Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)

1926-12-29 / 103. szám

Vi Vili. évfolyam 103. szám.

Szombat

Gyula, 1026. december 25.

Előfizetési árak: Negyedévre:

Helyben . . . 20.000 K Vidékre . . . 40.00© K

Hirdetési dí j előre fizetendő.

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP.

Szerkesztőség, kiadóhivata Gyulán, Templom-tér Dobaj János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inlézendők,

Kézirat nem adatik vissza

Egyes szám ára 1500 korona. | Felelés szerkesztő: DÖBAY FERENC

Megjelenik szerdán és szombaton.

Karácsonyra.

Irta: Rózsa fenő dr

A modern istenkeresőknek egyik legsajátosabb tipusa, az öreg Tolsztoj beszélte el egyszer...

Élt egykor egy hatalmas király. De nagyon boldogtalan volt, mert nem látta az Istent, Addig nem akart meghalni, mig meg nem látja. Ráparancsolt szolgáira, hogy halálbüntetés terhe alatt 3 nap alatt mutassák meg neki az Istent. Kétségbeestek a szolgák, mert nem tudták a parancsot teljesiteni. Mit fog most a nagy király haragjában velünk tenni ?! Meghallja egy pásztor a szolgák baját. Besiet a királyi palotába. Majd ő megmutatja a boldogtalan nagy királynak az Istent. Nézz a napba! — szól a királyhoz ... De most egyszerre miért hunyod be a szemed ? Látod ? ... A napba se tudsz belenézni . .. Hogyan tudnád hát te az Istent látni...

Azóta a földnek nyugtalan, kiváncsi, sápadt emberei közül már sokan maguk előtt akarták látni az Istent. Közel akartak hozzá lenni. Keresték az arcát. Meglátni és meglógni szeretnék Őt. Előjöttek a tudomány, az éjszakázó ész emberei, ke- resztül-kasul járták a nagy világot, megnéztek, megbámultak mindent, keresték — kutatták az Istent. A tudósok álmatlan éjszakákon a szobájukban törték a fejüket s lázasan keresték“ Őt az utcán, a fórumon, a virágzó természet ölén és az alpesek hófödte hegyhátán.

Meg fog-e állni egyszer ez az Istent látni kiváncsiskodó emberi szenvedély ?

Szemkápráztató vizió! „Et in terra pax hominibus, bonae voluntatis“ — Békesség a földön a jóaka- ratu embereknek.

És az Istent meglátni szerető ember fülel, néz, bámul.

És mit lát ?

Lát egy szent, csöndes, meleg éjszakát . . . Látja, hogy e szent éjszakán valaki olyan finoman, csöndben, lárma-zaj nélkül, nesztelen, szinte lábujj hegyen belopódzkodik ebbe a világba. Talán gazdag ez a Valaki? Nem! Düledező istállóban

mutatja be magát legelőször a bámészkodni szerető embernek. A büszke Jeruzsálem nagyúri házai nem fogadták be őt, mert szegénységéhez még szerény is. Aki azután tovább néz ebbe a csöndes, meleg éjszakába, nem lát egyebet, mint egy rongyos istállóban egy korhadt jászolfélét s benne félrothadt szalmán egy mosolygó Fiúcskát, egy icipici babát, — mellette egy öreg, ősz- becsavarodott, csillogó szemű férfit és egy imádkozó, szorgoskodó, lilio- mos termetű Leányzót.

Csak ennyit lát ?! . . .

Csak ennyit!

De ennek láttára leszállnak az ég angyalai. Kicsattan imájuk egy rég nem hallott énekbe, haik, édes melódiába : Gloria in excelsis Deo ! Dicsőség Istennek! Békesség embernek !

Ég és föld összeölelkezik ezen a betlehemi csöndes, titokzatos szent éjszakán ... Ez után sírtak, erről álmodtak már 4000 év óta a próféták . . . Nincs is melegebb éjszaka, mint ez! . . .

De hol marad az ember, akinek kedvéért idevarázsolódott a meleg éjszaka ?

Ott siet az utón tarisznyával a vállán, pásztorbottal a kezében, mezítláb, hajadon fővel . . . Okét is egy vágy hajtja . . . Keresni és meglelni az Istent . . . Belépnek az egyszerű pásztorok az istállóba. Meglátván a karácsony Istenét, könnyek lopódz- nak szemeikbe. Megroggyan a térdük. Beszédes lelkűk imádságot suttog ezen az éjszakán . . .

De csak az egyszerű pásztori szivek fogják majd megbámulni a jászolt és a benne fekvő Kisdedet ? Hol maradnak az ész, a tudomány emberei, hová tűntek e jászol mellől a Bölcsek ?

Ők is ide tartanak. A jászolban fekvő Picike fölröpiti csillagát az égre: „Csillag támad Jákob felől“. A Bölcsek látják és jönnek. Vonzotta, megbüvölte őket ez a csillag és elvitte keresni az Istent. Besietnek az istállóba. Megbökkenve néznek össze.

Talán tévedtünk s rossz utón járunk — mondják az ész emberei. Ilyen koldusszegényen csak nem jöhet a világra Ő, a megígért ? !

De a csillag áll megingathatatlanul és löveli sugarát e koldusgyerekre. Isten az ő emberei szemeivel ránéz a Bölcsekre. A Bölcsek nézik a Babát Kimelegszik a szivük. Megtelik csöndessóggel és örömmel. Kicsordul a könnyük. Megreszket a térdük. Arcra borulnak „Et adora- verunt Eum“ — és imádák őt. A Bölcsek e betlehemi édes Gyermekben meglelték az Istent.

Az emberiség egy része e szent, meleg éjszaka óta nem keresi többet az Istent. Ezen jászol kánál megállapodott. Sőt ez katbedra lett számára Az életmüvészek ezen katbedra programmja szerint hirdetik a nép diadalmas, harmonikus életét ezen a földön.

Ez éjszaka óta évről-évre beköszönt a karácsony. Ünnepe bezörget minden házba, a meleg családi fészekbe, a kicsi gyermekszívekbe, a nagyvárosok palotáiba, a tanyák bo- gárhátu kis kunyhóiba, odajön a gazdagok ragyogó karácsonyfás szobáiba, a szegények koldus kuckóiba, belopódzik örömeink és szomorusá- ságaink közé. Meleg szivet visz be a gazdagok hideg, sápadt aranyaihoz és belopja a békét szegényes házak koldus lakóinak szivébe.

Milliók örülnek és sírnak ez éjszakán . . .

Ez a sápadt, pőrére vetkőzött koldus, szegény magyar is belesir ebbe az éjszakába. Siratja múltját, elmagyartalanodását, békétlen ségét, szalmalángját, petyhüdt hazaszeretetét. megnyomoritottságát, siratja az idegen kézre jutott magyar hegyeit, erdeit, rónáit, siratja saját magák Száz oka van sírni, panaszkodni ez éjszaka.

De ez a könnybelábadt szemű magyar, ha belenéz ebbe a karácsonyi éjszakába, olyan nekivaló hangokat hall... A betlehemi jászol közelében nekivaló dallamok zsongnak ... Gloria et pax ! Dicsőség Is-