Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-07-27 / 60. szám
LIX, értolyam 60. szám« Szerda Cfrjula, 1»*7. Julias 27. EloSíetési árak: Negyedévre: Selyben . . . 1 P 60 f. üdékre ... 3 P 20 f. hirdetési dij e!3re fixe teád«. PT7T^T7Q 0£ii\JD/0 PAJTIK AJ, TÁK&mUd ÉS KÚZUAZDimiI HBEILAP. »xerkesetiWg, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dóba} János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részéi illető közlemények, hirdetések ésnyiltterek intézendő!«. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Ismét meghalt egy nagy férfiú, aki több és nagyobb volt. mint mi mindnyájan, akik utána itt maradtunk. Nemcsak egyénisége és állása alapján, hanem elsősorban azért, mert elsőrendű reprezentánsa volt annak a Nagy mag,yarországnak, amely ma már csak emlékeinkben és reményeinkben él. Messze látható, élő bizonysága annak, mi volt az a régi Magyarország, amelyet irigy lelkek és együgyű elmék koporsóba tettek és eltemetni akarnak. Minő magasztos, minden valódi emberi értéket megbecsülni tudó és érvényesülni engedő, igazi krisztusi szellem élt ebben az országban, amely nem ismert faji különbségeket, sem osztály ellentéteket, ahol mindezeken felülemelkedve csak kettőt kívántak meg az emelkedéshez : tehetséget és erényt. Az ország északnyugati határszéléről származott egyszerű parasztfiu az ország első közjogi méltóságába emelkedett, pápákat választott, királyt kent fel és koronázott. Ennek a tüneménynek csak egyik magyarázata a katolikus Egyház abszolút demokráciája. A másik magyarázata a magyarságnak és a magyar államnak igazi, hamisítatlan, velünkszületett demokratikus érzése és állami berendezkedése- Mindenkor fölényes mosollyal mutathattunk reá a Pro- hászkákra, Csernochokra mindazokkal szemben, akik számonkérik tőlünk a közöttünk élő, másfaju polgártársaink sorsát. És ezek a kiválóságok, önként, vonzalomból és szerétéiből vallották és vallják magukat a magyar nemzet fiainak. A szerencsétlen véget ért szlávbarát trónörökös minden áron azt a vallomást akarta kicsikarni első találkozásakor a boldogult prímástól, hogy ő tót nemzetiségű; a főpap azonban ismételten és nyomatékosan igy válaszolt a hatalmas nagyimnak: „fenség, én magyar vagyok.“ Magyar volt ő, talán nem a vérével, ami húsnál, vérnél, nyelvnél értékesebb, a leikével. Ez a magyar lélek vitte ki őt tavaly már betegen Amerikába, hogy vigasztalást vigyen véreinknek, büszkeséget és szeretetet öntsön lelkűkbe; ez a magyar lélek lett benne szomorúvá és beteggé, midőn a magyar határt, mely még az ő szülővárosát is befelé zárta körül, gonosz kezek odahuzták esztergomi palotájának úgyszólván az ablakai alá. Nagymagyarország szülöttje volt ő és Nagymagyarországé volt az ő lelke élete utolsó pillanatáig és nem lehet, hogy ő legyen Nagymagyarország utolsó hercegprímása. * Csenioch János Szakolczán, Nyitramegye határszéli városkájában született 1852 junius 18 án egyszerű földműves családból. Mint kiválóan eszes és szorgalmas tanuló a szakol- czai algimnáziumból, az esztergomi boneós- íőgimnáziumba került, ahol jelesen érettségizve, a bécsi Pazmaneumba küldték teológiai tanulmányai végzésére 1874 ben szentelték pappá, amikor is egyházmegyéjébe került rövid lelkipásztorkodásra. 1878-ben mór a prímáéi udvarban találjuk. Simor prímás mellett előbb szertartó, udvari pap, majd irodaigazgató, 1890 ben már kanonok, később főszékesegyházi plébános. Mint ilyent választotta meg 1901-ben szülővárosa országgyűlési képviselővé a néppárt programmjával Három cikluson át. hét évig volt a parlament tagja, mígnem 1908 ban Csanádi püspöki székbe ültette a pápai és királyi kegy. Innen két óv múlva a kalocsai érseki székbe került és amikor 1912 nyarán Vaszary prímás elhunyt, alig jöhetett más jelölt, mint Csernoeh János. — Az ország egyik legelső közjogig méltó ságának elfoglalásakor legfőbb gondjaként jelentkezett az érsekség anyagi helyzetének rendbehozatala és nem gondolta, hogy csakhamar sokkalta súlyosabb gondok fognak A világháború Tyriaiosa. — Gyóni Géza verseinek méltatása. — Irta: NÉMETI SÁNDOR. II. Annyi tragédia van ezen költeményben annyi bus, nagy tragédia . . . egy sanyargatott nép szánalmas tragédiája. És olyan mélyen igaz a inü tartalma, hogy megkönnyezzük a busán kesergő Alexist és a szomorú, bánatos orosz nőt, Alexandrát. A verskötet másik két különösen értékes gyöngyszeme, melyben szintén határozott tendencia van „Levél nyugatra“ és „Csak egy éjszakára“ cimü költemény. Az előbbi verssel Rákosi Jenőt köszönti a magyar-bárd, acélos, erős vádat emel a nemzetlélektől elhajló, minden szentet felrugó, dekadens költők ellen. Sajnálja a kiégett-szemű, horpadt-mellü, csenevész Nyugatosokat, akik félve bújnak, remegnek, most, mikor: „Beszél az erő és Vas“Ilyenek nem is védenék meg a hon szent földjét, csak egészséges honpolgárok, szálas fenyők, csak azok állhatnak ellent; úgy: „ . . . Jöhet vihar, világ keverő, Mosolyogva állja szűz magyar erő !“ Az utóbbi vers a „Csak egy éjszakára...“ az ostorozó-költemények legkiválóbbika. A szájaskodó, békében-hős gyáva-lelkű, magyartalan-magyarokhoz intézi a költő. „Csak egy éjszakára’ hivja őket, a halál-dáridójára, gránát-zenés, rettenetes dáridójára: „Mikor a rongysátor nyöszörög a szélben S haló-honvéd sóhajt: fiam . .. feleségem .. .“ Óh a gyávák: „Hogy bújnának össze megrémülve, fázva;“ hogy remegne a maga rongy életéért, de megtanulna imádkozni, bünét-bánni: „Csak egy éjszakára küldjétek el őket“Megrázó erővel markol a lélekbe ez a visszatérő-sor, mely a költemény tendenciózus mélységét és hatását csak fokozza. Maró gúny, kinevető lekicsinylés sújtja a: „Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket“. A költemény formája, hangneme, magyaros, kemény kifejezései; művészi, viharzó zenéje Gyóni költői zsenijét virágjának legszínesebb pompájában varázsolja elénk. Ä „Petőfi lelke“, a buzdító, az elcsüggedt lelkeket uj-életre-keltő költemények, nemcsak legszebbike, de egyszersmind a legmüvé- sziesbiké is. „Hurrá, testvér, csak most szorítsd még“. Ezzel a belekiáltással kezdődik a vers. Látjuk a halál-tornán küzdő költőt, a hős Tyrtaiost, amint csüggedő bajtársait tüzeli gúnyolva az ellenséget: „Most mi eszünk meg, nem a tetvek“ és látjuk a reménytől kipiruló, lelkesedő katonákat, amint naiv lelkűkbe belemarkol a megkapó refrain: „Petőfi lelke jár.“ Az töri-rontja az ellent mindenütt : „Varsó fölött a gépmadár dalában...“ „Az óceánok dörgő viharában“ mindenütt ő jár: „ . . . Testvér, a mennyországban is Petőfi lelke vár!“ Petőfi-kultuszát ismerve, mely a magyarság lelkét oly gyönyörűen bearanyozza ragyogásával — úgy vélem — nem szorul bővebb fejtegetésre a mü hatása. „Petőfi lelke jár . . .“ „Petőfi lelke vár.“ ez belemarkol a lelkekbe és hurrá ! az utolsó csepp vérig is hurrá ! Betéteket előnyösen kamatoztatunk. Kölcsönöket olcsó kamat mellett kihelyez fink, hosszabb időre is. 55t 1—3 Nemzeti Hitelintézet R.-T. Gyulai Fiókja (Városházával szemben).
