Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-12-22 / 102. szám
2 Békés 1928. december 22 M M OROK KARÁCSONY. Irta : dr. Pallmann Péter. „ . . . Született nektek ma a Megváltó, Ki az Ur Krisztus . . ■“ Az 1928. év december 25-ike is beköszönt, mint az előző évek és évezredek ide- jén mindig. Ez a nap a krisztusi világnézetben élő emberiségnek nagy és drága ünnepe, amelyet kifejez a fenti nehány szó. Ha jól elnézem azt a nehány szót, ha elmélyedek azok értelmébe, megdöbbenéssel kérdezem, volt-e és van-e nekem karácsonyi ünnepem ?! Nekem! A vallási élet az első személyt keresi: én és engem. Én vagyok a központ, a cél, amiért a Megváltó született. Megváltani engem akar ! Engem ! Én ugyan tagja vagyok egy nagy közösségnek, emberiségnek, államnak és egyháznak, de itt nem a közösségről van szó, hanem az első személyről, az én saját magam személyéről! Hány ember él a földön, akit megkereszteltek és hitére meg is tanítottak, de soha nem jött rá arra a legnagyobb élet titokra, hogy Krisztus ma született meg nekem, tehát Krisztus életközösségbe akar velem lépni. Mert ezt jelentik azok a szavak az igazi értelem szerint. Itt kezdődik a vallás átalakító, vagy életet formáló ereje. Mindaddig többé-kevésbbé szokás, belénk nevelt és sokban öntudatlan cselekvési és megjelenési forma, de nem nyúl a lélek mélyére, nem alakit és nem igazit, nem kormányoz és nem fékez, csakis akkor, ha az emberi lélekben megszületik a Krisztus, vagyis ha a legbensőbb életközösségbe lép az emberi lélek Krisztussal. Akkor ujjongva állít karácsonyfát nemcsak a zöld fenyőgalyas és tüleveles fajtából, hanem a lélek benső, reménytől duzzadó és reményben fürdő örvendezés fájából, mely a jó tudásának fája, az örök élet gyökeréből ^rjadozó fa. Akkor ujjongva gyújtom meg nemcsak a gyertyákat a karácsonyfán, hanem gyújtom az őrtüzeket és örömtüzeket mindenütt, valahol járok, szólok és valahová csak elvezet a nagy gondviselői kéz ! Akkor roskadásig meg lesz rakva a karácsonyfám ajándékokkal, nem értéktelen üveg csillogással, nem sercegő és sistergő csillagszórókkal, hanem az Istenben elmerült élet nagy gyümölcseit, a hit nagy cselekedeteit rakom fel a karácsonyfámra, melynek fényt a természet fölötti életszemlélet ad. Krisztus a karácsonyt nem az év egy napjára szánta csak, hanem egy egész életre, egész örökkévalóságra. A karácsony örök karácsony akar lenni. Itt van a példabeszédbeli jó mag, mely ha a termékeny talajba hull, 'sokszoros termést hoz. Nagyon tévednek azok, akik embertársaik hamis vagy helytelen vallási életén megbotránkoznak. Ott egyáltalában nincs lelki elet, csak látszat, ahol Krisztus nem született meg a lélekben! Semmit jobban nem szükség munkálnunk, mint azt, hogy legyen mindig több és több embernek karácsonya. Ma különösen az egyes emberekért való küzdelem nehéz korszakát éljük. A természetfeletti, krisztusi világnézet lépésről-lépésre, egyes emberekben arat diadalt és minél jobban terjed, annál inkább átöleli és megszenteli a közéletet. Irtózatos nehéz Góliát áll az Istenért küzdő emberek útjába. Az ajándékokkal megrakott, gyertyafényes, csillogó és díszes, örömöt Ígérő karácsonyfa az a Góliát! Az ember a maga hitétől, vallási életétől ajándékot, fényt, sikert és sok-sok földi boldogulást vár és elfelejti, hogy nem est akarja adni. Ha pedig valamit megad ezekből, soha sem tartja meg, soha sem Ígéri és soha nem kecsegtet azzal, hogy mindig igy lesz ! A legnagyobb küzdelem folyik ma a természeti és a természetfeletti világnézetért. A küzdelmet nem nevezik meg, de ott izzik minden közéleti kérdésben. Mikor közéleti tisztességet, tiszta és minden csalafintaságtól mentes politikai életet, nyílt és ravasz fondorlatoktól megtisztított nemzetközi életet és érintkezést akarnak, nem másért akarhatják, mint a krisztusi örök királyságért, hogy megszülessék a Krisztus - asokban és asoknak is! A munkás kérdések mélyén nem a kenyérkérdés van! Egyenesen tagadom, hogy a szociális kérdés a gyomor, a kenyér kérdése. Hatoljunk be a kérdés gyökeréig, ott meglátjuk, hogy a hit, a lélek, az örökkévalóság kérdése ! így van ! Ha pl. a munkaadó lelke mély hitében felelősséget érez a munkása iránt, ha tudja, hogy a munkásának nemcsak bérrel tartozik, hanem még valami mással is, amit nem lehet sserső- désben kikötni, emberi meleg rokonérző, jóakaró szeretettel, igen, ha ezt mind tudja és cselekszi. akkor oldotta meg a szociális kérdést és még kisebb bér mellett — szívesen dolgozik nála a munkás! Karácsony ! Ma ép oly csodálatos és titokzatos, mint ama első szent éjszakában. Isten drága ajándéka, mint akkor, angyali üzenettel az égből hirdetve ! Áldott az Isten, ki meglátogatta és megváltotta az ő népét! Áldott, mert megnyitotta szemünket, hogy az örök élet kincsét már itt megnyerhetjük, mert örök karácsonyt akar adni! Teljesen újonnan bútorozott szoba villanyvilágítással kiadó Szerecsen-tér 12. szára alatt 8VJ 2 2 teljesen komoly megbízható egyént füzetes regényeim terjesztésére. Regények teljesen készen vannak. Cím: Karcagi Hírlap kiadó- hivatala, Karcag. Fürdő-idyll. Irta: MADARASSY PÁLNÉ MISKEY ERZSIKÉ. A kies, kékpárás hegyektől körülövezett felvidéki fürdőhelyen nyaralt Szénássyné és Domby Ágota „bank-kisasszony“. Egy közös szobában nyertek elhelyezést. Miután mindkettőjüknek csendes természete volt, igy könnyen megfértek egymással. Mindkettő alkalmazkodott a másik szokásaihoz, igy aztán semmi nézeteltérés nem támadt közöttük. Például az asszonyka, eleven, csinos teremtés, reggelenként sokáig szeretett nyújtózkodni, he- verészni, mint egy álmos cica összegömbölyödve ágyában, mig társa, a komoly, negyvenen felüli molett szőke lány már az első kakasszóra talpon volt, halkan felöltözködött, kiosont a szobából s mire az asszonyka készen volt a toilettjével, Ágota már bebarangolta a hegytetőt és a fürdőszálló ter- raszán élvezte a festői kilátást pompás habos kávé mellett. Viszont este meg Szénássyné volt elemében. Huncutkodott, „ugratta“ a köréje gyűlt „lovagokat“, akik vetélkedve udvaroltak a szellemes asszonykának, akiről tudta az egész fürdőtársaság — mert városabeliek is nyaraltak ott — hogy házasélete nem boldog, de megközelilhetetlen asszony, A férje, egy elhízott, unalmas vidéki orvos, aki a maga szakmájában elismert tekintély volt, de annál kevésbé sikerült feleségét meghódítani. Egyetlen kis fiuk csacsogása sem tudta szivüket összekapcsolni s annak korai halála még jobban elhidegitette a házastársakat egymástól. A nő nagy idealistasága unalmas, érthetetlen volt a reális gondolkozásu, csak a vagyongyűjtésért és jó konyháért élő embernek. így éldegéltek tizenöt esztendeje már. Látszólag boldogan S a lelkűk mélyén szerették is egymást, de a merőben ellentétes gondolkozásmód, életfelfogés és érzelemvilág áthidalhatatlan űrt támasztott közöttük. De azért mindig egymás közelében voltak és ez volt az első eset, hogy a feleségét elengedte nyaralni nála nélkül. Az idő mesésen telt. Juci asszony úgy érezte magát, mint lánykorában. Pajzánkodott, ártatlan flörtöket megengedett magának — a korrektség határain belül. Élénk, de tartózkodó modora érdekessé tette és a fürdő kevés, de értékes férfigárdáját egy-kettőre meghódította. Társnője merő ellentéte volt neki, de azért hamarosan őszinte barátságot kötöttek. Apró élményeiket elmondták egymásnak s a tempós, hallgatag természetű lány hidegsége, zárkózottsága felolvadt az asszony meleg, jóságos lelke^ mellett. S igy tudta meg Juci asszony, hogy Ágotában is szeretetre vágyó szív dobog, aki sokat csalódott, sivár lányságának egyre várja „ideál“-ját s hogy a bankkönyvek pedáns munkása épp olyan nő, mint a többi . . . Szénássyné szánalommal volt uj barátnője iránt, mert tudta, hogy a nők e typusa, — hátra- simitott hajával, kerek kontyával, kimért beszédjével, — nem képes magába bolonditani a mai férfiak közül egyet sem. Egy alkalommal, mikor az asszonyt valósággal elhalmozták kedves meglepetésekkel ismerősei születése napján, minden irigység nélkül, de bánatosan nézte Ágota a hódolat és szeretet jeleit és mélyen felsóhajtva, igy szólt: % — Kedvesem! Te mégis csak boldogabb vagy! Hódolnak néked, kedvedben járnak . . . Látod, én már lemondtam arról, hogy férjhez menjek . . . Kinek kell ma egy ilyen ósdi öreg lány? . . . De csak azt szeretném elérni, mielőtt átlépnék a vigasztalan öregségbe, hogy lenne nekem is egy emlékem . . . egy pár szál virág . . . vagy egy dal. . . Istenem ! milyen boldog lennék, ha az ablakom alatt egyszer elhuzatná valaki az én legkedvesebb nótámat: „Lehullott a rezgőnyárfa ezüstszínű levele“ ... Ez engem teljesen kárpótolna az élet sok csalódásáért, keserűségéért . . De hát hiába várok én erre . . . Sohsem fogom elérni . . . — Ne légy olyan pesszionista Ágicám . . . Sohsem lehet tudni, mit hoz a holnap ? . . . * * * Az egyik csodálatosan szép, tiszta egü augusztusi estén a hotel erkélyén üldögéltek kettesben. A lány ma a szokottnál is közvetlenebb volt. Sokat beszélt, nevetgélt. De idegesség, elfojtott öröm vibrált hangjában. Az asszony lopva figyelte arcvonásait — amennyire a hold fénye azt elősegítette. — Ágicám 1 te titkolsz előttem valamit . . . — Ugyan, hogy képzelsz ilyet Jucikám ! — Nekem ugyan tagadhatod, mégis átlátok a szitán. No ! ki vele szépen ! Őszintén . . . A faggatásnak végre meg lett az eredménye. Ágota sírva vallotta be barátnőjének, hogy szerelmes Füredy Pistába s úgy látja, az is szereti, hiszen állandóan velük van és már néhány nap óta mindig mellé szegődik hazafelé jövet . . . Juci asszony elsápadt és összeborzogott, de a leány mit sem vett ebből észre a sötétben és toHárom lámpás rádióberendezés Telefonkén hangszóróval teljesen felszerelve 200 pengő BEKKER ANTAL eégnél.
