Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-06-04 / 45. szám
LIX. évfolyam 45. szám« Szombat €tjnla, 1997. jnnins 4 Előfizetési árak: Negyedén*«: Helyben . . . 1 P 60 f. Vidékre . . . 3 P 20 f. Hirdetési dij előre fizetendő. peunKJJ, TÁMAnAijn ÉS Kflaaznl&ZATi HfiSILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét Illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza ä Egyes szám ára 12 fillér. j Felelős szerkesztő: B0BAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Pünkösdre..■ Irta : Prokop Sándor. Az Ur mennybemenetele után még tiz napig maradtak együtt a félénk, bátortalan apostolok. A tizedik napon eljött a Szentlélek lángnyelvek képében. A tegnap még lehorgasztott fejek kiegyenesednek, a nyul- szivü, elmélázni szerető emberek mennek hirdetni Isten országát. Csak 12-en vannak és világot mennek hódítani. És meghódítják, átalakítják azt. A világ képe megváltozik, a Szeretet nagy hatalma összeköti az embereket. A büszke római rabszolgájában már meglátja az embert, a hatalma alá nyűgözött nemzetekben a testvért. Már nem tekint senkit idegennek, felebarátot lát mindenkiben- Gyönyörű perspektíva, reményteljes jövő nyílik meg mindenki előtt. Egymásra agyarkodás, irigység nincs, mindenütt a szeretet, szeretet a szivekben, az otthonokban. Nohát ezt a szeretetet nem látom, nem találom manapság seholsem. Nem is csoda. A nagy háború széttépte a szeretet kötelékét s most tudós professzorok, ravasz diplomaták próbálják összevarrogatni, népek, nemzetek lelkét összekötni. De a dolog nehezen megy. Azt az űrt, szakadékot, mit Trianon ásott nemzetek között, nem tudják betömni, az éket, mit megint csak Trianon vert népek s nemzetek közé, nem tudják kihúzni. Gondolkoznak, lehorgasztott fővel gubbasztanak és — elhinnem kell nekik — várnak valakit, a mai napon talán épen a Szentlelket, hogy valamiképen derítsen fényt lángnyelvével sötét fejükben, igazítsa, vezesse el őket az igazság útjára, adja nekik az erőt, hogy a szeretet széttépett kötelékét még egyszer összeköthessék s így egyént, családot, nemzeteket boldogíthassanak. Mert belátják, vagy legalább is kezdik már belátni, hogy nem megy jól a világ sora. Békét akartak s egy rettenetes háborúnak magját vetették el. Belátják, hogy most, nyolcadik esztendejében a nagy háború megszűntének, oly rettenetes chaosz, bizonytalanság mindenfelé, oly kesergés, sóvárgás, vágyakozás a lelkekben a nagy szabadulás, rég óhajtott béke után, mint sohasem. Hogy valamit tenni kell, mert igy nem mehet sokáig. Érzik, hogy mozog a föld lábuk alatt. Sápadtan, félve-remegve járnak a maguk csinálta bűnök és bűnözések tengerében. A végletek oly játéka pereg le szemeik előtt, aminőre gondolni sem mertek. Mert a megromlott atmoszférában az emberek már mindenre képesek : mulatozás, a tulságig hajszolt táncszenvedély, a divat őrült majmo- lása, az erényszámbamenő öngyilkosság, emberölés, rablás, becsülettiprás, ma már egész közönséges . . . Hűség, becsület, kitartás a szivekből kiirtva. Idáig jutottunk! Kiadták tehát a jelszót: itt segíteni kell ! De hogyan ? E szónál megállnak, teljes bizonytalanságban vannak. Pedig mily könnyen lehetne a munkát megkezdeni. Csak egy bátor emberre lenne szükség, ki, mint egykor szent Pál odadörögné fülükbe: a Krisztusi szeretetet hirdessétek, azt írjátok zászlótokra, de szivetekbe is. És ha nem volna ott hely a sok drága bútor, puha vánkosok: irigység, kapzsiság és egyebek miatt, hát dobjátok ki azokat mind, hogy elférjen, hogy gyökeret verjen abban a szívben a szeretet. Mig ez a gondolat nem teHetfdik évfordulója érkezett el annak a napnak, amelynél szomorúbbat, gyászosabbat keveset ismer a fekete napokban egyébként nagyon is gazdag nagyar történelem. Hét esztendővel ezelőtt, ezen a napon kellett megjelennie két magyar nrnak a versaillesi királyi park Kis Trianon nevezetű kéjlakában, hogy aláírjanak egy írást, amelynek tartalmát az ellenség nélkülünk állította össze, amely elszakított tőlünk 4 millió magyart, közel kétszázezer négyszög kilométernyi földet és amely Írásnak ezt a nevet adták: »békeszerződés*. Azóta Trianon fogalom lett a magyar históriában. Fogalma és kifejezője a nemzeti élet botlásainak, a sorscsapásoknak, a méltatlan megaláztatásnak. Ezen a napon rótták reánk a bünhődést a mnlt minden bűnéért, ezen a napon érte ezt a földet és népét egyezredév óta a legnagyobb sorscsapás, ezen a napon aratott diadalt fölöttünk a gőg, a korlátoltság és a hazugság, E három hatalom kényszere előtt meg kellett hajolni, mert csak az nem kényszeríthető, aki meghalni is kész, de a nemzetet a halálra készíteni nem lehet és nem szabad. Megtettük, amit kívántak tőlünk, aláírtuk az Írást, amit rólunk, nélkülünk csináltak, de nem akadhat széles e világon józan ember, még ellenségeinknél sem, aki elhigyje, hogy akartuk is azt, amit liti meg a lelkeket, mig a pünkösdi-tüz rommá nem égeti az aljas emberi szenvedélyeket, addig hiábavaló minden békefáradozás. Ezt a szeretetet várjuk mi Tőled Szentlélek Úristen, mert csak ez alakíthatja át, javíthatja meg a világot. Ezt a szeretetet gyújtsa lángra sziveinkben a Te tüzes nyelved. Mert ha ez újra fellobban a lelkekben, megszűnik a rablott koncon való veszekedés, megszűnnek a trianoni fájó uj határmes- gyék, nem lesz okunk a kétségbeesésre s nem kell félnünk újabb katasztrófáktól sem. Akkor nem lesz oka félni a bátor és intelligens Mussolinitól Franciaországnak, nyugodtan ülhet Benes ur is Prágában s nem kell fölszisszennie egy kis irredentizmusra a rettenetes nagy Romániának, nem a kedves szomszédsógornak és nem lesz szükség holmi kisantant konferenciákra sem. Az emberek megértik egymást, a szeretet nagy hatalmában egyesülnek és testvérekké lesznek. az irás tartalmaz, nem akadhat igazságos érzésű ember, aki .elhigyje, hogy az az irás csakugyan szerződés. Micsoda hát? Nem egyéb, mint merénylet a történelem, az igazság, a józan ész ellen. Merénylet nem azért, hogy valakinek hasznára lehessen, hanem csak azért, hogy merénylet legyen. Nem szülte semmi szükség, létrejött, mint a mitológia szörnyetegjei a bűnök káoszából. Igv fog elpusztulni is, amikor eloszlik a káosz és elbuknak a bűn titánjai. Sok veszteségünk megpecsételését sirathattuk, sok illúziónkat, sok balhiedelmünket temethettük el hót évvel ezelőtt ezen a nyári napon. De minden veszteség mellett fölemel bennünket az, hogy azóta egy hatalmas reménységnek lettünk birtokosai, azóta megtaláltuk elveszett legdrágábh kircsünket, önbizalmunkat. A remény nagy kincs, még nagyobb az önbizalom, de mind a kettő csak helyzeti energia, mely mozgatni nem képes, a nyugalom állapotába került tömeget újból neki- lenditeni nem tudja. Egyébre is szükségünk van erőre, amely mozgat, hegyeket emel, világokat teremt vagy semmisít meg. Ez az erő a szeretet. Mi sem szerezheti vissza biztosabban az elveszített földet, az idegen bilincsbe vert népet, mint ha gyökeret ver a szivekben I Juntas negyediké. A MÁV. MENETJEGYÍR ODA május hó 30-án megnyílt e6 A BÉKÉSMEGYEI TAKARÉKPÉNZTÁRI EGYESÜLET péaztárhelyiségében.
