Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-12-08 / 98. szám
LX. éYfolyam 98. szám. ♦ Szombat Gyula, 1928. december 8. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház utca 7. sz. Dohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza Egyes szám ára 12 fillér, Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. A házadö-knic§. Irta: DR. TEMESVÁRY IMRE orsz. gyűl. képviselő. A házadó kivetési kulcsának uiabb megállapításáról és a községek segélyezési alapjáról szóló törvényjavaslat a felsőház retor- táin is átesvén, mihamarabb törvényerőre emelkedik. A házadó egyike azoknak az egyenes adóknak, amelyek, akár közvetve, akár közvetlenül, úgyszólván minden egyes polgárt érintenek és igy ennek szociális jelentősége elvitathattam Másfelől egyik legsúlyosabb adónem, mert hiszen a nyers házbér jövedelmet adóztatja meg, még pedig eléggé magas kulcs szerint és ez a s-uljos házadó az alapja minden állami és autonom testület pótadójának is. Kétségtelenül ezek a szempontok késztették a pénzügyi kormányt a házadó mérséklésére. De szükségessé tette a házadó kulcsának mérséklését az a körülmény is, hogy azt a korábbi rendelkezést, amely a házbérek fokozatos emelkedéséről már ki volt adva, fel kellett függeszteni éppen a nehéz gazdasági helyzet miatt, amelyben most országunk van. A házbérek emelkedésének reményében megindult építkezések rentábilitását, valamint a házak vételéhez fűződő egyéb közhiteli kérdéseket súlyosan érintette volna, ha az el maradt haszonért a háztulajdonosok, adómérséklés révén, valamiképpen kárpótlást nem nyertek volna. A most életbelépő törvénycikk Budapest szókesfővárosbau 20°/0-ról 17% ra, a többi városokra nézve 18% ról 16%-ra és a köz ségekre 15%-ról 14% ra mérsékli a házadó kulcsát. E kivetési kulcsok megállapításánál a pénzügyi kormányzat és a törvényhozás figyelemmel volt egyfelől arra, hogy ez a mérséklés, se az állam, se a községek háztartásának egyensúlyát károsan ne érintse, másfelől arra, hogy a háztulajaonos, a házbóremeló- sek és a felmondási jog további felfüggesztése következtében, súlyosabb helyzetbe ne kerüljön, mint amilyen helyzetben most van és ha igy, a már számára, előzőleg, rendeletileg is biztosított előnyöktől elesik, az adómérsékléssel nyerjen e tekintetben kiegyenlítést. Ennek a két szempontok figyelembevételével adódott azután az, hogy Budapest székesfővárosa 17% ban, a többi városokra pedig 16% ban állapíttatott meg a házadó kulcsa. Ha a városokra nézve megadott 3, illetőleg 2% os adómérséklést összehasonlítjuk a községekre nézve megadott 1%-os adómérsékléssel, akkor ez a mérséklés az egyenlőtlen elbánás érzetét válthatja ki bennünk. De ezzel az elgondolással szemben, rá kell mutatnunk, hogy e törvénycikk értelmében az állam a községektől tulajdonképeu csak 12%-os, tehát a mostaninál 3% al kevesebb adókulcs mellett kívánja magának a házadót. A községekre, az 1928. évre összesen 113 millió pengőt kitevő házadóalap után, 15°/0 os adókulcs mellett 17 millió pengő vau házadéban kitéve. A most életbe lépő törvénycikkel bontemplált 14% os adókulcs mellett, ez a házbérjövedeletn 157 millióra fog majd le8zállani, az állam ebből 13'5 millió pengőt akar magának megtartani, ami tényleg csak 12%-os adókulcsnak felel meg, a további 2%-nak megfelelő, körülbelül 2-2 millió pengő házadó jövelmet teljes egészében átadja azoknak a községeknek, amelyek háztartási kiadásaikat saját erejükből nem képesek fedezni. A közvéleményt és a törvényhozást gyakran foglalkoztatja az a súlyos probléma: mi- kép8n lehetne a községek háztartásán segíteni, hogy háztartási szükségleteit minden község a saját erejéből fedezni tudja, 50% os pótadó mellett. Mert hiszen köztudomású az, hogy eddig a községek túlnyomó része sem a kereseti adónak teljes átengedésével, nem volt képes kiadását fedezni, különösen akkor mikor a községi közköltségeknek körülbelül 50, sok esetben még ennél is nagyobb százalékát, be kell a vármegye céljaira szolgáltatni. A felmerült tervek egyáltalán nem voltak alkalmasak arra, hogy a községeknek ez a súlyos helyzete gyökoreseu javítható legyen, úgy, hogy a községek saját erejükből képesek lennének háztartási költségeiket fedezni. Éppen ezért merült fel az a gondolat, vájjon nem volna e helyes, erre a célra, külön alapot létesíteni, amely alapból, a bajba került és szegóuy községeknek, háztartási hiányaik pótlására, segélyösszegek lennének kiutalhatok. Az 1928. évi községi költségvetéseknek felülvizsgálata alkalmával kiderült, hogy az országban 938 olyan község van, amely házveri még bátrán arany húrjait . . . * íme, a kép a jelenben ... de ha újra akadna egy, aki visszakövetelné mesterei régi helyét s játszana uj dalokat régi húron, régi hangon : ez a hang elnémitná a vad zsivajt . . . s talán még, akik most együtt dalolnak a vad zenével, azok is könnyezve hallgatnák az uj dalokat a kopott s százszor is kigunyolt ócska hegedűn! , . . II. .Kis modernka. Irta : Démusz Endre. Sürü pelynekben hullott a hó ... Az utcákon ritkálództak az emberek. Pedig vasárnap délután volt. Én ilyenkor is szeretek s szoktam sétálni . . . Alig hogy kiérek az utcánkból, egy kicsi, szürkeszemü gyermek került mellém. Megszólítom : — Hová mégy kicsikém ? Visszanézett. Rámmosolygott. Én is rámosolyogtam. Ez volt a bemutatkozásunk. De kér désemre nem felelt; tovább kérdeztem tehát: — Talán templomba mégy ? De miután azt mondta, hogy ma már egyszer voltak templomban, még egy kérdést kockáztattam : — Vagy szivdélutánra sietsz kicsim ? — mondtam utoljára. S boldogan gondoltam : végre eltaláltam, amit a kicsi nem akart kimondani. Pedig, de borzasztóan tévedtem, mert én a régi kor gyermekének hittem Azt gondoltam még ma is olyanok a gyermekek, mint az én koromban. De a kicsi a mai kor gyermeke volt. Első osztályba járt. (Nem tudta tanítónője nevét sem ) Fiatalok írása. i. Nagy harc egy kis képben .. . Irta: Kazó Károly. A modern költészet már lassanként néhány évtizedes múltra tekint vissza, mely idő alatt állandó harcban állott a régi iránnyal szüntelenül témát adva a vitára hozzáértőknek s laikusoknak egyaránt. Most egy kis időre elült a harc legalább is látszólag, mert ha jobban körültekintünk, lehetetlen észre nem vennünk, hogy a lelkekben most dúl csak igazán. Azt határozottan el kell ismerni mindenkinek, hogy az uj irány követői alkotják a nagyobb tábort, számukat tekintve, mig a másik csport harcosai a dicső múlt s az elhunyt nagyok örökül hagyott léikéiből meriteit erővel tudnak méltó s le nem győzhető ellenfelek lenni. így áll a két tábor s most legyen szabad nekem, a költészet egyik rajongó, névtelen harcosának a csatatérről képet festeni, mely talán első pillantásra furcsa, de vonalaiban, tónusában hü, kifejező. * Fényes kávéházban, az egyik sarokban jazz-zenekar kezd játszani. Szokatlan uj hangokat csalnak elő különös hangszereikből. Valami bus tangó-melódia száll a levegőben, kisir belőle a fájdalom, a csalódás jajszava. A vendégek megindulva hallgatják, szivükbe markol a szenvedés zokogása, bár a hang, a mód s a hangszer, melyen felsír a dal: uj, szó katlan. S mikor elhallgat a zenekar, felcsendül az elismerés tapsvihara, mert szép volt, megkapó! A zenészek boldogan veszik fel újra a hangszereket s a siker lázában vad, rikoltó, őrült rithmusu charleston muzsikába kezdenek Felfigyel a sok-sok vendég, némelyikre átterjed a zenészek őrjöngése s velük kiabál a melódiához, de sokan felkelnek s otthagyják a fényes termet, melyben egykor, ott az emelvényen csendes, tiszta érzésekkel s vágyakkal telt szivek rithmu- musát követve játszottak . . . halkan, szomorún vagy vigan, de mindig úgy, ahogy érez a magyar szív, a magyar lélek. Hol is vannak a régiek ? Itt vannak ők is, számukra is jut egy kis o'dalszoba, hol csak egy lámpa dérit fényt azokra, akik szeretik a régi nótát, de gyönge fényét el tompítja a részvétlenség homálya. Néhány szegény cigány pengeti kopott he- gedüjéi, melyről egykor egy nemzet számára szállt a dal. Egy-két vendég hallgatja őket is, akik nem tudnak egyebet adni a szép nótáért, mint néhány savanyu cseppet életük borából s azt próbálják megédesíteni igaz megértéssel, soksok szeretettel. Boldogan hallgatják a dalokat, feledve mindent, ami fáj s ami más, mint régen 1 Olykor bevetődik ide egy-egy vendég a nagyteremből s gúnyos tekintetével üti ki a he gedüt azok kezéből, akik tanulni akarnak s kö vetni az elhalt nagyokat. Sokkal letéteti a gúny a hangszert s átcsábítja verni odaát a dobot a vad muzsikához. Egykor itt tanultak a kicsinyek nagyok lenni, most pedig mindig kidől egy a régiek közül .. . Uj pedig alig akad, mert kinek van ereje megállni és muzsikálni a részvétlenség s a vendégek. gúnyos mosolya előtt s a zajban, mely a szomszéd teremből még a falon keresztül is túl kiabálja a néhány csendes lelki-muzsikust, kik közül kidőlt a prímás . . . Csak a vén cimbalmos
