Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)
1926-12-08 / 97. szám
2 Hekes 1926. december 8. Mindenfelé ünneplik Lukacs Gyürgyot. Díszvacsora a Katolikus Olvasókörben. — Az utolsó gyűlések. — A munkásság a hivatalos jelölt mellett. Tekintettel arra, hogy a közigazgatási ha tóságok — mim a „Békés“ már jelentette — a kerület nyugalma érdekében csak vasárnap délig engedélyezték gyűlések tartását a múlt hét utolsó napjaiban Lukács György dr. kerületének több helyén megjelent, hogy tájékoztassa választóit .programmjáról. Szombaton délután Dobos községét kereste fel az egységespárt hivatalos jelöltje. Először a Földművelő Egyletet látogatta meg, ahol Molnár István elnök fogadta és biztosította az egylet tagjainak ragaszkodásáról és szerzetéről A termet zsúfolásig megtöltő tömeg nagy figyelemmel hallgatta végig Lukács György dr. szrvait, aki rámutatott a földművesig sérelmeire és bajaira és ismertette a közeljövőben ezen a téren várható kormányintézkedéseket. Innen az Ipartestületba vitt a képviselőjelölt útja, ahol Csiszár József elnök üdvözölte, majd Earsányi Zoltán ipartestületi jegyző mondott nagyhatású beszédet. Meleg ünneplésben volt része a hivatalos jelöltnek az Ujfalusi Körben is Ezután az Egressy féle vendéglőben fejeződött be a képviselőit körútja, akol egybegyült Doboz község szine-java, hogy állást foglaljon Lukács György dr megválasztatása mellett. Eoldy Kálmán gyógyszerész magasröptű beszédben köszöntötte fel a képviselőjelöltet, kiemelvén, hogy ilyen tehetséget nem minden esztendőben kap a haza. összehasonlította nagy magyarjainkkal és leszögezte, hogy nemzetünk történeimé ben kiemelkedő hely fogja megilletni Lukács György dr. működését Lukács György dr. válaszában utalt azokra a nagy feladatokra, ame lyekkel meg kell birkóznia az összeülő uj or szággyüiésnek és kifejtette, hogy a nemzetnek a mai nehéz időkben kétszeresen össze kell fognia, hogy meg lehessen szüntetni az általános nyo mórt és nélkülözést. „Újjászületnek az értékek/4 Este Gyuláu állón. Katolikus Olvasókör nagytermében díszvacsora volt Lukács György dr. tiszteletére, amelyen közel száz meghívott vendég és körttg vett részt. A vassort utáu elsőnek Megyesy Ágoston dr. ügyvéd, nv. tvsz. bíró szólalt fel. Jtuuái’iól kezdve — mondotta — közgazdasigi életünkből eltűnik a bitváuy, rossz papirospéuz és helyét elfoglalja újból a régi idők nemes fémből készült valutája: bevonul a pengő. Ismét arany és ezüst lesz a zsebünkben papiros helyett. Ugyanúgy cserélődnek lassan ki a politikai életben is az elmúlt zavaros években feltűnt könnyebb sulvu egyéniségek igazi, komoly, régi értékekkel. Gyulának szerencséje vau, mert nem kell rósztvenuie ebben a folyamatban. Gyula már évekkel ezelőtt olyan embert küldött az ország házába, ki országos, sőt nemzetközi mértékkel nézve is igazi nagy érték. Ezért kéri a jelenlevőket, tartsanak ki törhetetleuül a kerület eddigi képviselője mellett. Pigfelmébe ajánlotta a képviselőjelöltnek a Katolikus Olvasókör uj otthonának ügyét, végül p edig hangsnlyozta, hogy annak ellenére, hogy itt csupa katolikus férfi gyűlt egybe ma este, nem mint katolikusok, hanem elsősorban mint állampolgárok ünneplik Lukács Györgyöt. A nagy tetszéssel fogadott pohárköszöntő után Lukács György dr. emelkedett szólásri. Sokféle vád és támadás érte a képviselő- választási harcok során, amelyek felett azonban könnyedén napirendre tért, mert megnyugtatta tiszta lelkiisraerete. Egy vád azonban mégis a szivéig hatolt, mert azt mutatta, hogy elleufelei elzárkóznak a legegyszerűbb belátás elől is. Azt mondták : Igen, a mi képviselőnk nem a mi érdekeinket viseli szivén, hiszen örökké a külföldön jár. Fáj neki, hogy akadtak olyanok, akik az 5 fáradozásait a magyarság egyetemes érdekében a külföldön nem helyeselték. Hiszen ez nemcsak a nemzet érdeke, de a leghelyibb helyi érdek is. A Trianonban megszabdalt Magyarországnak Gyula épen a legszélére került. Az igazságtalan határvonal elvágta a várost a gazdaságilag szorosan hozzátaríozó vidéktől. Hiába dolgozik az iparos és munkás, ha nincs piaca. Hiába^d dgozik a földműves, ha terményeit nem tudja elhelyezni. Hiába dolgozik a kereskedelem, ha vásárlói a vámhatáron túlra,kerültek. A régi Magyar- ország visszaszerzései dolgozni tehát atnyi, mint Gyulának legnagyobb érdekét mozdítani elő. XJriti poharát báró Aporra. Báró Apor Vilmos dr., a kör diszolnöke szólalt fel ezutáu. A lelkipásztornak, bármely valláshoz tartozzék is, kétszeresen nehéz a feladata ilyenkor választások idejóu, hiszen hivei is két táborra oszlanak és egy rész az egyik jelöltet, más rész a másikat támogatja. A jelen esetben a másik jelölt is jó katolikus, derék, vallásos ember. Nem is önszántából fogadta el a jelölést, hanem csak hosszas rábeszélésre. Hiszi, hogy a választások lezajlása után újból helyre fog állan i hivei közt az egyetértés és béke. Programmbeszéd a gyárakban. A pohárköszöntők elhangzása után a társaság még sokáig maradt együtt a fehér asztalnál. Vasárnap délelőtt a Böranyagbesserző Szövetkezet gyárába volt párígyülés egybehiva. A gyűlésen a környék munkássága óriási számban jelent meg, hogy meghallgassa Lukács György dr. beszédét A képviselőjelöltet a munkásság nevében Néveri] Antal elnök fogadta, aki arra kérte, hogy mint a múltban, úgy a jövőben is mindig támogassa a munkásság ügyét, mert a maga részéről a munkásság is mindent elkövet, hogy diadalra segitse a hivatalos jelölt zászlaját. A háború utáni idők másik figyelemreméltó jelensége, a nemzeti gondolat intenzitásának nagyszerű megnövekedése Nemcsak a par excellence nemzeti kormányok vezeite államokban látjuk ezt. hanem azokban az országokban is, melyekben a szocialisták vannak többségben. A „nem zetköziség“ puszta ideológia lévén — realitások és komoly eszmei tartalom nélkül — semmikép sem elegendő arra hogy rekonstruktiv elgondo- lásu állami élet legyen felépíthető Mint tagadás, mint puszta negáció — fegyver. A vele való já ték olyan, mint a fegyverrel való játék Végzetes bajt okozhat akkor is ha rossz szándék nem irányítja a kezet, amely tartja. Mint konstruktiv alkotó gondolat nem állhatja meg a helyét A történelem, az idők az élet legnagyob gondolatának, leggyönyörűbb érzésének, a nemzeti gondolatnak, a nemzeti érzésnek helyébe nem tud, nem bir más gondolatot más eszmét, más érzést tenni. Tagadja azt, ami megvan. S olyat imputál ami nincs meg s talán nem is lesz meg soha De még ha meglenne is, akkor sem volna olyan ható ereje, hogy — mint puszta tudományos tézis — a nemzeti érzést, ezt az élő valóságot ellensúlyozhatná. Épen a szogialdernokrata mentalitáshoz legközelebb álló francia kormányzat példája mutatja, hogy az internacionalis gondolat, mint olvad fel a szélsőséges nemzeti önzésben, tisztára nacionalista, sőt kifejezetten impe rialista célok szolgálatában. A nemzeti gondolatnak ez a világszerte tapasztalt előretörése nem maradt hatástalan a magyar munkásságra sem A magyar munkásság — mint önálló gazdasági és politikai faktor — ezidőszerint még oly rövid életű, hogy önálló tradíciói nem alakulhattak még ki. A földtől alig, hogy elszakadt ipari és gyári munkásainkban ösztönösen és elolthatatlanul ég ma is a hazai rög szeretete és hogy idegen eszmék, önző, sokszor lelketlen irányitók befolyása alatt szóval, néha tettel is megtagadták hazájukat, ennek oka jórészben a polgári társadalom nemtörődömsége, tudatlansága és velük szemben tanúsított bízat matlansága volt. A munkások magukra hagyatva a többi társadalmi osztály részéről tapasztalt ellenszenv miatt, könnyű prédáivá lettek minden demagógiának. De lelkűk és a szivük mindezek dacára megmaradt magyarnak. S most amikor az államhatalom megértő, becsületes szándékkal közeledik hozzájuk, mikor súlyos helyzetükben hónuk alá nyúlva, megsegíti őket, magyar érzé sük, hazafiságuk, melyet eddig a szakszervezeti terror és a rosszul értelmezett pártfegyelam az internacionalizmus szűk gátjai közé szorított, ki árad s ledöntve minden akadályt meg fogja találni az utat a magyar nemzeti állam nagy rezer- voárjához, melynek egyik fő tápláló ere éppen a magyar munkásság öntudatos nemzeti érzése lesz. A magyar munkások ép oly fanatikus ka tonáivá válnak majd a nemzeti eszmének, amilyen fanatikusai a múltban a nemzetköziségnek voltak. Ennek az örvendetes átalakulásnak a jelei már mutatkoznak. Céltudatos becsületes mun - kával, erős akarattal, ez a lehetőség valóra lesz váltható. Nem hiszem, hogy rossz próféta vagyok, ha azt mondom, hogy a magyar munkás ság már a most folyó választásokon is ráeszmél arra a nagy és meg nem másítható igazságra, hogy legelső sorban és mindenek fölött magyar. És ha ez igy les?, akkor kétségkívül, ez lesz Bethlen István gróf öt éves kormányzásának legnagyobb eredménye és az őt ért sok tudatlan | és méltatian kritikával szemben, — legnagyobb elégtétele. Amikor a második nemzetgyűlés szerepét és munkáját nézzük, két dologról nem szabad elfelejtkeznünk. Először arról, hogy kritizálni könnyű alkotni nehéz és hogy különösen nálunk nagy a kritikára való hajlandóság. Másodszor meg arról, hogy vannak, akik azt hiszik, a méltóságot gőggel kell viselniök és gogükben beburkolódzva, nem látják korok s idők járását, eszmék hullámzását s igy nem tudják, hogy a nemes értelemben vett konzervativizmus azonos a nemzet nagy érdekeit teljességükben felölelő lassú, de folyamatos haladással. A kritikusoknak azt mondjuk, amit Wilde mondott nekik : „Kritizálnia csak annak szabad, aki legalább is egyenrangú szellem azzal, akit kritizál.“ A reakció hirdetőinek és a reakciótól félőknek pedig megmagyarázzuk, hogy Bethlen István gróf konzervativizmusa egy fegyelmezett, logikus törvények keretei közé szorított evolúció, amely befelé kultúrát anyagi jólétet, rendet, nyugalmat s az alkotásra hivatott nemes energiák egyesítését hozza, kifelé pedig hatalmi súlyt ad, tekintélyt biztosit s útját egyengeti egy boldogabb jövőnek. Ez a konzervativizmus nem a meglévő politikai, gazdasági, társadalmi és hatalmi erők örök életre szóló bebalzsamozása, nem egy a haladás útjába gördített szikla, melynek a történelmi osztályok szerepe ad díszt és ornamentikát, hanem egy nagy és kipróbált politikai irányzat, mondhatnám, a mai kor uralkodó eszmeáramlata, mely az állam legmagasabb érdekében a nemzeti haladás és a társadalmi problémák megoldásának szempontjából ki akarja zárni azt a rizikót, hogy az evolúcióból mégegyszer revolució lehessen.
