Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-12-22 / 102. szám
LX. évfolyam 103. szám Szombat Gyula, 1038. december 33. Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fin. Vidékre . . 3 P 20 fi i. Hirdetési díj előre fizetendő POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház utca 7. sz. Dohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyünerek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza Egyes szám ára 12 fillér, Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. „Nagy örömet hir Irta: Hizsa Gyula. Karácsony éjszakáján égi szó hirdette, hogy az Ur Jézus születésének napja örömet jelent. Mai ember karácsonyának is kell, hogy ez legyen érzése, imája, áhítata. Enélkül nincs, nem lehet igazi karácsony, evangéliumszerinti ünneplés, megemlékezés. Sötét éjszakában hangzik el az angyali szó: „Nagy örömet hirdetek Nektek!“ Sötétség, éjszaka tehát nem akadály. Csak arra jó, hogy az égi fény áthatóbb legyen, fénye sugárzása messzebbre hatoljon. Egy akadálya lehet a fény terjedésének, ha magunk követünk el mindent, hogy a fény nekünk ne világítson. Pusztában, kiellen helyen tűnik fel a betlehemi csillag, mely jelzi a Megváltó születését. Minél kietlenebbnek, pusztábbnak látszik az élet, annál inkább kell, hogy meglássuk, keressük az égi fényt, mely igaz, nem a földön, de fennt ragyog — de ép azért, hogy annál többen lássák sivár föld lakói. „Pásztorok, pásztorok, örvendezve sietnek Jézushoz Betlehembe . . .“ Nemcsak pásztoroknak, nemcsak első karácsony éjszakáján, de mindennek, modern kor fiának is Jézushoz csak igy lehet menni — sietve, örvendező szívvel. Abban a hitben, szent meggyőződésben: 0 az édes Jézus, az isteni Kisded; Ő az én Megváltóm. Üdvözítőm, Boldogítóm. Pesszimista, világ megvető, komoran járó világnézet nem vezet a betlehemi jászolhoz. És vájjon a szenvedés, baj, keserűség, mely a világban kijut, megakadályozója lehet a karácsonyi örömnek ? Nem, ellenkezőleg. Egy okkal több, hogy jobban siessek. Hisz, ki nagyon rászorul a vigasztalásra, kell, hogy jobban óhajtsa az igazi örömet, mely nélkül kibirhatatlan az élet. Hogy ott keressem, hol oly öröm van, melyet nem vehet el senki, mert Isten adja, mert a végtelen Szeretet adja, a legártatlanabb, legszentebb égi Kisded adja; — ez a karácsony szava. Mi az oka mégis, hogy a mai embernek még sincs igaz karácsonya ? Karácsony napja van! Ajándékozás van! Karácsonyfák gyertyái lobognak ! Es még sínes meg karácsony igazi ajándéka : az öröm, a béke. Mi ennek az oka ? Nem tudunk gyermekszívek lenni. Karácsonyhoz ez kell. Emlékezzünk csak vissza, felnőttek, a gyermekkori karácsonyokra. Hogy tudtunk örülni, ujongó karácsonyi énekeket énekelni! És ehhez nem kellett nagy ajándék. Aranyos dió, alma, mogyoró, kis játékszer elégséges volt ehhez. Oly ajándék, mint a mely máskor századrész annyi örömet sem szerzett. Felnőttek tanuljunk gyermekek lenni karácsony ünnepén és akkor lesz karácsonyi öröm. Ha Isten nem átallott földre szállani, gyermekként meglepni, van-e teremtmény, kinek derogálhatna, hogy gyermek tudjon, akarjon lenni Istenével szemben, ki a világ Ura, de egyszersmind teremtményének jóságos Atyja is. Nincs karácsonyi öröm, mert karácsonykor vágyunk ajándékot kapni és nem adni. És ha adunk is, nem lélekből tesszük, de sokszor szokásból, sokszor muszájból. Karácsonykor ajándékainkat — bármily csekélyek is legyenek azok, Krisztusért adjuk és akkor lesz karácsonyunknak öröme. Ausztria uj köztársasági elnöke beköszöntőjében arra kéri az újságírókat, hogy az ünnepek közeledtével igyekezzenek azt belevinni a köztudatba, hogy karácsonykor minél többeknek adjunk enyhülést, vigaszt, szere- tetet és legyen az boldogságunk, hogy adhatunk. Lássuk be, ez a keresztény szociális gondolkozás. Ez a karácsonyi öröm egyik titka. Az orosz szovjet pár héttel ezelőtt rádión adta ki intézkedéseit, hogy szovjet polgárai fenyőfát kivágni ne merjenek az ünnepekre. Mi ez ? A fák kímélése? Semmi esetre! Csak egy gondolattól való félelem, hogy a karácsonyfa viszi az Istentől elfordult lelkeket a betlehemi jászolhoz, a karácsonyi örömhöz, Krisztushoz. Ez az, amitől a szovjet fél. Amerikában nagyon sok városban karácsony estéjén az utcákon állítják fel a karácsonyfákat. A szegények ezreit ajándékozzák meg ily módon. A példát ez évben, tavaly is, nálunk is követik. Beszélve olyanokkal, kik igy ünnepelték a karácsonyt, csak mélyebbé válhatott a hit, hogy karácsony igazi örömét csak szegényeknek vigaszt adva, másoknak örömet szerezve nyerhetjük meg magunknak is. Öröm, karácsonyi, krisztusi öröm Krisztus születésén! Ezt az örömet nem zárhatja ki még Trianon gyásza sem ! Ez örömben őshaza és megszállt területek magyarjának is egyesülnie kell, „Nagy örömet hirdetek Nektek, mely leszen minden népeknek“, igy szól az angyal. Örülj tehát te is, én nemzetem ! A Te örömed síró könnyek közt tör elő, de annál értékesebb drágakő lesz az Ur Jézus jászolánál. Krisztus születését ünnepelve készülhetünk elő legigazabban Nag.ymagyarország újjászületésére is. Kis Jézuskának akarj karácsonykor szív ajándékot adni. Ő bőségesen viszonozza Neked. Lelkedben visszhangozzék a karácsonyi harang szava : „Krisztus Jézus született, örvendezzünk. Öröm, öröm éneket zengedezzünk“.
