Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)

1928-12-08 / 98. szám

2 Békés 1928 december 8. tartási kiadásait saját erejéből, 50°/o-os pót­adó mellett sem tudja fedezni. A hiány kö­rülbelül, 8 millió pengő, amelynek részbeni fedezésére 4—6 millió pengő Tolt az 1928—9 évi költségvetésbe beállítva, amely összegből a jegyző illetmények pótoltatnak. E mek a 4—6 millió pengő segélyösszegnek betudása után, még körülbelül 3—4 miiló lenne az az összeg, amely a községi háztartások hiá­nyainak pótlására szükséges. Az uj törvény életbeléptetése után a házadóból fennmaradó 2—2 millió pengő szintén ebbe a segély­alapba kerül majd, aminek beszámitása után, körülbelül 1 millió pengő volna csak az az összeg, amellyel a bajba jutott községek ház­tartásán a pénzügyi kormányzatnak segítenie kell. Én meg vagyok győződve, hogy Wekerle Sándor pénzügyminiszter ezt az 1 millió pen­gőt a közeljövőben elő fogja teremteni s meg­találja azokat a forrásokat, amelyekből ezt fedezhesse. December 6. Minden esztendőben — amióta a szomorú, kétségbeejtő sötétségből, az örömekkel és bizó reménységgel telitett világosságba kivezetett bennünket, árva ma­gyarokat, egy mi vérünkből való Vér, a mi Nagy Urunk : vitéz Horthy Miklós Kormányzó Ur, azóta ez a nap ünnepe minden magyar nak és külső pompában is megnyilvánuló ünnepe a Vitézi Rendnek, amelyet a Főméltó- ságu Kormányzó Ur alapított. E napon a Vitézi Szék kerület minden tagja egybegyülekezik a kerület központjába, hogy elsősorban lerójja báláját alapítójának legmagasabb személye iránt, hogy lélekben egybeforrjon as Eszme megteremtőjével, másod­sorban pedig, hogy számot adjon egy év min­den becsületes munkájának eredményeiről. A vitézek felvonulása pompás látványos­ságot nyújtott. Reggel fél 9 órakor érkeztek meg a vitézek, s a vasúti állomástól katonás rendben vonultak ki a Kossuth-térre, ahol vitéz Siménfalvy ezredes törzskapitány a meg­jelent előkelőségek élén díszszemlét tartott a De, hogy visszaadja a kölcsönt, ő kezdett kér dezősködni: — Hát maga hová megy ? — kérdezte csi­lingelő hangon Én nem voltam olyan dacos, mint ő s fe leltem : — Tudod kicsim, mikor az ember evett, nagyon egészséges a sétálás Én minden nap szoktam igy sétálni. Most is azért sétálok Úgy látszik, a kicsit meghatotta közlékeny ségem s mosolygós szempárral felém fordult s elmondotta, hogy 5 is szokott sétálni és most is azért jött, hogy sétálhasson. Lassankint aztán bevallott mindent. El mondta, hogy minden vasárnap elmegy a mozi felé s megnézi a képeket. Hallgatja, mit beszél­getnek s hogyha neki adna valaki pénzt, minden vasárnap szeretne moziban lenni. Én Istenem, én gimnazista voltam (harmadikos), amikor mégis mertem a mozit. Ez a kicsi pedig még alig elsős elemista s gondolatvilága már is átitatódott a mozibamenés vágyával. S a vágyak mindig nőnek az emberben. Milyen vágyai lesznek, ha nagy lesz ? Ki tudja majd azokat kielégíteni ? Senki! Senki 1 Szomorúan mentem mellette tovább s lel­kemben fájón vonaglott a letűnt gyermekkor tündérvilága. De ábrándozásomból felébresztett a kislány hangja: — Adjon 10 fillért — mondotta csilingelve. De én nem tudtam adni! S azóta ha találkozom vele, mosolyog rám s édeskésen a szemembe nevet és nem tudom, hogy gúnyolni vagy üdvözölni akar. Cipó, harisnya, kalap, fehérnemű szenzációs olcsó NÁDOR divatáruházában Városház-utca 2. szám. 826 t—2v katonás rendben álló harcedzett vitézek felett, utána tábori mise, majd disz elvonulás volt. A Kossuth-téri ünnepségek után a vitézek is­mét katonás rendben a Megyeházára vonultak, ahol a nagyteremben pontban fél 11-kor kéz detót vette a diszgyülés. A diszközgyülóst vi tóz Szabó Jernő százados nyitotta meg, s in­dítványára küldöttség hívta meg a diszgyü- lósre vitéz Siménfalvy ezredes törzskapitányt és az előkelő vendégeket, akik a közgyűlésre lejöttek. A terembe lépő törzskapitányt az egybegyült vitézek és a közönség harsány éljenzéssel és zugó tapssal köszöntötte, amely­nek lecsilapultával a ref. énekkar mély ha tást keltve elónÉjrelte a „Magyar Hiszekegy et, amelyet az egybegyűltek állva hallgattak végig. Majd a törzskapitány átvéve a elnök lést, szeretetteljes szavakkal üdvözli az egybe­gyült „nemzete-* urakat“, akiket ismét együtt látni oly jól esik szemeinek Az újonnan fel­avatott vitézek érdekében ismerteti a „vitézi nap“ tartásának célját, annak jelentőségét, s azután felkérte vitéz Vácz Károly széktartót éves jelentésének ismertetésére. Az évi jelen­tés részletesen beszámolt a vitézi rendnek úgy testületi, mint gazdasági és vagyoni helyze­téről. A nagy gonddal megszerkesztett jelen­tést a közgyűlés tudomásul vette. Majd elnök felkérte Farkas Jenő lapszerkesztőt előadásá­nak megtartására, aki a „Gazdák Lapja“ és a vitézek közötti szerepről és összekötő kapcso­latokról tartott igen értékes előadást Ezután elnök felkérésére dr. Kovacsics Dezső főispán tartotta meg ünnepi beszédét, amely beszéd valóban kimagasló fénypontja volt a díszköz­gyűlésnek. Valóban mestere a szónoklatnak, a gondolatok, eszmék rögtöni feldolgozásába n is tökéletesek és mély hatást kiváltók. Csak egy két ragyogó gondolatot ragadunk ki a tökéletes egészből, nemcsak azért mert helyünk sem volna a beszédet teljes egészében lekö­zölni, de a villanyfény gyorsaságával szikrázó gondolatokat nem is voltunk képesek nyo mon követni, főispánunk pedig amint ismere­tes, csak nagyritkán szokott előre készülni beszédeire. A nemzeti szolidaritás alapjait rakta le a kormányzó akkor, amikor a Vitézi Rendet megalakította. Ennek a nagy családnak tagjai azok, akik hőstetteik által a vitézi név vise­lésére érdemeseknek találtattak, de tagjai azok is, akik szivvel-lólekkel együtt éreznek ezzel a nagy családdal. Együtt kell érazni evvel a Legszebb ajándék! Legnagyobb öröm ! egy pompás hangszer! Kérje összes hangszereinket fel­ölelő ingyenes disz föárjegyzé- künket és lemezjegyzékeinket. Múlt évben 100.000 kangszereladás. 20.000 köszönőlevél megelégedett vevőinktől. Gyári árak! Elismert minőség! hangszer-, beszélőgép- és harmonika­gyár magyarországi fióktelepe i 766 BUDAPEST, IX., 317. Üllöi-ut 19. 6-6 családdal mindenkinek, aki imádkozni tud a nagy, a boldog Magyarországért. Ezen család tagjai nak napról-napra, óráról-órára szaporodni kell. Nem lehet tagja az, akinek az ország mai szen­vedése, gazdasági nyomorúsága jó üzlet. Az sem lehet tagja, aki csak álmodozik s busong az ország szomorú állapotán, de cselekedni nem akar, vagy nem tud E nemzeti szolidaritás­nak első nagy feladata egy egységes nagy nemzeti közvélemény megalakítása. Ezt a kö­rülményt lehetséges lesz ugyan támadni, de véres fejjel kell erről minden támadásnak visszapattanni, mert ennek a közvéleménynek dacolni kell minden viharral. Ebben a nagy szolidaritásban testvérek vagyunk mindannyian. Támadás érheti ezt az intézményt, az Antikrisztus áhgazságai meg­közelíthetik ennek lelkét, de a kötelékébe tartozóknak tudniok kell azt, hogy az ö lel­kűkben élő igazság az, amely a magyarok Iste­nétől veszi eredetét. Oly igazság az, amelyért élni, szenvedni és meghalni egyaránt érdemes. A vitézi méltóság szép és méltó jutalma az ér­demnek, amelyet a népek nagy csatájában a vitézek kivívtak önmaguknak, de nem volná­nak méltón és mólián kiválasztottak, ha nem éreznék át ennek a kitüntetésnek jelentőségét. A vitézi telek és ház legyen olyan, mint az angol ember háza, az ő vára, amelynek ne árthasson a gonosz ember praktikája. A ház ura és asszonya ne felejtse el gyermekeinek lelkét minden este az Úristen felé fordítani. A boldogulás csak tőlünk függ, munkánk­tól és a munkánkat kísérő Isten áldásától. Sült galambot várni tátott szájjaj vagy malmozó kézzel nem lehet, A galamb nem engedi magát csak úgy egyszerűen megsüttetni, ha pedig meg­sül,, nem repül a szánkba. A malmozó kéz nyo­mában pedig nem vágyakozás, hanem álom, tes- pedés és semmiség fakad. A hatalmas, igazi ünnepi beszéd mély hatást ért el s a megértő hallgatóság hatal­mas tapssal és éljenzéssel honorálta. Elnöklő törzskapitány a Vitézi Szók ne­vében hálás köszönetét fejezte ki a főispánnak gyönyörű ünnepi beszédéért. Azután a református énekkar adta elő ha­talmas dinamikával Ammer : Nem ! Nem 1 Soha 1 cimü irredenta darabját, óriási hatást érve el. Majd vitéz Biki Nagy Imre tartalmas be­szédben indítványozta, hogy a díszközgyűlés a Főméltóságu Kormányzó Urat névnapja al­kalmából táviratban hódolattal üdvözölje, amely indítványt a díszközgyűlés a Kormányzó há­romszoros harsány éljenzése közben nagy lelkesedéssel elfogadott. Ezzel a délelőtti köz gyűlés a ref. énekkar által elénekelt Himnusz lelkesítő hangjai mellett véget ért. A délutáni folytatólagos ülésen dr. Lukács György, városunk országgyűlési képviselője tartotta meg hatalmas beszédét a trianoni békeszerződésről és a revízió ügyéről. Hatal­mas beszédének igen nagy hatása volt s mind­végig valóságos áhítattal hallgatták az egybe gyűlt vitézek. Az igazság — úgymond — megindult a maga utján s nekünk nincs is más vágyunk, minthogy az meginduljon. Meginduljon a re­vízió az igazságtalanságnak az igazságra való helyezése érdekében. A hatalmas beszédet óriási taps és él­jenzés követte, melynek lecsillapultával Varga László, a debreceni mezőgazdasági kamara kiküldöttje tartotta meg oktató s mindvégig nagy figyelemmel hallgatott szabad előadását a többtermelós szükségességéről. Mindazok, akiknek csak egy talpalattnyi föld is jutott, azt úgy műveljék, olyan szeretettel, hogy mi­nél többet termeljenek, hogy ezt az egyetlen nemzeti kincsünket, vagyonúnkat lehetőleg gyarapit8uk.

Next

/
Thumbnails
Contents