Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)

1928-05-26 / 42. szám

LX. évfolyam 42 szám Szombat. Gyula, 1928. május 26. Előfizetési árak : Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza, Egyes szám ára 12 fillér Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton­Jöjj el,Szentlélek Isten! Irta : Ftózsa Jenő dr. Mi, Európának maroknyi népe, akik egy szörnyű nyomorúság ke­serű kenyerét esszük, kisirt szemek­kel fordulunk hozzád irgalomért, hatalmas Úristen ! Hidd el, Uram, nagy szüksége van a mi szegény népünknek, hogy Téged kérjen és fölzokogjon : Uram, uram, szánd rá magad arra, hogy megismételd a pünkösdi csodát! Küldd el a Te ha­talmas lelkedet! Hiszen nem kisebb rész betegedett meg bennünk, mint maga a halhatatlan lélek ! Szentlélek Úristen! Sok-sok ezer szomorú ma­gyar ajakról száll feléd a kiáltás: hallgasd meg az imát!... Jöjj el, bölcseség Lelke! Hiszen igaz, Uram, hogy a háború úgy ahogy véget ért, de — lásd — sem­mit meg nem oldott. Az emberiség betegebb, mint valaha. Európa és Ázsia, Afrika és Amerika ember- milliói, a fehér, sárga és fekete faj jobban gyűlöli egymást, mint ezelőtt. Bizony, bizony, Uram, kő kövön nem marad itt ezen a'földön, hacsak meg nem jelenik az emberek lelké­ben a Te nagy bölcseséged égi vilá­gossága ! De főként egyre oktass! Áz igazi bölcseségre. Tanits meg bennünket, hogy hiába vonja ekéjét a gazda, hiába jár üzlete után a ke­reskedő, hiába görnyed napistig Író­asztala mellett a hivatalnok, hiába ólesit kardot a katona, hiába tartja lakását tisztán a családanya és hiába forgatja könyvét a diák: ha lelké­ben ott ném él az örök igazság hite, a győzelmes élet reménye, Isten és ember éltető szeretető, ha velünk nem dolgozik Istennek kegyelme, nem terem áldás sem egyesnek, sem hazának. Jöjj el, értelem lelke! Nyisd meg szemünket, hadd lássuk meg, milyen hitvány, törékeny semmiség minden, ami csak ennek az életnek szól. — Mily nevetséges és gyermekes min­den pénzes vagyon, állás és befolyás, érdek és előny, élvezet és birtok, fény és ragyogás, vágy és szerelem, ábránd és törtetés, melyek között és melyeknek hajszolásában életünk drága percei leperegnek. Értelem Lelke! Tanits meg bennünket, hogy csak az az igazi érték, amely Isten­től jön és Istenhez vezet. Jöjj el, jótanács Lelke! Hiszen csupa bizonytalan utjavesztett, tanács­talan ember kullog körülöttünk: ifjak, akik nem tudják, mihez fogjanak, milyen pályát válasszanak, mit te­gyenek idejükkel, tehetségükkel, tu­dásukkal. Uram! Budapest utcáin kenyér és munkanélkül ténfereg sok ezer ember. A kétségbeesés nőttön nő és a lelkek televannak elégedett- lenséggel,^ félelemmel és pesszimiz­mussal. És a nyomor demoralizál. Az állam alig győz elég börtönt építeni a gonosztevőknek, a nagy­városok utcái tele vannak prostituál­tokkal és nyakukon az öngyilkosok ezrei ... Jaj, Uram, jöjj és sugallj jó tanácsot a fülükbe, mutasd meg nekik az Utat: a mi Urunk Jézus Krisztust, magyarok egyetlen re­ménységét. Jöjj el, erősség Lelke ! Jöjj a csüg­gedt homloku, bervadtlelkü, kishitű nép közé. Hiszen — tudod, Uram — a nyomorúság, az Ínség, a szegény­ség, a gyermekhalandóság és a mártirkenyér emészti testünket, fo­gyasztja vérünket, reszket bennünk a lélek. Hát jöjjön közénk a Te erős lelked, az egyetlen győzelmes örök erőnek eleven kútfeje. Jöjj el, igaz tudomány és istenesség Lelke! Sokat tudunk, — Uram de az igazi tudomány és istenesség lel­két nem ismerjük. Pedig még sobse volt ennyi iskolánk, ennyi könyvtá­runk, ennyi művelődési eszközünk. S mégis — Uram — szörnyű, amit látunk. A legtöbbet tudó, legügye­sebb, legravaszabb emberekből lesz­nek a legnagyobb gonosztevők. Hi­szen igaz, — tudunk — felhőkarco­lókat épiteni, bányát kitermelni, har­minchárom óra alatt Newyorkból Párisba repülni... lumpolni, romlani, zülleni ... De nem tudunk : becsü­letesnek lenni, kitartani, boldognak lenni, emberhez méltóan élni. Jöjj hát, igaz tudomány és istenesség Lelke! Tanits meg bennünket, hogy az erkölcs több, mint a tudás! A templom több, mint a gyár! A lélek több, mint a test! Az imádkozó em­ber több, mint a dáridózó ! . . . Jöjj el, Isten félelmének lelke! Ta­nits meg bennünket, hogy az Ur fé­lelme ma is, a XX. században — a tudomány, műveltség kezdete és kez­dete mindennek : jóságnak és erőnek, boldogságnak és boldogulásnak, ma­gyar jövendőnek és magyar nagy­ságnak. Szentlélek Úristen! Mi árva ma­gyarok nem tudunk Téged megindí­tani; ha Te akarsz, hát jössz! Szánd rá magad! Szállj le ránk ! Ismételd meg a pünkösdi csodát! Ihless meg bennünket szent ünneped óráiban! Imádkozunk, vágyódunk, fohászko­dunk, esedezünk, kisirt szemekkel kérünk: Jöjj el, Szentlélek Isten! Keserű panaszok a nagy adók és behajtások miatt. A megcsonkítás nemcsak politikai és közéleti viszonyainkat dúlta fel, hanem sú­lyos válság elé állította egész gazdasági életünket is. A dolgozó rétegek munkája és számítása, tehát a termelés és fogyasztás kialakult mértéke az ország régi viszonyaira volt alapítva. Ezt az egységet a trianoni papirrongy szintén széjjel szaggatta. Éppen akkor, ami­kor előzőleg a háború, ennek tetejébe nálunk a forradalom és megszállás, a javak meg- számlálhatalan mennyiségét tették tönkre. A javak eme ősszeségével együtt veszett el az egység. Betetőzte szerencsétlenségünket sok minden. A békeszerződésnek nevezett irásmü terhe. A tőke eltűnése. Az igények félre- tétele. A fogyasztás sorvadása. Pénzünk el­értéktelenedése. A termelés nehézsége. A súlyos bajokat itt tőmondatokban sem sorol­hatjuk fel és csak annak megállapítására említjük fel, hogy ezeket elég pontosan fel­ismertük, ami az orvoslásnak legelemibb előfeltétele. Az országnak mint legnagyobb és leg­hatalmasabb gazdasági életnek rekonstruk­ciója tényleg és lázasan folyik. Elismerjük, hogy ezekben a nehéz időkben a nemzet

Next

/
Thumbnails
Contents