Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-06-20 / 49. szám
IiX. évfolyam 49. szám Szerda Oyula, 19S8. jnnins 39. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre ... 3 P 20 filL Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TAKSÁI)ALMI Ég KÖZGAZDlSZATI MJEHLAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők, — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC • •" *J 'r7‘ ‘ J Megjelenik szerdán és szombatonAz úszó jéggiSmb. Az emberi leleményesség, bátorság és fáradhatatlan törtetés a kitűzött cél felé, úgyszólván határtalan és bizonyos, hogy ha ez nem így lenne, akkor ma, a huszadik században még mindig nem ismernék a gőzgépet, a vizalattjárót, a villámhárítót és a technikai felfedezések és találmányok egyéb egész sorozatát. Az ember, a maga hivatásával és hitvallásával tűrhetetlenül halad a kitűzött nagy cél: a tökéletesedés felé s amíg ezt megközelítőleg el nem éri, addig nem lankad, nem csügged, jöjjön bár ezer veszély és millió akadály, amely megnehezíti és lehetetlenné akarja tenni az eredményt. Soha sem lehet tudni, hogy az emberi akarat és kitartás milyen akadályon fog felfordulni s éppen ezért ezzel az akadállyal komolyan nem is lehet számolni. Tény csak az, hogy a törtető ember, bár fölkészül az útra minden esetben, sohasem törődhetik az esetleg elébe álló akadályokkal, mert ha ez igy lenne, akkor a világ legnagyobb része még a mai napig is „terra incognita“ lenne, amelyről vagy semmit, vagy csak nagyon keveset tudnánk. Annál nagyobb megbecsülés és méltánylás illeti tehát azokat, akik itthagyva családjukat, társadalmi pozíciójukat, nyugalmas életüket, nekivágnak az ismeretlenek, hogy hazájuk és a tudomány szolgálatában uj ismeretekkel gyarapítsák az emberiség tudását és az emberi műveltség kincsesházát. Hősök ezek, a kultúra hős katonái, akik a legtöbb esetben életükkel áldoznak a kitűzött cél és az eszme érdekében. Ilyen hősökké váltak most azok is, akik Nobile tábornok vezetésével vállalkoztak arra a léghajó-expedícióra, amely az Északi Sark rejtelmeit és ismeretlen területeit lett volna hivatva feltárni az emberiség előtt. Ez az expedíció nem járt teljes sikerrel, bár Nobile áthaladt az Északi Sarkon és most az egész expedíció, egymástól elszakadva, két úszó jég- tömbbön várja, hogy megmentsék és visszahozzák őket az életbe. Borzalmas elgondolni is, dacára a biztató híradásoknak, hogy egy tizenöt tagból álló expedíció, egymástól elszakadva, két úszó jégtömbön töltsön el heteket a teljes bizonytalanságban, lemondva mindenről és kétségbeesve az őket ért szerencsétlenség fölött. Talán csak a hit ereje tartotta és tartja még bennük a bizalmat menekülésük iránt és valószínű, hogy borzadva gondolnak arra az útra, a- melyre a legnagyobb lelkesedéssel és a fölfedezés lázával indultak el. Az eszme hősei hajótörést szenvedtek az Északi Sark zord vidékein ismeretlen veszélyek közepette, de bizonyos, hogy ez a kudarc nem fogja elkedvetleníteni az emberiséget a további kutatástól és előre törtetőstül. Nobile és társai bősökké váltak és neveiket bizonyára föl fogja jegyezni a hálás utókor a történelem számára. Az az úszó jégtömb pedig, amelyen a Nobile-expedició most várja a menekülés pillanatait, szimbólummá vált az emberiség életében, mert minden esetben, amikor az ember fölfedező útra indul, szemben találja magát olyan akadályokkal, melyek lehetetlené akarják tenni a cél elérését. Kettős ünnepség színhelye volt vasárnap az Erkel Ferenc-Szinkör. Erőteljes, tiltakozó ünnepséget rendezett ez a Trianon által külő nősen sújtott határszéli város az átkos béke- szerződés ellen s egyúttal a kerület országgyűlési képviselője: dr. Lukács György v. b. t. t. mondta el beszámolóját. A tiltakozó ünnepélyt fél li re tűzték ki, de már 10 óra után szorongáoig megtelt a színkör hatalmas nézőtere érdeklődi kkel, akik eljöttek, hogy részesei legyenek egyrészt Magyarországot, másrészt szükebb hazájukat: Gyula városát és környékét az általános le- rongyoitság és az ijesztő pangás szélére juttató hóhér bókediktatum ellen való erőteljes tiltakozásnak s egyúttal meghallgassák azt a kiváló képviselőt, aki hervadhatatlan érdemeket szerzett nemcsak Gyula város fejlődésének nagy munkájában, hanem fáradhatatlan és megfeszített tevékenységével mindig ott volt a nemzetek sorsát latolgató külföldi tanácskozásokon is, hogy szavának varázsával, tudásának és tekintélyének súlyával rámutasson a magyarságot ért szörnyű igazságtalan Ságokra. Fél 11 óra után pár perccel halotti csöndben, feszült figyelem közt lépett ki Németi József pápai kamarás, a gyulai rk. reálgim názium nagynevű igazgatója, hogy megnyitó beszédét elmondja. A felcsattanó taps elülte ulán megkapó akkordban csendítette meg a 70-es években a németeknek birtokába jutott, Elszász-Loiharingia átadásakor örökké emlékezetes maradó azt a történelmi mondást, amit akkor egy francia politikus mondott: „Ne beszéljünk sokat Elszász-Lotbaringiáról, Ebben az esetben az úszó jégtömb mentőövként állott a tudomány szolgálatába és lehetővé tette a Nobile- expedició megmenekülését. Az az akadály tehát, amely miatt mésr a jégtörő óriáshajók sem tudnak észa-: j kon előrehatolni, egyben segitőtárs- ! ként is jelentkezett és megmentette tizenöt elszánt sarkkutató életét. Az egész emberi élet úgyszólván egy ilyen úszó jégtömbre van felépítve és ki van téve az elemi csapásoktól kezdve minden lehető szerencsétlenségnek. Az ember mégis küzd és bízva törtet előre a maga utján, kitűzött célja felé, hogy Isten segítségével megfelelhessen céljának és hivatásának itt a földön, amelyre azért teremtetett, hogy benépesítve azt, a Teremtő képére és dicsőségére olyan dolgokat produkálhasson, amelyek Istennek, embernek, hazának és a népek egyetemességének egyaránt kedvesek és hasznosak, az emberi fejlődés szempontjából. de sokszor és sokat gondoljunk reá !“ Ezt a döbbenetes mondást idézte most a könnyen felejtő magyarság előtt Trianonnal kapcsolatban. Nagy történelmi tudás fegyverzetével döntötte romba — hiteles adatok alapján — azt az utszéli rágalmat, hogy a magyarság volt az oka a háború megindításának s itt felejthetetlen szavakban emlékezett meg a jelenkor legnagyobb magyarjának, a magyar haza örökké siratott mártírjának : Tissa István grófnak az előbbi rágalmat pozdorjává zúzó, a történelem által már igazolt, igazi álláspont járói s tüzes szavakkal ostorozta a wilsoui Ítéletet, mely a magyar nemzetet ártatlanul s igazságtalanul sújtotta. Foglalkozott beszédében a háború előtt indított azzal a rágaiomhadjárattal is amely teleküríölte — különösen Scotus Viator nyo mán — a világot, hogy a magyarság elnyom ja a nemzetiségeket. Külőn-külün boncolta az oláhok, a szerbek és a tótok helyzetét a há- boruelőiti Magyarországon. Föltárta a mindenkori magyar kormányok s a magyar népnek a nemzetiségiekkel szemben táplált testvéries gondolkozását, a nemzetiségek szabadságának respektálását, a testvórnépeknek kulturális és anyagi javakban való elősegítését. A történelem lapjait tárta a hallgatóság elé hogy ezek a „mártír“ nemzetek hogyan, fizettek ezért már a múltban. Árulással, a külföld felé való nemtelen kacérkodással s alattomos aknamunkával. Ezek a nemzetiségek csak következetesek maradtak — az egyetlen hazafias tót és rutén nép kivételével, — amikor Magyarország összeomlásával ezt az or Gyula város tüntetése Trianon ellen. Dr. Lulcécs György beszámolója.
