogadni. Románia és Magyarország tehát még együttesen sincsenek jogosítva a trianoni szerződésnek a bíróságra is kötelező hiteles magyarázatára. Még kevésbbé vannak jogosítva a vegyes döntő bíróság illetékességére olyan uj szabályokat megállapítani, melyek a trianoni szerződésben nem fog laltatnak. Nemcsak az általános nemzetközi jogelvekből következik ez, hanem következik a trianoni szerződés 248 cikkéből is, amely egyenesen megtiltja azt, hogy a monarchia széteséséből keletkezett államok a trianoni szerződéssel ellenkező megállapodásokra lépjenek egymással. Tárgyilagosan megállapíthatjuk tehát, hogy a tanácsnak az az eljárása, hogy felállít bizonyos jogi tételeket, melyekhez a feleknek a pö- rökben alkalmazkodniok kellene, illetéktelen beavatkozás a biróság érdemleges munkájába A tanács határozatának második része három olyan elvet állapit meg, melyeket — szerinte — a trianoni szerződés elfogadása Romániára és Magyarországra kötelezőkké tett. Hogy miért következnek ezek az elvek a trianoni szer ződésből és hogy hogyan váltak azok kötelezővé Romániára és Magyarországra, anna« megindo- lását a határozat meg sem kísérli. Ezen három elv elseje az, hogy a világháborút követő békét szabályozó rendelkezések nem zárják ki azt, hogy általános agrárreform alkalmazható legyen a magyar állampolgárokra is, a magyar állampolgárok Közé értve azokat is, akik optálták a magyar állampolgárságot. Ennek az elvnek megállapításával kapcsolatban konstatálja a határozat azt is, hogy nincs olyan nemzetközi jogszabály, amely a magyar állampolgárokat általános agrárreform hatálya alól kivonná. Megjegyzi még a határozat azt is, hogy a kártalanítás kérdése, bármily fontos legyen is más szempontból, itt nem jön számításba. Hogy valamely állam általános arárreform- jának hatálya alól a magyar állampolgárok sincsenek kivéve, az magyar részről sohasem ta gadtatott csakhogy természetesen az ilyen általános agrárreformnak is tiszteletben kell tartania a nemzetközi szerződések által magyar állampolgárok részére biztosított jogokat. Ezt a fen- tartást a tanács elfelejtette megemlíteni. Ezzel a fentartással, ezzel a kiegészítéssel az elvet magát el lehet fogadni Teljesen tarthatatlan azonban az az állítás, hogy a kártalanítás kérdése itt nem jő számításba, ami voltaképen azt jelenti, hogy a trianoni szerződés 250. cikke által tiltott lefog lalás, elkobzás fogalmának nem lényeges eleme a kártalanítás hiánya, azaz, hogy a lefoglalás, az elkobzás fenforgasának megállapítására közömbös az, hogy adatik e kártalanítás vagy nem, hanem a döntő momentum, amint azt a második helyen említett jogelv bőven megmagyarázza : a differenciális bánásmód, azaz az hogy a magyar állampolgárral mostohábban bántak legyen el, mint a románnal A tanács ezen okfejtésével szemben könnyű rámutatnunk arra, hogy a békeszerződések egyetlen esetben sem engedik meg az idegen magán tulajdon elvételét megfelelő kártalanités nélkül. Az idegen magántulajdon sértnetetlensége alapvető jogelv úgy a nemzetközi szokásjogban általában, mint a Páris környéki békeszerződésekben különösen Olyan kisajátítási cselekmény, amely önmagában nem lenne tiltott rendszabály, ilyenné válik, ha elmarad a megfelelő kártalanítás, mert a kártalanítás elmaradása folytán az agrár célokra történt birtokelvétel megszűnik jogi érte lemben vett kisajátítás lenni és tiltott elkobzássá válik. Megállapította ezt a német belga döntőbíróság 1923 julius 20 iki ítéletében, de meg állapította a nemzetközi állandó biróság is hires 7. és 8 számú döntvényeiben. A nemzetközi állandó biróság 7 számú döntvénye azt mórt dotta ki, bogy a kártalanítás nélkül való kisajá Utes kétségtelenül ellenkezik a genfi conventióval. Minthogy pedig a genfi conventió, amelyről a 7 számú döntvényben szó van, a német állampolgárok birtokait Lengyelország részéről való elkobzás ellen ugyan olyan védelemben részesíti,
