Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-02-25 / 16. szám
2 Békés 1928. február 25. biróság elé utalja. Noha tehát a legflagránsabb sérelmek, az optánsok távoliét címén való teljes birtok felosztásának, általános orvoslására a nemzetek szövetségének tanácsa előtt folyamatba tett eljárás eredménytelenül végződött, — ez a sikertelenség legkevésbbé sem érinthette a román agrár reform során jogsérelmet szenvedett egyes magyar ál lampolgároknak — akár optánsoknak, akár nem optánsoknak — a trianoni szerződés 239. és 250. cikkeiben biztosított azt a jogát hogy a velők szemben jogtalanul alkalmazott lefoglalások, felszámolások, valamint egyéb tilalmazott rendszabályok miatt a magyar román vegyes döntő biróság előtt kereshessenek pör utján orvoslást. Ugyanis a trianoni szerződés 250 cikke impera tive kimondja, hogy magyar állampolgárnak az elszakított területeken fekvő javai, jogai és érdekei nem esnek lefoglalás, felszámolás, kény szerkezelés avagy zár alá vétel alá. Kimondja a 250. cikk azt is, hogy a magyar állampolgárok nak vonatkozó felszólalásait a 239 cikkben em litett vegyes döntőbíróság bírálja el A 239. cikk szerint a vegyes döntőbiróság három tagból áll, egy egy tagot az érdekelt kormányok küldenek ki, az elnököt pedig közös megegyezéssel ugyan ők választják továbbá, ha valamely kormány az általa kiküldött biró helyének megüresedése esetében más biró kijelöléséről egy hónapon belül nem gondoskodik, ezt a bírót a háború folyamán semlegesen maradt hatalmak állampolgárai sorából a nemzetek szövetségének tanácsa áltál kijelölt két egyén közül a másik állam kormánya választja. Kimondja a 239. cikk azt is, hogy a szerződő hatalmak a vegyes döntőbiróság Határozatait végérvényesnek tekintik és állampolgáraikra kötelezőkké teszik. / A trianoni szerződés idézett cikkei alapján magyar állampolgárok és pedig vegyesen kis, közép és nagybirtokosok részéről 1923 decembertől kezdve összesen mintegy 350 felszólalás adatott be. A román kormány valamennyi felszólalás ellen hatásköri kifogást érvényesített. A biróság a felek ügyvédeinek meghallgatása után 1927 évi január 10 én az általa egyelőre tár gyalás alá vett huszonkét konkrét esetre hatáskörét megállapította és utasította az elperes román kormányt, hogy érdemben való válasziratát Két hónap alatt nyújtsa be Erre Románia 1927. évi február 24 én értesítette a vegyes döntő bíróságot, hogy tartózkodni fog az érdemre vonatkozó válaszirat benyújtásától és hogy nemzeti bírája a magyar állampolgárok által megindított agrar reform pörök egyikében sem fog többé mint biró részt venni Egyben Románia a paktum 11. cik kének második bekezdése alapján beadványt intézett a nemzetek szövetségének tanácsához, melyben ezt az eljárást megindokolta. Ez a beadvány lényege szerint a vegyes döntő biróság határozatai ellen hatáskör állítólagos hiánya miatt emelt kifogás jellegével bir Amig tehát a magyar kormány 1923 ban az optánsok birtokainak a trianoni szerződésbe ütköző elkobzását minősi tette oly körülménynek, amely veszélyezteti a nemzetek között a jó egyetértést, melytől a béke függ, addig a román kormány ebben az 1927. évi beadványában abban látja a béke veszedelmét, ha a nemzetközi szerződésben, melynek Románia is signatáriusa, előirt nemzetközi biró ság működésbe lép. Amint látszik, a két felfogást egy világ választja el egymástól. Románia beadványát a tanács 1927 évi március hó 7 én vette tárgyalás alá. A tanácsnak ebben az ülésében a magyar kormány azzal az ellenkérelemmel fordult a tanácsnoz. hogy a trianoni békeszerződésben körülirt kötelességéhez képest a hiányzó biró helyére ejtse meg a jelölést a végből, hogy a vegyes döntő biróság ki egészíthető legyen és folytatnassa működését. A tanács az angol külügyminiszter elnöklete alatt három tagú albizottságot küldött ki az ügy tanul mányozására és javaslattételre. Az albizottság amelynek mandátumát a tanács júniusi üléssza kában meghosszabbították, jelentését a tanács szeptember 17-én tartott ülésében terjesztette elő, s szeptember 19-én született meg a tanácsnak az a szintén csak közbevetett természetű határozata, amely jelen értekezés főtárgyát alkotja. A múlt évi decemberi ülésszakra újból ki volt tűzve tárgyalásra ez a magyar román döntőbiróság! kérdés, azt azonban Románia képviselőiének tá- volléte miatt levették a napirendről. Valószínű, hogy a nemzetek szövetségének folyó évi március havi ülésszakán újból szőnyegre kerül ez a már oly rég óta függőben levő kérdés. Szóval már egy évnél hosszabb idő óta van tétlenségre kár hoztatva a magyar-román vegyes döntő biróság Románia obstructiója és a nemzetek szövetsége tanácsának azon kötelességmulasztása miatt, hogy a hiányzó birói helyre a jelöléseket mindeddig nem foganatosította. Lássuk és taglaljuk ezek után a tanácsnak szeptemberi határozatát Ezen határozat hozata lát megelőző összes tanácsüléseken, tehát úgy a szeptember 17 én délelőtt és délután, valamint a szeptember 19 én délelőtt és délután tartott tanácsüléseken Magyarország képviselője is részt- vett. A pakium 4. cikke ugyanis aképpen ren délkezik, hogy a nemzetek szövetségének a tanácsban nem képviselt minden tágját meg kell hivni, hogy képviselőt küldjön ki tagsági joggal a tanácsnak olyan üléseire, amelyeken a szövetség illető tagjának érdekeit különösen érintő ügyet tárgyalnak Romániának külön meghivá sára nem volt szükség; mert Románia ezidő- szerint tagja a tanácsnak. A szerepek teljes világlatba helyezése érdekéből ki kell még emelnem azt is, hogy a magyar kormány ezeken a tárgyalásokon voltaképen nem önjogán, hanem a nemzetközi perbe bocsátkozott magyar állampolgárok helyett, mintegy azoknak a képviseletében vett részt. A tanács határozatát megelőző eljárás folyamán természetesen egyeztetési kísérletek is folytak. Ezeknek során a magyar kormány kép • viselője, gróf Apponyi Albert, elment addig a legmesszebb határig, ameddig a jogtisztelet azt megengedhetővé tette. Azt javasolta ugyanis, hogy Románia és Magyarország egyesség'ieg bocsássák a nemzetközi állandó biróság döntésé alá a következő kérdést: a magyar-román ve gyes döntő biróság azzal, hogy a magyar állampolgárok és a román állam között fennforgó huszonkét u. n, agrárügyben illetékességét meg állapította, követett e el oly hatásköri túllépést, mely Romániát feljogosítja arra, hogy a vegyes döntő biróság döntéseit el ne ismarje és hogy visszahívja a bíróságtól nemzeti biróját minden oly esetben, amidőn magyar állampolgárok és a román állam között fennforgó hasonló ügyekről van szó ? A vegyes döntőbíróságnak minden határ o zata végérvényes a trianoni szerződés szerint, amely nem ismer külön hatásköri bíróságot sem és így a magyar román döntőbíróságnak saját illetékességét megállapító kérdéses határozatai is végérvényesek, rés judicatát alkotnak. Minthogy azonban elméletben a hatáskör túllépése miatt való kifogás elképzelhető és megengedhető, a magyar kormány a nemzetek szövetsége paktumának szellemében kivánt eljárni akkor, amidőn hajlandónak nyilatkozott egyezségre lépni Romá niával abban a tekintetben, hogy Románia álta állított határköri túllépés kérdése az állandó nemzetközi biróság döntése alá bocsáttassák. A paktum 13 cikke ugyanis a szövetség tagjainak arbitrázs igénybevételét ajánlja minden jogi természetű vitáskérdésben nevezetesen olyanokban melyek a szerződések magyarázatára vonatkoznak. Nem arról volt szó, hogy az állandó nemzetközi bíróságnak a vegyes döntőbiróság határozataival szemben a felülvizsgálat joga adassék meg. Ilyen joga nincs az állandó nemzetközi bíróságnak. Hanem oly egyességről van szó, hogy a felek önként alkalmazkodjanak a legkimagaslóbb nemzetközi bírósági alakulat döntő szavához. Kétségtelen, hogy ezzel az ajánlattal Magyarország a nemzetközi megértés, a békés, a sima elintézés érdekében nagy áldozatokat hozott, mert azt jelenti ez az ajánlat, hogy feladva az előnyünket, amelyet birói utón már elértünk, ismét bizonytalanság talajára lépünk, mert már elért előnyünk függővé válik újabb birói döntésDürer Albert magyar származásáról* Irta: HORVÁTH JENŐ egyetemi rendkívüli tanár. Nem akarok eléje vágni annak az irodalmi és művészeti mozgalomnak, mely csakhamar meg fog indulni annak hírére, hogy Nürnberg város vezetőségével élén az egész Németország ünnepelni készül Dürer Albert centenáriumát és amely mozgalom szárnyaira fogja kapni Gyula városnak és az eltűnt Ajtós községnek neveit. Mint aki nemcsak gyulai vagyok, de kit a Dürer és Ajtós utcákhoz is gyermekemlékek fűznek és ki évtizedeken át foglalkoztam a kérdéssel, melyről a publikálásban csupán tanulmányaimnak eltérő jellege gátolt meg, olyan mozzanatokra hivom fel a figyelmet, melyek a németországi ünnepekkel kapcsolatban támadható megemlékezésekből talán hiányozni fognak. A régi gyulai uradalom a magyar alföldnek talán egyetlen része, hol egy darab középkor verőfénye található, a mi eddig csupán azon kevés gyulai tudós kiváltságos élvezete maradt, kik más fontosabb vidékek irodalma mellett szóhoz nem jutottak, de kik a patriárcha megjelenésű Mogyo- róssy János régi képeinek és ereklyéinek gazdag gyűjteményéből, melyből a békésmegyei muzeum létesült és ahol a gyulai Ajtósék emlékei mellett a gyulai Erkel Ferenc kottái sorakoztak, egy egész világot láttak kiemelkedni, melynek jelentősége a helyi fontosságot messze meghaladja. A gyulai uradalom a XIV század végén már több mint félszáz faluval és pusztával jelenik meg előttünk a Losonczy, 1403-tól kezdve a Maróthy család birtokában; ennek az uradalomnak a területén éltek az ajtósi Ajtósyak, kiket a gyulai Karácsonyi János püspöktől Münchenben készített levél* Megjelent a Magyar Külpolitika folyó évi február 16-iki számában. tári másolatok 1404-ben megneveznek. Az uradalom központja, Gyuia város a Maróthytól épitett hatalmas kővár mellett virágzott fel; ebben az időben lettek híresekké ötvösei és aranyművesei, azoknak foglalkozását űzvén a Németországba vándorolt Ajtósi-Dürer Albert, a nagy művész atyja is. Hogy a gyulai uradalomnak és Gyulának a XV. században voltak némi kapcsolatai Németor- j szággal, az ötvöseinek vándorlásán kívül egyebekből is kimutatható Az uradalom a Maróthyak ki- I halása után, 1476-ban Mátyás királyra szállott, aki Gyulát szabad város rangjára emelte és azt 1482- ben fiának, Korvin Jánosnak adományozta. Az uradalom János herceg özvegyének, Frangepán Beát- rixnak utján, aki maga is Gyulán lakott és ott temette a ferencesek templomában el 1508 tavaszán leányát, Korvin Erzsébetet, Szapolyai György menyasszonyát, második férjének, Hohenzollern György német hercegnek, Hohenzollern Frigyes nürnbergi várgróf ifjabb fiának birtokába jutott, kinek fényes esküvőjét 1509. január 25-én a gyulai várban tartották meg. Akkor még megvolt az ajtósi Ajtós család Gyulán, mikor az ajtósi Dürer Albert Nürnbergben már művészetének tetőpontján állott, a nürnbergi várgróf második fia pedig gyulai földesurrá lett. Mikor Frangepán Beatrix 1510. elején elhalt és leánya mellé a gyulai ferencesek templomába temetkezett, — a temetésen Szerémi György káplán énekelt, akinek elbeszélése alapján legendák támadtak és tragédiákat Írtak, — György herceg lett a gyulai uradalom birtokosa és maradt az egészen addig, mig a vár 1530-ban Szapolyai János híveinek birtokába nem került. A nürnbergi várgróf unokája, György Zsigmond belenyugodott a veszteségbe, de megemlítésre méltónak tartjuk azt, hogy Gyula várának 1566-ban a töröktől való elfoglalását Zündt Márton nürnbergi rézmetsző örökítette meg és annak másolatát Karácsonyi püspök hozta magával Münchenből, hol a bajor államlevéltár gyulai vonatkozású aktáit gondosan lemásolta és a gyulai múzeumnak adományozta. A békéscsabai Haán Lajos és a kétegyházi Márki Sándor többször tettek kísérletet a Dürer- probléma megoldására, de az még a mai napig sem nyert méltó 'és alapos feldolgozást, mely a gyulai mozzanatok figyelembevételével most van folyamatban. Még csak annyit jegyzünk meg, hogy a gyulai uradalom a töröktől való visszafoglalás után a király, annak adományaként pedig 1720-ban a Harruckern család birtokába került, mely a város keleti szélén a török uralom idejéből ittmaradt és teljesen elrománosodott szerb katonákat, nyugati részén pedig a bevándorolt németeket telepítette meg és tette Gyulát a tiszamenti német településnek szélső keleti és a román településnek szélső nyugati határvonalává. A németek Dürer atyjának szülőföldjét, Ajtóst telepitették be. Szőlőik alatt a magyar középkornak értékes darabja pihen, melynek épületeiből gyakran előbukkan egy-egy kőtörmelék Az eltemetett romok fölött, a mai német kántoriakban született Erkel Ferenc, akiben Dürernek elfelejtett magyar motívumai keltek életre azoknak a Hunyadiaknak pazar világával együtt, mely egykor szülőházának utcája fölött virágzott, honnan Dürer magyar atyja kivándorolt és ahol a német Erkel magyarrá és a Hunyadiak daliás időinek operaszerzőjévé lett. A város másik oldalán vonul el a trianoni határ, mely mögül idegen motívumok inváziója fenyegeti azt a nyugati civilizációt, amelynek Nürnberg és Gyula között két megalázott nagy nemzel hódol és igyekszik a felidézett múltra szebb jövőt építeni.
