Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)
1926-12-08 / 97. szám
L¥%II. évfolyam 97. szám. Szerda €}ynla, 1990. december 8 Előfizetési árak: Negyedévre: helyben . . '. 20.000 K Vidékre . . . 40.000 K hirdetési díj előre fizetendő. r r POLITIKÁI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HKTILAP. Szerkesztőség, kiadóhivala Gyulán, Templom-tér Dobaj János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1560 korona. Válasszunk! Gyulán az egysegespárt, ősi erényeink nagyobb dicsőségére, kettészakadt. Elviselhetetlen lett volna csakugyan egységesnek maradnia. Hiszen talán a világ is összedőlne,, ha nem lehetne még választáskor sem egy kicsit hajbakapni. Vagy pláne, ha össze találnánk békülni a legfontosabb alkotmányos jogunk gyakorlásának alkalmából. Ha nem lehetne ellenjelöltet állítani! Akárkit. Csak azért is ! Még talán megijednének ellenségeink a mi nagy összetartásunk láttára. Isten őrizzen, hogy mi ijesztgetni akarnók derék szomszédainkat Ürügyet találni a kettéválásra természetesen mindig lehet. Ha mást nem, hát azt, hogy a képviselő peches ember. Amerikában vagy Genf- ben van, mikor a választói keresik Mit akar ott Európa sorsának intézői között? Miért nem kibicel itthon a helyi potentátok kisded játékainak ? Minek áll oda a nemzetközi politika nagy tűzhelyéhez, tüzeljen csak a mi kis üstünk alá. Az ország szekerét akarja előbbre lendíteni ? Tolja ő csak a mi saját külön kátyúba rekedt szekerünket Mit törődünk a hazával, a hazának száz bajával! Fődolog, hogy a mi kis ügyeink rendben legyenek, a mi hasznos számításaink beváljanak. A jól kieszelt trükk azonban csőFelelős 8x«rk«n(6: DOBAT FERENC döt mondott. Ma már mindenki tovább lát az orránál. Senki sincs már abban a hiszemben többé, hogy az ország a földünk mesgyéjénél vagy a falu határánál végződik. Tullátunk a trianoni határokon. Tudjuk, hogy a külföld rossz véleménye volt legfőbb oka tönkretételünknek. Erezzük, hogy ezen kell legelsősorban segítenünk. Az ország, a nemzet értékét azokból az emberekből Ítélik meg, akik képviselik. Ki vesz tudomást arról, hogy minő lángoló szivü hazafiak élnek, milyen szociális és kulturális hevülettől duzzadó keblek dobognak itt a körgáton belül. De azt mindenki, ország-világ látja, hogy kit küldtek az ország házába. Lelkünk legjobb, legönzetlenebb érzéseit kell tehát elővennünk, mikor arról van szó, hogy kiválasszuk azt, aki országvilág előtt képviselni fog bennünket. Akinek szólnia kell a nemzet tanácsában a mi nevünkben, a nemzetek tanácsában az ország nevében. A ma- gunkbaszálló komolyságnak, a politikai érettségnek, az ország érdekei felismerésének kell felülkerekednie ilyenkor a csakazértis ellenzékieskedésen, a közéleti dilettánskodáson, a mesterségesen felfújt lokális kifogásokon. Nem arra van szükségünk, hogy mi beszélhessünk a követünknek, amennyit akarunk, hanem hogy ő beszélhessen értünk és helyettünk. Ha pedig helyi szolgálatokat várunk Megjelenik szerdán és szombaton. tőle, tudnunk kell, hogy-szívesebben adnak annak, aki maga is tud adni valamit. A kormány bizonyára hálá- sabb avval szemben, akinek valami hasznát veszi a külfölddel való nagy küzdelmeiben, mint akitől ilyesmit nem várhat. A komoly, józan megfontolás tehát, akárminő követelményeket támasszunk képviselőnkkel szemben, ezúttal nem hagyhat bennünket kétségben, kit válaszunk. Ha józan politikai eszünkre hallgatunk, nyugodtan és büszkén ejthetjük ki majd képviselőnk nevét, ha az ország másik felében járva ezt kérdezik tőlünk. 1920-ban, közvetlenül a választások után, az egyik minisztériumban nem tudták, hogy visszakerültünk-e a hazához, vagy leszelt a trianoni határ. 1922-ben mindenki tudta, hogy kit küldtünk a parlamentbe. Kormány és ország hálás volt érte. Aki sokat jár idegen vidéken, tudja, hogy nem sokat tudnak rólunk. Abádsza- lók vagy Ottevény ismertebb helyek. Olyan bizalmatlanul néznek reánk. Csak akkor kezd respektus ébredni irántunk, mikor megmondjuk, hogy Lukács György a képviselőnk. Leolvassuk a gondolatukat. Szinte bocsánatot kérnek, hogy lenéztek. Hiszen nem lehet az olyan utolsó hely, ha Lukács György képviseli és nem lehet az olyan elmaradt nép, ha Lukács Györgyre adja szavazatát. Uj idők. Irta : SZTRANYAVSZKY SÁNDOR dr. államtitkár. Választ a nemzet Megmondja mit akar. Irányt szab. Célokat tűz ki. Eszméket dob fel és temet el. Megválasztja azokat, akik a nemzeti szuverénitás közvetlen tényezőiként, éveken át a nemzet gondolkodásának, akarásának, akti vitásának reprezentánsai lesznek. Természetesen olyanokat választ, akiknek vére egy az övével, akiknek lelkiismerete gondosan őrködik a magyar jövő sorsán. A demagógia ideje lejárt Ennek a sokat szenvedett kornak sok megpróbáltatáson átment emberei különbséget tudnak tenni tények és esz mék, igazságok és ígéretek között. — Könnyebb száz palotát Ígérni, mint egy kunyhót megépíteni — régi igazság, melynek ereje ma érvényesül már Hiába a fényes ábrándok néha becsülete sen elképzelt, de soha meg nem valósítható délibábja, hasztalan a ravasz és nekünk oly idegen társadalomtudományi és politikai dogmák lidérce, a háborút járt és két forradalmat megélt magyar tudja, hogy az első ködkép csupán, szép, de veszedelmes mámornak gőze, a második meg csalóka fény, ingó lápi tűz, mely nem kincset takar, hanem ingoványt. A realitásnak, a pozitívumnak mindent magával sodró ereje, a háború utáni időkben egyre hatalmasabban érvényesül, Nemcsak nálunk, az egész világon igy van ez. A politikai és közéleti lézengők hangos frázisai nem robbannak már. A komoly, nagy gondolatok, nagy eszmék nagy igazságok hirdetőinek egyre több hívük van! A politikai élet hisztériája, mely még pár évvel ezelőtt oly sok államot tett súlyos beteggé, elmúlt. A gyógyulás lassú de biztos. Eiső tömeg formálja a maga "’jele, hogy többé nem a képére a vesetőket, hanem az elhivatott vesetc í irányítják a tömegeket, azok a vezetők, akik a gek gondos mérlegelési tűk szellemét megértve lekedni Ez az uj igazság, reális tartalommal s nei reális élet s a lehetősé után koruk és nemze- tudnak akarni és cse* a háború utáni időknek ez a nagy igazsága az >ka annak, hogy minden olyan párt, felfogás, prngramm, amely nem bir tud a maga élére egy a kor és a nemzet szellemétől áthatott vezetőt állítani, el kell, hogy b szerte, elbukik nálunk :jék. Elbukott EurópaE1 fog tehát bukni minden olyan orientáció mely abból a téves felfogásból indul ki, hogy a nemzet élete kávéházi asztaloknál, sötét redakciók, politikai lebujokban folyik. Mert a nemzet igazi élete a falvakban folyik, a halk harangu fehér templomok körül, ezüst levelű jegenyék alatt, rozsdaszin barázdák fölött, melyekből egy példátlanul dicsőséges múlt emléke ként halott hősök csontjait szántja ki az eke A nemzet igazi élete a bányákban folyik, lenn a fekete mélyben, hol a hegyek sötétlő torka ásít és sárga arany közt, széntárnák alatt, messze ágazó vaserek partján kisért a bányarém. A nemzet igazi élete a gyárakban folyik, a füstbe boruló kémények tövében, hol ércgépek öblén izzik a munka, verejték csorog és készül az áru. A nemzet igazi élete a kisipari műhelyekben folyik, ahol a régi céhek nemes tradíciói élnek. A nemzet élete szolid kereskedők boltjaiban és a hivatalok asztalainál lüktet Ez a nemzet igazi élete. Aki nem érti meg ennek az életnek a szívdobogását, az nem érdemli meg, hogy bármily vonatkozásban részesévé legyen annak a hatalomnak, melyet ez a dolgozó, fáradó, izomszakadásig erőlködő nemzet reprezentál.
