Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-05-26 / 42. szám
4 Békéi 1928 május 26. Valótlannak mondja, hogy Lukács György támogatását Oroszlány Gábornak a „Békés“ szerkesztőségéből való elbocsátásától tette függővé, bár Oroszlány hirlapirói működését a társadalmi békére veszélyesnek tartotta. A Csetétől elfogadott szalonnára és három pár csirkére előadja, hogy a szalonnát Csete kóstolóba küldte neki, amit sértés lett volna visszautasítani. A három pár csirkére egy hivatalos vacsora alkalmával volt szüksége s a városban nem kapott csirkét. Csete, akivel néhány nap múlva találkozott és ki akarta neki fizetni, nem fogadta el a pénzt. Az 1200 pengő segély ügyére kijelenti, hogy az alispán ajánlotta föl neki vissza nem utasítható módon, mert az árvíz idején a vármegye érdekében eredményesen tevékenykedett és betegsége miatt délvidékre kellett utaznia. Az alapnak nem tisztviselői segély a neve. Az alispán rendelkezik a közélelmezési alapból és a különféle megtakarításokból álló segély fölött. A vármegye tisztviselői semmiféle rövidséget nem szenvedtek az 1200 pengő felvételével. A bizonyításhoz a vád keretében a főispán is hozzájárul és kéri. A védő kérdésére kijelenti, hogy Csete ajándékait nem viszonozta, illetve arra nem I emlékszik. Major Simonnak arra a kérdésére, hogy máskor kapott-e pénzt reprezentatív kiadásokra, a főispán a feleletet megtagadja, mert ez nem képezi a vád tárgyát. A főispán kihallgatása végén, mint sértett, képviseletével dr. Hoffman Károly főügyészt bizza meg. Dr. Medvigg Gábor védő, hozzájárul a dr. Major által előterjesztett bizonyítási kérelemhez, bár fölösleges nézete szerint a bizonyítás, mert a védelem úgy látja, hogy a főispán elég bizonyítékot nyújtott a védelem számára. Dr. Komád Ernő ügyészségi elnök csupán a szalonna és csirkék ajándékozására, valamint az 1200 pengő segélyre vonatkozólag jáiul hozzá a bizonyításhoz és ellenzi a bizonyítás nagy részét. Délben az elnök a tárgyalást délután 3 óráig felfüggeszti. A délutáni tárgyaláson, melyen már a hallgatóság zsúfolásig megtöltötte a termet, a törvényszék kihirdette a valódiság bizonyítása kérdésében hozott végzését, amely szerint négy körülményre rendelt el bizonyítást. 1. Ama körülmény igazolását, hogy az 1928 február 28-iki közgyűlésen abban a pillanatban, amikor Csige Varga a „Kuss! Fogja be a száját!“ kifejezéseket használta, milyen nagy volt a zaj. Erre nézve elrendeli a törvényszék dr. Daimel Sándor, Reck Géza, Márky Barna és Murvai Mihály kihallgatását. 2. Arra nézve, hogy miért kellett egy hírlapírónak egy éven át kenyerét vesztenie, Dobay Jenőt, Oroszlány Gábort, Tanczik Lajost és dr. Lovich Ödönt hallgatja ki a törvényszék. 3. Hogy dr. Kovacsics főispán dr. Csete József volt polgármesterlő/, mint alantas tisztviselőjétől baromfit és szalonnát kéit és fogadott el minden térítés nélkül, elrendeli a törvényszék dr. Csete József kihallgatását. 4. Kihallgatja végül a törvényszék dr. Daimel Sándor alispánt arra nézve, hogy milyen címen utalta ki az 1200 pengőt a vármegye közélelmezési alapjából. A vádlottnak a bizonyítás kiegészítésére irányuló egyéb kérelmét mellőzi a törvényszék, valamint azt a kérelmét is, hogy a kihallgatandó köztisztviselők a hivatalos titoktartás esküje alól felmentessenek. A határozat indokolásának felolvasása után Vádlott a határozatnak elutasító része ellen semmiségi panaszt jelent be, amihez védője is hozzájárul. Tanúkihallgatások. Morvay Mihály megyebizottsági tag igazolja Csige Varga egyik sértő közbekiáltását. Igazolja a nagy zajt és kiabálást. A főispántól 10 lépésnyire volt Csige Varga. Lehetséges, hogy a főispán nem hallotta, hogy Csige Varga mit kiabált. Többen megbotránkoztak Csige Varga viselkedésén. Reck Géza szintén hallotta Csige sértő kiabálását. Megütköztek a viselkedésén. 36 év alatt nem hangzott el a megyegyülésen „kuss.“ Csige harsányan, felállva kiáltozott. Tanú helytelennek tartotta Csigének az állandó választmányba való beválasztását. Daimel alispán vallomása. Csige Varga a „Ve szemtelenkedjék“ kifejezést felállva kiáltotta. Tanú a főispán mellett ült. Kijelenti az alispán, hogy az ő hallása koránál fogva már kissé fogyatékos. Áz 1200 pengőt én ajánlottam föl, — mondja az alispán — a megye közönségének hálája fejében a főispán urnák azért az emberfölötti munkáért, melyet a vármegye érdekében az árvíz idején végzett. A főispán beteg lett a rettenetes munkában. Gyógykezelésére kellett. Szegény ember a főispán. A tisztviselők ezzel nem károsodtak. Hosszasan ismerteti az alap keletkezését és jelenlegi állapotát. Mert tisztviselői célra szolgál, az alispán adta neki a tisztviselői segélyalap nevet. A számvevőségi tisztviselők is kaptak belőle, bár azokat az állam fizeti. A főispán segélyezését nem jelentette a törvényhatósági bizottságnak, de ez az ügy nem kezeltetett diszkréten. Nyugta van róla. Több részletben kapta a főispán. A közgyűlésen a főispán mellett ülve, mondotta, hogy Csige Vargát rendre kellene utasítani, lehet azonban, hogy ezt a figyelmeztetést a főispán nem vette észre. Dr. Major Simonnak arra a kérdésére, hogy az 1200 pengő kiutalása idején a főispán és az alispán között feszült viszony volt, — az elnök nem engedi felelni az alispánt. Dr. Márky Barna hallotta Csige Varga sértő kifejezéseit. Tanú a főispáa jobbján ült. Csige Varga 10—12 lépésre előttük. Oroszlány Gábor elbocsátása. Oroszlány Gábor vallja, hogy cikkeiért neheztelt rá a főispán. Hallomásból tudja, hogy Dobay a választások idején azért bocsátotta el, mert közvetve ezt kívánta a főispán. Tanú nem volt hajlandó megkövetni a főispánt. Dr. Lovich Ödön vallomásának lényege az, hogy Tanczik rendőrfőtanácsos telefonon tudatta vele a főispáni irodából, hogy a főispán nem megy addig Lukács György kormánypárti képviselő- jelölttel egyik társaskörbe, mig Oroszlányt a „Békés“ szerkesztőségéből nem bocsátják el. Tanczik rendőrfőtanácsos azt vallja, hogy a főispán feltétel nélkül vállalkozott Lukács György kisérésére. Lovichot és Tanczikot szembesítik. Lovich a leghatározottabban fenntartja vallomását, Tanczik is megmarad állítása mellett és kijelenti, hogy nem emlékszik arra, amit Lovich állít. Dobay Jenő vallomásából kiderül, hogy többen jártak édesapjánál, a „Békés“ kiadó- tulajdonosánál és azt mondották, hogy a főispán ragaszkodik Oroszlány elbocsátásához. Lukács György is mondotta ezt, mire édesapja kijelentette Lukácsnak: A kegyelmes ur érdekében elbocsátom Oroszlányt. Megjegyzi Dobay, hogy a választás előtt az alispán visszatartása érdekében szóló Oroszlány cikkek megjelenésekor már kívánta a főispán Oroszlány elmozdítását. Csete szalonnája és csirkéi. Dr. Csete József volt gyulai polgármester azt vallja, hogy a főispán polgármestersége idején császárhusnak való szalonnát kért tőle. Mintegy 6 kilót adott. A három pár csirkét egy délelőtt kérte tőle a főispán, aki kérést délután megismételte. ügy vétetett részére csirkéket. A főispán utólag sem ajánlotta fel a csirkék árát. Csete vallomása igen határozott, hangja azonban gúnyos és sokszor cinikus. Abban az időben társadalmi érintkezésben volt a főispánnal. Most nincs, hiszen ő elcsapott tisztviselő. Vallomásának alátámasztására kért nyilatkozatot csatol be. Az egyiket attól, akivel vásároltatta a csirkét, a másikat attól, akitől megbízott ja vásárolta. A vád és védelem bizonyítás kiegészítésére irányuló kérelmeit a bíróság elutasítja s elnök délután 6 órakor a tárgyalás folytatását szerda délelőtt 9 órára halasztja, amikor a perbeszédekre kerül a sor. Másnap, május 23-án a folytatólagosan megtartott főtárgyaláson a perbeszédek hangzottak el. A vád képviseletében dr. Konrád Ernő helyettes főügyész, a védelem képviseletében dr. Medvigy Gábor ügyvéd mondott beszédeket, végül zárszó jogán dr. Major Simon vádlott szólalt fel, kiknek beszédeit egész terjedelmükben a legközelebbi számban közöljük. A perbeszédek elhangzása után a bíróság féltizenkettőkor visszavonult tanácskozásra, melynek megtörténte meghirdette ítéletét. Az ítélet dr. Major Simont felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétségében bűnösnek mondja ki és az enyhítő szakasz alkalmazásával 3000 pengő pénzbüntetésre ítéli. Enyhítő körülménynek vette a vádlott büntetlen előéletét, a politikai izgalmakat és azt, hogy nyilt levelével a közérdeket kívánta szolgálni. A Cs. Varga és Oroszlán ügyben a bizonyítást nem tartja elégségesnek, a Csete-ügy pedig megállapíthatja, hogy a főispán beismerte ugyan, hogy a csirkéket és a szalonnát a polgármestertől kérte és elfogadta, de a törvényszék megítélése szerint akkor baráti viszonyban voltak és igy nem e«ik azok elfogadása a főispáni tekintély rovására. Az 1200 pengős segély ügyében a törvényszék álláspontja az, hogy a segélyt valóban megkapta a főispán, ellenben az alispán az elszámolás kötelezettsége mellett adta és nem nyerészkedés, hanem a főispán gyógyíttatása céljaira. Az ügyész az enyhítő szakasz alkalmazása miatt felebbezett, Major és védője pedig az ítélet rendelkező része és az indokolás ellen is felebbezést jelentett be. Kovács Sándor zongorahangoló Szegedről Pünkösd után való héten városunkba érkezik. Zongorahangolásokra előjegyzéseket elfogad Dobay János könyvárus. 2-s E$y hutait szoba azonnal hiúi Kossuth tér 14. szám alatt. 46 23-§
