Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-11-05 / 89. szám
L1X. évfolyam 80. szám Szombat Gyula, 1937. november 5. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben. . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési'dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom tér 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Eg; es szám ára 12 fillér A belpolitikai váltságokkal küzdő román királyság a világháború óta legsúlyosabb és következményeiben beláthatatlan válság előtt áll. Mióta a határszélen letartóztatták Károly extrónörökös futárját és bizalmi emberét, Manoilescu Mihály volt pénzügyi államtitkárt, a Bratianu-k ormánnyal ellenzékben levő pártok fokozott agilitással készülnek az államcsínyre. Bratianu elődje, Avarescu tábornok, aki nem kevésbé válogatós a balkáni izü és stílusú államcsínyek és puccsok felidézésében, mint a jelenlegi prömier, vette át a front vezetését és az ellenőrizhetetlen, kerii- lőutakon érkezett jelentések szerint már is sikerült oly mélyreható ellentéteket felidézni egyrészt a kormány és régenstanács, másrészt Bratianu és Mária özvegykirályné közt, melyek a helyzet kiéleződésére vezethetnek. ilyen körülmények közt az volt várható, hogy a kormány november 20-ára Gyulafehérvárra összehívott nemzeti parasztpárti nagygyűlést, —■ amely már az előzetes hírek szerint is az ellenzék nagykaliberü tüntetéFeíelős szerkesztő: DOBAY FERE.YC sének készült a Bratianu rendszer ellen, be fogja tiltani. A nemzeti parasztpárt vezére, Manin Gyula nem hajlandó koalícióra lépni a kormányzó liberálisokkal és a nagygyűlés olyan nagyszabású manifesztáció- nak ígérkezik az egész centralista rezsim ellen, amely a kedélyek mesterséges izgatása esetén Erdély autonómiájának proklamálására is vezethet. Bár még majdnem három hét választ el a gyűlés megtartásának időpontjától, máris olyan nagyszabású előkészületeket és óvintézkedéseket tett a kormány, amelyek komoly forrongásokra és az elégedetlenség kirobbanására engednek következtetni. Erdélyben, ha nem is hivatalosan, de ostromállapot uralkodik és a katonai hatóságok a választásokról már jól ismert terror-akciójukkal brutalizálják az ellenzéki román és magyar közvéleményt. A régenstanács állítólag egy koalíciós kormány alakításának az eszméjét vetette fel Bratianu előtt, hogy ezáltal a küszöbön álló polgár- háború rémét elkerüljék. Bratianunak azonban kapóra jött az exti*ónörökös futárjának letartóztatása és azzal az indokolással, hogy a Carlista puccs Megjelenik szerdán és szombaton a ma kormányzó klikkek csúfos bukására vezetne, bizalmat szavaztatott magának a kamara többségével és a szó szoros értelmében katonai megszállás alá helyezte Erdélyt, Bessz- arábiát és Dobrudzsát. Oromániában, különösen Kisenev környékén a parasztság körében már is komoly zavargásokra került a sor, mert hire terjedt annak, hogy Károly csapatai élén már az országban tartózkodik. A gyulafehérvári gyűlést egybehívó nemzeti parasztpárt a király kérdésben azt az álláspontot foglalja el, hogy Károly visszatérése népszavazás utján kieszközölhető. Bratianu viszont azt a választ adta erre, hogy Románia trónja a legitim uralkodó család egyenes leszármazottjainak és nem választott királynak a birtoka. Ez a blöffszerii beállítás, amely a román politika köpönyegforgató nagypolitikusát most az izzig-vérig legitimista államférfi maszkjában állatja elénk, mutatja, hogy milyen ingatag lett Bratianu helyzete, ha már ilyen gyenge érveléshez kénytelen folyamodni. A valóságban a harc nem is a dinasztia kérdése körül tombol, hiszen Károly van olyan vérszerinti Hohenzollern, mint a fia, Ens i ékesf/j'i n k! . . . Irta ; Madarassy Pülné Miskey Erzsiké. Elmuit a halottak napja is. Aki csak te hette. felkereste elhunyt kedvesei nyugvóhelyét, hogy a szeletet virágait elvigye nekik. Az emléitezet szárnyán visszaszállnak gondolataim egy borongós novemberi napra Tizenhárom esztendeje . . . November elseje volt . . . A mezőt, rétet telehordta az őszi szél tar- kaszinü, piros, sárga levelekkel . . . Halottak napja volt és a természet is ké szült a haldoklásra, enyészetre . . . De e napokban kevesebb időt szentelhettünk elhunyt kedveseinknek. Minden jó hazafi és honleány tehetségéhez mérten, a haza szolgálatában állott. Sebesülteket ápoltak kötöttek, varrtak, tevékenykedtek az emberek. A mi községünk is kivette részét ezekből, de azonkívül, mint egybegyült is, egyik fő emberbaráti, hazafias, cselekedet állandósult. Az átutazó katonákat ellátni élelemmel, vagy ha erre nem volt szükségük, virágot, cigarettát osztottak szét közöttük. így volt ez szerte az országban E napon is, mint máskor, az állomásfőnök kidoboltatta, hogy délelőtt tiz óra tájban egy nagy sebesült szállitóvonat érkezik. Mire letelt a jelzett idő, a fél falu sietett lázas izgalommal az állomás felé virággal, elemózsiával, dohánnyal, jóféle házi pálinkával, uj borral, hogy a szegény sebesültek szenvedésén enyhítsenek így ment ez nap nap mellett. Pedig ki tudja, hányadik katonavonat volt már ez? Türelmetlen várakozás után végre nagy tempósan, fújtatva beérkezett a végeláthatatlan hosszú vonat. Minő nagy volt a csodálkozásunk, mikor a „sebesültek“ fürgén, pár pillanat alatt kiugraltak a vaggonokból és körülállták bennünket. Persze rögtön kiderült a tévedés. Hogy a sebesülteket hozo vonat egy órai késéssel fog jönni s eddig ennek a vonatnak az állomáson kell vesztegelni. Amint arról értesültek, hogy az elemózsia kát a sebesültek számára hozták ki, nem fogad tak el tőlünk semmit, mondván hogy mindennel el vannak látva, most mennek a frontra, hadd maradjon inkább minden a szenvedő bajtársaknak. A mi társaságunkhoz egy daliás termetű, de lányosán szelíd vonásu, lelkes arcú, ragyogó barnaszemü kis hadnagy került. Bemutatta magát és pár pillanat elteltével kedélyes beszélgetésbe elegyedtünk vele A rendkívüli idők rendkívüli szokásokat teremtenek. A máskor oly tartózkodó, szigorúan nevelt úri lánykáknak is szívesen megengedte a mamájuk, hogy a frontra menő, vagy onnan jövő katonákkal elbeszélgessenek. Hiszen tudvalévő dolog volt, hogy az ezer veszélybe menő férfiaknak oly jól esett a kedves, szives szó, mosoly és főképen örömmel fogadták a legszerényebb virágcsokrot is és versengtek érte, hogy melyiké legyen. A kis hadnagy is kérőén, vágyóan nézett a harmatos, üde őszi rózsákra és nem álltuk meg, hogy ne adjunk pár szálat a csokorból, amely pedig a betegeknek volt szánva. Hiszen olyan finom, csöndes modorú fiú* nak látszott L*J., aki mint szavaiból kivettük, ír- Valódi keleti perzsa m szőnyegek felelősség mellett, a legszebb választékban, minden árban ssa - a ^ Ifi a legkedvezőbb fizetési feltételekkel özv. Brill Beroátné divatáruházában.
