Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-09-05 / 71. szám
LX. évfolyam * 1. szám Szerda Gjala. 1928. szeptember 5. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési dí j előre fizetendő. r r mjTUUi, TAmitAua és közuazdaszati mhilap. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház utca 7. ss. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények,' hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. „Alig virrad, már is alkonya!!“ Ennek a gyönyörű, régi magyar nótának bánatos melódiáját visszhangozza a kis hitű magyarok lelke. Hány ajakról hangzik fel itt is, ott is: »Valahogyan nein úgy mennek a dolgaink, mint ahogyan vártuk! Mi van a Rothermere akcióval? Hát ez alighanem befagyott, vagy be fog fagyni! Magyar ország dolga valahogy nem halad előre! Az •ptánsok dolgában a világ napirendre akart térni. Területi engedményekre egy szomszéd állam sem hajlandó. A lorura saját hazája sem ad sokat. Mit várjunk tőle !« stb. stb. Az ilyen és hasonló kesergések és fei- fakadások a magyar tömegpszihónek igen jel iegzetes, sőt azt is mondhatnánk, jellemző kifejezései. Mireánk magyarokra még az sem áll egészen, amit az egyszeri ember a maga naivitásában e klasszikus mondatban örökített ■aeg az utókor számára: »Egyszer hopp, — másszor topp !« — A mi impressziónkra oly fogékony és annyira tulérzékeny lelkünk ki zárólagosan a hoppra, vagy a toppra, a két végletre, a két szélsőségre van bereudezve. Ha a nyúl felbukkan a határon, a vadász ná- l»nk már a tarisznyájában érzi. Ha pár napig szakad az nső, mi már a vizözönre gondolunk. A mi lelkűnkben a Nap felkelte és lenyugta perceken belül egymást kergeti. Mi, a világ egyik legtehetségesebb és a legnagyobb tulajdonokkal és képességekkel pazarul megáldott nemzete, egyhez nem értünk, egy nagy tudományhoz, aminek a neve várás. Ízt a mi fogyatékosságunkat jellemzően adja viasza egy régi mondásunk: »Adj Uram, de mindjárt!« Az Úristen malmaival szemben kifogást emelünk nem egyszer lelkűnkben. Ha keretűit gyors és ránk nézve kedvező forgásban nem látjuk, akkor kétségbe vonjuk azt is, hogy megőrlik e a szemet valóban ? Pedig megtanulhattuk volna százszor is, ezerszer is, úgy a saját vérrel, könnyel és verejtékkel megirt történelműnkből, mint a világtörténelem egész folyásából azt, hogy Isten malmai szünetlenül őrölnek, de »lassan őrölnek.« Ha jó a mag, jó a főid, jó az időjárás és irtjuk a vetés ellenségeit, úgy bizonyos az, hogy az elvetett mag kikel és kilátásunk van aratásra. De már a mag kikelését siet tetni nem lehet és nem szabad. Annak a természet törvényei szerint egy meghatározott ideig a föld mélyében kell megpihennie. De ha már ki is kelt, akkor is mily hosszú idő választja el a vetést az aratástól. Mindezt mi magyarok, mint gazdanép, a természet életében beh jól tudjuk és mégis mennyire elfeledjük, ha nem fizikai, hanem szellemi magvetésről van szó. Ily szellemi, ily lelki magvetés a nemes lordnak alig egy évvel vagy valamivel hosz szabb idővel megkezdett akciója. Tegyük hozzá még azt is, hogy a legkedvezőtlenebb körülmények közt és a leghálátlanabb talajba, a sziklára ejtett magvetés volt az övé. 1927. óv júniusának 21 ik napjáig a világ közvéleménye Tricon pusztításáról, mint reá nézve teljesen közönbös és érdektelen, mint saját sorsával, az ő hite szerint a legkisebb összefüggésben sem álló eseményről, tudomást sem vett. Mi a világot még ez ideig még annyira sem érdekeltük, a mi sebeink a világot még annyira sem ingatták, mint bennünket jelenleg az, hogy Khinában az északiak, vagy a déliek győznek-e? Mit nekem Hekuba ? ez volt ez ideig a világ álláspontja velünk szemben. Mi az egész világ Hekubái voltunk. A cigáeysoron mi voltunk az utolsók. Ki volt az, aki a mi ügyünkért nem restel Amerikába, Olaszországba elmenni ? Ki volt az, aki Párizs jégpáncélján is rést nyit lassacskán számunkra ? Ki az, akinek sikerült egy éven belül ezt a nem ismert és félreismert parányi országot a világérdeklődés középpontjába állítani ? Ki az, aki egyaránt megnyerte nekünk az angol múlt és angol jövő két egymással szembenállott, talán még ma is szemben álló két ellenkező pólusát: Lloyd Georgot és Mac Donaldot ? Kinek in- terwiswjára Dyiltak meg először az egész világnak szólóan Mussolininak addig hallgatagon összeszoritott ajkai ? Ki nyerte meg akciójának Amerika legnagyobb külügyi hatalmasságát : Borah szenátort ? Ki tanulta meg egy éven belül hazánk történelmét oknyomo- zólag oly alapossággal, mely egy magyar tör ténelemprofesszornak is becsületére válnék ! Yan-e, vagy volt valaha külföldi, ki a magyar nép leikébe annyira behatolt volna és azt annyira ismerné, mint megint csak a mi lordunk ? És végül ki az, aki hétről-hótre nem unja el nekünk megüzenni azt: »Ne csüggedjetek, a ti dolgotok jól áll !« És akkor még mindig akadnak kishitüek, akik azért, mert a világ máról-holnapra nem változtatja meg a trianoni határokat, mert a nemes lord terjesztette fénysugár világitó csóvájába időközönként árnyak is lopóznak, mert a hatás és ellenhatás örök törvényéből kifolyólag az ő akciója többé kevósbbé sikeres ellenakciót is vált ki. mindjárt elcsüggednek és már alkonyra gondolnak ?1 Felre a kishitüekkel! Hagy károkat okozott a vihar. Két diák a Balatonba fulladt. — Szarva* son két napig szünetelt a világítás. A szokatlanul erős augusztusvógi meléget az elmúlt napokban szerte az országban nagy viharok követték Szegeden és környékén régen nem tapasztalt nagy vihar tombolt. A villámok úgyszólván másodpercenkint cikáztak az égen. Tápén a villám becsapott egy házba és azt felgyújtotta. Villámcsapás érte az Orgona-utca 1. szám alatt levő cserkószotthon épületét is. A tető percek alatt lángra lobbant, a tűzoltók azonban megakadályozták a tűz továbbterjedését. Az egyik villamoskocsiba, amelyben több utas volt, négyszer csapott be a villám A negyedik villámcsapás után a motor kiégett. Villámcsapás ért még két másik villamoskocsit is Emberéletben szerencsére nem esett kór. A négy óra hosszat tartó vihar után bőséges cső esett. Zalaegerssegről írják: A balatonmenti nagy viharnak két áldozata van. Predl Lajos, a keszthelyi premontrei reálgimnázium VL osztályú tanulója és Hoffmann Győző VII. osztályú budapesti gimnázista Gyenesdiásról vitorláson elindultak a Balatonra. Hét óra tájban tomboló vihar tört ki. A két fiú szülei és hozzátartozói kétségbeesetten várták haza a diákokat. Késő este érkezett hir arról, hogy a felfordult vitorlást Balatonberónyben partra húzták. A vitorla rongyokra volt tépve. Predl Lajosról és Hoffmann Győzőről nincsen semmi hir. A két gimnazista minden valószínűség szerint a Balatonba fulladt. Szarvasi tudósitónk közli: Óriási vihar vonult át Szarvas és környéke felett. Az or- kánszerü vihar sok fát tövestől kicsavart, m nden házról százszámra sodorta le a csere pékét, a táviró- és telefonvezetékek súlyosan megrongálódtak. Szarvason két napig a világítás is szü netelt, miután a Mezőtúrról szolgáltatott villanyáram vezetékének több mint harminc- oszlopát kidöntötte a vihar. Marozsi Pálnó és Skorka Mihály gazdálkodók tanyáján a villám gyújtogatott is, de emberéletben nem esett kár. Skorka gazda tanyáján az istállóban a jószágok is bent égtek Az anyagi kár nagy, mert biztosítva egyik tanya sem volt. GUTVILL GYULA zenetanár hegedű, zongora és műének tanfolyamára szeptember hó l»ével kezdödöieg Vasut-utca I. sz. alatt lehet jelentkezni. Magánórák is vehetők. A tanítás szeptember 5—6-án kezdődik. 3- K áron vásárol szilvát, szilvacefrét ^iíöv* a Gyulai Központi Szeszfőzde Weisz Mór és Társa Részvénytársaság. 5>, 4
