Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-02-18 / 14. szám
LiX. évfolyam S I «»ám. Szombat Gyula, 1028. február 18. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben... 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési dí j előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Emberi méltóság ódája. Béke és igazság az uj bíboros hercegprímás jelszava és ez a mottó lengi át annak a pásztorlevelének szellemét is, melyet az esztergomi egyházmegye papjai vasárnap a szószékről fognak ismertetni a hívekkel. Programm és célkitűzés van ebben a határozott hangú és erőteljes mondatokkal dübörgő pásztorlevélben, olyan reális és olyan józan programm, hogy akármelyik politikai párt is vállalhatná s magáévá tehetné. A fő- pásztori intelmek és tanácsok ugyanis nem állanak meg a hitélet és a lelkiek problémáinál, hanem kiterjeszkednek a mindennapi életmegnyilvánulásokra, korunknak legsajgóbb szociális kérdéseire és — ha ugyan szabad használnunk egy egyházi jellegű iratnál ezt a kifejezést — a nemesebb értelemben vett nemzetpolitikára is. Az emberi méltóság megbecsülésére hívja fel az esztergomi primás híveit abból a szomorú alkalomból, hogy a becsület értéke akár önmagunkkal, akár embertársainkkal szemben bizony nagyon devalválódott. Ebből a gondolatból kiindulva egymást érik a pásztorlevélben azok a praktikus tanácsok, amelyekből megállapíthatjuk, hogy a katolikus egyház legmagasabbrangu magyarországi főpapja nemcsak fennkölt lelkű lelkipásztor, nemcsak megértő emberbarát, hanem képzett szociológus és rendkívül intenziven reagál a társadalom életének megnyilvánulásaira is. A lélek és a becsület szeretete, a cselekvés előtt annak lelkiismeretes mérlegelése, tetteinkben és egész életünkben Krisztus követése: ezek azok a zsinórmértékek, melyek követése esetén nem tántorodhatunk el az igaz élettől és a szeretettől. Ezért kell elkerülnünk mindent, ami a testen keresztül a léleknek is árt és ezen a ponton válik Seródi primás hangja savonarolai érdivé, amikor felemeli szavát a léhaság, az erkölcstelen divat és az egyke mételye ellen. A megbomlott világrendben az egyén is felrúgta azokat az erkölcsi törvényeket, amelyek évszázadokon keresztül kötelezők voltak reá nézve. A nagy összeomlás úgy talált bennünket, mint az utolsó Caesarok Rómáját, amelyben ismeretlen az erkölcs és a kötelesség fogalma, ahol csak az élveknek és a mai nap múló gyönyöreinek áldoz a test. Ez a korszak, az 1918-tól körülbelül 1923-ig terjedő éra termelte ki a maga pesz- szimista spengleri filozófiáját, ez ajándékozott meg a materialista „világ- megváltó“ nézetek fantasztikus tömkelegéivel, ez lazította meg a nemzeti és családi egvüvétartozás érzését és ez hozott sötét dekadenciát a művészetek minden ágában. A rombolás, a destrukció szomorú korszakának maradványai ellen kell fölvenni a küzdelmet, hogy visszatérhessünk arra a lelki piedesz- tálra, amelyen megláthatjuk mindezeknek a kicsinyes földi élvezeteknek hiábavalóságát, értéktelenségét és bűnös mivoltát. Nem a lemondás morálprédikáeiója, amire int bennün- nünket ez a pásztorlevél, hanem az örömnek régi, egészséges és nem dekadens értékére való visszavalori- zálása. Ezt az utat kell követnünk, ha ki akarunk lábolni abból az erkölcsi fertőből, amelynek árnyai még mindig kisértenek a magyar társadalom és nemzet életében is: politikában, közéletben, művészetekben egyaránt és amelyből, ha megszabadultunk, az egészséges érzékek diadalmas mámorával kezdhetjük meg azt az apostoli magvető munkát, amelynek legdrágább végeredménye Nagy- magyarország visszaállítása kell, hogy legyen. Ehhez a hadjárathoz sok olyan hivatott vezért kívánunk a magyanságnak, mint Seródi hercegprímás és sok hívőt, akik a főpásztor üdvös szavai és intelmei szerint rendezik be a jövőben életüket. BBBMB—H—ffliUll—lllll III—■BHaBUMBi PHM——I—B A gyermekekért;. Budapest székesfőváros tanácsa az alanti cikk közlését kérte szerkesztőségünktől: Csonka hazánk és a magyar társadalom reménye, jövőjének alapja: a gyermek. Megcsonkított hazánk szempontját tekintve legnagyobb értékünk, mert hiszen a gyermeke ken keresztül biztosíthatjuk csak a jövőt. Jól nevelt, egészséges gyermekek nélkül nincs jövő. Gyenge, beteg és rosszulnevelt gyerme kék nem kecsegtetnek reménnyel, mert amilyen a gyermek testi és lelki fejlettsége, olyan az eljövendő ország is. A társadalom minden munkájának célja a jövő megalapozása. A ma munkájának folytatója, befejezője a jövő nem zedók. Amilyen nemzedéket nevelünk, olyanná lesz a jövő társadalma, országa is. Mivel pedig a gyermek a társadalom, az állam az ország alapköve, a gyermekegészségügy is tár sadalmi érdek, de érdeke az minden egyénnek is. A lezajlott háború és az azután következő mozgalmas idők, különösen előtérbe helyezték hazánkban a jövő reménységét, a gyermeket. A székesfőváros tanácsa már 1922-ben hozzáfogott a gyermek érdekében a tervszerű munkálatokhoz. A különböző gyermekvédelmi intézkedések közül egyike a legfontosabbnak a székesfőváros tanácsa gyermeknyaraltatási akciója, mely a pusztuló, csenevószedő és nyomortól elsatnyult gyermekek arcára újból ró- zsapirt varázsol s adja vissza testüknek azt a rugalmasságot, amely őket megvédeni óhajtja a betegségnek csiráitól, alkalmassá akarja őket tenni a jövő nagy feladataira. A főváros tanácsa nem kiméivé az anyagi áldozatokat, mindent elkövet, hogy minél több fővárosi, szegónysorsu, testileg leromlott gyermeknek adja vissza testi egészségét. 1922 ben 250 gyermek üdültetésével kezdette meg a messze kiható, eléggé nem méltányolható tevékenységét. Az elmúlt óv nyarán már tízezer nyolcszáz gyermek részesült a nyaralás áldásaiban. De mi ez a szám ahhoz képest, ha tudjuk azt, hogy a főváros mintegy 72 ezer iskolás tanulója közül csak 4 százaléka egészséges és mint azt az iskolaorvosok vizsgálatai bizonyították, 96 százaléka mindenféle betegséggel sújtottak. Az elmúlt évben a 10.899 gyermek közül mindössze csak 3722 gyermek üdülhetett a vidékén és 7177 gyermek a főváros által felállított budapesti üdülőtelepeken volt elhelyezve. A főváros tanácsa még mindig fokozni óhajtja az üdülő gyermekek számát s ez évben legalább 15.000 gyermek üdülését óhajtaná biztosítani. A főváros területe azonban nélkülözi azt az áldást osztó egészséget, amely e sanyaruságban szenvedők részére meghozná az igazi élet virágát, az egészséget, boldogságot és örömet. Örömet nyújt a nyaraltatás nemcsak a gyermeknek, banem magának a jótékonykodó vidéki vendéglátóknak is ; ezt legjobban egy Nagymányokról kapott levelünk Írója fejezte ki, midőn megköszöntük néki a szives vendéglátását: „Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek Az emberiségért valamit/“ Sokan de nagyon sokan nem ismerik az országban a fővárosi szegónysorsu gyermekek helyzetét Aligha lehet őket kőnnyáztatta szem nélkül nézni. A fővárosi szegényebb nóposztály gyermeke korán kel abból az ágyból, amely nem biztosítja részére a nyugodt és egészséges pihenést. A felkelés utáni tisztálkodása nélkülözi a mai életkörülményekből kifolyólag szükséges egészségügyi eszközöket. Reggelije nem nyújtja azt a tápórtókmennyisóget, amely biztosítaná részére a következő étkezésig a megfelelő erőmennyiséget. Ruházata nem alkalmazkodik az időjáráshoz. Dólelőttjónek legnagyobb részét a tanterem zárt levegőjében tölti. Ebédet rendes időben kevés kap. Délutánja a legridegebb. Környezete az udvar, az utca, amelynek hatása legborzalmasabb a gyermeki lólekre és nagy veszélyt jelent a
