Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-12-24 / 103. szám
a Békés 1927. december 24 .. És e földön békésé ff és az emberekhez jóakarat.. Irta: dr. JPallmann F'étev. Kellemes melegség, simogató szelíd öröm melegsége ömlik el szivünkün, mikor e szavakat olvassuk vagy halljuk. Lelki felbuzdulásunkban mintha keblünkre tudnánk ölelni mindenkit. Mintha ezek az igék egykori, régeS'régen elvesztett boldogságunknak még a lelkünk mélyén lappangó visszhangjai volnának ! Békeség ! Mily boldog és varázs szó ! Mennyi áldás, eró és mennyi nagy Ígéret ebben az egy szóban. Az emberiség nagy karácsonyi ünnepének szent Ígérete angyali énekben. Az ószövetségi próféta a békét leírta. Képet festett. Szebbet ennél alig ismerünk. »És lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiuval fekszik, a borjú és az oroszlán kölyök és a kövér barom együtt lesznek és egy kis gyermek órzi azokat.. .« Ez az allegorikus kép a béke himnusza. Annak szemléltetése, hogy mit várhat az emberiség Jézus békeországától. Várhatja azt, amit a természet nem nyújthat. Ha emberi viszonylatra fordítom át a képet és úgy értékelem fel, akkor ez a kép a próféta lelke előtt olyan bókét tár fel, mint amilyent a józan ész, az emberiség bölcsessége adni sem, de meg kigondolni sem tud. Túllépi az emberi fantázia terjedelmét a Jézus békéje, de méginkább az emberi erő teljesítőképességének határát haladja meg. Azért mégis elhibázott és rossz vágányokra való lesiklás volt az az eljárás, mely a Krisztus békéjét emberi sablonok közé akarta szorítani. Nem úgy, hogy az ne lenne megvalósítható, hanem úgy, ha emberi vonatkozásokat kevert azon békébe, amelyet Jézus hozott, megadni tud és meg is ad. A keresztyénség egész béketeremtő ereje akkor tud hatni, ha az emberi önzés és érdek minden fajtáját a lélek mélyéből kizárjuk. A Jézus békéje nem köthető feltételekhez, ez abszolút parancsoló hatalom, mely nem ismer alkut. A megvalósulás nyilvánosan és tisztán bent rejlik az angyali ének szövegében. Es a jóakarat. A béke egyetlen igazi és komoly föltétele a tiszta és teljesen érvényesülésre emelt jóakarat. Ahol ez igazán megvan, ott van a béke lehetőségének minden föltétele. ' Ha ma még mindig csak jámbor óhaj a a béke, ha ma igen szorgalmasan és igea nagy hangsúlyozással hangoztatjuk a békét, mutatja ez azt, hogy béke nincs. Lehet, hogy van fegyverszünet, lehet, hogy vau szélcsend, de az a lelkűiét, amit a béke szent neve alatt értenünk lehet, nincs meg! Kár volna ezt elhallgatni, még nagyobb kár volna ezt eltagadni. Az önámitás nagyou komolyan és súlyosan büntet. Jobb tehát tisztán megmondani a tényt, ahogyan ez van. És ha nincs meg a béke, nincs meg azért, mert nincs meg az Istentől a karácsonyi üzenetében megszabott előföltétele, t. i. nincs meg a jóakarat. Nem tudunk egy - mással szemben tisztán és föltétlenül jóakarattal lenni. Úgy vagyunk, hogy a világot csakis a magunk akarata szerint akarjuk boldogítani és csakis a magunk meggyőződése vagy világnézete szerint tartjuk helyesnek ós célravezetőnek. Valamit elfelejtünk a mi nagy buzgóságunkban! Azt, hogy a jóakarat áldozatot kíván tőlünk ós pedig sokszor olyan áldozatot, mely épen a legfájóbb. Áldozatot mástól várunk, sőt mástól meg is követeljük, de magunk arra ritkán vagyunk készek. Mi úgy vagyunk, hogy a békét nagyon óhajtjuk, de csak azon az áron, hogy más hódoljon meg mi előttünk, fogadja el a mi felsőbb- ségünket, elsőbbségünket és hatalmunk előtt hajoljon meg ! A béke sem, a jóakarat sem tűr meg föltételeket. Különösen nem tűr olyanokat, melyeket mástól várunk. A jóakarat neve is, lényege is magában hordja, hogy először nekem kell áldozatot hoznom és magamban az akaratot jóvá tennem, akkor van és lehet reményem, hogy ezzel a mindenképen felszerelt jóakarattal meglesz a teljes béke ! Semmiképen nem vesződünk azzal a kérdéssel, hogy mikor jön el a teljes béke ideje. Mikor nem kell többé csak áhítozni érte ós mindig csak félre verni a harangot, hogy baj van, ég a béke háza, jertek és oltsuk el a gyülölség tüzét! Kár ezzel vesződni. Egyet azonban határozottan megállapíthatunk. Addig, mig mosolyogva kezet szorítunk szemben, egymásnak bókolunk és süvegeljük egymást, de azért a puskaport szárazon tartjuk, béke nem lehet, mert nincs meg a jóakarat. Országok között lehet ez a tétel: Si vis -pa- cem, para bellum (Ha békét akarsz, jól fegyverezd fel magad!), de ez a pogány közmondás semmiféle keresztényi vonatkozásban nem igaz és nem helytálló. Béke úgy lesz, ha egymás iránt telve jóakarattal össsetörjük a fegyvereket, amiket egymással szemben felhasználhatnánk. Jóakarat akkor van, ha minden hátsó gondoSzellemidézés. Távolbalátás. (Karácsonyi konfcrálás.) A lélek halhatatlanságának hite minden időben mélyen begyökerezve élt és él az emberiségben. A léleknek a test elhalása utáni külön élete a legrégibb pogány és zsidó ókortól kezdve a keresztény világnézeten át ezredévek óta izgatja nemcsak a világ nagy gondolkozóit, hanem az egész emberiség összeségét is. Ezen begyökerezett hit hatása alul még az a bizonyos hitetlen, vagy mondjuk, kétkedő költő és író sem vonhatta ki magát teljesen, mert ámbár halálát közeledni érezvén, igy kiáltott fel : „Teremtő Isten — ha vaui/, irgaimazz bűnös lelkemnek, ha van“. — mégis pár perc múlva, az utolsó szivrán- dulásná! ezzel a sóhajtással zárta le ajkait: „Istenem, könyörülj lelkemen !“ Tehát megcáfolta önmagát. A léleknek földöntúli további életéről való hit arra izgatta az emberiséget, hogy az elhaltak leikével való közlekedés lehetőségét kutassák Mert abból indultak ki, hogy a mélyen alvás, szinte dermedtség önkívületi állapotában az emberi test ámbár szinte meg van halva, mégis ugyanakkor a lélek él, ébren van, az ember érzékei működnek : álmában lát, hall, beszél, zongorázik, társalkodik s amit álmában látott és átélt, arra ébren is emlékezik. Az álmodás tehát nem lehet a vérkeringés, a halandó testnek, hanem a léleknek különös megnyilvánulása. A lélek tehál a testtől független, valami különálló szellemi lény, aki a test elhalása után nem semmisülhet meg. A lélek utáni kutatás izgalma végül is a szellemidézés, a távolbalátás, az úgynevezett spiri- tizmusban talált sok hivőre, követőre és gyakorlóra. Időjártával ez az izgalom nemhogy csökkent volna, de Svedenborg és Mesmer nevű tudósok és utódaik az állati delejesség felismerése folytán felújították s ez a múlt században az egész müveit világon nagy elterjedést és irodalmi méltatást nyert. A szellemidézés, aszíaltáncoltatás, szellemkopogás, stb„ később a „psichograph“ irógépkészülék segélyével történt, mely utóbbi a lélekhez intézett kérdésre a túl világi választ Írásban közölte. De ezen módszer ma már túlhaladott álláspont. Legújabban az állati delejesség (magnetiz- mus) állítólagos létezésének (mert még sok kételkedője van) címe alatt űzetik és a túlvilágon élő lélekkel való közlekedés csak némely kiválasztottak, úgynevezett „médiumok“ által megy véghez A médiumok kiválasztása a hivő társaság sorából kipróbálás utján történik. A delejező „mester“ (hipnotizőr) már külső megjelenésében és fellépésében is valami rendkívülit sejtet. Mély tüzü, átható tekintetű, szinte szúrós szemek, leginkább fekete hájazat és szakáll, jellegzetes arcéi, tulmagas homlok Néha pedig ennek épen az ellenkezője. Behízelgő modor, megnyerő arc, melyen csupa szellemesség, magas intelligencia tükröződik. Az elbűvölő, vagy varázsló „mester“ megfogja a kipróbálandó férfi vagy nő mindkét kezét, annak mélyen a szemébe néz s tekintetével dele- jezi, vagyis „suggerálja“. Ha‘a médium „alkalmas“, akkor álomba merül, őnkivüietbe, átszellemült, transzcendentális állapotba, vagyis az érzéki határokat túllépő, mondhatni tulvilági állapotba jut. Ezt az állapotot röviden „transzának nevezik. A transz állapotában a médium teljesen a „mester“ hatalmába kerül, parancsait teljesiti, tilalmát nem birja áthágni. Ez a suggestió, vagy suggerálás, magyarul „ráhatás“, rákényszerités állapota, melyben a medium olyan képességeket mutat, melyek véghezvitelére különbeu képtelen lenne. Beszédeket mond, dalol, táncol, szaval, nevet vagy sir stb., amint a mester rendeli. De a legfontosabb az, hogy a hozzáintézett kérdésekre álmából, de élőszóval felelget, elmondja, hol jár és mit lát ? Az ilyen „léleklátó“ vagy „távolbalátó“ a felébredés után kimerült, kábultságot, fejfájást érez és ha gyengébb idegzetű, nemritkán elájul. Azért a hipnotizálás kísérlete nem mindenkinek ajánlható. A szellemidézés, hipnotizálás, távolbalátás (telepathia) több ilyen hokusz-pokuszát végignéztem, abban néha játékszerüen résztvettem, több ilyen tárgyú irodalmi munkát átolvastam, anélkül mégis, hogy ez a „divat" bennem komoly érdeklődést, vagy meggyőződést keltett volna, Egy pár különös eset mégis gondolkodóba ejtett. * * * Egy igen előkelő családbeli, nagy műveltségű, magas társadalmi állású tisztviselő neje meghalt Több gyermeket hagyott hátra. Az özvegyen maradt férj vigasztalhatatlan volt. Testileg-lelkileg összeroppant, szinte búskomorságba esett Nem sokkal ezután Budapestre helyeztetett át ott lakást váltott, mig az árvák vidéki birtokukon visszamaradtak. Az apa sűrűén hazajárt családjához. De minden hazajövetele alkalmával fokozott javulást lehetett rajta észrevenni. Az eddigi búskomorság megnyugvásra, később derült {kedélyre, vidámságra változott. Gyermekeit az eddiginél is melegebb szeretettel gondozta. Mégis volt magatartásában valami újabb vonás, valami révedező elgondolkozás. Mintha valami titka lenne, amit restel elárulni. Egy alkalommal mégis megnyilatkozott. Meghívott kettesben teára. Bizonyosra vettem, hogy valami kitervezett házassági ügyről lesz szó. Feltettem magamban, hogy ezt az adott viszonyokhoz képest helyeselni fogom. De nagyot csalódtam. Titokzatosan közölte velem, hogy ő egy elhalt nővel annak halála óta állandóan lelki összeköttetésben áll, résztvesz szellemidéző szeánszokban, kérdéseket intéz, válaszokat nyer, ezekről rendes könyvet vezet, melyet bizonyíték okáért megtekintésre felajánlott Csodálattal lapoztam át az ujjnyi vastag füzetet. És szinte megszédültem, mikor annak legutolsó feljegyzéséből olvastam, hogy a család legkisebb gyermeke rövidesen veszélyes és súlyos betegségbe fog esni, -* de életben marad. Ez három nap múlva bekövetkezett, a skarlát betegség hat hét alatt folyt le és gyógyulással végződött * * * Triesztben vagyunk. A kikötőben két óceán-
