Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)

1928-12-22 / 102. szám

4 Békés 1928 december 22. A vármegyei törvényhatósági bizottság közgyűlése (1928. december 20.) mely visszatükrözi az égboltot. Ott honol közöttük a versengés, az önzés és önzetlenség, ellenszenv és rokonszenv, az irigység, a gyülölség és szeretet, a hitves, a hozzátartozók és az anya és gyermek szeretete. Még vannak ábrándjaik és vágyaik, — most szomorúak, elkeseredettek. Uram, beszámoltam mindenről, elvégeztem küldetésemet. Mélységes bölcsesség sugárzott Jézus arcáról és igy szólt: — A szeretet mindenki számára való. Azok számára is, akik azt nem keresik, vagy akik ellene vétettek. A szeretet ereje nagy és akarom, hogy a bűnös lelkeket is megtérítse. A gonosz szellemet ezután a bűnösök közül is elűzöm, hogy ne legye­nek többé szomorúak és elkeseredettek. A széthasadó felhőkárpitok között lent a mesz- szeségben, a földön kastély látszott. Két tornya volt repkénnyel befutva Jézus kezével oda mutatott s folytatta. Ott annak a kastélynak az úrnője fogja átadni lelkének szeretetét a bűnért bünhödőknek. Menj, keresd fel, legyintsd meg angyalszárnyaiddal és ve­zesd a bűnösökhöz. A kastély úrnője nemcsak földi kincsekkel van megáldva, de szive is tele van kin­csekkel, megértő könyörületességgel, megbocsátás­sal. Ezeket a kincseket szét fogja osztani a bűnö­sök között. * * * Egy évtized múlt el. A nagy mindenségben annyi idő, mint egy szemrebbenés. Az utcán, a háztetőkön vastag fehér hószőnyeg pihen s minden zaj csak tompán, sejtelmesen hallszik. Közeledik karácsony. Ünnepies érzéssel meghatódva várják az emberek. A fehér hóvilágban nem látják, hogy fehér angyal suhan el mellettők. Csak hirtelen tá­madó szellőtől borzonganak meg könnyedén s a hópelyhek körbe táncolnak, mielőtt leesnének a fellegekből kezdődő pályájuk végére Az angyal sorba járta a házakat, viskótól a palotáig. Mindenütt benézett az ablakokon. A megszokott szegénységnek, a jobb sorsban levőknek, a takargatott szegénység hőseinek, a gondnélküli gazdagoknak az ablakán egyaránt. Az­után kiterjesztett fehér szárnyainak csapásával na­gyot lendült s a következő pillanatban a hódolatos érzés meghajtásával jelent meg Jézus ezüstfényü felhőtrónja előtt. — Elvégeztem Uram — szólt — amit reám bíztál. A csillagmilliárdok között lebegő földön az embereknél szeretett uralkodik Sokszor elhalványo­dik, de földi születésed emlékére szentelt karácsony­kor annál jobban és szebben fellángol A szeretet érzése és törvénye tovább terjed s már diadalt ült amaz egyetlen házban is, melynek ablakai azelőtt karácsonykor sötétek maradtak. Fegyveres őr jár gépies ütemséggel a folyósó hideg kőkockáin, de a cellákban meleg van és világosság. A nagy folyó­són fenyőillat érzik, a karácsonyfa illata, kis gyer- tyácskák fehérlenek a gályákon, s a fa alatt a szeretet ajándékai. A kastély úrnőjét megérintettem szárnyammal s a lelke megérezte a szépséges hi­vatást, melyet Uram részére kiosztottál, elment a bűnösök közé, kitárta szivét és szétosztotta annak kincseit; a megértő könyörületességet, a megbo­csátást és szeretetet Aki elhagyott családjáért ag­gódott, aki gyermekének sorsáért remegett, azt megvigasztalta és az elhagyott családot és gyerme­ket megsegítette. A tétlenkedővei együtt kötött-hor- golt s azt a munka szeretetére megtanította. A jövő­től remegőt megbiztatta s az emberi társadalomba visszatérése idejére ellátta a szükségesekkel és létét biztosította. Minden fájdalmat és sebet meggyógyított az irgalmas szeretet, mely leikéből pazarul áradt s e szeretet érintésre elmúlt a gyöngébb lélek szomorú­sága, a keményebb szív elkeseredése, lázadozása. Erő­vel telt meg az az érzés, mely a jóra esküszik, de a kisértésnek nem tud ellenállani. Az alattomos, gyűlölködő tekintet átváltozott és jó reménységet, bizalmat, megnyugvást árult el s az arcok ráncai, melyek között az ellenséges indulat, a bosszú, a makacsság, a szenvedély szeret megbújni, kisimultak. Karácsony ünnepére itt is szeretettel teltek meg a szivek. A kastély úrnője azután elszenvedte azt a csapást, melyet sorsa ő reá is kimért, elvesztette egyik bájos, kedves leányát, aki fiatalon, mint a Jézus küldötte fehér angyal: rövid földi tartózkodás után felröppent a fényes örök otthonba s ha azóta távol is marad attól az emberi laktól, melynek sötétségét eloszlatta, ridegségét szeretetté varázsolta, — ott maradt szelleme, emléke, amelyet ápolnak, fenntartanak Azóta a karácsony itt is mindig a szeretet fényes és meleg ünnepe. Pontban ‘AlO órakor nyitotta meg a köz­gyűlést meglehetős gyenge érdeklődés mellett dr. Kovacsics Dezső főispán. Ugyanis késett a vonat s annak beérkezte után, rövid idő múl­va megtelt a terem s a közgyűlés lassanként magára öltötte régi, megszokott kópét. A köz­gyűlés egyedüli fontos tárgyaként kiemelhet jük a jövő évi közúti költségvetést, amely bi­zony mindenkinek erősen a legérzékenyebb részébe, a zsebébe vág Dj ez is szép simán •tárgyaíódott le úgy, hogy lényegesebb közér­dekű felszólalás alig volt, mindössze a Geiszt György szimpatikus felszólalását említhetjük , aki a Gyoma községhez tartozó csudaballaiak elszakadási törekvése ügyénél szólalt fel, nagy szeretettel vázolta azokat a törhetetlen álla pótokat, amelyekben a csudaballaiak sínylőd­nek s amelyeken sürgősen segíteni kell; még Gs. Varga Antal felszólalását, aki a tragikus véget ért dr. Zimmer Jenő volt gyulavári k. orvos özvegyének nyugdíj ügyénél szólalt fel, kérve ennek az ügynek a legmóltányosabb elbírálását. A várm. közigazgatási bizottságból a folyó óv végén kilépő Korossy László, dr Schriffert Ferenc, Harsányi Pál, gr. Wenckheim Dénes és dr Kardos József újból beválasztattak. Szeged városnak a régi és uj nyugdíja­sok közötti különbség megszüntetése, Hajdú- vármegyének a bérbe adott ingatlanok va­gyonadójának a forgalmi érték alapulvétele mellett leendő kivetése, továbbá Vasvárme- gyónek az „Egyke“ leküzdése tárgyában kelt köriratainak hasonló szellemű felirattal való támogatása határoztatott el. A volt vármegyei közkórháznál a bete­gek élelmezésének javítása érdekében gróf Almásy Kálmánná szül. Wenckheim Mária grófnő által tett 7,00/i«» hold területű fold ala­pítvány kérdésében, amely alapítványi főidet tudvalevőleg az OFB. 1921-ben házhelyek cél-» jaira igénybe vett s amely föld vételára felett pedig az alapitványttevő jogutóda gr. Almásy Imre úgy rendelkezett, hogy a vm. tisztvise­lők jóléti intézményei javára fordítandó, — a népjóléti miniszter elrendelte, hogy a házhe­lyekül kiosztott föld vételára az alapitó inten tióinek megfelelően most már mint készpénz alapítvány eredeti rendeltetésének megfelelően kezelendő s az eddig más célra felhasznált jövedelem az alapnak megtérítendő A törvényhatósági bizottság ezen rendel­kezésekkel szemben a következőkben szegezte le a maga álláspontját : A néha' grófné az említett földterületet kifejezetten oly rendeltetéssel bocsátotta a vármegyei közkórház rendelkezésére, hogy az az ott ápolt betegek élelmezésének javítására fordittassék és ez az alapítvány rendeltetésé­nek megfelelően használtatott mindaddig, míg azt az OFB 1921-ben házhely célokra igény ba nem vette. A törvényhatóság minden tör­vényes eszközt felhasznált, hogy az alapítva - nyi ingatlant megmentse, de eredménytelenül. Az ingatlan a kórház állami kezelésbe átadása­kor már nem volt meg, mert az OFB. 1921-ben vette igénybe a kórház államosítása pedig 1923 ban történt meg, igy tehát a szóban forgó in gatlan átadás tárgyát nem is képezhette. Az alapítványi föld után és ellenértéke pen befolyó összegeket illetően a törvényha­tósági bizottság jogi álláspontja az, hogy gr. Almásy Imre, mint a néhai grófnő egyedül nyi­latkozattételre jogosított örököse van egyedül hi­vatva arra, hogy az alapítvány további ren deltetése felől határozzon. Tekintettel az ala pitvány létesítése óta beállott azon lényeges változásra, melyszerint jelenleg már sem Békés ­vármegyei közkórház nincs, amelynek céljára az alapítvány létesittetett, sem pedig nincs meg maga a. alapítványi földterület. A kórházat a vármegye átadta az állam­nak a földet azonban nem, de nem is adhat­ta, mert a kórház átadásakor a föld már ház­helyeknek ki volt osztva. Az állandó választmány fenti javaslata kiegészíttetett a vármegye tiszti főügyészének azon előterjesztésével, hogy a törvényhatóság annak idején, amikor a földreform végrehaj­tása során ezekre a földekre is szükség volt, nemcsak, hogy a mentesítés érdekében tett meg tőle telhetőleg mindent, hanem aziránt is külön előterjesztést tett az OFB. hez, hogy­ha már semmi áron sem térhet el attól a szándékától, hogy épen pont ezt a földet ház­hely céljaira csakugyan elvegye, akkor leg­alább adjon helyette csereterületet és ezt a kérést is megtagadta az OFB. Az alapitó inten- tióit tehát a vármegye minden rendelkezésre álló érvvel érvényesíteni akarta és akarja ma is, de csak akkor, ha a vármegyének akár Gyulán, akár a vármegye más területén kór­háza lesz Kiegészíttetett a felterjesztés a vármegye alispánja által előterjesztett azon érveléssel is, hogy az átadás alkalmával az állam kép­viselői nem is kérték az ingatlan átadását, sőt az állam kifejezetten lemondott arról a földterületről. Az 1929. évi közúti költségvetés bevételi és kiadási összegeit már ismertettük. A közmunka mérve az eddigi gyakorlat­nak megfelelően állapíttatott meg a jövő évre is. És pedig : a) minden egyes vonó állat után éven­ként 2 (kettő) pengő igás napszám számí­tandó ; b) minden az illető községben dívó mó­don, nem téglából épült lakóház birtokosa évenként és házanként 4 (négy) kézi napszám szolgáltatására köteles; c) kő-, vagy téglaépület tulajdonosa éven­ként és házanként 6 (hat) kézi napszámot, minden emelet után még további 2—2 (kettő- kettő) kézi napszámot tartozik szolgáltatni ; d) idegen házban lakó egyének évenként egy-egy kézi napszám teljesítésére kötelesek ; e) családtagok, akár önjoguak, akár nem, mindkét esetben évenként egy-egy kézi nap­számot kötelesek leszolgálni és pedig, ha az ilyen családtagok száma háromnál nagyobb is lenne, akkor sem lehet a kötelezettség e címen egy-egy családnál összesen 3 napnál több ; f) géperejű jármüvek tulajdonosaira a tényleges lóerő számok alapul vétele mellett vetendő ki a községi közmunka és pedig oly- képen, hogy a közutakat tényleg igénylő gép­erejű jármüveknél a tényleges lóerőszámok 25 százaléka után lóerőnként 2 igás napszám vetendő ki községi közmunka címén. Az uta­kat egyáltalán igénybe nem vevő gőzekók, motorekók és magánjáró cséplőgépek, valamint az egyik helytől a másik helyre vonóállatok­kal továbbított, tehát nem magánjáró cséplő­gép után községi közmunka egyáltalában nem vetendő ki. A községi közmunka felerésze kötelező- lég megváltandó, önként érthető természetesen, hogy a közmunka tartozás teljes egészében is készpénzben megváltható. A törvényhatósági bizottság a közmunka váltságárát a vármegye egész területére az 1929. évre is a) 1 kézi napszám váltságárát 2 P, b) 1 igás napszám váltságárát 7 P-ben állapította meg.

Next

/
Thumbnails
Contents