Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-07-01 / 52. szám
LX. évfolyam 53. szám Vasárnap Gyula, 1928. Julius 1. 1 Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 ft 11. Hirdetési díj előre fizetendő. D'C'TT’Tj'C POLITIKAI, TAMADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér 7. sz. Dobav János könyvkereske- ■ dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Nürnberg és Gyula. Üdvözlet a Nürnbergi Főpolgármesterhez! Igaz vendégszeretettel, őszinte örömmel üdvözöljük városunk falai között a nagy és szép Nürnberg Főpolgármesterét. Hosszú és fáradságos utat tett meg, hogy eljöjjön Gyulára, hogy megtekintse a várost, amelyben nemcsak az ő városa, de az egész németség legnagyobb festőjének Dürer Albertnek ősei éltek. Nem is kell a modern öröklés-tudomány tanításaira gondolnunk, mert anélkül is érezzük, hogy egy nagy művész művészetére nemcsak az a milieu van hatással, amelyben élt, de öntudatlanul is kiíejezésre juttatja azt a tehetséget, amely őseiben szunnyadt. Ez a művészi tehetség pedig kétségkívül megvolt Dürer apjában és nagyapjában, akik itt születtek és itt tanulták meg az ötvösségnek, a művészettel határos mesterségét. Ön Főpolgármester Ur, aki annak a városnak első polgára, amelynek legnagyobb büszkesége múltjának ragyogó emlékei — abból a múltból, amelyben Dürer ősei éltek itt, édeskeveset talál. Az, aki naponta látja maga előtt a Szent Lőrinc és Szent Sebaldus templomának csodáit, Dürernek, P. Vis- chernek és a többi nagy nürnbergi művészeknek remekeit, bizonyára csodálkozik azon, hogy itt nem maradtak nyomai annak a középkori művészetnek és kultúrának, amely lehetővé tette Dürer nagyapjának, hogy itt, a XlV-ik században, hírnévre tegyen szert. Ha Ön, Főpolgármester Ur egy pillantást vet egy nagyon régi könyvre, amely szintén Nürnbergben jelent meg »Türkische und ungarische Chronica« címen az Ur 1663. évében, akkor maga előtt átja szép régi képekben azokat a harcokat, a több, mint száz éves török uralmat, amelyek elpusztították mindazt, ami termé- k enyitő hatással volt a nagy Dürer őseire. Ezekben a harcokban pusztult el mindaz, ami ezen az Alföldön bizonysága volt a középkori magyar kultúrának. Ez a magyar kultúra kétségkívül igen sokat köszönhet az Ön nagy nemzetének Főpolgármester Ur, de az Önök kultúráját, a nyugati keresztény kultúrát, viszont századokon át védte a pusztulástól saját testével a magyarság. Ez a tragikus oka annak Főpolgármester Ur, hogy itt nagyon kevés maradt meg abból a művészetből, amelyet oly magas színvonalra emelt az Ön nagy nemzete is. Hogy a magyarság a kulturális téren tud és akar alkotni, arról azonban egy pillantás e városra meggyőzi majd Főpolgármester Urat. Kevés kivétellel mindaz, amit Ön itt lát: iskolák, középületek, a közegészségügy olyan intézményei, amelyekre bármely nagy város büszke lehet, az utolsó hatvan év alkotásai. Annak a hatvan évnek, amelyben a magyarság több százados elnyomása után ismét megnyilvánithatta tehetségét és alkotásvágyát. És ma, amikor Európa ezt a magasabb kultúrájú nemzetet megcsonkította, alacsonyabb kultúrák javára, amikor az ország közepéről a határszélre került ez a város, ma ismét veszedelem fenyegeti ezt a kultúrát, amelynek jelentőségét annyi világszerte ismert művész és költő, tudós és államférfiu neve hirdeti. Mi hisszük és bizunk azonban abban, hogy Európa lelkiismerete felébred és hozzásegít minket mindahhoz, ami jogosan a mienk. Ebben az igazságért való küzdelemben érezzük, hogy mellettünk lesz ismét az Ön nagy nemzete is. A nürnbergi Szent János temetőben a Dürer sírkövén azt olvashatjuk, hogy csak az nyugszik ott, ami belőle halandó volt. »Quidquid mortale fűit. . .« Ami belőle halhatatlan volt, az azoknak a magyar és német hősöknek szellemével együtt, akik együtt estek el nemzeteikért, nagy, ma is és mindig élő hivatást tölt be: egymáshoz fűzi e két nemzetet. Ha Főpolgármester ur ezt a láthatatlan kapcsot megérezte falaink között, — akkor mindig büszkeségünkre szolgál, hogy itt járt közöttünk és a vendégünk volt. Dr. Gáli Gésa. Nürnberg und Gyula. Gruss an den Herrn Oberbürgermeister Dr. Hermann Luppe! Mit wahrer Gastfreundschaft und aufrichtiger Freude begrüssen wir den Herrn Oberbürgermeister der schönen und grossen Stadt Nürnberg in unserem Kreise. Herr Oberbürgermeister haben eine grosse und mühevolle Reise hinter sich, um unsere Stadt, wo die Ahnen des grossen Malers Albrecht Dürers lebten, zu besuchen. — Wir müssen nicht an die moderne Erblichkeits lehre denken, weil wir auch ohnedies fühlen, dass auf einem grossen Künstler nicht nur das Milieu, wo er lebt, Einfluss hat, sondern er wird die Talente die in seinen Ahnen schlummerten, zum Ausdruck bringen. Die künstlerische Begabung hatten ohne Zweifel der Vater und Grossvater Dürers, die hier geboren wurden und hier das Golsdchmiedgewerbe, das schon an Kunst grenzte, erlernten. Sie Herr Oberbürgermeister, der der erste Bürger jener Stadt sind, deren grösster Stolz die wunderbaren Denkmaeler der Vergangenheit Nürnbergs sind, werden hier von dieser Vergangenheit, in welcher Dürers Ahnen lebten, nur noch wenig Reste finden. Wer, Tag für Tag die Schönheiten der St.-Lo- renc und Sebaldus Kirche sieht und die Meisterstücke von Dürer, P. Vischer und von den anderen grossen Nürnberger Meistern sehen kann, der wird sich wundern, dass hier nur wenige Spuren von dieser mittelalterlichen Kunst und Kultur geblieben sind, welche möglich machten, dass Dürers Grossvater hier sich Ruhm erwarb. Wenn Herr Oberbürgermeister aber einen Blick auf das alte Buch »Türkische und Ungarische Chronica« werfen, dass auch in Nürnberg in A. D. 1663. erschienen ist, dann werden Sie vor sich in schönen alten Bildern die blutigen Kämpfe, die Werwüstungen des türkischen Joches sehen, welche vielmehr, als hundert Jahre dauerten und alles zerrütteten, was hier die Kunst von Dürers Ahnen befruchtete. In jenen Kämpfen ging alles zugrunde, was für die grosse mittelalterische Kultur der ungarischen Tiefebene Zeugnis ablegen würde. Diese ungarische Kultur verdankt ohne Zweifel sehr viel der grossen deutschen Nation, aber die westlich-christliche Kultur wurde durch Ungarns Blut vor dem Untergang bewahrt. Das ist der tragische Grund, warum hier so wenig von dieser miltelalterlichen Kunst geblieben ist, welche durch ihre Nation eine so hohe Blüte erreichet. Das aber dieses Ungarn kann und will auf kulturellem Gebiete Werte schaffen, dass werden Herr Oberbürgermeister auch sehen, können wenn Sie einen Blick auf unsere Stadt werfen. Alles, was Sie hier an Schulen, öffentlichen Gebäuden, Krankenanstalten und Instituten des Kinderwohlfahrtes sehen, auf welche auch eine grosse Stadt stolz sein kann, sind mit wenigen Ausnahmen in deii letzten 60 Jahren enstanden. — In diesen 60 Jahren, in welchen die Ungarn nach Jahrhunderte der Erdrückung wieder ihre Talente und ihren Schaffensdrang bezeugen konnten. Und beute wo Europa dieses Land mit hoher Kultur für Nationen mit niedriger Kultur zerstückelte und diese Stadt von der mitte des Landes an die Grenze kam, da wird diese ungarische Kultur wieder bedroht. Diese Kultur, deren Bedeutung soviele Namen auf der ganzen Erde bekannten ungarischen Künstler, Dichter, Gelehrte und Staatsmänner verkünden. Wir glauben und vertrauen aber fest, dass Europas Gewissen erwachen und uns zu allen verhelfen wird, was Mit Recht unser ist. Wir fühlen und hoffen, dass in diesem grossen Wahrheitskampfe Ihre grosse Nation wieder neben uns stehen wird. ln dem St. Jochanis Kirchhof zu Nürnberg steht auf Dürers Leichenstein, dass dort nur was von Dürer Sterblich ist, ruhet »Quidquid mortale fuit . . .« Was von ihm Unsterblich ist, wird mit den Geistern ungarischen und deutschen Helden, die für unsere Nationen ihr Leben gelassen haben, einen grossen, heute und immer lebenden Beruf erfüllen : diese beiden Nationen zusammen zu binden. Wenn Sie, Herr Oberbürgermeister dieses unsehbare Band hier gefühlt haben, dann wird es ewig unser Stolz sein, dass Sie hier waren und unser Gast gewesen sind.
