Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-12-24 / 103. szám
1927. december 24. Békés 3 lat és minden melléktekintet nélkül javát akarjak a másik félnek és kiküszöbölünk minden aralkodási: felsőbbségi hajlamot más fölött. Végül is ■— ezt igazán akkor érjük el, ha Jézus szelleme, tanítása, lel £6 áthat minEurópa karácsonya. két. Mert 5 nem emberi gondolatokat foltozni jött el, hanem az emberi lelket magasabb, örök értékű igazságokkal megtölteni, magasabb erővel felruházni jött el. Ez az ö karácsonyi ajándéka. Irta: ár. Gáli Géza. A havas utón fehér ruhás gyerekek mennek s ahogy viszik magukkal a színes papírból kivágott »Betlehemet«, velük jár bázról- bázra a régi kedves melódia : Mennyből az angyal lejött hozzátok ... A szil is felkapja a hangokat, viszi messzire, lefordítja csodála tos módon minden ország nyelvére s vájjon mégis megérti-e az ünnepet ilő Európa? Nyolc éve már, hogy a lövészátkokból hazakerültek a katonák, az ágyuk elhallgattak, ugyan megértette-e már Európa, hogy békét, igazi bókét csak a szeretet adhat s a gyűlölet tankok nélkül is esak rombol ? A lefegyverzési konferenciák eredmény nélkül oszolnak szét egymás után, hiíba jelenti a magyar és német kiküldött, hogy minekünk már parittyánk sines s körülötti nk mindenki páncélba, vasba öltözött Góliát!. Angliában, bár részleges kabinetválságot okozott a legutóbbi tengeri leszerelési konferencia kudarca, Anglia még sem enged s ma is azt hiszi, amit Viktória királynő irt Derby grófjá nak : »ha nem vagyunk mindenkinél hatalmasabbak a világtengereken, akkor birodalmunk becsülete, jövője elveszett.« A nagy magyarbarát lord Rothermere Amerikába utazott, hogy azt az ellenszenvet, annllyel Anglia hajthatatlansága a tengeri leszerolés kérdésében kiváltott, megváltoztassa s onnét Írja haza, hogy Anglia engedjen a testvér Amerikának, ne feszítse a végletekig a hurt a 8Íngaporei hadi kikötő kiépítésével. Ez a hatalmas flotta bázis a Straits Set1 lements szigetei között szembenéz a Philippi szigetekkel, amelyek Amerikáé s amelyek mögött van tulnépes lakosságával a Mikádó birodalma. Amerika ideges emiatt és a számok, amelyek tengeri fegyverkezéséről jelentenek, szinte szédületesek. Ha józan ésszel még Amerika és Japán között sem lehet háborúra gondolni, bármennyire is útját állja Amerika Japán terjeszkedésének, oly nagy a külömbség a két birodalom erőforrásai között, még kevésbé valószínű ez Amerika és Anglia között. Washington óta sok idő telt el, az angolszász kultur közösség tudata a vérségi kapcsolatot csak szorosabbra fűzte s ma már egy angol-amerikai összecsapás a lehetetlenségek közé tartozik. Igaz, sok olyat, amit lehetetlennek hittünk, bekövetkezni láttunk az utóbbi években, még sem valószínű, hogy a messzire tekintő Rothermere egy angol amerikai háborútól fél. Sokkal valószínűbb az a feltevés, hogy Oroszország ügynökeivel, guruló aranyaival még bátrabban aknázza alá Anglia ázsiai hatalmi állását, mihelyt az angol-ame rikai viszony ha csak ideiglenesen is, megromlik. Nemcsak a hires lendoni »Fleet Street«, ahol a milliók olvasta nagy világlapokat szerkesztik, amelyeknek egyik legkimagaslóbb vezére Rothermere, de az egész angol közvélemény felfigyel, ha Oroszország újabb megmozdulását látja. Senkinek sincs ma világos képe Oroszország belső helyzetéről, — senkisem tudja, vájjon beletörődött Oroszország a szovjet uralmába, vagy vársz ; tehén a ne járó áll. Épen most rakják be az u anyagot. A kőgát szélén kutágasfo: vasdaruk, alattuk sorakoztatva a tehenek. Egy-egy tehén hasa alá illesztenek. A heveder felső részén pocsba beleakasztják a daru vaskarjáijó cot s a következő percben már e tehén Fordul a daru oszlopa, a ben kalimpál már jó magasan, most felső nyílása felett, majd ismét eresz nyíláson át, be a hajó fenekébe, egyik a másik után s mindezt két e félkézzel elintézi, persze az emelőda Bámulatos az emberi lélek, az ész, gépeket kitalálja. Ez a lélek nem Mialatt ezen elmélkedve nézegetek, lamra üt. Ismerős hangokat halluk, ismerősöm áll előttem. — Hol jár itt? Talán utazik és hová? — kérdem. — Fiúméban szállottunk hajórla, hogy Palesztinába utazzunk, de a hajó valami bajt kapott, visszahozott bennünket ide Triesztbe óta itt vagyunk s most mindnyájan i tovább a Heluán angol gőzössel Jaffá >a. Az uram tói Budapesten váltunk el, ő onnan tovább utazott, azt sem tudom, merre jár mögt, és p sem tudja, én hol vagyok Közben hajótülkülés, első csengetés hangzik, nagy a sürgés-forgás. Az én ismerős >m is búcsúzik, a hajóhoz indul. Isten vele! Sze ’encsés utat! Másnap Bécsbe érkezvén a hote szalonjában kitölt ivén a beszállott vendégek névsorát vizsgá ra való hus- hatalmas tjeraktározandó éles hevedert kiálló vaska- lelógó lán- rfielkedik is a levegőépen a hajó kedik lefelé, a Így megy be iber jóformán u segélyével, ely ezeket a halhat meg ! valaki a vá- X. úrnő, régi három nap inén utazunk lom, Hátha ismerőst találnék köztük lepetésemre épen X. ur nevét találom vei Triesztben találkoztam Bravo ! X. urat szobájában vártam. Kéíőn haza. Nagyon izgatott volt Szóhoz se úgy folyt belőle a beszéd : — Képzeld barátom, mennyire gyök Feleségem hajóra szállt, hogy Nagy meg kinek nejéeste jött juthattam, izgatott va- Palesztinába utazzék egy zarándokcsoporttal. A megállapodás szerint már tegnap, a negyedik napon sürgönyt kellett volna tőle kapnom az útról ide Bécsbe, de sürgöny nem érkezett. Nagy zavarban voltam. A száliodás ajánlatára ma felkerestem egy szellemidéző, távolbalátó klub médiumát . . . — Nos ! Folytasd, és’mit mondott a médium?... Rettenetes! Azt mondta — képzeld — hogy a feleségem Triesztben volt . . Rettenetes . . . Mit kereshetett ő Triesztben, hiszen már Málta alatt kellett volna lennie . . . Borzasztó . . . Megsajnáltam X barátomat és leintettem Elmondtam neki a felesége által Triesztben nekem előadottakat. Másnap délután csakugyan jött egy távirat, hogy a Heluán és X-né őnagysága már Málta alatt járnak (Honnan tudta a bécsi médium, hogy X-né útközben Triesztben rekedt?) Karlsbadi tartózkodásunk alatt nagy társaságunk volt. Idegenben a magyarok jobban rátalálnak egymásra. Igen előkelő férfiak, tudós akadémikusok, magasrangu papi egyének, köztük egy közismert magyar püspök is. A napi hosszabb séták és társalgások közben sok érdekes théma felvetődött és került megvitatásra. Ezek között a hipnotizmus, spiritizmus is. Épen ez időtájt (1915 nyarán) hullámzott a világháború leghevesebben. Egymásután estek el az orosz várerődök. Aznap épen Ivángorod. A központi hatalmak győzelmének jóslatával volt telítve a közvélemény. — Annál nagyobb meglepetést keltett, hogy egy ottani szellemidéző összejövetelen egy csalhatatlanságáról ismert, hires „médium“ a központi hatalmak, tehát mi részünkről a háború elvesztését és gyászos következményeit jósolta meg Még pedig több alkalommal és egybe- hangzólag . . . Ez lehetetlen ! A mi társaságunk egyik hevü- lékeny tagja, aki pár nap múlva hazautazni kéják-e & muzsikok, mikor mozdul meg kiew.i barlang sírjában a muromi Ilja, az oroszok mythikns bőse, hogy felszabadítsa őket ? De a minden diktatúra lényegében rejlő vakmerőség a szovjetet akkor is beleviheti háborút előidéző kalandokba, ha otthon máról- holnapra felfordul minden. Ha sikerül a kaland, otthon is rend lesz, ha nem »úgy is mindegy minden.« De Angliának az orosz nacionalizmus megerősödése is gondot okozhat, mert a szovjet alatti nagy elnyomás után a nacionalista energiák is kereshetik érvényesítési útjukat ázsiai hódításokban. Ha nem is világhatalom az előbbiekhez mérten Franciaország, ma kétségkívül Európának legnagyobb katonai hatalma. Irtózatos tömegeket tart fegyverben, a hadsereg technikai felszerelése bámulatos és mégis napnap után jelennek meg cikkek a francia lapokban, amelyek a közvélemény figyelmét a németek állítólagos csendes készülődésére felhívják. Egyesületek alakulnak, amelyek francia vegyészeket, mérnököket támogatnak, laboratóriumokat szerelnek fel, hogy a német chemiával felvehessék a versenyt. Németország pedig hallgat és dolgozik. Ma több német egyetem van, mint volt a háború előtt. Ma nincs Németországnak egy gyarmata sem, de német vegyészek és orvosok adják ma is a gyarmatvilágnak a tropikus betegségek leghatalmasabb gyógyszereit. Németország csodálatos anyagi teljesítményei is figyelmessé teszik Franciaországot. Ez a figyelemm annál idegesebb, mert ma igazi, nagy szövetségese Franciaországnak nincs. Anglia maga sem nézi jó szemmel Franciaország tetőtől-talpig fegyveres voltát, folyton erősbödő légi flottáját és ma talán Anglia hatalmasai között Chamberlain az egyetlen igazán franciabarát. De meddig lesz külügyminiszter Chamberlain, nem jön-e utána olyan valaki, aki visszatér a hagyományos angol politikához, hogy az európai kontinens ne egy nagyhatalom legyen, hanem több, mert a hatalmak egyensúlya a »balance of pover« Anglia hatalmának biztosítéka. Anglia sem akarja, hogy a fák az szült, bejelentette, hogy másnapra meghivatja magát a klubba és kipróbálja a „medium“ jó összeköttetéseit. Csakugyan résztvett a szeánszban s amikor a medium a transz állapotába jutott, a következő kérdést intézte hozzá : — Az édesanyám halálakor levágtam egy hajfürtjét, ezt szemfedeléből letépett csipkedarabkába göngyölve a temetés után magammal hoztam s otthon — jól emlékszem rá — Íróasztalom Wertheim fiókjába rejtettem. Ez évekkel ezelőtt történt. Azóta sokszor kerestem ez ereklyét, de ez végképen eltűnt. Pedig annál kedvesebb és értékesebb volt nekem, mert anyám külföldön van eltemetve s most a háború miatt sírját föl nem kereshetem. Mondja, meg van-e még és hol ez az ereklye ? . . A médium nyugodtan válaszolt : — Huzza ki teljesen a fiókot s megtalálja benne az ereklyét . . A mi derék hazánkfiától egy hét múlva levél érkezett, melyben tudatta velünk, hogy a fiókot teljesen kihúzta, a hajófürtös szemfedéldarabkát megtalálta, le volt csúszva és odapréselődve a fiók hátsó üregébe No ! — mondottuk egymás között — ha ez a medium a háború végét is ugyanazon lelki összekötő forrásból jósolta, mint az ereklye megtalálását, akkor mi, magyarok hazamehetünk. S------& mi é s híroka m, továbbá az összes tánc- és mű vészlemezek nagy választékban állandóan raktáron SCHILLINGE!! LIPÓT 9í>8 3—4 vas és gépraktárában
