Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)
1926-05-29 / 42. szám
LY1II évfolyam 4». szám Szombat Ojula, 19S6. májas 29 Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 20.000 K Vidékre . . . 40.000 K Hirdetési díj előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay .János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1500 korona. felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Grój Apponyi Albert éves. Irta: Dr Megyesy Ágoston. A bibliai pátriárkák korának küszöbéhez ér ma, május 29-én az elmúlt ötven esztendő legnagyobb magyarja: Apponyi Albert gróf. Nyolcvan esztendős múltnak tartalmát felmérni, eseményeit, eredményeit áttekinteni talán sohasem volt nehezebb feladat, mint napjainkban, amikor tiz-tizenkét év megrendi- töen fordulatos eseményeit is csak a lázálomból ébredezőnek bizonytalan emlékezésevei tudjuk valamennyire szemünk elé idézni. Ha egymás mellé írjuk ezt a két évszámot: 1846 és 1926, szinte megdöbben ne konstatáljuk a történelem eseményeinek azt a sebes száguldását, a népek, nemzetek, a társadalom eleiének azt a gyorsiramu fejlődését és átalakulását, amely igazán csak a villamosság századának embere előtt tűnhetik fel természetesnek. Ez alatt a nyolcvan esztendő alatt világot hóditó utat tett és halálához ért a parlamentárizmus, rövid haláltusa után kimúlt az uralkodói abszolutizmus és megszületett — nem egy országban — egy rémületes tömeg- abszolutizmus. Ugyanezen nyolcvan esztendő alatt világbirodalommá lett Anglia, világ- hatalommá lett és ismét lesülyedt onnan a középkori partikulárizmusból kiemelkedett német államok sokasága. És ki tudná mind pontosan felsorolni azokat a nagy, sokszor hihetetlen változásokat, melyeknek ezen nyolcvan esztendő emberei tanúi voltak. Mi csak a magunkét ismerjük legjobban és ez elegendő ahhoz, hogy istenfélő döbbenettel álljunk meg az emberek és nemzetek sorsát intéző Erő és Hatalom titokzatossága előtt. .Nyolcvan esztendővel ezelőtt reményekkel teive véltünk egy jobb kor előtt állani, »mely után százezrek imája epedez« és jött ehelyett egy sötét éj, mely elborított minden remcnyt, megdermesztett minden törekvést, hogy ismét következzék reá a nemzeti életnek olyan fejlődése, mely ezer esztendő legszebb korszakaival vehette fel a versenyt. Hova bukott le ismét ez a virágzó korszak, azt a mai magyarok számára nem kell, tálán nem is lehet ecsetelni. És ezt a .nyolcvan esztendőt töltötte ki egyetlen élettel az a férfiú, akihez hasonló erkölcsi nagyságot alig néhányat szül egy-egy évszázad. Apponyi nemzetet vezetni és irányítani hivatott vezérnek született és nevelkedett olyan korban, amely nem szívesen ismert el született vezéreket. A nemzet jobbjainak, értelmiségének vezetésére adatott neki hivatás akkor, amikor már ezeknek a jobbaknak, az értelmiségnek kezéből is elvétetett a vezetés. Prófétának teremtődött ő, de nemzete nem akart ismerni prófétákat. Szava pusztában kiáitónak szava lett, élete példáját sajnos, csak nagyon kevesek találták követésre méltónak. Nemzetének legjelesebbjei is más eszményeket követtek, mint amelyeket ő tűzött ki egy nemzet élete céljául, más célokat hajszoltak, mint amelyeket ő tartott az államférfiu élete és munkája céljaiul. Szomorúan és keserűséggel kell tehát megállapítanunk, hogy a magyarság fejlődésének, a magyar nemzet életének nem e kiváló fiának ideáljai, céljai, törekvései szabtak irányt, nem az ő lelke, szelleme adott energiát. Pedig az ő egyénisége, az ő lelkülete, egyéniségének szellemi és erkölcsi tartalma mindenképen erre volt hivatott. Ez nem az ő, ez a nemzet tragikuma. Élete kilencedik évtizedének küszöbén ő olyan életre tekinthet visz- sza, melyben az Istentől adott tehetségek legtökéletesebb felhasználása, az emberi és hazafiui kötelességekleglelkiismeretesebb teljesítése tündököl, nemzete azonban mellét verve ismerheti be, hogy mind ebben a tündöklésben gyönyörködött csupán, de soha hajlandóságot nem érzett ennek a kiváló fiának odaadó, elszánt követésére. Apponyi Albert nagyszerű életéből tehát nem annyira politikai sikerek emléke és eredménye marad meg nemzete számára, hanem egy példaszerű emberi és államférfim életnek tanulságai és intelmei a nemzet hivatott jövendő vezetői, elsősorban a nemzeti intelligencia számára. Mik ezek a tanulságok ? Az elsővel a maga társadalmi osztálya, a főranguak számára szolgál ez a nagy férfiú. Széchenyi István után ő adta a legkiválóbb útmutatást arra, mivel tartozik a származásban, rangban, vagyonban vezető történelmi osztály tagja a nemzetnek, amely sohasem sajnálta, sohasem irigyelte arisztokratáitól azokat a természetes kiváltságokat, melyeket törvényekkel nem lehet elvenni, mert a származás előkelőségével, a fundált vagyonnal, a kiválasztottság önérzetével járnak együtt. Ezekkel a kiváltságokkal úgy kell élni, amint azokkal Apponyi élt, azokat úgy kell hasznosítani egy ország javára, ahogyan azokat ő hasznosította. De a kiváltságokkal járó előnyöknek ez a felhasználása másokra nézve is tanulságos. Mindenki rendelkezik olyan előnyökkel, amelyeket származásával, társadalmi hovatartozásával hoz magával. Mindenki beállíthatja ezeket az előnyöket úgy egyéni, mint közéleti tevékenységének szolgálatába és példát vehet Apponyitól, miként kell a saját társadalmi osztályának is vezetőjévé és irányítójává lenni, ahelyett, hogy magasabb társadalmi osztályba furakodva, ott a megtűrt jövevény szerepére kárhoztatná magát. Apponyi disze és ékessége a saját társadalmi osztályának, anélkül, hogy ezen társadalmi osztály érdekeinek harcosául, kiváltságainak védelmezőjéül kellene őt tekinte1 nünk. Four és arisztokrata ő minden izében, de mégsem elfogult vezére egy társadalmi kasztnak. Az ő példája nyomán kell megteremtődnie akár a legalsóbb társadalmi osztályokból is azoknak a vezéreknek, akiket ugyan elsősorban a saját társadalmi osztályuk emel a vezérségre, de akiket ott azután bízvást követhet az egész nemzet. Nagy tanulságként szűrődik le Apponyi életéből az az igazság, hogy a köznek mindenkor csorbítatlan tekintéllyel csak akkor állhatunk rendelkezésére, ha saját egyéni életünket erkölcsi, még pedig szilárd erkölcsi alapokra helyeztük, ha sohasem állottunk önző, egyéni vagy osztályérdekek szolgálatában, de mindenkor bizonyságot tudtunk tenni arról, hogy közéleti tevékenységünkben csak egy cél irányit: a nemzet egyetemes érdekeinek elfogulatlan szolgálata. Széchenyi és Deák óta nem volt magyar államférfi, akiről biztosabban állíthattuk volna, hogy közéleti szereplése ment volt minden egyéni becsvágytól, hiúságtól és önérdektől, mint épen Apponyi Albertról. Minő erkölcsi alapokon épült fel ez a példaadó egyéni önzetlenség, a közért való ez az ön- feláldozás, nem kell bővebben fejtegetnünk. Megtalálhatja mindenki ezeket az erkölcsi alapokat, aki e nagy férfiú ifjúkori neveltetését tanulmányozza, egyéni élete tökéletességének forrásait kutatja. A keresztény tökéletességre való törekvése volt az az Ari- adne-fonál, amely őt közéleti pályája útvesztőiben mindig biztosan kalauzolta. Ezt az aranyszabályt kell tőle eltanulniok a jövő magyar nemzedék vezéreinek is. Ezeknek a nagy vonásokban rajzolt erkölcsi energiáknak köszönheti Apponyi és köszönheti nemzete, hogy ma úgy áll ő a romok fölött, mint a magyarság természetadta kiváló tulajdonságainak és egy évezred alatt megnemesedett erkölcsi íelfogásának, mindezen elpusztíthatatlan és megcsonkitha- tatlan értékeknek megtestesülése, úgy áll ott, mint akiben inkarnálodik mindaz, ami a magyarban nagy, nemes, maradandó és örök életre hivatott. Olyan reprezentánsa ő a magyarságnak, mint Mózes a zsidóknak, de ő élete agg korában nem azért nem látja nemzetét az Ígéret földjén, mert ő maga kishitű volt, hanem mert nemzete volt lanyha és tétovázó az ő követésében. Sokszor megkövezett próféta ő is, de a közönynek és a fölényes gúnynak reászórt kövein nem az ő erkölcsi egyénisége, hanem nemzetéé vérzett el. Csak az ő példáján nevelődi) államférfiak kelthetik uj életre a halálosan sebesült magyar nemzetet. A vásárló közönség figyelmébe! Győzöd jön meg a „HATTYÚ“ illat- szertár mélyen leszállított árairól.
