Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-02-25 / 16. szám
LX. évfolyam 16 szám. Szombat Gyula, 1928. február 25. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési di j előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom tér 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Zarándoklat. Nagy a készülődés az amerikai Kossuth szobor leleplezésével kapcsolatosan nemcsak edaktinn, hanem idehaza is. A küldöttség egybeállítása körül folyik a munka, melynek úgyszólván minden részletét fontolgatta már az illetékes és nem illetékes közvélemény. Ebből az alkalomból nekünk is van egy pár megjegyzésünk, bár helyzetünk nehéz, mert az ilyen szép, magasztos, hazafias megmozdulásokról legjobban szeretnénk csupán a lelkesedés és nem a rideg mérlegelés álláspontjáról beszélni. A kérdéshez azonban a közérdek szempontjából nemcsak az érzéseknek van szava. A vármegyék, városok és községek egymásután határozták el, hogy az amerikai Kossuth szobor leleplezésére kiküldik képviselőiket, sőt azt anyagi áldozatokkal is támogatják, ami egy-egy személy után legalább 3000 pengő megszavazását jelenti. Már sok határozatot hoztak, vármegyénkben is több ilyen megbízás történt és az országos eredményeket figyelembe véve, nincs kétség abban, hogy a terv kivitele sikerülni fog, valósággal egy zarándoklat megy ki Amerikába. Próbáljuk elemezni, hogy mi ennek a küldöttségnek a célja ? Leróni a hála adóját Kossuth nagy emléke előtt ? Tudvalevőleg nemrégen lepleztük le a „nemzeti akarás“ szobrát Budapesten és igy éppen napjainkban megfelelő alkalom nyilott arra, hogy ország-világ előtt a köszönet és hálás emlékezet érzéseit Kossuth emléke előtt megnyilvánithassuk. Ezt meg is tettük. Kossuth Lajos emléke ott él minden magyar szivében és hogy az emlékezésnek méltó kifejezést adjunk, ugyebár azért nem kell Amerikába menni? Vagy azért megy az a küldöttség, hogy reprezentáljon és megmutassa a külföldnek, hogy van lelkes nemzet is a világon ? Ha ezért indul, akkor talán jobb lenne meg sem valósítani a kiküldetésnek ezt a gondolatát, mert nagy kérdés, vájjon a kitűzött célt érik-e el vele?! Tény, hogy népszerűsítésre szüksége van az országnak. E fölött nem lehet vitatkozni. De csináljunk propagandát inkább kul- tnrfölénngel, konszolidációval és annak illusztrálásával, hogy ami országunkban öröm élni; hogy a hadi rokkantakról bőkezűen gondoskodik az állam, hogy a hadi kölesönökbe fektetett áldozatokat visszatérítettük, hogy a közalkalmazottak békebeli fizetést kapnak, hogy nálunk a nyomor, nélkülözés és munkanélküliség, ismeretlen fogalmak! Ha a propaganda a cél, akkor küldjék ki legkiválóbb politikusainkat, közismert vezéregyéniségeinket. Ezek érhetnek el, sőt tegyük hozzá: csak ők érhetnek el eredményeket ! Mi lesz annak az útnak a hatása ? Az •gyénekre kétségtelenül kedvező, a nemzetre — talán kevésbé. Bizonyos, hogy a zarán- doklás tagjai olyan szép utat fognak megtenni, annyi feledhetetlen emléket hoznak haza, hogy az megéri azt a nagy anyagi áldozatot, amit legnagyobb részben — nem is ők hoztak. Kérdés azonban, hogy a nemzet szempontjából, ez a leghatalmasabb propaganda ? A yankee mindennek a praktikus, anyagi oldalát nézi. Neki magyarázhatják azokat a szent érzelmeket, melyek arra késztették ezt a szegény országot, hogy ilyen nagy áldozat árán lerójja háláját nagy fiának emlékével szemben. Az amerikai erre meg- értőleg bólint, de magában azt gondolja, hogy micsoda jólét, gazdagság lehet ott, ahol ilyen fénges és népes küldöttségek teremnek. Ha küldöttsége ilyen kápráztató, ragyogó, akkor nem lehet szegény, koldus és kifosztott a nemzet sem, melyet képvisel! Nekünk nem ragyogó pompát kellene Amerika előtt bemutatni, hanem azt, hogy helyzetünk sötét és súlyos. Ha az a Kossuth szobor beszélni tudna, mondana valamit, olyan hangosan hogy itthon is meghallanák. Mondana valamit: — Magyarjaim! Ti szegények vagytok. Nektek nincs szükségetek arra, hogy ilyen célra nagy összegeket áldozzatok akkor, mikor milliárdos államadósságaitok vannak. Vagy ha már ennyi pénzt nélkülözni akartok, adjátok oda a hadiárváknak, a hadirokkantaknak, akik súlyosan nélkülöznek, vagy azoknak, akik keservesen megtakarított tőkéjüket adták oda az országnak; a diplomás magyaroknak, akik nyomorognak, a pedagóA román agrárreform során szenvedett sé relmek miatt magyar állampolgárok a magyarromán vegyes döntőbiróság előtt a román állam elien porokét indítottak. Ezeknek a pöröknek ügye immár megszűnt egyszerű magyar-román kérdés lenni, hanem a világérdeklődes középpontjába került és a nemzetközi döntő bíráskodás elvi kérdésévé lett. Próbakövévé vált annak, hogy a nemzetek szövetsége, illetőleg annak fő szerve, a tanács, bir-e elég elfogulatlansággal és elég hatalommal arra, hogy a nemzetközi döntő bíráskodás egy olyan rendszerét, amely konkrét nemzetközi kérdésekben van szabályozva, meg tudja oltalmazni egy olyan államnak a lázadásával szemben, amelyet a kérdéses nemzetközi szerződés szintén kötelez, de amely a nemzetközi joggal önkényesen ellentétbe helyezkedik ? A kérdés tehét a nemzetek szövetségének szinte létkérdésévé szélesedett ki Mert a nemzetek szövetségének válságát idézné fel az, ha a nemze tek szövetsége — akár akarva, akár nem akarva — képtelennek bizonyulna arra, hogy a nemzetközi szerződéses kötelezettségek tiszteletben tartását biztosítsa, És különösen súlyossá teszi ezt a válságot az, hogy a háború intézményének kiszorítására hivatott nemzetközi döntő birásko dasnak nagy elve forog veszedelemben, amelynek megoltalmazása pedig elemi feladata, legsajátosabb hivatása legfőbb kötelessége a nemzetek szövetségének. Ha hivatásának ezen a leg fontosabb terén mond csütörtököt a nemzetek szövetségének intézménye, komolyan kérdésessé válik: van-e reá tovább szüksége a zaklatott emberiségnek ? Áltérve a kérdés érdemére, mindenekelőtt ki akarom emelni azt, hogy a vegyes döntő bíróság előtt folyó kérdéses porokét legfeljebb rövidség okából lehet optánspöröknek nevezni, mert hiszen ezekben a pörökben nemcsak op tánsok vannak érdekelve, mint felperesek, hanem egyáltalában magyar állampolgárok, optánsok is giai erőknek, akik nagy küzdelmet vívnak a megélhetéssel; a kereskedőknek, iparosoknak, akik hosszú becsületes munkájuk eredményeként most mennek tönkre. Adjátok a munka- nélkülieknek, a nélkülözőknek. Az én eszméimnek igy lesztek legigazibb követői. Az én szellememnek és drága hazánknak ezzel tesztek legnagyobb, leghasznosabb és legmaradandóbb szolgálatot! . . . Minthogy azonban a márványszobor beszélni nem tud, a népes és fényes küldöttség el fog menni Amerikába. Egy megnyugtató azonban van a küldöttség összeállításában. És ez az. ha túl sokan is vannak, akadnak közöttük olyanok is, mint épen a mi városunk képviselője, akiket nagy politikai tudásuk, óriási jártasságuk a nemzetközi jogban, nyelvismereteik, egyenes priidestinálnak arra, hogy részt vegyenek ebben a küldöttségben. Ennek a küldöttségnek és főleg hivatott vezetőinek pedig most már az legyen a legfontosabb feladatuk, hogy kiszélesítsék Amerikában javunkra azt a propagandát, amelyet a nagy Rothermere igen kedvező auspiciumok mellett útjára indított. Ennek a propagandának sikere biztosítja azután számunkra Amerika hatalmas támogatását. meg nem optánsok is, akiknek birtokát a románok agrárreform cime alatt lefoglalták elkobozták avagy más oly rendszabálynak vetették alá, amely a trianoni szerződésben tilalmazva van. A másik szempont, amelyet elöljáróban szükségesnek látok kiemelni, az. hogy a szóbanforgó pörökben nem állam állammal, hanem magyar állampolgárok állanak szemközt a román állammal Végül meg kell még említenem hogy ezeket az agrárpöröket megelőzte az 1923. év folyamán a nemzetek szövetségének tanácsa előtt folyi az az eljárás, amelyet a magyar kormány a nemzetek szövetsége egyesség okmányának, az u. n paktumnak 11. cikke alapján kezdeményezett. A 11 cikk második bekezdése szerint ugyanis a nemzetek szövetsége minden egyes tagjának jogában áll a közgyűlés vagy a tanács fi gyeimet barátságos módon felhívni a nemzetközi viszonyokat érintő minden olyan körülményre, amely azzal fenyeget, hogy megzavarja a békét vagy a nemzetek között a jó egyetértést, melytől a béke függ A paktum ezen rendelkezése alapján a magyar kormány 1923-ban Románia által a magyar optánsokkal szemben távoliét címén alkalmazott birtok elkobzásokra irányította reá a tanács figyelmét és annak megállapítását kérte, hogy ezek az elkobzások beleütköznek úgy a trianoni szerződésnek, mint a főhatalmak és Románia között kötött kisebbségi szerződésnek abba a rendelkezésébe, amely szerint az optánsok megtartják az elszakított területeken levő birtokaikat. A nemzetek szövetségének tanácsa előtt folyt eljárás eredménytelenül végződött, mert a tanács maga nem foglalt álláspontot s Románia vonakodása folytán akkor is tartózko ■ dott, hogy ezt a vitás kérdést mint olyat, amely nemzetközi szerződések értelmezését igényli s igy a paktum 13. cikke szerint is bírósági döntésre különösen alkalmas döntés, vagy legalább véleménynyilvánítás végett az állandó nemzetközi .Magyár-román agrárpörök kérdése. Irta : dr. Lukács György v. b. 1.1. országgyűlési képviselő.
