Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)

1926-10-27 / 85. szám

I*VIII, évfolyam 85. szám. Szerda ttyala, 1926. október 27. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 20.000 K Vidékre . . . 40.000 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP Szerkesztőség, ki ad/»hivat a Gyulán, Templom-tér Dobaj János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők, —4 Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1500 korona. Felelős szerkesztő: BOKÁT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Mi is szanálunk. (S.) A világ nagy nemzeteinek állambankjai sorompóba léptek,hogy felsegítsék Belgiumot, melynek pénze értékállandóságát elveszítette. Bár a belga nemzet ama szövetséghez tar­tozott a világháború során, mely a szerencse jóvoltából győztesnek ne­vezhette magát, mégis őt is, hasonló­kép a legyőzött országok népeinek gazdasági bajaihoz, elérte a pénzügyi leromlás, mint szimptomája általában a kontinens gazdasági viszonyaiban bekövetkezett különleges eltolódásnak Ez a sors, a pénzérték ingadozá­sának ez az állapota nem ismeretlen a magyar társadalom előtt, hiszen a közelmúltban beiinünket is sújtott s abból kiverekedni magunkat állam­fő rfiaink legnagyobb erőfeszítésébe és diplomáciai munkájába került. — Kevés volt hozzá hatalmas akarat­erőnk, nemzeti önbizalmunk és köz­gazdaságunk tényezőinek iparkodása. Be kell vallanunk, hogy idegen se­gítséghez folyamodtunk s bizony a külföld támogatása jelentős mérték­ben járult hozzá talpraállásunkhoz. Nincs ebben szégyen, annál több a dicsőség, hogy aránylag rövid idő alatt sikerült elérnünk mindazokat a pénzügyi és gazdasági eredményeket, melyek a szanálás gyűjtőfogalmába sürithetök. A megelégedéghek és a jól vég­zett munkának nagy elégtételével tekintünk vissza arra az időre, ami­dőn a magyar társadalmi és gazda­sági erők, légióként az adózó kö­zönség hazafias áldozatkészsége alá­támasztotta a pénzügyi kormány koncepcióját és ezzel Európa nem­zeteinek a népszövetségtől is elismert tisztes példát adott miként kell egy romokban heverő országnak, kény­szerbékétől megcsonkított államterü­letnek és egy sebektől vérző nem­zetnek bebizonyítania életképességét, a jövőre való jogát. És mit hallunk? Most ez a kis ország, a mi ha­zánk, a magyar állam megszilárdí­tott pénzének tekintélyével, az álta­lános világgazdasági faktorok sze­mében olyan helyet foglal el, hogy bevonják őt is más nagy nemzetek jegybankjaival egyetemben egy je­lentős nemzetközi munkába, a belga frank megszilárdításának akciójába. Azt kérdezhetné erre a tájékozatlan­ság, vájjon nincs-e nekünk még min- di g elég bajunk s annyira jól megy-e a dolgunk, hogy messze idegen s hozzá még volt ellenséges országnak a pénzét sietünk segítségünkkel fel­támasztani? Bevalljuk, hogy ilyen k érdéá meghökkenthet, — de csak laikust. Öntudatos büszkeséggel kell tu­domásul vennünk, hogy a belga frank B ékésvármegye törvényhatóságának lel­kes, spontán és a mai időkben szinte egye­dülálló, egyhangú határozata, mellyel nép­szerű alispánját állásában visszatartani kí­vánja, — nem csak a közvéleményben, a sajtóban és az Egységes pártban váltott ki mély hatást, hanem az inponáló határozat a kormányt is gyors és mindnyájunkat meg­nyugtató cselekvésre bírta. „A lenyugvó nap, mely megfutotta pályáját és nyugvóra tér,“ — a törvényhatóság akaratából újra felkelt és természetes egyszerűségével, meleg­ségével, fényével és ragyogásával újra a miénk. A törvényhatóságnak készülő deputációja — legjobb értesülésünk szerint, már felesleges­sé vált, mert a kormány belátta, hogy dr. Daimel Sándor alispán az az érték, akire nem csak Békésvármegyének, de egy romjai­ból felépülő országnak is szüksége van. Bár minden lépésről, mely a törvény- hatóság egyhangú határozatát kiváltotta és e határozat után végbement minden kísér­letről pontos értesüléseink vannak, — nem tartjuk szükségesnek foglalkozni az aktuali­tását vesztő tényekkel, csupán azt konsta­táljuk lelkes örömmel, hogy az ország uj belügyminisztere hajlandó teljesíteni Békés­vármegye törvényhatósági bizottságának köz­érdekű óhaját és dr. Daimel Sándor alis- páni állásában addig marad, mig ö maga hajlandó tudását, képességeit, erejét és pá­ratlan energiáját a vármegye közönségének szentelni. Más kérdés most az, hogy a törvény­alátámasztására való szövetkezésben a magyar szanálás iránti elismerés szere­pet fátszhatik és evvel nem egy po­litikai testülettől, mint a népszövet­ségtől, hanem magának a gazdasági életnek élő hatalmaitól van kiállí­tott bizonyítványunk pénzügyi kon­szolidációnk értékes voltáról. Meghivatásunk más állam szaná­lásának munkájához, egyet jelent azzal, hogy a hatalmak legkonzer- vativebb körei, gazdasági tényezői immár úgy tartanak számon bennün­ket, mint az erő és szilárdság kép­viselőjét. \ hatóság egyhangú megnyilatkozása milyen konzekvenciákat ir elő. Ebben a tekintetben jöhetnek operációk, flastromozások, meg­követések és engesztelődések. Jöhetnek lemondások és felmentések, jöhetnek operettlibrettóknak felhasználható kibékülések — bennünket csupán az érdekek hogy „az alispán marad“. Épp igy nem érdekel berniünket az sem, hogy egy nem megyebeli képviselő interpel­lációt intézett a kormányhoz a békésmegyei főispán működése ügyében. Az interpellációt Kiss Menyhért mondta, de szele Tótkomlós­ról fuj. Öt sorozatos interpellációról hallot­tunk, de eddig csak egyet ismerünk. Majd ha ennek is a végére jutunk, tudjuk meg. hogy a fegyver talált-e, vagy visszafele sült el. Mindenesetre közéletünknek sok elszomo­rító jelenségeit láttuk most meztelenül és a régi nemes vetélkedésnek, lovagias gondolko­zásnak nyomai is eltűntek. Szerencsénk csak az, hogy a miniszterelnök jellemszilárdsága, fajszeretete és nemzetépitő elhatározása és az uj belügyminiszter igazságórzete és no- bilitása útját fogja állani minden olyan tö­rekvésnek, mely békebontásra, széthúzásra vezethet. Alispánunk, kihez a közjó érdekében szívósan ragaszkodunk, a legközelebbi na­pokban a miniszter elé fog járulni. Ő ismeri a helyzetet, melyben dolgozik és él és ő tud igazságos bírálatot mondani. A mi konzek­venciánk csak annyi, hogy aki szelet vet, vihart arat. (O.) Békésmegye küzdelme alispánjáért. — Budapesti levél. — KÖLCSÖNT ölesé kamat mellett folyósítunk NEMZETI HITELINTÉZET GYULAI FIÓKJA (Városházával szemben) » •

Next

/
Thumbnails
Contents