Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)

1928-03-17 / 22. szám

LX. évfolyam 22 szám.

Szombat

Gyula, 1938. március 17.

Előfizetési árak: Negyedévre:

Helyben . . . * 1 P 60 fill.

Vidékre ... 3 P 20 fill.

Hirdetési dij előre fizetendő.

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP.

Szerkesztőség, kiadóhivatal:

Gyulán, Templom tér 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza.

.Egyes szAm Ara 12 fillér

Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC

megjelenik szerdán és szombaton

Szakszervezeti törvény.

Yass József népjóléti miniszter, amint nyilatkozatában olvassuk, nem sokára be fogja nyújtani a szakszervezeti törvény javaslatot, amelynek letárgyalása a kormány legközelebbi feladata. Talán még sohasem volt törvényjavaslat annyira aktuális, mint ez, amelynek beiktatására és végrehajtására most végre sor fog kerülni.

Azok, akik naponta olvasnak a szociálizmusról és annak gyakorlati jelentőségéről és társadalmi kinövéseiről, talán nincsenek is tisztában azzal, hogy mit jelent a gazdasági életben ez a szó: szakszervezet. Mert a szakszervezet, melynek mindenkori urai a szocialisták, manapság nemcsak az egyes szakok szervezetét jelenti, hanem jelenti főként azt a hatalmat, amellyel a szociáldemokratapárt csaknem minden esetben a legteljesebb eredménnyel elnyorn- liatjji a munkaadók és munkások érdekeit. Talán visszásnak tetszik ez a meghatározás, de tényleg igy van és azok, akik benne élnek a kereskedők és iparosok dolgozó világában, nagyon jól tudják, hogy ez tényleg igy van.

Manapság már a szakszervezet nemcsak a dolgozó munkások védelmét jelentő tömörülés, hanem főként a szociáldemokrata párt kezében egy hatalmas politikai ütőkártya. Ha valamit nem tudnak elérni szépszerével a szélső baloldalon, akkor rögtön a szakszervezet erejéhez folyamodnak és sztrájkokat, tüntetéseket és bojko- tot provokálnak, mert érzik, hogy állítólagos igazságuk kivivására szükségük van egy olyan hatalmi tényezőre, amellyel megfélemlíteni lehet és esetleg egy a gazdasági életben beálló zavargással kényszereszközöket lehet alkalmazni a kitűzött cél érdekében. De nemcsak a politikai téren van ilyen hatalmuk a szak- szervezeteknek, hanem a normális gazdasági életben is, ahol nemcsak a munkaadóra, banem magára a szervezett munkásra is olyan pressziót gyakorolnak, hogy nem lehet többé ura önmaga akaratának és cselekedetének. Ne menjünk messzire, csak álljunk meg annál a pontnál, amelyben a szakszervezet megtiltja az egyes üzemeknek, hogy tanoneokat alkalmazhassanak. A szakszervezeti tanács azzal indokolja ezt a határozatát, hogy elég munkanélküli munkás van, akik nem tudnak kenyérhez jutni, nem engedhető tehát meg az, hogy egyes üzemek tanoncokkal dolgoztassanak, munkások helyett.

Ez igy nagyon szépen hangzik, de nem igaz, mert abban az esetben, ha egy üzem a tanone helyett szakmunkást akarna alkalmazni, ismét kényszerhelyzet előtt találja magát, amennyiben csakis szervezett munkást engednek alkalmazni a saját műhelyében Oktrój ez és erőszak, ami ellen védekezni kell. Védekezni kell továbbá az ellen is, hogy a szak- szervezetek határozhassák meg a munkabéreket, a bér emeléseket, a külön órák díjazását, de főként, hogy teljhatalmú intézői lehessenek a munkaközvetítésnek. Ezzel a fegyverrel nem élnek annyiszor, mint ahányszor visszaélnek vele.

Szükség volt tehát arra, hogy az állam végre valahára a maga felelősségével hozzányúljon a szakszervezeti kérdéshez és ne engedje tovább

csáki szalmájaként kezelni ezt a nagyfontosságu és a gazdasági élet minden egyes ágára kiható kérdést. Szükség van rá, mint ahogy szükség volt a betegsególyző pénztár államosítására is és ahogy szükség lesz a nyugdíj és rokkanttörvény behozatalára. Mert nem engedhető meg, hogy egy politikai szervezet személyi ambícióinak bástyája legyen továbbra is egy olyan gazdasági tömörülés, melynek nem volna szabad erejét másra fölhasználnia, mint saját exis- tenciális érdekeinek megvédésére. De mivel azt látjuk, liogy a szociáldemokratapárt évek óta nem tett mást, mint a szakszervezetek erejével visszaélve oktrojálta véleményét és hatalmát úgy a munkaadóra, munkásra, mint a kormányzatra, szükséges és a dolgozó egyedek érdekében egyenesen létkérdés, hogy ez a visszás állapot végre megszüntessék. Ezért van szükség a szak- szervezeti törvényre.

incidens a Kossuth-zarándokok partraszállásánál.

A Reuter ügynökség jelentése szerint a kikötői helyi hajóval George Mandaak, a newyorki polgármester képviselőjének vezetésével 50 tekintélyes magyar polgár indult egy fúvószenekarral együtt a newyorki vesztegzár- állomásra, hogy az amerikai Kossuth szobor leleplezésére érkező magyar küldöttséget még az Olimpia fedélzetén üdvözölhesse. Az első k ölesönös üdvözlések után az európai vendégek nagyrósze mindjárt partra szállott, mi közben a rendőrség megfelelő óvintézkedése két tett az esetleges incidensek elkerülésére, tekintettel a magyar emigránsok ismeretes tüntető szándékára.

A Wolff ügynökség jelentése szerint az „Olimpic“ gőzös 572 magyar zarándoka tegnap este érkezett meg Newyorkba, hogy résztvegyen a Kossuth-szobor leleplezési ün népségén. Bár a rendőrség széles óvintézkedéseket tett. a mostani magyar uralom hívei és ellen falei között verekedésre került a sor. Több lövés is eldördült. A rendőrség azonban csakhamar ismét helyreállította a rendet. Veszteségről nincsen jelentés. Egy fényképész magnéziumának teirobbanása arra adott alkal mat, hogy bombamerényletről terjesszenek híreszteléseket. A rendőrség közlése szerint ennek a hírnek nincsen semmi alapja.

van a kézmüveskamarávai ?

Tonelti Sándor dr. kamarai főtitkár nyilatkozata.

Szombatom rósztvettem azon az ankóton, melyet Hermann Miksa kereskedelemügyi miniszter hívott össze uz ipartestületek reformja és az országos kézműves testületé ügyében. Ez alkalommal módomban volt, hogy a kérdés sei kapcsolatban véleményemet ki fejtsem, amely abban állt, hogy meg kell csinálni az ipartestületek reformját és ennek betetőzése gyanánt az országos kézműves testületet. Épen az iparosság szempontjából veszedelmesnek látom az olyan külszavakat, hogy a kézmüiparosság váljék ki a jelenlegi kereskedelmi és iparkamarákból és országos kézmüveskamara néven egy kizárólagos jellegű szervezetet alkosson magának Budapesten.

Hogy miért helyezkedtem erre az álláspontra, azt nagyon könnyű megindokolni. —

Arra, hogy annyi kózmüveskamarát alkosson, ahány kereskedelmi és iparkamara ma van, a kézmüiparosság nem elég erős, egy kézmüveskamara pedig nem elég és csak rontana az iparosok mai helyzetén. Nagyon tévednek ugyanis akik azt hiszik, hogy a kamara egyszerű gyülekezete a kereskedőknek és iparosoknak, amely határozatokat hoz és ezeket a kormánynak tudomására adja.

Ha ez igy volna, bizonyára egy kézmüveskamara is megfelelne a céljának. A kamarák azonban az ipari közigazgatásnak is szervei; a legszorosabb összeköttetésben állanak a törvényhatóságokkal, pénzügyigazgatóságokkal, véleményező szervek szabályrendeletek alkotásánál, ipari kihágásoknál és adóügyekben ; intézik a védjegyügyeket, szárma-