Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-03-03 / 18. szám
2 Békés 1928. máreiua 3. mint a trianoni szerződés a magyar állampolgárok birtokait az utódállamokkal szemben, ennélfogva a 7. számú döntvény megállapítása telje sen ráillik a trianoni szerződésre is, vagyis: a kártalanítás nélkül való kisajátítás ellenkezik a trianoni szerződéssel. A 8 számú döntvényben pedig ki van mondva, hogy a genfi conventió tiltja a kártalanítás nélkül való kisajátítást, még fokozottabban áll ez a tilalom oly birtokbavételre, amely az érdekelt javára való megtérítés nélkül történik. Minden olyan esetben, amidőn a magán- tulajdont megsértik, történjék ez a belső, hazai jog ellenére avagy azzal egyezőleg, békés utón avagy forradalmi erőszak következmónyeképen : a nemzetközi jog mindenkor megköveteli az ide genek javára a jóvátételt, még akkor is, ha ma gának az illető államnak polgárai nem részesülnek is jóvátételben. A nemzetközi jogi védelem, amely az idegen érdekében érvényesül, nem kiváltság az idegennek javára, hanem az idegennek normális jogi státusa, amelyet a nemzetközi jog biztosit neki. Valamely államnak saját polgáraival szemben netalán követett mostohább eljárása nem szolgálhat az illető államnak eszközül és kifogásul arra, hogy az idegenekkel szemben fennálló nemzetközi kötelességei alól szabaduljon. Nem a nemzetközi jog függ a hazai jog magatartásától, hanem a hazai jognak kell a nemzetközi jog által megvont keretekhez alkal mazkodnia. A nemzetközi jog az erősebb. Ha ez nem volna igy, akkor a nemzetközi jog voitaképen megszűnnék létezni, mert kegyelemre lenne ki szolgáltatva az államok belső jogának, amelyet az államok tetszésök szerint alakítanak Egészen világosan érvényesítik ezeket az elveket a fő hatalmak és az utódállamok között létrejött kisebbségi szerződéseknek, valamint a trianoni béke- szerződésnek az optánsokra vonatkozó rendelkezései is Mindezekben ki van mondva, hogy a Magyarországtól elszakított területeken birtokos egyének, ha megtartják magyar állampolgárságukat (optálnak) jogosultak birtokukat is megtar tani s ki van mondva, hogy ezt a szabályt az Utódállamok alaptörvény gyanánt kötelesek elis merni s hogy ezzel a szabállyal az utódállamok törvényei, rendeletéi vagy bármely hivatalos cselekményei nem ellenkezhetnek Mindez azt jelenti, hogy belső törvényhozás tartozik deferdlni a nemzetközi jog szabályainak. A trianoni szerződés 240 cikke is egyenesen megállapítja, hogy, ha valamely belföldi bi róság a békeszerződés rendelkezéseinek meg nem felelő Ítéletet hozott, annak a félnek, aki annak folytén kárt szenvedett, jóvátételre van igénye, amelyet a vegyes döntő bíróság állapit meg Tehát, ha az ingatlan javaknak agrárreform cé lókra való szabályos kisajátítása nem ellentétes is a békeszerződéssel, amint nem is az, ezek nek a javaknak bármely célra megfelelő kártérítés nélkül való elvétele már egyenesen beleütközik a békeszerződés rendelkezéseibe. Ellenkezik tehát a békeszerződéssel a nép- szövetségi tanácsi határozatnak az a megállapítása, hogy a kártalanítás kérdése itt, azaz a tiltott rendszabállyá minősítésnél, nem jő tekintet be. Ellenkezik ez a megállapítás a nemzetközi jogi irodalom jeleseinek tanításaival, ellenkezik a nemzetközi bírósági Ítéletekkel amelyek mind tanúságot tesznek azon nemzetközi szigorú jog tétel mellett, amely védi az idegen tulajdont és annak igénybe vételét csak teljes kártérítés ellenében engedi meg. Vattel, Fiore, Oppenheim, Galvo, Gunet. Anzilotti Asser, De Bar, Gabba, Holland, Lam- masch Lyon Caen, Rognin, Rollin, Paul Faucniile, Verdross, Facchiri, Bellot mind ezt tanítják és ugyanerre az álláspontra helyezkedett az International Lan Associaton is 1926 ban Becsben tar tott összejövetelén. A gyakorlati diplomácia ide vágó fontosabb esetei: a Jonas king ügy az Egyesült Államok és Görögország, a S*uvage eset az Egyesült Államok és San Salvador kö zött. Ugyanaz az elv mondatott ki a brestlitowski békeben (1918 augusztus 27) Szovjet Oroszországgal szemben, később a rapallói szerződés ben. majd 1922 ben a genuai és hágai konferen ciákon. Ugyanezt az elvet proklamálták a nem zetközi bírósagok és pedig 1900 ban a Delagra vasút ügyben (Bern), továbbá a portugáli vallási kongregációk ügyében a hágai Cour permanente d’arbitrage 1920 ban, azuián a hágai állandó nemzetközi bíróság imént idézett 7. és 8. számú döntvényeiben. Magyarország is a gyakorlatban mindig al kalmazkoaott ehhez a jogszabályhoz A bankjegyek lebélyegzése (kényszerkölcsön) idejében a szövetkezett főhatalmak jegyzőben tiltakoztak az ellen, hogy ez a lebélyegzési rendszabály az ő polgáraikkal szemben alkalmaztassák, ami kü lönben nem is volt intenciója a magyar kormánynak A vagyonváltságról szóló 1921. évi XV. cikk kifejezetten kimondta, hogy a külföldi ál lampolgárok betétei, folyószámla követelései és lététéi nem esnek vagyonváltság alá (2 §.). A magyar agrárreform végrehajtása során Magyar- ország mindig tiszteletben tartotta az idegeneknek a nemzetközi jog által biztosított jogait. — Ugyancsak teljes kártérítést követeltek és kaptak is Anglia és Franciaország Romániától a Bessza- rábiában elvett angol és francia birtokokért, ugyan ezek a natalmak preferencialis bánásmódot követelnek alattvalóik javára Görögországgal, a balti államokkal, Mexikóval, sőt Szovjet Oroszországgal szemben is, hogy lehet tehát tőlünk most ellenkező princípium elfogadását követelni ? A népszöveiségi tanács határozatában második helyen felállított jogi elv azt állapítja meg, hogy sem az agrár törvényhozásban, sem az agrár törvények alkalmazása terén nem szabad egyenlőtlen elbánásban részesítem magyarokat 6s románokat. Ez a tetszetős köntösbe öltöztetett tétel voitaképen azt akarja kifejezni, hogy a volt ellenséges állampolgárok hátrányára alkalmazóit differenciális elbánás az a jellegzetesség, amely megállapítja a trianoni szerződés 250. cikkében körülirt tilalmazott rendszabálynak fenforgását. Hogy ez a megállapítás téves, az már a hágai állandó nemzeiközi bíróság ismeretes 7. szánta döntvényében (33 oldal) foglaltakból is követ kezik. Ez a döntvény kimondotta azt, hogy még ha bebizonyittatnék is, hogy a lengyel belföldi törvény egyenlően alkalmaztatik német és lengyel állampolgárokra, ebből még korántsem következik az, hogy a német állampolgárokkal szemben elkövetett magánjogi természetű elnyomások ne elentkeznének a genfi conventio III. cikkében foglaltakkal, ugyanis a eonventie alttá tiltott rendszabály nem válik törvényessé az által, hogy az állam ugyanazt a rendszabályt alkalmazza saját polgáraira is. A nemzetközi állandó bíróságnak ez a döntvénye tehát elveti azt a lengyel tételt, amely szerint a liquidatio fogalmának feltétele az, hogy a honpolgárok és az idegenek különböző elbánásban legyenek részesítve (traitement différen- tie)). A biróság a nemzetközi joggal való ellenkezés tényét mondotta ki döntő jellegzetességilnek, nem pedig azt, hogy a megtámadott rendszabály különböző mértékkel mérjen a honpolgároknak és az idegeneknek. Ugyan ez az álláspontja a nemzetközi jog legnagyobb tekintélyeinek, Vattel például azt mondja, hogy az állam a maga pol gárait illetőleg még a kommunizmust is jogosult behozni, jogosult eltörölni a magántulajdont ia, de nem teheti ezt meg az állam területén fekv# idegen tulajdonnal. Ugyanezt az elvet alkalmaz zák az államok is gyakorlatilag. így járt el Francziaország Portugállal szemben, amidőn esz az idegen vallásos rendeknek területén fekvő javait el akarta kobozni. Ezen az alapon követelték Romániától Aaglia és Franciaország alattvalóik teljes kártalanítását Basszarábiában fekvő birtokaikért, amit meg is kaptak Ugyanúgy Magyar- ország. amidőn Cseh Szlovákia óvast emelt a magyar agrárreformok cseh szlovák állampolgárokra alkalmazása ellen, azonnal beszüntette az ezekre vonatkozólag megindított eljárást. Mindezekből tehát az következik, hogy ott, ahol a nemzetközi szerződések tagy pedig a nemzetközi jog általában bizonyos jogokat biztositat nak az idegen állampolgároknak, ezeket a j ogoka- nem szabad sérteni a nemzeti törvények végrehajtása során, még akkor sem, ha ebből különböző elbánás áll elő a bel- és külföldiekre való vonatkozásban, tehát még akkor sem, hu az állam saját polgárai részére nnm adja meg azokat a jogosítványokat, amelyeket a nemzetközi jog az idegeneknek biztosit. (Folyt, köv.) „Ügynökök és árusítók nem fogadtatnak.“ Fenti címmel jó ismerőseim, nagynevű emberek, táblát szögeztek házam előszobájának ajtajára, azon magyaros jóindulattal, hogy engem, beteg embert az emberiségnek eme kategóriájától mentesítsenek Hálálkodtam is érte. Sajnos, a békét, a nyugalmat nem sokáig élvezhettem, mert a táblácska kiszögezése után hat-hét napra kedélyesen, mosolygó arccal állított be első kellemetlen vendégem. Persze ügynök volt és könyvekben utazott. A szokásos bemutatkozás után elmondotta jövetelének célját, hogyhát mily jutányosán .... — Uram ! szóltam közbe — hát nem olvasta a táblára irt figyelmeztetést? — Én semmiféle táblát nem láttam ! — Ez pedig egyenesen lehetetlen Hiszen ökölnyi betűkkel van kiirva : Ügynökök és árusitók. .. De különben is jegyezze meg magának, hogy én könyvet nem veszek, én beteg vagyok, nekem minden fölösleges fillérre szükségem van. Kijelentem továbbá azt is, hogy minden Cicerói ékesszólásával sem vesz le egyetlen egészséges lábamról Utolsó szavam : könyvet nem veszek! . — Es az irodalom, a népművészet ? Hát ezek már nem érdeklik önt ? Elvégre is intelligens ember ily ridegen nem zárkózhatik el mindentől Hát hová lesz a falu kultúrája, ha a vezetők sem művelik többé önmagukat? Elhiszem, hogy a falu apraja, fiatalja, bolondja nem sokat olvas, hogy az öregeknek sincs már nagy szükségük rá. De ön nem tartozik az elsőhöz, messze áll az öregektől is, azért sehogysem tudom megérteni álláspontját. — — Úgy látom, hogy ön előtt az időnek nincs értéke, mert itt locsog már egy fél órája. Megnyugtathatom, hogy minden hiába, És hogy mindenféle beszédnek elejét vegyem, hát im ön előtt egész ünnepélyesen kijelentem azt, miért nem veszek én több könyvet az életemben: mert én többé sem nem irok, sem nem olvasok ! Ügynököm még ünnepélyesebben meghajtotta magát és távozott. De nem telt bele két óra sem, újra kopogás tett figyelmessé. — Tessék! kiáltottam az ajtó felé. — Belépett a második. Ugyanazzal az ünnepélyes mosollyal, ugyanazzal a jellegzetes bőrtáskával hóna alatt és ugyanazzal a behízelgő szavakkal : — Tudomásunkra jutott, hogy Herczeg könyveit szeretné megrendelni Bátorkodom tehát , . . Nem folytathatta, mert itt dühösen közbevágtam : — Ha az ur könyvekben utazik, kereken kijelentem, hogy már is megbukott. Én könyvet nem veszek, mivelhogy én többé az életben sem nem irok, sem nem olvasok ! — De ami cégünk .... — Lehet a világ legjobb, legforgalmasabb cégje, még akkor sem. Azt hiszem, megértette. Elment. Én pedig arra gondoltam, hogy eny- nyi zaklatás után most már békében fekhetem át a napot, hogy a harmadikban lesz annyi tisztesség, hogyha a táblát elolvassa, nem nyit be. Szóval nyugodt voltam, de minden nyugodságom mellett is a kővetkezőket rendeltem a harmadik kellemetlen látogató esetére : — Ha csengetek, bejön — mondottam háztartási alkalmazottamnak, adott jelre megfogja egyik mankómat és teszi azzal azt, amit parancsolok és ha netalán ez sem használna, kimegy, átszól Gy . . . gépész urnák. Tudja, miért e rendelkezés ? — Óh azok az átkozott ügynökök! Ma is talán már négy is vót itt, hogy nem hagyják békén az embert! Amitől féltem, bekövetkezett. Délután, úgy három óra tájban meg is jött a harmadik Egy szót sem szólhatott, mert csendre intettem : — Uram, mielőtt mondókájába fog, engedje meg, hogy csengessek. — Tessék! — felelt udvariasan és közben gyanúsan nézte mankóimat. A csengetésre bejött háztartási alkalmazottam. Adott jelre megfogta egyik mankómat, mire az én ügynököm úgy kifordult az ajtón, mintha itt sem lett volna. Sötét este lett már. Úgy gondoltam, hogy több nem jön. Ügynökök este nem járnak, legalább falun nem teszik. Ezzel a biztos tudattal fogtam végre újságolvasásba. Őt sort sem olvastam, ismét kopogás. — Nem lehet! Nohát ez már a legnagyobb- foku szemtelenség ! . . . Tessék távozni, mert ellenkező esetben egyszerűen kidobatom ! . . . Be ne tegye a lábát! . . . Ajtómat ki ne nyissa! . . . De az ajtó mégis csak kinyílt és mosolyogva a szomszéd ur lépett be — Miért a nagy harag ? — kérdezte kedélyesen. — Hát nem tudja szomszéd ur, hogy önben már a negyedik ügynököt akartam kidobni, hogy agész állónap másokkal sem volt dolgom, rengeteg bosszúságom, mint könyvttgynökökkel ? — Tudom, hiszen én rendeltem le őket Pestről. — pr. Egy hold here kiadó. Értekezni lehet Szöllős utca 15 szám alatt.
