Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)

1928-05-26 / 42. szám

2

Békés

1928. május 26.

mellett a kormány sem marad tétlenül. Sőt azt is elismerjük, hogy nagyok azok az eredmények, melyek a kormányzat egyes ágazatainak reprezentatív alkotásaként jelentkeznek. S annyira jelentősek, hogy nemcsak itthon árasztanak kultúrát, hanem messze, a szűk határokon túl is, csengővé teszik a magyar nevet. Hirdetik, hogy építjük az országot, mely munkában nemcsak a társadalom és az összes néprétegek, hanem kormányférfiak is maradandóan jegyezték fel nevüket a történelem fóliánsaira.

Ezek megemlítése és politikai irányunk között ne keressen senki ellenmondást. Mikor ezeket jegyeztük, a politika hallgat.

A politikában ugyanis elégedetlenek vagyunk, mert mást kívánunk, mást óhajtunk, mást várunk 1

Az elégedetlenség nem elszigetelt és nem kicsiny.

Keletkezett akkor, mikor láttuk, hogy nem akarnak egyebet, mint a szanálás mellé közvetlenül bekapcsolják a beruházás pro- grammját is! Ami a pénzügyi műveletek és a közteherviselés szempontjából röviden azt jelenti, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállítási költségei szorosan együtt szerepelnek a beruházás rendkívüli terheivel.

Növekedett akkor, mikor e politika következményeként a közterhek emelése számokban és súlyban érezhetővé vált.

Kulminál -úgy látszik mostanában, amikor már az országházában hangzott éles kritika, mely nem tartja egészségesnek a közterhek olyan fokozását, ami túlhaladja az egészséges pénzügyi politika határát. Hiszen — igy szól a bírálat — a gazda a maga adóját már csak kölcsönvett pénzen tudja megfizetni.

Fokozódik a vidéken azáltal, hogy nálunk az iparos, kereskedő, kisgazda és törpegazdaság, a maga adóját nem kölcsönvett pénzen fizeti, azon egyszerű okból, mivel kölcsönt már nem kap, hanem, mert üzeme révén sem juthat pénzhez, termelvényeit nem tudja értékesíteni, nincs vevő, nincs fogyasztó, nincs pénz; beviszi magát a termelvényt a községházához, meg a városi adóhivatalhoz és kérvén kéri, csináljanak azzal azt, amit akarnak; értékesítsék, ahogy tudják ; csak őt mentesítsék a végrehajtás gyakori és szigorú foganatosításaitól. Tessék most már elképzelni ennek következményeit a nemzetgazdaság legelemibb tételei, az iparos és kereskedő, másrészt a termelő és árképző viszonylatok szempontjából. így azután szabadon érvényesülhet a kereslet és kínálat egymásba fonódásának törvénye.

Azzal a pénzügyi politikával elégedetlenkedünk, mely ezt elnézi, eltűri, sőt talán közvetve elősegíti. Azzal a politikával, mely ilyen körülmények és részlettörténetek idején felesleggel* dolgozik ! Kérdezzük, hogy nem alapos az elégedetlenség, nem jogos a kritika ezzel a »felesleggel* szemben, mely a termelő és dolgozó rétegek kihasználásából és fokozottabb igénybevételéből ered ?

Ennek az elégedetlenségnek megnyilvánulása lesz igencsak az a parlamenti fel- szóllalás is, mely lassanként igen komolyan megfontolandónak tartja a közterhek leszállítását addig a határig, amig a pénzügyi helyzet veszélyeztetve nincs. Ez igazán fontosabb minden beruházásnál. Nekünk ama válságos kérdéseit kell megoldani! És igaz az, hogy a pénzügyi politika majdnem 200 milliós közteher-csökkenéséről beszél, viszont ezzel szemben a forgalmi adó befizetéseknél nagyobb szigorúság jelentkezik, mint amilyen eddig volt? Valószínűleg a közterhek ilyen behajtásával szemben nincs megelégedettség.

Statisztika szerint a szanálás éve óta állítólag nem voltak olyan súlyos adók, mint ebben az esztendőben. Feltehető, hogy soha annyi fellebezési eljárás sem indult meg, mint amennyi most fog keletkezni. Emlékezetünk szerint egy Ízben volt bizonyos revízió, amely megkönnyítette a kirívó, gyakran egész szakmákat ért igazságtalanságok reparálását. Most azonban csupán arról van szó, ha a mi értesüléseink helyesek, hogy a felszólamlási bizottságokban méltányos eljárással és jóakarattal vizsgálják az adózó felek panaszait.

Mi azt tartjuk, hogy ezt az elégedetlenséget, nem csupán észlelni, hanem gondoskodás tárgyává is kell tenni. Az elkeseredést, mely előttünk természetesen őszintébb és bizalmasabb, nem agyonhallgatni, hanem orvosolni kell. Éppen ezért közérdeket vélünk teljesíteni, ha ezeket nem takargatjuk, hanem adott esetekben bírálatunk, közlésünk és felszólalásunk tárgyává tesszük.

Világos várát nyaralóvá akarják átalakítani*

Tárgyalások folynak a világosi várrom megvételéről.

Szilágyi Mihály börtönében cbarlestont fognak táncolni a kirándulók.

A festői várrom történelmi múltja.

(Aradi tudósítónktól.) Arad megy a egyik régi, történelmi emléke tűnik el nemsokára a Erdélyben A világosi várromhoz, amely a báró Bohus-család tulajdonát képezi, nagy és nemzeti szempontból értékes históriai múlt fűződik és a környék kirándulói szívesen keresik fel még ma is az ódon épületet a régi idők számos szép la • gendáján meditálva a roskadozó falak tövében. Ez mind eltűnik nemsokára, a mai üzleies világban még a történelmi várromok sem kerülik el sorsukat és nemsokára — ha a tervek sikerül - nek — kacér kis nyári lak fogja invitálni a jókedvű kirándulókat. A külföld egyes országaiban már esztendőkkel ezelőtt alakították át a vad- regényes várromokat szállodákkal ékesített kiránduló helyekké és a külföldi mintára a Világos vára is erre a sorsra jut.

Az uj hivatás felé tekintő világosi várrom története meglehetősen változatos. A vár kelet kezésének története teljesen ismeretlen, építőjéről semmiféle irás nem maradt hátra s a régi történelmi iratok csak akkor tesznek róla említést, amikor 1331 szeptember 8 án Dezső mester, ki rálynői főlovászmester özvegye azt Antal comes nek ajándékozta. Világos vára 1439 ig királyi var volt, majd Zsigmond magyar király egyszer ajándékozó kedvében Brankovics szerb deszpoiának ajándékozta, a hozzátartozó száztíz faluval együtt Brankovics azonban nem sokáig élvezhette uj birtokát, mert 1441 ben királya ellen hűtlenséget követett el, amiért elveszítette magyarországi birtokait, közöttük Világos várát is. A város birtokáért ekkor nagy harcok kezdődtek meg. — Ulászló király Maróthy László aradi főispánnak ajándékozta, Brankovics azonban nem vette tu domásul a királyi döntést és nem adta ki a várat a kezéből, sőt ő ajándékozta el egyik hívének Birini Pálnak. Két évvel az ajándékozás után a világosi vár újra gazdát cserélt, Brankovics elvette Birinitői és Hunyady Jánosnak ajándékozta. A nagy törökvevő hadvezér halála után pedig Hunyady László és Hunyady Mátyás lettek Világos tulajdonosai.

FRIED RUHAÜZLET

Vurosbáz-ntca 2. sz. alatt (a kőhíd melleit)

MEGNYÍLT.

Férfi és gyermek kész ruhák

nagy választékban.

313 Feltűnő olcsó árak! ,_2v

Mátyás király uralkodása idején érdekes epizóddal gazdagodott meg Világosvár története. Itt záratta cl Mátyás 1458-ban nagybátyját, Szilágyi Mihályt, akit azzal gyanúsított, kogy kon- spirált ellene. Szilágyi Mihály azonban nem volt sokáig rab a saját várában, szakácsának leleményessége hamarosan kifüstölte az őrizetével megbízott poroszlókat A történelem részletesen tárgyalja az esetet, amikor Sziiágyi hűséges szakácsa azzal a rémhírrel futott be a várba :

— Jön az ellenség.

A legénység álig felfegyverkezve kirohant a várból ellenséget keresni és a szakács ezalatt bezárta mögöttük a nehéz kapukat, felvonta a hidat és tudtára adta urának, hogy az őrséget ártalmatlanná tette Amikor pedig a katonák visz- szatértek bosszankodva, hogy sehol sem találtak ellenségre, a szakács gúnyos nevetéssel adta tudtukra a szentenciát:

— Kivül tágasabb.

Az eset után Mátyás király megbocsátott nagybátyjának, amikor pedig 1461 ben lefejezték Szilágyit, a vár özvegyének, Báthory Margitnak tulajdona lett. A vár ezután a Báthoryak tulajdona maradt egészen 1613 ig, amikor is a Báthory- családnak Báthory Gáborban magva szakadt.

Bohus báróék lövették halomra a lázadók föfészkét.

A további években is gyakran szerepel a a történelem lapjain Világos vára. A mohácsi vész után gyakran ostromolják az erős várat, hol Ferdinánd király, hol Szapolyai emberei, hol pedig a törökök veszik ostrom alá, akik később el is foglalták. A törökök csak 1693-ig voltak Világos urai, mert ekkor Heister tábornok végképen kiűzte őket onnan. A város nemsokára báró Bohus család birtokába került és 1874 ben amikor Hunyad és Zaránd megyékben kitört a pórlázadás, ide Tették be magukat a lázadók. Báró Bohus azonban nem teketóriázott velük, ágyukat hozatott az aradi várból és halomra lövette, a lázadókkal együtt. Ezután végétért az események sorozata Világos vár körül és csak még egyszer, 1849 ben jutott szomorú nevezetességre, amikor Görgey tábornok augusztus 13- án, a vár tövében letette a fegyvert az orosz sereg előtt.

Mindezek óta évszázadok teltek el, az idő vasfoga mindjobban elporlasztotta az omladozó falakat, a gyönyörű szöllőkkel övezett várhegy kopár lett, a földek parlagon maradtak és csak a kirándulók szemében tartotta meg érdekességét a festői rom. A Ma azonban reális célok szolgálatába és Szilágyi Mihály egykori börtöne helyén békés, jókedvű nyaralók fogják esetleg jazz band kiséret mellett ropni a fantasztikus figurákkal tarkított charlestont . . .