Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)
1926-04-03 / 26. szám
luVIIl, évfolyam 36. szám. Vasárnap Cljnla, 1936. április 4. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 20.000 K Vidékre . . . 40.000 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKÁI, TimunAl.UI És KflZfUZnlmTI HUtlLAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissz« ♦ Egyes szám ára 1590 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. örök, husüéL Irta: Dr. Domänek Pál Két nagy esemény ihleti meg az emberiséget s ez a két esemény — mint két ellentétes hangulat — egymásmellé kerül : a nagypéntek — délutáni Halál s a husvét — reggeli Élet. A kereszt a nyomorgó, szenvedő, bűnös világ egyetlen reménysége. Kétezer esztendő vihara-váltsága között Libanon cédrusaként úgy emelkedik egy tisztultabb világ magasába, hogy hozzá menekülhessen minden gyengeség s belekapaszkodva, zaklatott lelke egyensúlyát helyrebillenthesse. A Kálvária nem lesz néptelen soha, mert a szenvedő és küzdő lelkek — s tengernyi a számuk! — csak ott lelhetnek vigaszt és megnyugvást. A kereszt tövében elcsitul a gyötrődő emberi szívben mindaz, ami fájni tud : a nyomorúság, a gond, a küzködés, a múltak fájó emlékei s a bizonytalan jövő ezer aggodalma : a körötte térdelő milliók lelke mélyén felhangzik az Üdvözítő biztató szava : Békesség nektek ! Én vagyok I De a világ nemcsak vergődő szenvedések helye, hanem győzelmeké is ; az ember nemcsak nagypénteki keresztekre született, hanem húsvéti allelujára is. A nagypénteki fájdalom csak a husvét örömében oldódik föl s a kereszt csak a föltámadott Krisztus ragyogásában veszti el borzalmát. E kettő — a kereszt s a diadalmi babér — egymást kiegészíti s alkotja azt a keresztény világfelfogást, mely kibékit a szenvedéssel, megnyugtat a halál gondolatára s megtanít élni. Háromezer esztendő előtt Hindosztán regényes vidékin királyi családból, bíborban és bársonyban született egy hindu herceg : Gotama. Huszonkilenc éves korában elvonult a világtól, melynek csordultig telt örömpoharát fenékig ürité. Egyik barátjának tűz által eltorzított teteme vitte a lemondásra. Egy fa tövében ülve küzdötte le a világhoz való ragaszkodást s félelmét a haláltól, itt tartotta halotti lepelbe burkoltan első szónoklatát s ott is fejezte be életét. Testét indus szokás szerint megégették ; ámde az általa alapított vallás tovább él s milliókra rúg híveinek száma. E vallás neve: budhizmus. E vallás alaptétele, hogy nincsen Isten, csak erő ; nincsen élet, csak erő, nincsen lélek, csak erő. Az ember rendeltetése a megsemmisülés, a nirvána ; feladata leküzdeni az érzelmeket, a szenvedélyeket, a szeretetet, a haragot, a gyülölséget, az örömet, a bánatot s igy készülni elő a végcélhoz : a megsemmisüléshez. Mi a múlt? A szenvedések emlékezete. Mi a jelen? Csupa szenvedés. Mi a jövő? Maga a reménytelenség ... Mit kérkedik tehát, a modern tudomány, hogy meri ámítani a világot, hogy az ész csak hosszú évezredek fáradságos munkájá után tudta megtalálni az ember igazi rendeltetését, mely a megsemmisülést jelöli meg borzasztó céljaként ? Hiszen háromezer esztendő előtt hirdette ezt már a hindu bölcs s vallja ma is egy milliókat számláló nép, melynek emberi méltósága éppen annyi, hogy nem állati alakja van ... Mit szól ehez az emberi szív ? A szív, mely örömre vágyik ? ! Az örömnek feltéle az élet! Az ember elborzad a megsemmisülés gondolatától, az életről lemondani nem tud, nem akar; minden tettének, reményének, gondolatának, tervének, sőt önfeláldozásának is egy a véggondolata : az élet! A szív, mely sok dologban többet lát, mint a hideg ész, a tudomány minden hetvenkedésére azt feleli : nincs jogod kétségbevonni az életet, hiszen azt se tudod, mi az élet, miért mondod, hogy az élet az anyagban s erőben fekszik, hiszen „erő“ és „élet“ magasabb alkotó elv nélkül üres szó, mit a tudósok sem értenek s melytől ösztönösen elfordul az emberi szív ... Mikor erről elmélkedem, a husvét allelujája édes örömmel zengi át a lelkem, mert ha a klasszikus világ poétája merte mondani: non omnis moriar, nem halok én meg egészen, sokkal inkább zenghetem én az örök élet himnuszait, mert a feltámadott Krtsztus nekem is az életet jelenti s azt mondja, hogy nincs megsemmisülés, az ember élete örök ! Husvét az Élet ünnepe ; mikor a hittől aposztatált tudomány azt hirdeti, hogy a mindenség örök, de ebben a mindenség- ben az ember megsemmisül; a husvét- fennen hirdeti, hogy a világ elmúlik, de az ember — akárcsak az Isten — él, él mindörökké ! És ebben van a husvét — hirdette virágfelfogásnak utólérhetetlen nagyszerűsége, hogy a hitetlenséggel szemben, mely csillagtalan éjszakában virraszt halottja mellett s szivét az elmúlás gondolatánál kínzó fájdalom hasítja át, még a halálra is azt meri- írni: folytatása következik, mert az elmúlásban is egy szebb, boldogabb jövőnek, az örök életnek hajnalpirkadását látja . . . És ha az örök élet hitét elvesszük az embertől, mi lesz belőle ? Mivé fogja tenni az a tanítás, melynek elve : áttörni magunkat az életen s aztán meghalni s megsemmisülni a halálban ? Nevelni fog embereket, akik Isten és vallás nélkül fittyet hánynak minden erkölcsi rendnek, kik túlbecsülik magukat s szűk látókörrel, de annál nagyobb gőggel, azzal a csekélyke tudással, melyet az iskolákon átúszva itt-ott felszedtek, kátói arcot vágva boncolgatnak, lebecsülnek mindent, amit évezredek kemény próbája helyesnek talált s amit a világfelfogások próbaköve, a szenvedések világa, vigasztaló igazságul akar édes örökségül hagyni a szenvedő emberiségnek; nevelni fog ifjú aggokat, akik görbe háttal, beesett arccal, karikás szemmel, fáradt tekintettel járnak közöttünk s akiknek egész valója azt a szerencsétlen gondolatot hordozza : nincs örök élet, nincs feltámadás ; élvezni itt, mert a halál után úgy sincs több öröm . . . Élet helyett élni nem tudás, élettelenség, sőt halál mindenütt! ! A feltámadott Krisztus maga az Elet, aki az életet egész a halhatatlanságig fokozta és ebben példaképünk lett, hogy mi is kiépítve magunkban az erkölcsi világot, ami a legnagyobb művészet, fokozzuk bennünk naggyá az életet egész a halhatatlanságig! Választott, ihletett lelkek csak ezt áhithatják! Szürke senkik énekelhetik az elmúlás dalát, az igazi nagyságok élni s győzni akarnak ! Ezért lesz a husvét a győzhetetlen Élet ünnepe mindig a világnak s lesz húsvéti remény, élet, boldogság . . .
