Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)

1926-12-29 / 103. szám

2 Békés 1926. december 25. termek ! Békesség embernek ! A magát sirató bus magyar szív­ben egy erős vágy kél ez éjszakán... Bevinni a karácsonyt, az Istennek való dicsőséget és az embernek való békességet a szívbe s ezen betlehemi Kisded prograinmja szerint marokra fogni újra a jövőt. Igaz magyarnak, gerincesnek, szépért-jóért lelkesülő­nek, izzó hazaszeretetünek, kitartó­nak, magyar kemény legénynek lenni újra. Ekkor hozzánk, szegény ma­gunkra maradt magyarokhoz is el fog jönni a karácsony öröme a „Gloria et pax“ Dicsőség Istennek! Békesség embernek ! Á Béke Fejedelme. Irta: Báró Apor Vilmos dr. »És hivatik az ő neve . . . Béke feje­delme« — igy jövendölte meg a világ Üdvö­zítőjéről szólva századokkal azelőtt a próféta s amikor a világra jött, angyalok kara zengte neki bölcsődal gyanánt: »Békesség földön az embernek.« Eljutottunk azóta a huszadik szá­zadig és a kultúrával telitett modern ember ma távolabb áll a békétől, mint valaha. Nem elég, hogy véres háború sorompóba állí­totta egymás ellen a nemzeteket, hogy irigy­ségtől fütött osztályharcok dúlnak az egyes országok határain belül, de számos családi körben, sőt az egyes szivek, bensőjében is elégedetlenség, nyugtalanság, kétkedés, két­ségbeesés zavarja állandóan a békét, az össz­hangot. Mi oka ennek? ügy tapasztaljuk, hogy sok az, ami szétválasztja és nincs, ami összefogja az emberiséget. Szétválasztja a nyelv, a vallás, a világnézet, a gazdasági érdek, a társadalmi állás, a rang, az egyéni ambíció és hiányzik az egyesitő gondolat, igazság és törvény. Hiába keresem azt a leg­elemibb létalapot, melyben mindenki egyétér- tene. Nem találom a művészetben, nem a jogtudományban, sem a bölcseletben, sem a természettudományban. Yégigjárhatom a világ összes múzeumait, könyvtárait, parlamentjeit, minisztériumait, elolvashatom az összes sajtó­termékeket, regényeket, verses köteteket, új­ságokat, de még a legalapvetőbb fogalmak­nál is csak zűrzavart, ellentmondást és szét­húzást találok. Karácsonykor azonban, amikor a pász­torok egyszerű lelkületében odalépek a kis Jézus jászolához, egyszerre megtalálom azt, amit kerestem. Mert ha az emberek mind hinnének ebben a szegény gyermekké lett Istenben, egy csapásra meglenne a közös ka­pocs, mely összeforrasztja az egész emberi­séget egy családdá. Ha elfogadjuk az 5 tör­vényét, megtaláltuk közös alapját minden jog­nak és igazságnak, ha megszeretjük öt, meg­találtuk minden szépnek és jónak tökéletes eszményképét, ha követjük Őt, megtaláltuk a társadalmi rend és érdekközösség forrását, tt ha királyunknak valljuk Ot, mind felfedeztük a világbéke, a nemzetek fejlődésének közös alapját, ha tekintélyét elismerjük, rátalálunk önmagunkra minden gyarlóságunkkal és meg szabadulunk a bűntől, mely bensőnket feldúlta. Az újságban olvasom, hogy egy rajna- menti német város lakossága elhatározta az ottani G-ermánia szobor lebontását, mely fe nyegető kézmozdulattal Franciaország felé tekintett és helyébe Krisztus szobrát állítják oda a béke symbolumaként. Vajion dereng már? Bár meglátná végre a világ a kará­csonyi csillagot, mely a népeket, családokat, osztályokat és egyéneket a betlehemi istálló­ban született Békefejedelméhez elvezeti. Karácsony. Nemcsak a keresztény világ, de az egész emberiség történetének legnagyobb kihatású eseménye az Üdvözítő Ur Jézus születése. Nem volt még esemény, amely az emberiség életét annyira átalakította volna, mint az Üdvözítő megjelenése e világban, Ami termé­szetes is, mert hiszen a világot teremtő és fentartó erő, az Isten, avatkozott be ígéret- szerüen és önmagát kinyilvánítva, az emberi­ség életében. Beavatkozott, hogy világossá­got adjon az emberiségnek, mely »a sötétben és a halál árnyékában ült.« Nagy természeti események, kataklizmák és katasztrófák talán okozhattak a világ és a föld fizikai életében óriási változásokét, de az emberiség szellemi és lelki életében mélyrehatóbb átalakulást semminő más esemény nem hozott és nem hozhatott, mint Krisztusnak e világrajövetele. Krisztus a legnagyobbat hozta, amit öntuda­tos szellemi lények számára, adni lehet: célt adott az emberiségnek, amely ő előtte iga­zán cél nélkül bolyongott a földiekén. Al­kothatott és alkotott nagyot az emberiség Krisztus előtt is. — Az egyptomi világ a technika, a hellén a művészetek és bölcselet, a római a jog és az államhatalom terén, de mindezek az alkotások az emberi lót végső céljainak ismerete nélkül keletkeztek, ma­gasra nyúló, de félbemaradt bábeli tornyok­ká váltak, melyeknek bárminő magas csúcsára jutott az ember, a maga léte titkának rej­telmeiből még mindig nem látott semmit. Mi az ember lényege, mi a legértékesebb min­den között, ami az embernek a Teramtőtől adatott, azt Krisztus magyarázta meg, arra az Üdvözítő tanított meg bennünket. Az ember­nek a lelke a lényege, az Isten képmására és hasonlatosságára teremtett lélek a leg­főbb javunk, amit a Teremtőtől kaptunk, ezt a Tanítást hozta az Üdvözítő az emberiség számára és felállította azt a természetes kö­vetelményt, hogy egész életünket ennek az igazságnak megfelelően rendezzük be. Az embernek semmit sem használ, ha az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja. Eunél hatalmasabb átalakulást az em­beriség életében semmi sem idézhetett volna elő. Egyszerre jelentéktelen, felesleges eről­ködésekké fokozódtak le az embernek a ter­mészeti erők meghódítását célzó munkái, cél­talan törtetéssó vált a szellemi erők kifej­lesztésére irányuló igyekezete, hiuságos ve­télkedéseknek tűntek fel az emberi erő és hatalom győzelmét célzó küzdelmek. Egy a szükséges, a lélek harmóniája az Isten aka­ratával. Ezzel az igazsággal jött Krisztus, ezzel a céltüzéssel indult útjára a keresz­ténység. Ezt az igazságot tizenkilenc század óta számtalanszor keresztre feszítették, miként isteni hirdetőjét; ez a cél még ma is csak ki vau tűzve, de nincs elérve. Ez az igaz­ság az elméletben nincsen komolyan megtá­madva, de a gyakorlatban nincsen a maga teljességében elismerve. Senki sem vonja komolyan kétségbe, hogy az embernek nem a lelke a legfőbb java, de életünkben még­sem cselekszünk mindig e szerint az igazság szerint. Mégis a kereszténység termelte a kiválasztott lelkek ezreit, akik száz száza­lékban ennek az igazságnak értelmében ren­dezték be és élték le életüket. A keresz­ténység int és figyelmeztet ma is és minden­nap ezen igazságra és a maga ünnepeivel évről évre Krisztus tanításának megszületé­sére és követésére akar buzditaui. A karácsony ajándékai emlékeztessenek bennünket ama nagy ajándékra, amelyet az emberiség Krisztus születésével kapott: léte cóljáuak biztos ismeretét, jövőjének tiszta látását, boldogsága utjának csalhatatlan ki­jelölését. A gyermek a szüleitől kapott kará­csonyi ajándékokat bizonyára örökre megőriz­né, ha nem volnának azok romlásnak kitett anyagból. Mi mindnyájan romolhatatlan aján­dékot kaptunk a mennyei Atyától, lelkünk értékének, örök életre hivatottságának felis­merését, ezt a nagy ajándékot nem szabad félrelöknünk, nem szabad alábecsülnünk, nem szabad hamis teóriákkal csúffá tennünk, ha­nem mint legfőbb javunkat kell a magunk és a jövő nemzedékek számára megőriznünk. Őszi és téli [női kabátok nagy válasz­tékban KULPIN JAKAB divatáruháza nöikon- fekcióosztályában, Békéscsabán, Kedvező fizetési feltételek. 049 15-» Választások után a legjobb minőségű fűszer-, csemege- és italáruk, karácsonyi cikkek, zsardinett kosarak 864 10—11 A Magyar Köztisztviselők Fogyasztási, Termelő és Értékesítő Szövetkezete gyulai árudájában ,s ki­választhatók. KÖLCSÖNT olcsó kamat mellett folyósítunk NEMZETI HITELINTÉZET GYULAI FIÓKJA (Városházával szemben)

Next

/
Thumbnails
Contents